Miért tűnik el a pasi, amikor úgy érzed, totál odavan érted? – férfiakat kérdeztünk
Levente, 31:
“Vannak nők, akiknél muszáj ghostingolni. Mert nem fogják a jeleket. Volt egy csajom, aki ráadásul a rendes barátnőm mellett "futott”, tehát kaland, és tudta is. De nem vette az adást. Egy hónap után mondtam neki: “Ugye tudod, hogy ez közöttünk már nem fog sokáig tartani?” Mire ő: “Dehogynem, hát nem érzed, milyen varázslatos ez a kapcsolat?” Varázslatos. Pffff...! Másnaptól lepattantam, letiltogattam, pedig szegény még hívogatott. De tudtam, hogy ha csak egy kicsit is reagálok, megint tapadni fog.”

Gábor, 49:
"Pont a napokban gondoltam erre, szégyenkezve, hogy milyen szar dolog volt. Volt ilyen, persze, 25 éves koromig rendszeresen. Gyávaság, gyengeség, konfliktuskerülés – rossz értelemben. De aztán karmikusan visszakaptam. Volt egy csaj, akiért totál odavoltam, erre úgy eltűnt, hogy öt évig kerestem (mondjuk akkor még nem voltak okostelefonok meg messenger). Tíz év múlva találkoztunk, sajnálkoztam neki vörös fejjel, erre kiderült, hogy már nem is emlékezett, mi volt, csak arra, hogy kavartunk valamikor. Én meg tíz évig ettem magam, hogy mit csesztem el. Na akkor rájöttem, milyen érzés a... pénisz másik oldalán lenni. Nem jó emlék, nem is ghostingoltam utána többet.”
Csaba, 51:
“Nem csináltam, mert szerintem a ghosting majdnem annyira durva átverés, mint a megcsalás. Reményt ébreszt a másik félben, amit érthetetlen módon el is vesz tőle. Az ismerkedés nem húspiac. Egy férfi – de akár egy nő is! – nem próbálgathatja a másik embert, mint egy pólót a ruhaboltban. Ha eldöntötte, akkor csinálja végig legalább az első pár randit, és még mindig kiszállhat kulturáltan, úgy, hogy nem bántja meg a másikat.”
Krisztián, 38:
“Nekem – azt hiszem – tiszta a lelkiismeretem. Mindig megadtam a lehetőséget a csajnak, hogy személyesen engedje ki a gőzt. Vagy küldjön el a p...csába. Ennyi jár.“