SZEMPONT
A Rovatból

"Annyira abszurd ötlet volt, hogy ki kellett próbálnom" – résztvevők a száraz novemberről

Rengetegen vállalták be a kihívást, hogy egy hónapig nem isznak alkoholt. Van, akinek összejött, másnak nem. Mindkét oldal tapasztalatait megkérdeztük.
Láng Dávid - szmo.hu
2016. november 30.



Október közepén hirdette meg akcióját a Kék Pont Egyesület, melynek lényege az volt: aki csatlakozik, önként vállaljon egy hónapos alkoholtilalmat, hogy jobban megismerhesse önmagát, illetve a függőségeihez való viszonyát.

A kezdeményezéshez több ezren csatlakoztak a Facebookon.

Volt aki csak poénból, sokan viszont tényleg komolyan vették. A 30 nap leteltével körkérdést tettünk fel, kinek mekkora nehézséget okozott és cserébe mit adott az absztinencia, valamint bevállalnák-e akár hosszabb ideig is.

"Több emberi kapcsolatom is ráment az ivásra"

"Teljesen hirtelen jött az ötlet, de az biztos, hogy rám fért, mert az előtte lévő állapot már kezdett tarthatatlanná válni" – mondja a 27 éves Ádám.

Már nagyjából 12 éve elég sokat iszik, tulajdonképpen a szociális életének egyik fő mozgatórugója az volt, hogy berúgjon.

Az utóbbi pár évben majdnem mindennap fogyasztott alkoholt, amit ő kezdetben nem érzett problémának, de aztán egyre több ismerőse kezdte el jelezni számára, hogy annyira nem oké. Több emberi kapcsolata ráment erre, onnantól kezdve pedig ő is elkezdte soknak érezni.

Az első néhány nap igencsak gyötrelmes volt számára, nagyon sok elfojtott érzelmi probléma felszínre tört benne, amelyek elől addig az alkoholba menekült. Később még 2-3 alkalommal volt nagyon rossz passzban, de akkor is ellenállt a csábításnak. Egyelőre nem tudja, be fog-e rúgni elsején, ahogy azt se, milyen ütemben kezdi újra az ivást. Azt viszont eldöntötte, hogy sört már egyáltalán nem szeretne inni, és a kontrollt sem akarja elveszíteni többet önmaga felett.

"Kizárólag olyan tapasztalatokat szereztem, amikkel eddig is tisztában voltam. Ez az egész csak gyakorlati megerősítést jelentett a függőségemről, illetve arról, hogyan is lehet leküzdeni" – összegezte véleményét, hozzátéve, hogy a jövőben akár hosszabb alkoholmentes időszakot is simán bevállalna.

"A barátok vérszívását volt a legnehezebb elviselni"

Alfonztól olyan távol állt a száraz november gondolata, hogy végül pont ezért vállalta be. "Rájöttem, hogy ez számomra és a baráti köröm számára is annyira groteszk, hogy megcsinálom. És hogy 18 éves korom óta nem volt olyan, hogy egy hónapig egybefüggően egy korty alkoholt sem ittam volna. 29 vagyok, az sem sokáig, úgyhogy érdemes lenne kipróbálni, kibírom-e egyáltalán és mennyire lesz szar."

November első pár napja furcsán telt számára: mint mondja, nem a berúgás élménye hiányzott neki, hanem egy pohár finom bor egy jó vacsorához, vagy egy jó keserű kézműves sör íze. Az igazi kihívást a barátokkal töltött idő jelentette, bár nem félt, hogy elcsábul. Még úgy sem, hogy a többiek folyamatosan szívták a vérét: eszük ágában sem volt vele tartani, sőt néhányan hosszasan és kitartóan próbálták lebeszélni, elcsábítani. Emellett szerinte az álmosságot a legnehezebb elviselni.

"
Nekem nem segített sem kávé, sem energiaital, este 10-től már leginkább ágyban lettem volna, olyan álmos voltam. Aki rendszeresen járja az éjszakát, annak nagyon nehéz csak koffeinnel felpörgetve tartania magát, meg persze nem is ugyanolyan.

Igazi mélypont Alfonz számára nem volt az egy hónap alatt, nagyjából egy hét után beállt az elfogadás, hogy most ez lesz november végéig. Meglepő módon nem igazán vett észre magán semmi közérzet- vagy állóképességbeli javulást ahhoz képest, mint amikor ivott.

Volt viszont egy fontos tapasztalása:

egyik éjjel már éjfél körül otthon volt, de előtte mint máskor is annyiszor, a hazaúton egy jó nagy hamburgerrel zárta az estét. Másnap pont úgy érezte magát, mint amikor jó sokat iszik és hajnalban ér haza. Tehát az éjjeli zabálással ezentúl óvatos lesz.

narancsle

"Túlélnék egy alkoholmentes világot, de nem akarok"

András és Mónika párként, előzetesen nem egyeztetve, de aztán már tudatosan együtt vágtak bele a kísérletbe. Kettejük közül András a nagyobb ivó: mint mondja, valószínűleg több nap van az életében, amikor megiszik valamit, mint amikor teljesen száraz marad. Bár ez kimondva erősen hangzik, valójában szinte minden ismerősére igaz. "Kéthavonta van egy-egy erősebb buli, amúgy meg meccsnézéshez, sportolás után és a péntek esti romkocsmázáskor iszom" – mondja. Mónika 2-3 éve már eleve kevesebb alkoholt fogyaszt, ami nem tudatos döntés volt, egyszerűen csak nem annyira kívánta, és egyre kevéssé volt számára jó érzés lerészegedni.

Andrásnak az első napok egyáltalán nem voltak megrázók, korábban is hagyott már ki ennyit. Az első szombat este viszont eléggé kényelmetlennek bizonyult, nemigen tudott mit kezdeni azzal, hogy körülötte mindenki fokozatosan lelazult a társaságban.

"
Talán ez volt a legnehezebb: elfogadni, hogy kicsit kívülálló vagyok, ha nem iszom. Onnantól kezdve figyeltem rá, hogy ha buliba megyek, legalább egy kicsit sportoljak előtte. Ez nagyon bejött, egy kis futás hasonlóan felszabadított, de már a buli előtt.

Mónika számára a tiltás, a személyes akarata korlátozása bizonyult nagy kihívásnak. "Nem maga az alkohol hiányzott, inkább a tudat frusztrált, hogy ha egy adott pillanatban megkívánnám, akkor sem ihatnék. Néha zavart a feszültség, amit ez kiváltott belőlem, kicsit féltem, hogy ez az alkohol miatt van. Lehet, hogy amiatt van... Végül arra jutottam, hogy az ivást sokszor arra használom, hogy megkívánjam a dohányzást. Így meglepő módon kiderült, hogy ennek nagyobb függője vagyok, holott a cigit évek óta letettem. Ez fontos felismerés volt" – mondja.

