„Budapest a Duna Hollywoodja” – állítja Gijs Naber, a Feleségem története főszereplője
Már vetítik a hazai mozikban Enyedi Ildikó új filmjét, mely szinkronos és feliratos változatban is elérhető a rajongók számára. A Feleségem története férfi főszereplője, Gijs Naber részt vett a magyarországi díszbemutatón, és szívesen válaszolt kérdéseinkre.
- Mielőtt megkapta ezt a szerepet, ismerte valamennyire a magyar filmművészetet vagy a filmszakmát?
- A szakmát nem kimondottan, de láttam már néhány magyar filmet. Például megnéztem Ildikó előző filmjét a Testről és lélekrőlt. A forgatás óta jobban belelátok a szakmai klímába is, ami most épp változóban van – szerintem egyébként rossz irányba.
Viszont úgy látom, hogy nagyon nagy, profi szakembergárda dolgozik a magyar filmiparban. Ebben közrejátszik a magyar filmtörténet is, ami ugyancsak nagyon érdekes.
Budapest a Duna Hollywoodja, ami önmagában is egyfajta profi atmoszférát jelent. És mint mondtam, láttam a Testről és lélekrőlt, ezért amikor felkértek, hogy szerepeljek Ildikó következő filmjében rögtön azt mondtam: Jó, csináljuk.
- Hogy került kapcsolatba a projekttel?
- Felkértek egy vizsgafilmbe a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, Csoma Sándor Casting című alkotásába.
Érdekes volt a történet és a forgatókönyv. Egy pornófilmproducert játszottam, aki úgy manipulálja a kamerája elé lépő lányokat, hogy lefeküdjenek vele.
Ez a felszín, de a film mélyebb vonala azt próbálja megmutatni, hogyan próbálnak a vidéki nők boldogulni, kitörni a szegénységből, lehetőséghez jutni.
Nagyon élveztem a munkát. Egyébként is mindig jó élmény diákokkal dolgozni, mert nagyon elkötelezettek és inspirálóak. Előttük nincsenek akadályok, azt teszik, amit jónak látnak.
Később, amikor anyagi támogatást kell szerezni a filmjeikhez, mindenféle akadályokba ütköznek. Amint más emberek is képbe kerülnek, korlátozásokat hoznak magukkal.
Tehát elvállaltam ezt a vizsgafilmszerepet. Mint kiderült, Sándor tanára Ildikó volt, aki látta a castingot, és látott valamit bennem. Úgy gondolta, jó lehetnék a kapitány szerepére. Úgyhogy szerződtetett a hajójára.
Nagyon különleges élmény volt Ildikóval dolgozni, mert rendkívül intelligens, nyitott ember. Az instrukciói nagyon alaposak, kifinomultak.
- Mik voltak az első benyomásai a karakteréről, és mi jelentette a legnagyobb kihívást abban, hogy Störr kapitánnyá változzon?
- Ami nagyon tetszett, hogy itt ez a magabiztos ember, a kikötő és a hajó ura, felelősségteljes személy. De abban a pillanatban, hogy szerelmes lesz, ellentmondásos érzelmek lesznek úrrá rajta, és minden összeomlik körülötte.
Eltéved. Olyan, mint egy nagy, elszabadult, irányítás nélküli hajó. A felesége padlóra küldi, és próbál újra lábra állni. Sosem ítélkezik felette, nem is haragszik rá igazán, csak szeretne rájönni, mit jelent mindez. „Ki vagyok én ebben a kapcsolatban?” „Mit kell tennem, hogy megint talpra állhassak?”
Épp ezért szerintem ez a film nem pusztán a féltékenységről szól. A film elején szerelmesek egymásba, miközben azért mindketten kikacsintanak a kapcsolatukból.
De szerintem a kapitány még akkor is, amikor megcsalja a feleségét, próbál őszinte maradni vele és a többi nővel, akivel kapcsolatba kerül. Bizonyos mértékig Lizzy kéri, hogy lépjen félre. Vagy ha nem is kifejezetten kéri, de bíztatja, hogy lazítson kicsit, ne akarjon mindig ura lenni a helyzetnek.
- Amikor a filmbemutatón feljött a vetítés után a színpadra, sokan meglepődtünk. Nyilván valamennyire Störr kapitányt vártuk.
- És ehelyett megjött Störr kapitány öccse.
- Igen, Ön fiatalabb, sokkal energikusabb, vidámabb. Talált bármi közös vonást a figurával, aki meg kellett formálnia?
- Azt, ahogy az életben, a kapcsolataiban keresi a valódi önmagát, és ahogy egy idő után próbál megszabadulni attól, hogy mindig válaszokat keressen. Ez olyasmi, amivel tudok azonosulni. Nem vagyok annyira fanatikus, mint a kapitány, bár néha még talán az is.
- Számomra a legérdekesebb a filmszínészetben, hogy nagyon sokszor csak rövid pillanatokat kell megjeleníteni. Például amikor Störr kapitány a korlátnak támaszkodva nézelődik, és ezt látjuk különböző beállításokból. Önnek ezekben a kis villanásokban is hoznia kell a teljes figurát, ott kell legyen az egész élettörténete, minden érzelme. Hogy lehetséges egyik pillanatról a másikra átlényegülni kapitánnyá?
- Azért ezek a valóságban nem pillanatok. Amikor például ehhez a bizonyos jelenethez értünk, már hosszabb ideje tartott a forgatás. Emellett alaposan átbeszéltük Ildikóval, hogy miről szól ez a jelenet, milyen érzések kavarognak a kapitányban, hol tart a belső utazásában.
Sokat segített a borús ég, a környezet komorsága. Ez mind hozzájárult, hogy a megfelelő érzelmi állapotba kerüljek. Sokféle rendezői megközelítés létezik. Ildikóval nagyon sokat beszélgettünk.
Ami érdekes, hogy a vágószobában minden teljesen megváltozik. Van, ami a padlón végzi, és elképzelhető, hogy bizonyos jelenetek egész máshová kerülnek, mint ahogy a forgatókönyvben szerepeltek.
- Képes egy szerep megváltoztatni a színészt? Kapott személy szerint valamit Störr kapitánytól?
- Nem hiszem. Inkább azt mondanám, hogy az egész élmény volt nagyon tanulságos. Külföldi filmben dolgozhattam, minden más volt számomra, rengeteg új tapasztalatot szereztem. És nagy élmény volt eljutni Cannes-ba.
Az is sokat jelent, hogy olyan partnerrel dolgozhattam, mint Léa Seydoux, nagyon jó kapcsolat alakult ki köztünk, ami most is tart. Sajnos nem lehetett itt, mert Cannes után sajnos pozitív lett a Covid-tesztje.
Ha mégis tanultam valamit a kapitánytól, talán azt, hogy néha jó, ha nem te irányítasz, néha jobb belenyugodni, mint harcolni.
fotó: Csata Hanna, Tamás Dorka
