„A mai napig úgy megörül nekem, mikor találkozunk, hogy örömében bepisil” – mentett kutyákat készítenek fel a társas életre a gazdájukkal
Vásári Melinda LPM&P Mestertréner, a Veled Megyek Program alapítója és koordinátora, a Zengő-Bongó Kutyatréning alapítója. Először csak egy ötletelésnek indult, hogy miképp lehetne segíteni trénerként a mentett kutyák örökbefogadásánál. Aztán másfél év alatt odáig jutottak, hogy országszerte 8 menhelyen dolgozik 12 trénerük.
– Mi a Veled Megyek Program?
– A Veled Megyek Program önkéntes trénerek összefogása az örökbefogadás támogatásáért. Az a hivatásunk, hogy a Láthatatlan Póráz Módszer szemléletében, kényszerítés-, bántalmazás- és büntetésmentes oktatás révén előkészítsük a kutyusokat a gazdis, családi életre, szakemberként támogassuk az örökbefogadás folyamatát és a kutya új otthonba való beilleszkedését, ezáltal pedig elősegítsük azt, hogy a kutya örökre az új gazdájával maradhasson.
– Hogy kapcsolódik a Noé Állatotthonhoz?
– 2022 őszén a Láthatatlan Póráz Módszer & Program Tanácsadó Képzése keretében a Noé Állatotthon Alapítvány 17. kerületi telephelyén jártunk, hogy megismerkedjünk az örökbefogadás menetével és egy menhely működésével annak érdekében, hogy trénerként tudjuk támogatni az örökbefogadás folyamatát is. Ez az alkalom úgy ért véget, hogy arról ötleteltünk, hogyan tudnánk segíteni ezen a rengeteg kutyán trénerként, vagy még inkább trénercsapatként – így vette kezdetét a Veled Megyek Program másfél éve.







– Miért lehet szüksége egy mentett kutyának is tréningre?
– Az alapelgondolás és remény az volt, hogy hátha könnyebben visznek haza az emberek olyan kutyust a menhelyről, akiről tudják, hogy már „tanult”, vagyis képes kapcsolódni az emberhez, szépen sétál és ismeri az alap együttműködési feladatokat.
És persze, hogy egyáltalán kijuthatnak a kenneljükből, pórázon sétálhatnak, szaladgálhatnak, játszhatnak egymással kontrollált, biztonságos, támogató közegben. Másfelől láthatóvá tesszük őket a felületeinken, felkerülnek a honlapunkra fotókkal és a velük dolgozó tréner által írt bemutatással, emellett a Facebook-oldalunkon folyamatosan posztolunk róluk és a tréningfolyamatainkról, mostantól pedig már az Instagram-oldalunkon is követhetik őket az érdeklődők. Harmadrészt, és talán ez volna a legfontosabb, ha lesz gazdijelöltjük, végigkísérjük a megismerkedésüket, hazaérkezésüket és a beilleszkedésüket is az új otthonukba és környezetükbe – persze csak akkor, ha ezt az új gazdi is szeretné.
– Mi a menete? Mentett kutyát szeretnék, és tréninget is.
– A legszerencsésebb esetben a gazdijelölt már a kutya kiválasztása előtt megkeres bennünket, átbeszéljük az örökbefogadás folyamatát, és hogy miként nézne ki a közös életük, hogyan lehet a legideálisabban, személyre szabottan megtervezni, és hogy ez alapján milyen természetű, temperamentumú kutyus illene a leginkább a gazdihoz. Ez alapján már tudunk segíteni a kutyus kiválasztásában, hisz azokat, akikkel dolgozunk, már jól ismerjük.
A legideálisabb, ha ilyenkor a gazdi igénybe veszi az alapprogram tréningünket, amely amellett hogy közös nyelvet, megoldókulcsokat ad kutyának, gazdinak egyaránt, gyönyörűen építi a kapcsolatot és a bizalmat gazdi és kutya között, így segíti a kötődés kialakulását. Ennek érdekében kedvezményt biztosítunk a programban résztvevő kutyusoknak a tréning díjából. A tréninget természetesen személyre is szabjuk, a tréningfolyamattal párhuzamosan dolgozunk a speciális kihívásokon is.






– Vannak extrém esetek?
– Azért is tartjuk kiemelten fontosnak az örökbefogadás utáni tréninget, mert azt tapasztaljuk, hogy sok kutyát visszavisznek, miután örökbe fogadtak. Ez talán a legtragikusabb eset, mert ilyenkor nemcsak további traumát okoznak a kutyának, hanem elveszik egy esélyét. Több olyan kutyus van, akit elvittek cuki kisbaba kölyökként, majd visszahoztak 3–6 hónap (ilyen például Ludmilla vagy Furfang esete) vagy akár 2 év (!) múlva – az ilyen kutyusok egy hatalmas esélytől esnek el, hisz már nem kölykök, sőt legtöbbször éppen kamaszok. Így amellett, hogy feleslegesen sérülnek, még kevesebb is lett az esélyük arra, hogy családi otthonban éljék le az életüket és ne a menhelyen egy kennelben. Hasonlóan durva eset Earlyé például, akit hazavittek 3 évesen, majd visszahoztak 6 év után 9 évesen… Éppen ezért őt is azonnal bevettük a programunkba.
Ezzel a kutyussal az alaptréningen túl párhuzamosan a cicákhoz, autóhoz szoktatáson is dolgoznunk kellett. A menhelyen még onnan indultunk, hogy először a kennelből sem tudtunk kimenni sétálni, mert annyira félt, mára már a kutyus jóban van a cicákkal, sőt nemhogy autóban utazik, hanem vitorlázik is! Az pedig az én személyes boldogságom, hogy a mai napig úgy megörül nekem, mikor találkozunk, hogy örömében bepisil. Számomra ezek a nagy történetek, abban bízunk, hogy egyre több ilyen történetünk lesz, és egyre több kutyus kerül felelős gazdihoz, akivel aztán felszabadultan élhetik boldog, közös életüket.