Mélypont és komoly kísértés egyiküknél sem adódott, bár Mónika néha idegességében elkiáltotta magát, hogy bort akar inni. De ez nem az alkoholnak szólt, inkább csak egy-egy káromkodást helyettesített. Andrásnak valamikor a harmadik héten kezdett el az íze hiányozni, amúgy viszont úgy állt hozzá, hogy ha éppen kísértés van és nemet tud mondani rá, az építeni fogja őt.

"
Nem mondom, hogy nem várom, hogy holnap belekortyolhassak egy jó vörösborba, de az biztos, hogy mielőtt így teszek, végig fogom gondolni, alkoholos állapotban, vagy anélkül szeretném eltölteni az estét – és mindkettő opció előnyeivel és hátrányaival tisztában leszek

– mondja András, aki egy baráti társaságba megy elsején. Ami pedig a jövőt illeti: "Nagy berúgások nem lesznek. Megmarad a sport is, mert az nagyon jó volt, hogy szombaton és vasárnap a másnaposság helyett erre jutott energia. De az biztos, hogy a cigit nem folytatom. Bebizonyosodott, hogy kibírom nélküle. És tervezek egy kis aszkétizmust a közösségi médiában. Megnézzük, hogy egy hónapnyi leállás, lassítás mire lehet jó."

Mónika nem tervez berúgni csütörtökön, hacsak nem fog az absztinencia után már egy decitől fejre állni. Továbbra is mértékkel iszik majd, de disznóvágáskor biztos nem hagyja ki az egész napos pálinkázást. "Túlélnék egy alkoholmentes világot, de nem akarok. Bizonyos pillanatokhoz jól esik egy kis bor. A cigivel viszont tényleg le kell állni, különben a tarhálás miatt megutálnak a barátaim."

"Rájöttem, hogy a kedvenc dalaimra józanul is tudok tombolni"

Zsófi még a száraz novembertől függetlenül, annak meghirdetése előtt vállalta be az absztinenciát: "Október elején egy stresszes nap után nagyon berúgtam. Céges program volt, céges számlára ihattunk, és én végre lazítani szerettem volna egy kicsit.

Ez olyan jól sikerült, hogy talán még életemben nem lettem ennyire rosszul, másnap délután négyig nem bírtam enni. Ekkor döntöttem el, hogy most egy ideig nem iszom.

Az eredeti terv az volt, hogy újévig. A száraz novemberről csak kicsivel később hallottam, de kapóra jött" – meséli.

Egyébként nem érezte úgy, hogy nagyon túlzásba vinné az ivást, de ki akarta próbálni, mire megy nélküle. Kiderült, hogy nem okoz számára problémát, és különösebb mélypontja sem volt, bár múlt szombaton egy ismerős összejövetelén azért érezte, hogy valószínűleg jobban feloldódna, és több, eddig ismeretlen emberrel beszélgetne, ha alkoholt inna tea helyett. Amikor pedig megnyertek egy kocsmakvízt, és a jutalom néhány üveg kézműves sör és cider volt, akkor nagyon sajnálta, hogy pont ezt az időszakot választotta az absztinenciára. De nem szeretett volna emiatt kudarcot vallani, úgyhogy ellenállt.

Elsején valószínűleg nem fog berúgni, de másodikán lesz az egyik legjobb barátnője szülinapja, negyedikén pedig a sajátja. Emiatt, illetve mivel úgy gondolja, hogy már elérte, amit szeretett volna, valószínűleg nem tart ki az újéves terv mellett. Ugyanakkor megbizonyosodott arról, hogy nem éli meg óriási problémaként, ha nem iszik, és enélkül is jól tudja érezni magát társaságban, a kedvenc dalait hallva pedig józanul is tud tombolni.

"Jó érzés volt viszonylag épen ébredni egy hosszabb éjszaka után is, fizikailag mindenképp jobban érzem magam. Érdemes tudatosan kezelni a saját alkoholfogyasztásunkat, és bizonyos dolgokra csak úgy jön rá az ember, ha időnként lemond róla" – tette hozzá.

#drynovember Day 3. Ndul a buli. Ránézésre mind szar. Nem hűtik be őket, csak a gyümölcsöseket. Diszkrimináció.

Laza Bálint (@laza.balint) által közzétett fénykép,

"Másképp kellett lazítani"

Anett 39 éves, kíváncsiságból vágott bele a kihívásba, kicsit önismereti célból. "Eddig azt hittem, nem vagyok vészes, társaságban ittam, néha otthon is. Főleg bort, heti 2-3 alkalommal átlagban. Sosem éreztem soknak" – mondja.

A kezdet könnyű volt számára, nem okozott gondot. Az első hétvégén reflexszerűen nyúlt volna vacsoránál a pohár után, de könnyen lemondott róla. Két nehézség volt: egyfelől egy-egy feszültebb nap után kifejezetten problémát jelentett, hogy este nem ihatott egy pohár bort. Másképp kellett lazítani. Másfelől társaságban, koncerteken is erős volt a késztetés (belülről és a társaság részéről is), de itt ugyancsak ellenállt.

Tervei szerint nem fog berúgni elsején, fogalma sincs, mikor iszik újra alkoholt.

"Ha olyan lesz a kedvem. Még nem tudom. Tapasztalat: a lazításra használt otthon ivás veszélyes lehet akár, ha tényleg baj van, akkor bele lehet csúszni. Ezt megpróbálom elhagyni. Tuti lesznek ilyen időszakok majd, hogy egyáltalán nem iszom" – összegzi a véleményét.

"Döbbenetes, hogy a pultosok nagy része viccet csinál abból, ha valaki szörpöt kér"

András azért döntött a száraz november mellett, mert kíváncsi volt, hogyan reagál rá a szervezete és a környezete. Az előbbi meglepő módon teljesen problémamentesen alakult: sokszor még élvezte is, hogy milyen jól elvan pia nélkül, illetve a spórolás is jól jött. Néha, mikor volt valami kiborulása, eszébe jutott, hogy jó lenne inni, de aztán ment tovább. Végül, mivel hó végén van a szülinapja, az utolsó napokat elcsalta. "Tök hülyeség volt, de most már ez van" – fogalmaz.

Ami viszont a környezetének reakcióit illeti, ezzel kapcsolatban bőven akadt negatív tapasztalata.

