Vége a Hamupipőke-effektus mítoszának? – a mostohák nem gonoszabbak a biológiai szülőknél
A „Hamupipőke-effektus” elmélete szerint a mostohaszülők, különösen a nevelőapák, gyakrabban felelősek gyermekek haláláért, mint akik nemzették és világra hozták őket. Azt is feltételezték, hogy az ilyen körülmények között élő gyermekek gyakrabban esnek erőszak áldozatául. A legújabb kutatás szerint azonban ez utóbbiban sokkal inkább a kor a döntő: a fiatalabb férfiak magasabb százalékban lesznek elkövetők, mint az idősebb szülők – írja a Daily Mail .
Angliában és Wales-ben minden évben kb. 20 gyermeket öl meg az apjuk. És ezeknek az elkövetőknek egynegyede mostohaapa.
Az East Anglia egyetem kutatói ezt a jelenséget vizsgálták, és átnézték a brit belügyminisztérium gyilkossági statisztikáit 2000 és 2015 között, összevetve azokat széleskörű lakossági adatokkal. Ezekből kiderült, hogy az újszülött és 17 év kor közötti gyermekek esetében csak kis különbség van mostohaapák és a vér szerinti apák gyilkossági rátája között. Ezután vizsgálták meg a gyermekgyilkosság miatt elítélt apák életkorát és megállapították, hogy többségük viszonylag fiatal volt. Ez a tény érvényes volt a mostohaapákra és a vér szerinti apákra egyaránt. A lakossági adatok viszont azt mutatták, hogy a mostohaapák átlagosan sokkal fiatalabbak, mint a biológiai apák.
Ez pedig azt jelenti, hogy a „Hamupipőke-effektus” részben magyarázható a mostohaapák fiatalabb korával, mintsem azzal, hogy genetikailag nem kötődnek áldozataikhoz.
Ennek számos oka lehet: a fiatalabbaknak alacsonyabb a jövedelme, kevésbé iskolázottak, és valószínűleg kevésbé tudják kezelni a szülői teendőkkel járó stresszt. A másik ok, hogy a gyermekek elleni erőszakot elkövetőket gyakran akkor is „mostohaapának” tekinti a közfelfogás, amikor nem azok.
A tettesek között lehetnek olyanok, akik a gyermek anyjának csak rövid távú vagy alkalmi partnerei, és nincsen komoly kapcsolata a gyermekkel. Olyanok is vannak, akik esetleg nem is élnek együtt a családdal.
A kutatók azt javasolják, hogy a gyermekorvosok, pszichológus és szociális gondozók keressék meg és segítsék azokat a családokat, ahol az apa és a gyermek is fiatal, különösen kapcsolatuk első évében. Külön fektessenek hangsúlyt olyan esetekre, amikor az apa, vagy az anya partnere nem él együtt a gyermekkel.
