Hogyan döntsek a szeretőm és a társam között?
* megszünteti a szeretői viszonyt, és a partnerével rendbe hozza a kapcsolatát,
* vagy megtartva a viszonyt marad minden a régiben,
* illetve van más opció is, mégpedig, hogy kilép a kapcsolatából, és a szeretőjével (vagy nélküle, de egyedül) folytatja tovább az életét.
Gyakran filozofálgatnak arról, hogy mi a nehezebb eset, ha valaki szerelmes a szeretőjébe, és azért tartja fenn a viszonyt, vagy ha testi vonzalom tartja őket egymás mellett. Talán mindegy, mert a lényeg, hogy van valami, ami miatt máshoz vágyakozik, mintsem a partneréhez, és ez nehezíti a döntés meghozatalát. Talán mert kevesebb munkával jár, mint a kapcsolat javítása, talán azért, mert a jó élményre az agy úgy reagál, hogy még, még, még...
Hogyan lehet úgy dönteni, hogy azt később ne bánja meg valaki?
A válaszom: sehogy, vagy mindenhogy. Nem lehet előre tudni egyetlen döntésünknél sem, hogy azt meg fogjuk-e bánni, de a helyzeteinkhez való hozzáállásunk rajtunk múlik, a nézőpontunk fogja eldönteni, hogy bánunk valamit, vagy megpróbáljuk kihozni a lehető legjobbat a szituációból.
A dilemmázó ügyfeleim két végletet szoktak látni. Az egyik, hogy szakít a szeretővel, és akkor majd csak az ellaposodott kapcsolat fog maradni, ahol szomjazik az életörömre, pezsgésre, szexre, vagy a szeretőjét választja és egy izgalmasabb, új fejezet veszi a kezdetét, miközben megbántva a szeretteit, kimarad a család életéből.
Érthető, hogy ezt a kettő utat látva nehéz a döntés. Nehéz elengedni a külső kapcsolatban szerezhető életörömöt a szürkeségért, azonban vannak gyakorlatok, gondolatok, melyek átszínezhetik a várható végeredményt.
Mit tehetünk a boldog kapcsolatért?
A boldog párkapcsolat nem elérhetetlen, de szükséges hozzá elsősorban a szándék, hogy meg akarjuk javítani az eddigi kapcsolatunkat, akarunk változni, és akarjuk jól érezni magunkat benne. Szükséges az igények megfogalmazása, a vállalási hajlandóság, a felelősségvállalás a tettekért, vagy mulasztásokért. Új szokásokat kell behozni a kapcsolatba, új szemmel nézni a társra, és emelni a kapcsolatban élők önismereti szintjét, megtanulni a pozitív, szeretetteljes kommunikációt, újra teret adni az intimitásnak, a testiségnek. Ebben segítségre van például a szeretetnyelvek célzott alkalmazása, a belátási készség fejlesztése, és a közös cél, ami miatt a pár úgy dönt, hogy továbbra is együtt akarnak élni.
A döntés meghozatalában az a vízió fog segíteni, hogy mit akar valaki megélni, és mit hajlandó tenni érte. Ha meghozta a döntést, és valóban szándékában áll a kapcsolatát helyrehozni, akkor a megfelelő gondolatokra, érzésekre fókuszálva, mindkettejük mozdulásával működni fog a dolog, hiszen a világban minden ok-okozati összefüggésekként van jelen. Márpedig, ha a múlt –jelen vonatkozásában ez működik, akkor miért ne lenne működőképes a jelen-jövő tekintetében is.