"
Iszonyatos, hogy milyen társadalmi nyomás van az embereken, ha valahova elmennek, hogy alkoholt igyanak. Néha már szánalmasnak éreztem ezt az egészet, olyan, mint valami vallás

– mondja. Szerinte döbbenetes, hogy a pultosok nagy része viccet csinál abból, ha az ember egy szórakozóhelyen éjjel egykor például szörpöt kér. "Nehezményeztem, hogy az amúgy mindenre nyitott Aurórában hetekig nem volt szörp. Ehhez képest például a Gólya vállaltan támogatta a száraz novembert, külön itallappal is" – teszi hozzá.

András külön szánja azokat a zenekarokat és helyeket, ahol poén feltenni azt a közhelyes kérdést, hogy "Isztok ti rendesen?" Ő az állam helyében sokkal durvábban fellépne az alkoholizálás ellen. "Durva, mennyi helyen nyílnak kocsmák a belvárosban, olcsó szar piákkal és senki nem tesz semmit, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne mindez" – mondja. Nem a betiltáson gondolkodik, inkább egy olyan szabályozáson, ami élhetővé, nem pedig egy nagy lepukkant kocsmává változtatja a várost.

Vannak azért jó tapasztalatai is.

Egyik, hogy sokkal könnyebb volt úgy teljesíteni a kihívást, hogy meghirdették hivatalos keretek között, mintha csak magában csinálta volna. "Nekem erőt adott, hogy van mögöttem több ezer ember, aki hasonló 'hülyeséget csinál'. Szóval köszönet ezért nekik és a Kék pontnak, aki a kezdeményezést elindította."

Másrészt sok nagyivó ismerőse elkezdett gondolkodni ezen az egészen, ami szerinte tök jó. "Igazából volt is egy olyan szándékom, hogy egyfajta térítőként lelket öntsek ezekbe az emberekbe, hogy pia nélkül is van élet, és hogy a tartalmas társas lét segíthet a holtpontokon is. Nagyon sokaknak van gondjuk ezzel az egésszel" – fejtette ki.

tea

"Magamhoz képest a két hét is nagyon jó eredmény"

A 28 éves Peti azok közé tartozik, akik bevállalták a száraz novembert, de végül nem tudták teljesíteni az egy hónapot. Ő nagyjából a feléig jutott. Az okokat így foglalta össze: "Nem találtam más alternatívát a stresszkezelésre, plusz nem a megfelelő emberekkel vettem magamat körbe egy ilyen elhatározáshoz. A legjobb az lett volna, ha kivonulok az életből és senkivel nem tartom a kapcsolatot. Mármint olyannal nem, aki iszik. Meg még egy csomó dolog."

Mindazonáltal nem élte meg kudarcként, vagy csalódásként, hogy nem jött neki össze. Mint mondja, valahol számított rá, de magához képest a két hét már nagyon jó eredmény. És azóta sem olyan szinten iszik, mint előtte: "Érdekes módon újra megtanultam örülni egy különleges teának, egy beszélgetésnek, amire mondjuk másnap is emlékszem, és ami talán a leghasznosabb, hogy

sokkal többet tud meg az ember józanul más emberekről, mint részegen/ittasan.

Főleg, ha a többiek részegek/ittasak. Nem elhanyagolható tény persze az egészségügyi haszna sem, tisztítókúrának nagyon jó volt." Az ilyet szerinte senki nem bánja meg: ha valaki kipróbálta, máskor is fog ilyet csinálni. Ő maga sem zárja ki a dolgot.

Ha érdekes volt a cikk, kattints a megosztásra!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Kéri László: Fel vannak készülve az azonnali menekülésre is - országjáráson a Kéri-házaspár
Kéri László és Petschnig Mária Zita hónapok óta járják az országot a Tisza-szigetek meghívására. Mádra mi is elkísértük őket, ahol arról beszélgettünk, miért csinálják és milyen élmények érték őket eddig.


Kéri László és felesége, Petschnig Mária Zita tavaly óta járják az országot a Tisza-szigetek meghívására. Azt mondják, nem akarnak politikaformálók lenni, csupán informatív előadásaikkal segítenek, hogy az emberek tisztábban lássák a politikai és a gazdasági összefüggéseket.

Ahogy Petschnig Mária Zita mondja,

sokan már korábban is ismerték külön-külön a tényeket, de az, hogy rendszerben is elmesélik, sokat segít.

A mádi művelődési ház teljesen megtelt, ahogy a korábbi hasonló rendezvényeken is ez történt országszerte. Bár olykor nehéz megfelelő helyszínt találni az előadásokhoz, vannak települések, ahol bezárulnak az ajtók, ha kiderül, kik érkeznének.

A pénzügyi és politológiai elemzések sorozata a nyár közepéig folytatódik. A közgazdász–politológus házaspár tudatosan korlátozza saját szerepvállalását: a kampány közeledtével befejezik a fellépéseiket.

Helyszíni riportunk

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Máté-Tóth András: El tudom képzelni, hogy Donald Trump, ez az eszelős őrült gondolt arra, hogy „megveszem a katolikus egyházat is, olyan még nincs nekem”
Némi humorral ezt válaszolta a vallástudós arra a kérdésre, Amerika megpróbálja-e befolyásolni a pápaválasztást. Máté-Tóth András szerint olyasvalakit választhatnak Ferenc pápa utódjának, aki folytatja az általa kijelölt utat.


Ferenc pápa halála után a temetésig a gyászé a főszerep a Vatikánban. Utána azonban amilyen gyorsan csak lehetséges, meg kell választani az új pápát. A folyamat ezeréves hagyományon nyugszik, miközben a kérdések, melyek foglalkoztatják a közvéleményt, nagyon is jelenkoriak. Mert nemcsak az a lényeg, hogyan választják meg a pápát, de ami még ennél is fontosabb, ki lesz Szent Péter trónján a következő pápa és milyen irányt képvisel majd?

Erről beszélgettünk Máté-Tóth Andrással, a Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszékének alapítójával, egyetemi tanárral.

– Hogyan választják meg a következő pápát?

– A pápaválasztás nagyon-nagyon ősi hagyománya a katolikus egyháznak, bizonyos értelemben azt is mondhatjuk, hogy a katolikus egyház csúcsvezetőjét demokratikus úton választják, kétharmados többséggel. Csak a 80 év alatti bíborosok szavazhatnak az újabb rendelkezések óta. Abban viszont nagyon különbözik a demokratikus választásoktól, hogy a konklávén belül már nincsenek egyeztetések, viták, lobbitevékenységek,

csak imádság és a leadott szavazatok ismertetése zajlik ezen az ülésen.

