Az egyetemistákra fókuszál az idei Száraz November – merj te is nemet mondani!
Minden baráti találkozón előkerül az ital. Azt hisszük, hogy a fogyasztásunkkal semmi baj, a barátaink is ugyanezt csinálják, ez teljesen normális. A tízes éveink vége – húszas éveink eleje a legsérülékenyebb ebből a szempontból, ilyenkor az alkoholfogyasztás a szórakozással és a pozitív élményekkel függ össze. Ez könnyen életstílussá alakulhat, és meggátolhatja akár a karrier kialakulását is, ha az italozás problémás méreteket ölt.
Ezekkel a szavakkal vezették fel az idei Száraz Novembert beharangozó sajtóreggelit, ahol mindent megtudhattunk az ötödik alkalommal meghirdetett kihívás célkitűzéseiről.
Tavaly a nők ivási szokásai, ezúttal pedig az egyetemisták alkoholfogyasztási mintái állnak a középpontban. Az „Ital a padban” névvel fémjelzett kampány célja, hogy megmutassa, veszélyes is lehet ebben a sérülékeny időszakban a mértéktelen alkoholfogyasztás.
Dávid Ferenc, a Kék Pont Alapítvány projektkoordinátora vezette a beszélgetést, ő nyitotta meg hivatalosan a holnapután kezdődő akciót. Az egyetemistákat Kiss Dániel, az ELTE doktorandusza interjúzta Száraz November és az egyetemi nemivás nehézségeiről. Ő egy kutatást is készít a felsőoktatásban tanulók alkoholfogyasztásáról.
A kampány szakmai partnere az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar. A dékán, Demetrovics Zsolt addiktológus videóüzenetében elmondta: bár Magyarországon az alkoholizmus népegészségügyi probléma, mégis hajlamosak vagyunk alábecsülni ennek a függőségnek a káros következményeit. Minden ünnepünket átszövi az alkoholfogyasztás.
A Kék Pont alapítvány 1996 óta működik. Üzemeltetnek drogambulanciát, prevenciós programokat szerveznek, hozzájuk kötődik a tűcsere-program is, mindent megtesznek azért, hogy megszüntessék a függőségek körüli stigmákat, és egészséges párbeszédet kezdeményezzenek az addikciókról. Ők hívták életre 2015-ben a Száraz Novembert.
A kulcsszó a mérték
„Merj kevesebbet” – így a mottó. A cél a mértékletesség népszerűsítése. Ezt nem lehet tanítani, csak gyakorolni. Felfoghatjuk egyfajta lázadásként a fogyasztói társadalom ellen. Az inspiráció legfőbb forrása Michel Foucault (ő nem összekeverendő az inga névadójával, aki nagyjából 100 évvel korábban élt).
Foucault francia filozófus, aki drogfüggő, homoszexuális és AIDS-es volt (később a halálát is ez okozta). Tehát halmozta a stigmákat rendesen. Ő emelte az antik filozófiából a közgondolkodásba a mértékletesség fogalmát. A folytonos kielégülés hajhászása helyetti önmegtartóztatással és öngondozással az örömünket is gondozzuk, hosszútávon növeljük azt. A mértékletesség az a módszer, amivel tartósan szélesre tárhatjuk a gyönyör fotocellás ajtóit.
A kihívás nem azoknak szól, akik alkoholproblémákkal küzdenek. Számukra nagy veszélyt jelenthet az ilyen hirtelen leállás, elvonási tüneteket okozhat, és delirium tremenshez is vezethet. Akik évente kétszer isznak, ugyancsak nem képezik a célközönséget, mert nyúlként teknősökkel futóversenyezni nem túl igazságos.
Ha naponta megiszol legalább egy pohár vörösbort, esetleg egy doboz sört, kockázati ivó vagy. Neked szól a Száraz November! Ilyenkor ugyanis egy esetleges magánéleti vagy munkahelyi negatív esemény után könnyebben eshetünk az alkoholos öngyógyítás hibájába, ami komoly következményekhez vezethet.
Heti 14 egységnyi ital felett már kockázatos ivásról beszélünk. Szóval, ha hetente lecsúszik 7 korsó sör, 7 pohár fehér bor (vörösből picit kevesebb is elég), vagy 7 feles, akkor kezdhetünk aggódni.

A kampány célja nem az, hogy mindenkit leszoktasson az alkoholról. És az sem, hogy stigmatizálja az aktuálisan megszólított réteget. A lényeg öröm megtartása. Az alkohol is tud örömöt okozni. Ráadásul többet, ha kevesebbet fogyasztunk.
Ital a padban
Az alkoholizálásra már a középsuli végén kondicionálják a diákokat, akik tudatosan készülnek arra, hogy bizony a fősulin masszív ivás lesz. A felvételizők biztosak benne, hogy az egyetemisták negyede hetente legalább egyszer részeg.
A Debreceni Egyetem kutatása szerint az egyetemisták 3,9%-a gyakran részeg. Ez egy kérdőíves, önbevallásos kutatás volt. A valós arány valószínűleg ennél magasabb.

Az egyetemi társadalomban formalizált az alkoholfogyasztás – kari bulik, gólyatáborok és egyéb rendezvények. A közkeletű vélekedés szerint az egyetlen mód, hogy ekkora embertömeget összekössünk, az alkohol.
Vodkaváltók, nyelv alá dugott, előtte órákon át szeszben ázó gumicukrok. Minden csütörtök este alkoholmérgezés. (Ezek az események ilyenkor persze melegágyai más problémáknak is, gyakoriak fizikai sérülések, értékek elveszítése, előfordulnak szexuális zaklatások is.)
Azok, akik megtagadják ezeket az ivós feladatokat, ezzel kevésbé vesznek részt a gólyatáborban vagy egyéb rendezvényekben, könnyen kerülhetnek a „rossz fej” skatulyába, aki megöli a bulit, így könnyen perifériára szorulhatnak.
Vannak olyan kulturális egyetemi programok és diákkörök, amelyek nem élnek ezzel az eszközzel. Nem is meglepő, hogy nagyon alacsony számú érdeklődőket vonzanak.