A pápaválasztás akkor sikeres, hogyha valaki a leadott szavazatok kétharmadát megkapja. Akkor megkérdezik az illetőt, hogy vállalja-e ezt a szolgálatot, majd azt is megkérdezik, hogy milyen nevet választ magának. A szavazócédulákat minden szavazási kör után eltüzelik. Amíg nem sikeres a választás, hozzákevernek egy adalékanyagot, és ettől fekete lesz a füst. Amikor azonban sikeres, akkor csak önmagukban elégetik a cédulákat, aminek szürke a füstje. Ezt a köznyelv fehér füstnek nevezi, és ekkor mondják azt a katolikusok, hogy habemus papam, azaz van, újra van pápánk.

– Tehát magán a konklávén nincs lobbizás, de korábban igen? Hogyan kell ennek a politikai hátterét elképzelni?

– Létezik egy pre-konklávé, ami nem konklávé a szó szoros értelmében, tehát itt nincs szavazás, nincs csönd, hanem imádság van. Nem kötelező a részvétel, de a bíborosok, akik részt vesznek, arról tárgyalnak gyakran napokon át, hogy mi a világegyház jelenlegi helyzete és küldetése. És itt különféle hozzászólások hangzanak el. Onnan tudjuk, hogy ez a pre-konklávé jelentős intézmény, mert

Ferenc pápa XVI. Benedek lemondását követően akkor vált hirtelen nagyon esélyessé a pápaságra, amikor ezen a pre-konklávén egy előadást vagy helyzetértékelést tartott.

Ennek a lényege az volt, hogy az egyház ne szorongó egyház legyen, mert a hit ellensúlyozza a szorongást, hanem kilépő egyház, amelyik hisz a megváltóban, akit követ és képvisel, és ennek révén áll bele a kulturális folyamatokba, és hirdeti az evangéliumot. Ez egy nagyon-nagyon lényeges álláspont volt, utólag látjuk, mert a bíborosok ennek a látásmódnak a képviselőjét választották Benedek utódjául.

– Jelenleg az egyházon belül milyen főbb irányzatok, szellemi áramlatok vannak? Mert nyilvánvalóan ezek határozzák majd meg az új pápa személyét.

– Ez nagyon-nagyon nagy feladat lenne, amire nem is vállalkozom, csupán a véleményemet tudom elmondani. Az a szolgálat, amit Ferenc pápa elvégzett, két szempontból mindenképpen egy új fókuszt helyezett az egyház önértelmezésének és működésének a középpontjába. Az egyik az az, hogy az egyház elsősorban ne saját magával legyen elfoglalva, hanem a rászorulókkal, a kivetettekkel, a menekültekkel, a betegekkel, a börtönben lévőkkel, a különböző egyházi bűncselekmények áldozataival. Tehát az egyház nem öncél. Sohasem volt öncél az egyház, de a modern világ folyamatai, például a szekularizáció miatt bizonyos értelemben támadottnak, fenyegetettnek érezte magát. Emiatt az egyház egy kicsit az önmegmaradására koncentrált, de legalábbis nehezen küzdött meg a kísértéssel, hogy ezt tegye. Ezzel szemben Ferenc pápa azt mondta, hogy ez nem jó út, hinni kell az evangéliumban. Az Istennek nem Isten a fontos, hanem az ember.

Az egyháznak ne az egyház legyen a fontos, hanem az egyháznak legyen az ember, elsősorban a szegény és üldözött ember a fontos.

Ez egy nézőpont felerősítése. Egyáltalán nem új tanítás, az evangélium, a Biblia óta ezt hirdeti a kereszténység, de ezt a modern világban új módon, új stílussal, új elszántsággal és új hitelességgel kellett újra feléleszteni. A másik pedig az egyház működésére vonatkozik, aminek az úgynevezett szinodalitás az alapja. Ez szintén kezdettől fogva jellemezte az egyház működését, ami azt jelentette, hogy mindenki, aki meg van keresztelve, vagyis tagja a katolikus egyháznak, egyben felelős is a katolikus egyház helyzetéért, sorsáért, működéséért, hitelességéért, azon a szinten, azon a helyen, ahol ő van, a lehetőségeinek megfelelően. A pápa ezt a szinodális, ezt az együttműködő, bevonó kommunikációs kultúrát nagyon felerősítette, és nemcsak mint stílust erősítette fel, de egyben jogilag is létrehozta a szinodalitás kultúráját, és egy útvonalat, agendát dolgozott ki az elmúlt hónapokban a tavaly bezárult globális szinódus záródokumentumának a gondolatai mentén.

Ez a szegények iránt elkötelezett és szinodálisan működő egyház a mainstream jelenleg, ez Ferenc pápa hagyatéka,

ennek mentén oszlanak meg a nézetek. Vannak, akik nagyon-nagyon támogatják ezt, vannak, akik meglehetősen, vannak, akik kevésbé, és van esetleg egy kisebbség, amely nem nagyon. Az a feltételezésem, hogy a pápa által megnyitott út többséget élvez a katolikus egyházban is, és a bíborosi testületben is, vagyis olyan valakit fognak választani, aki folytatja ezt az utat, nem olyat, aki valami más utat kínál, vagy javasol, vagy esetleg éppen egyenesen szembe menne ezzel az úttal.

– Buda Péter aTelexen arról beszélt, hogy Donald Trump megpróbálhatja befolyásolni a pápaválasztást. Ön mit gondol erről? Volt-e már hasonlóra példa a történelemben?

– Megértem Péter felvetését, aki valóban komoly szakértő egyházügyben, Vatikán-ügyben, és nyilván egyfajta titkosrendőrségi szempontrendszert is hitelesen tud érvényesíteni, de engedje meg, hogy egy kicsit humorosra vegyem a figurát. Azt el tudom képzelni, hogy Donald Trump, ez az eszelős őrült, aki éppen a világrendet teszi tönkre, gondolt arra, hogy

„hát megveszem a katolikus egyházat is, olyan még nincs nekem.”

Szerintem érdemes lenne megtudni, hogy Trump hova árazza be a katolikus egyházat. Mikor ezt megtudjuk, majd még nagyobbat nevetünk. Keserűen, de még nagyobbat, mint amit az eddigi őrültségein nevettünk.

– A magyar bíborosnak, Erdő Péternek ön szerint van-e esélye? Beleillik-e abba a trendbe, amit ön mondott, ami azt a mainstreamet képviseli az egyházban, egyáltalán azt képviseli-e, amit Ferenc pápa képvisel?

– Formálisan Erdő Péter bíboros úr is természetesen esélyes, ugyanúgy, mint az összes többi jelenlévő bíboros. Úgy vélem, hogy Erdő Péter gondolkodása sokkal cizelláltabb annál, hogy könnyű legyen besorolni valamelyik kategóriába. Egy dolgot tapasztalhattunk, hogy

amikor ez a szinódusi folyamat 2022-ben elindult, akkor Magyarországon, ez, hogy úgy mondjam, takaréklángon zajlott, némelyek szerint kifejezetten ellenszélben.

De hogy ezért szabad-e a bíboros urat felelőssé tenni, azt őszintén szólva nem tudom. Tehát nem tudok válaszolni, hogy a bíboros úr valóságosan mennyire esélyes, mert nem vagyok sem jós, és még kevésbé vagyok klerikális bukméker.

– Arra gondoltam, hogy a magyar egyház sokak szerint az európai mainstreammel szemben erősen összefonódik a politikával, és emiatt nem éppen abba az irányba áll, mint amit ön elmondott, mint fő irányt.

– Úgy gondolom, hogy nem szabad az ilyen politikai mantrákat fekete-fehér igazságként kezelni. Az, hogy a Magyar Katolikus Egyház milyen viszonyban van a mai kormánnyal, nagyon összetett kérdés. Azért, mert maga az egyház nagyon összetett valóság. Az egyházba ugyanúgy beletartozik az a vidéki kis plébánia, ahol például én is katolikus vagyok, mint ahogy beletartozik a számtalan katolikus iskola, amelyik egyházi fenntartású, vagy beletartoznak a teológusok művei, akik katolikus alapon írnak teológiát, beletartoznak a szerzetesrendek, számos nagyon odaadó, nagyon elkötelezett szerzetessel, és folytathatnám a sort késő éjszakába nyúlóan. Azt állítani, hogy az egész katolikus egyház a világegyházi tendenciákkal szembe menve a politikának a szócsövévé válik, vagy kiszolgáltatottjává, vagy kiszolgálójává válik, ez olyan mértékben felszínes, hogy egyben botrányos is.

– Emberi számítás szerint valamikor május eleje–közepe táján már okosabbak leszünk?

– Úgy vélem, hogy a temetés után egy bő hét múlva újra lesz pápája a katolikus egyháznak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Az ország leszar minket, úgy, ahogy vagyunk, de itt kell lennünk” – A nap, amikor korlátozták a gyülekezési jogot Magyarországon
A Momentum blokádjában néhány tutcatnyian vettek részt, a tüntetésre egy-két ezren jöttek el, és alig párszázan maradtak a végére. Akikkel beszélgettünk, pesszimisták voltak, le lehet-e békés választásokon váltani a Fideszt.


Az alaptörvény 15. módosítása teszi lehetővé, hogy betiltható legyen a Pride. Természetesen nem ezt írta bele a Fidesz a törvénybe, hanem csupán annyit, hogy a gyermekek jogai más szabadságjogokat megelőznek, kivéve az élethez való jogot. De amennyiben úgy értelmezik (márpedig a politika nyomására úgy fogják), hogy a melegek vonulása sérti a gyermekek jogait, akkor betilthatóvá válik egy ilyen rendezvény.

Tegnap volt a módosítás zárószavazása, amit a Fidesz–KDNP mellett a Mi Hazánk is megszavazott. Erre az alkalomra hirdette meg az Országgyűlés épületének blokádját a Momentum.

Villamossal mennék a Kossuth térig. Az eredeti tervem szerint egy megállót mentem volna, azonban félúton megállítja a villamost egy szoros rendőrsorfal.

Kiderül, csak eddig jöttünk, mert lezárták a rendőrök az egész Kossuth teret majdnem minden irányból, csak a Szalay utca felől közelíthető meg. Ezt a lezárást semmi nem indokolja, mivel a téren alig van tüntető, bőven közlekedhetne a villamos. Ahogy a környező utcák zárása is csupán annyi célt szolgálhat, hogy aki a térre igyekszik, kerülhessen egy nagyot.

Leszállok a villamosról, a rakpart felé veszem az utamat. A töküres utcákon hermetikus rendőrkordon, ami, ahogy sejtettem, a rakpart zárásával folytatódik. Itt veszem hasznát a sajtóigazolványomnak, ami nélkül esélyem sem lenne lejutni a mélygarázs alsó rakparti bejáratához. Két sorban állnak a képviselők, mögöttük és körülöttük rendőrök. Elsőként Sebők Éva momentumos képviselőhöz fordulok, hogy mi van itt most. Tőle csak annyit tudok meg, hogy saccra 60–70 fideszes képviselő lehet bent szerinte, tehát még nincs meg a kétharmad a szavazáshoz. Közbevetem, hogy az állami média elől is simán felszedték és elvitték őket rendőrök, amire annyit válaszol, hogy bízik benne, hogy

ha egyet elvisznek, kettő ül majd a helyébe.

A fenti tér felől ugyanis a lépcsőn még szabad a lejárás. De fentről nem jön senki le, csak biztatják a maroknyi momentumost. Lent azonban forrósodik a helyzet. Érkezik még egy adag rendőr, érzékelhetően közeledik a pillanat, amikor megpróbálják felszámolni a blokádot. Az eddig álló képviselők és civilek leülnek, szorosan egymás mellé. Felkészülnek arra, hogy elvigyék őket, előkerülnek a gyorskötözők, hogy egymáshoz kötözzék magukat.

Csak a blokádban részt vevők vannak lent, kétszer annyian a sajtótól, és még vagy húsz szimpatizáns. Ekkor

a rendőrök elkezdik felterelni a sorfal előtt álló újságírókat, fotósokat, operatőröket a járdára.

Elég kellemetlen érzés, mert addig szellősen tudtunk állni, most a járdán nem sok helyünk maradt. És a rendőrök nem állnak meg itt, hanem az egész sajtót fel akarják terelni a lépcsőn a térre. Ennek sem látni sok értelmét, hiszen a járdáról mi már nem jelentünk akadályt, maradt a blokádban részt vevő két sornyi momentumos, innen már csak arról van szó, hogy ne lehessünk közel az eseményekhez.

Szabó Tímea országgyűlési képviselő is itt van, őt is lökdösik felfelé, ám nem hagyja magát. Részben neki köszönhetően a rendőrök (egyelőre) felhagynak azzal, hogy feltereljenek minket a térre. Amikor megkérdezem, mi zajlik itt szerinte, azt mondja, hogy teljesen abszurd kezd lenni ez az egész. „Azok a rendőrök, akik egyébként nagyrészt tisztességesen végzik a munkájukat, bele vannak tolva egy jogilag szürke zónába, aztán egy teljesen illegális tevékenységbe, egy teljesen jogszerűtlen intézkedéssorozatba.”

Szerinte a helyzet előbb-utóbb komolyabb erőszakba fog torkollni. Amikor felvetem neki, hogy az Orbán-rendszer egyik legitimációs alapvetése az, hogy a 2006-os rendőri erőszakkal szemben az ő rendőrségük szakszerűen teszi a dolgát, a tüntetők haja szála sem görbül, azt mondja, hogy ez már akkor megdőlt, amikor a Karmelitánál előkerült a diákokkal szemben a könnygáz.

„A hatalom egyre kétségbeesettebb, tudják, látják, hogy a 2026-os választáson nagyon nem állnak jól, ezért egyre kétségbeesettebb és egyre erőszakosabb lépéseket fognak tenni.”

„Ha csak abba belegondolunk, hogy Kövér László házelnökként minden évben olyan elképesztő katonai fegyvereket, lőszereket és eszközöket rendel az országgyűlési őrségnek, mint például kézigránátok, akkor az már önmagában elég nyugtalanító, az pedig, hogy gyakorlatilag százával állnak itt a rendőrök békés tüntetőkkel szemben, hát az sem megnyugtató” - mondja.

Szerinte elég ránézni Oroszországra, hogy hova lehet ezt fokozni. A hatalom részéről a közbeszédben megjelenő poloskázás, kullancsozás, majd az ezt követő erőszakhullám a Tisza pultjai ellen mind-mind nagyon aggasztó.

„Pontosan tudjuk azt, hogy a harmincas évek náci Németországában így kezdődött a népirtás, hogy először szavakkal, aztán azok tettekbe fordultak, és végül népirtás. Most már látjuk, hogy gyakorlatilag fideszes provokátorok minden egyes gyülekezésnél odamennek és fizikai atrocitásba torkolló verekedést kezdeményeznek békés tüntetők ellen.”

Tény, hogy a heringként járdára zsúfolt sajtó és a szimpatizánsok között most is ott áll Bede Zsolt, aki megállás nélkül próbálja kihozni a sodrából a tüntetőket, politikusokat. A rendőrök közben a hátsó sorban ülőket egyenként emelik fel és viszik odébb. Ebben szakszerűek.

A tér felől a korlátnál álló tüntetők kiabálnak, ahogy az alsó rakpart Duna felőli oldalán állók is. Sebők Éva reményei nem teljesülnek, de nincs is rá esély, mert a hermetikus rendőrsorfalon, még ha akarna, sem tudna áttörni tüntető, hogy az elhurcoltak helyére üljön.

A második sor még ül. Tordai Bence mellé sodródom, akivel elég nehéz beszélgetni, mert Bede Zsolt megállás nélkül mondja a magáét.

Tordai szerint sokkal többen kellene, hogy itt legyenek, mert a képviselők és néhány aktivista, aki velük együtt leül, kevés. Tízezrek kellenének ide, mondja.

A Tisza önkénteseire hivatkozik, akik az elmúlt három hetet végigpultozták a Nemzet Hangja konzultáció íveivel, nem egyszer fizikai erőszaknak kitéve magukat. Azt mondja, nagyon nehéz időszak következik, és ebben nem ért egyet Magyar Péterrel, aki szerinte azt mondta, hogy túl vannak a nehezén. A neheze most következik. A felelősség Tordai szerint a kormánypártoké, és az azokat kiszolgáló Bede Zsolt-féle figuráké.

Közben a rendőrök szépen felszedik a második sort, majd mindenkit feltessékelnek a térre.

A blokádnak vége.

Kis szünet következik, a téren lézengenek az emberek. Eleve a Tisza szobor körüli kisebb térre szervezték a demonstrációt, nem is a nagy térre, a főbejárat elé. A szervezők nyilván azzal számoltak, hogy ezt a térséget talán megtöltik az emberek. De ezt is túlbecsülték.

A kivetítőn közvetítik az ülésteremben történő szavazást. Érdekes kép, mobilról streameli valamelyik képviselő. Előttünk, hátulról látszik a Szijjártó miniszter, aki a mellette ülő minisztertársával kedélyesen beszélgetve ütemesen nyomogatja az igen gombot.

A téren a tömeg minden szavazásnál fújol, holott egyelőre teljesen más törvények zárószavazása folyik. Majd hirtelen ráfordulnak az alaptörvény módosítására, itt is több részletben szavaznak. Pár perc, néhány szavazás, és vége. Ennyi volt.

A politikusok beszédeit itt nem részletezném. Legyen elég annyi, hogy az utolsó felszólaló, Bedő Dávid, a parlamentből kitiltott Momentum frakcióvezetője felszólítja az embereket, hogy menjenek fel a Várba, a Sándor-palota elé, és bírják rá a köztársasági elnököt, hogy ne írja alá az alaptörvény módosítását.

El is indul a tömeg, vagy ezer ember. Találomra megszólítok egy menetelő fiút, Kaiser Botondot, Esztergomból. Szkeptikus azt illetően, hogy ennyien megállásra kényszeríthetnék a hatalmat.

A jövő évi választás kilátásait illetően is pesszimista: szerinte krumplival vagy erőszakkal, de a hatalom megtalálja a módját, hogy „megnyerje” a választásokat.

Egy biztos. Ha tíz év múlva is Fidesz-rendszer lesz, ő már nem lesz itt - mondja.

Az Akadémia utcában menetel a tömegben Szabó Szabolcs momentumos képviselő. Amikor idézem neki a színpadon imént felszólaló Baranyi Krisztina szavait, miszerint Magyarország Oroszország útjára lépett, egyetért vele.

„Én mindenkinek azt tudom javasolni, hogy olvassa el Anna Politkovszkaja naplóját. Az 2005–2006 környékén íródott, utána lőtték főbe a lakása ajtajánál. Amiket ő ott leír a 2005–2006-os Oroszországról és Putyin akkori hatalomtechnikai húzásairól, az kísértetiesen hasonlít arra, mint ami most történik Magyarországon. Úgyhogy igen, én is azt gondolom, hogy ez egy erős putyinizálódási út, amin vagyunk.”

Zúg az utcában a „Mocskos Fidesz”, a boltosok az üzletük küszöbéről bámészkodnak, ahogy a turisták is. Ez a Belváros, itt minden turistalátványosság. Akik most erre járnak, nem is tudják talán, milyen pillanatoknak véletlen tanúi éppen.

A képviselő nem hiszi, hogy választásokon le lehet váltani a Fideszt. Szerinte minden a kezükben van, hogy manipuláljanak, és nem is kell a választás napján hamis szavazólapokkal operálni, ott van az egész államapparátus, az állami média és a kétharmados törvényhozás. Szerinte ez a rendszer csak összeomolhat, és csak utána lehet rendszert váltani.

Kiérünk a térre, versenyfutás kezdődik a rendőrökkel, ki ér előbb a hídra fel. A momentumosok futva rohamozzák meg a hidat, még szabad a feljárat. A hídra érve győzedelmesen kiabálják: miénk a híd! Ezt az egyetlen "győzelmet" aratták ma, büszkék rá tehát. Bevárják a tömeget, ami folyamatosan apad. Három-négyszáz ember lehet, akik a hídra lépnek, jóindulatú becsléssel. Megszólítok egy lányt, Reginát Budapestről. Sarkosan fogalmaz, amikor megkérdezem, vár-e valamit a mai tüntetéstől:

„Én nem, mert az ország leszar minket, úgy, ahogy vagyunk, viszont muszáj mennünk, és muszáj addig tennünk, ameddig nem hallgatnak ránk, mert mást nem tehetünk, gyülekeznünk kell, össze kell tartanunk, és itt kell lennünk.”

A kezdetektől fogva kijár a tiltakozásokra, és ott lesz, ameddig kell, ameddig lehet, mert szerinte valahogy fel kell hívni az emberek figyelmét arra, hogy baj van az országban.

És ahogy számítottam rá, a Clark Ádám tér előtt, a híd budai végén rendőrsorfal állja el az utat. Nem sokáig tart a szokásos farkasszem-nézés, hamar döntenek a tüntetők: áttörnek. Én, a fotósok mellé felállva a híd vasszerkezetére látom azt is, amit ők nem:

irdatlan mennyiségű rendőr és rendőrségi busz áll a téren, miközben a tömeg már csak a híd budai kapuja és hídfője közötti útszakasznyira apadt.

Ezt ők nem tudják, nekimennek a rendőröknek. A tüntetők nyomják a rendőröket, azok meg vissza őket. A széleknél időnként meggyengül a rendőri ellennyomás, de mire átszivárognának a tüntetők, kerül ember oda is. Kijjebb nyomják a rendőröket, de át nem törnek.

Aztán egy következő hórukkra részben az is megtörténik.

Néhány tíz momentumos kitör a Clark Ádám térre.

A maradék a hídon reked. Ácsorgás és tanácstalanság kezdődik. Érezhetően szivárognak el az emberek, Pest felé szabad az elvonulás lehetősége. Az egyik fiatalembert, a siófoki Szabó Dánielt megszólítom, mit látott. Ő nem állt az első sorban, amit tud, hogy akik átjutottak, azokat rögtön igazoltatták is. De úgy érzi, keményedhet a helyzet. „Sok rendőrnek a kezében ott a könnygázos palack, már rakosgatták jobbra-balra, meg többen már visszamentek az autójukba a maszkért. Úgyhogy szerintem készültek arra, hogy ha szükséges, akkor a könnygázt is bevetik.”

Ahogy az erőviszonyokat látom, erre már nem lesz szükség. Újabb adag rendőr érkezik, nem is kevés, Pest felől, és a maradék úttesten lézengőket is felküldik a járdára. Elég most már a kérés, mindenki engedelmeskedik, a rendőrök segítenek két biciklit átemelni a korláton. A járdán egy darabig téblábol még a maradék, miközben egy turistacsalád, két gyerekkel próbál átjutni a kordonon, de hiába mutatják a szállodai kártyájukat, a rendőrök nem engednek át senkit. Ez a parancs.

Vége. Visszafelé a hídon mindenkit igazoltatnak. Mögöttem egy anya és fiatal felnőtt leánya. A lány sír. Anyja nyugtatja. A lánya erre csak azt mondja: „Értsd meg, én ilyen érzékeny vagyok, nem akarom megszokni, hogy ilyen megtörténhet.”

Az anyja, nyilván vigaszként mondja, szerinte ezek után senki sem szavaz jövőre a hatalomra. De a lánya nem ért egyet.

„Itt lehet, hogy nem. De ott, ahol olyan a szegénység, hogy egy zsák krumpliért leszavaznak bárkire, ott fogják megnyerni a választást. És hidd el, ha én is éhes lennék, én is szavaznék bárkire egy kis krumpliért.”

Sietősre veszem, szép tavaszi este van. A város fényei csillognak, Budapest gyönyörű.

Sulyok Tamás az este alá is írta a törvényt, ami így azonnal életbe is lépett.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Budapesten 7,8 évnyi nettó átlagfizetés kell egy 50 négyzetméteres használt lakás megvásárlásához
De a használt lakásokra a régió többi fővárosában még tovább kell spórolni. A magyar lakásávásárlók helyzetét nehezíti, hogy márciusban már 18%-os lakásdrágulást mértek az egy évvel ezelőtti árakhoz képest.


Hihetetlen mértékben drágultak egy év alatt az ingatlanok, Budapesten márciusra 18%-kal nőttek az árak. A használt lakások átlagára meghaladta az 1,2 millió Ft-ot négyzetméterenként, és az átlagos ingatlanár elérte a 108 millió Ft-ot.

A szédítő számokat árnyalja, hogy az egész régió drága. Az ingatlan.com legújabb elemzésében ugyanis megnézték, mennyibe került a tavalyi adatok alapján egy 50 négyzetméteres használt lakás a környező országok fővárosaiban, és mennyit kell rá spórolni. Azt a meglepő eredményt kapták, hogy Budapest még mindig az olcsóbb helyek közé tartozik. Egy 50 négyzetméteres használt lakásra elég 7,8 évig félretenni, feltéve, hogy a leendő vásárló addig is nem eszik, nem ruházkodik, nem fűt, és legfőképpen nem költ albérletre a saját fizetéséből. A elemzésről Balogh Lászlóval beszélgettünk.

– Hogyan számoltak pontosan?

– Az egyes országok statisztikai hivatalainak és jegybanki adatainak felhasználásával vetettük össze a 2024 negyedik negyedéves lakásárakat, az ebben az időszakban érvényes, és a fővárosokra jellemző nettó átlagkereseteket egymással. Ebből az jött ki, hogy bár Budapesten a márciusi lakásárindexünk 18%-os áremelkedést mutat éves összevetésben, de ha ezeket az ingatlanárakat összehasonlítjuk a régiós, tehát a közép-európai országok fővárosaiban tapasztalható árakkal, akkor azt látjuk, hogy

Bukarestet kivéve Budapest olcsóbb forintban kifejezve. A helyi átlagfizetéshez mérten is igaz az, hogy a román főváros után itt kell a legrövidebb ideig spórolni ahhoz, hogy valaki egy használt, 50 négyzetméteres lakást meg tudjon vásárolni.

Fontos, hogy itt a használt lakások árait hasonlítottuk össze egymással. Ez alapján az jött ki, hogy a legdrágább főváros Prága, itt egy négyzetméternyi használt lakás 2,2 millió Ft-ba kerül. Ezt követi Varsó 1,5 millió Ft-os négyzetméterárral, majd Pozsony, 1 millió 360 ezer Ft-tal, és csak ezután jön Budapest 1 millió 30 ezer Ft-os átlagos négyzetméterárral, majd Bukarest 850 ezer Ft-os négyzetméterenkénti átlaggal. Ez mindenhol a 2024. 4. negyedéves adatokat veszi alapul, tehát

ebben még nincs benne az elmúlt hónapok drasztikus áremelkedése, ami Budapesten történt.

Ha egy 50 négyzetméteres lakásra vetítjük ezeket az összegeket, akkor ez azt jelenti, hogy amíg Budapesten az utolsó negyedévben a hivatalos KSH-adatok alapján ez 51–52 millió Ft-ba került, addig Prágában a duplájába, azaz 110 millió Ft-ba, Varsóban 75, Pozsonyban pedig 68 millió Ft-ba, míg Bukarestben 42,5 millióba. Ehhez hozzátettük a havi nettó átlagfizetéseket, ami szintén érdekes, mert Budapesten a negyedik negyedévben a nettó átlag az 553 ezer Ft volt, és az említett fővárosok tekintetében csak Bukarestben volt ennél alacsonyabb, de ott is csak 10 ezer Ft-tal, tehát 540 ezer Ft. Pozsonyban meg hozzánk képest lehet 20 ezer Ft-tal többet keresni, 573 ezer Ft a nettó átlagfizetés. Varsó meg Prága már külön szintet képvisel, mert Varsóban közel 700 ezer, tehát 695 ezer az átlag, Prágában viszont 782 ezer. Ha pedig ezeket az ingatlanárakat és az átlagfizetéseket egymáshoz viszonyítjuk, akkor az jön ki, hogy egy 50 négyzetméteres lakás megvásárlásához Prágában kell a legtöbbet spórolni a nettó átlagfizetéseket figyelembe véve, ott 11,7 év alatt jön ez össze, utána jön Pozsony 9,9 éves megtakarítási időszakkal, aztán pedig Varsó kereken 9 évvel, majd mi vagyunk a negyedikek a sorban, mert

Budapesten 7,8 évnyi nettó átlagfizetés szükséges egy 50 négyzetméteres használt lakás megvásárlásához.

A legolcsóbb pedig Románia, ott csak 6,5 évnyi átlagfizetés kell ahhoz, hogy valaki a fővárosban egy 50 négyzetméteres használt lakást vegyen.

– Gyorsabban növekszik az ingatlanok ára, mint a várható átlagkereset?

– Amikor pörög a lakáspiac, akkor az ingatlanok tipikusan nagyobb ütemben drágulnak, mint ahogy a fizetések emelkednek, de azért a kettő nagyjából pariban van egymással.

– Ez az arányszám az elmúlt években mikor volt jobb, mikor rosszabb?

– Volt olyan időszak, amikor nem 7,8 évig tartott egy 50 négyzetméteres használt lakást összespórolni a nettó átlagfizetésből, hanem 6,5–7 évből is kijött ez az összeg. Ez 2015–16 környékén volt, de akkor egyrészt a lakásárak is harmadannyiba kerültek, és a fizetések is jóval alacsonyabbak voltak, mint most. Szóval igazából azt lehet mondani, hogy olyan

drasztikusan nem változtak ezek a számok, tehát nem nőtt duplájára például, de a spóroláshoz szükséges idő az elmúlt 10 évben körülbelül 8–10%-kal meghosszabbodott.

– Ezt a rengeteg pénzt a többség nyilván nem összespórolja, hanem hitelt vesz fel.

– A hitelnek az az egy előnye megvan, hogy míg egy 100 ezer forintos hiteltörlesztő egy nagyon komoly kiadást jelentett, például 10 évvel ezelőtt a fizetés felét is elvihette. Mára egy 100 ezer forintos törlesztő már nem akkora nagy teher a lakásvásárlók számára.

– Ugyanakkor a magasabb árakhoz nagyobb hitel is kell. Jó üzlet lakásvásárlásra hitelt felvenni?

– Mindig kockázatos döntés, de sokak számára nincs más opció. Amikor már ilyen szintű ingatlanárakról beszélünk, akkor sokan abban bízhatnak, hogy ami most nagy tehernek tűnik, az az évek során relatíve egyre kisebbé válhat.

– Megnézték az albérletpiacot is. Bár vannak különbségek, de ott nem egetverőek. Az biztos, hogyha valaki egyedülállóként albérletet akar fizetni, akkor a fizetésének körülbelül a felét elviszi az albérlet.

– És akkor még csak a bérleti díjról beszélünk, amihez hozzájárul a közös költség és a rezsi is. A régiós fővárosokat tekintve nagyon egy irányba mutatnak a dolgok, miközben az érdekes, hogy

Prága, Budapest és Bukarest esetében a bérleti díjak 40–45 százalékát viszik el a fizetésnek,

de Varsóban már több mint a felét, Pozsonyban pedig már közel 60%-át. Szóval az már érezhetően sok. Ha Bécset is ide vennénk, akkor ott valószínűleg sokkal kisebb arány jönne ki az átlagfizetés függvényében, amit bérleti díjra kell fordítani, de ez azért is van, mert a bécsi albérletpiacnak a világ minden részéről csodájára járnak már száz éve.

– Itt végig átlagfizetésekről beszéltünk. De igazából többet mondana egy ilyen kimutatás, ha azt a medián, azaz a legtöbb ember által keresett fizetésekre végzik el. Az reálisabb képet festene.

– Ebben igaza van. Valóban, a KSH adatai közül is, ha valaki nagyon keresi, akkor rá tud bukkanni a mediánkeresetek alakulására, ami azt hiszem, hogy

350 ezer forint körül van, az 553 ezer Ft-os átlag helyett, ami jóval kisebb összeg.

Mi azért az átlagkereseteket hasonlítottuk össze egymással, mert ezek viszonylag könnyebben előkeríthető adatok a környező országok fővárosaira is a statisztikai hivatalok, meg a nemzeti bankok által publikált elemzésekből. A medián adatokat sajnos nagyon nehéz összeszedni.


Link másolása
KÖVESS MINKET: