Küszöbön az új hidegháború, amit a világűrben is megvívhat az USA, Kína és Oroszország
Azt, hogy űrkutatásban nagy változások állnak küszöbön, jól jelzi a Boeing minap bejelentett leépítése is: a repülőgépgyártó a NASA Artemis-programjának beszállítójaként több száz embert rúg ki a csapatból, amelyik a következő Holdra szálláshoz épít űrrakétát. Mindeközben Kína kúszó-mászó-repülő holdszondát küld a Hold felszínre, hogy felkutassa égi kísérőnk rejtett vízkészleteiet, az orosz Roszatom pedig közölte, hogy olyan plazmahajtóművet épít, ami évekkel rövidítheti le a Mars-utazást. Ezek a bejelentések arra utalnak, hogy a világűr ismét az egymással versengő nagyhatalmak csataterévé válik.
Irány a Mars – de tényleg pár éven belül?
Donald Trump nemrég bejelentette, hogy az Egyesült Államok még az ő elnöki ciklusa alatt űrhajósokat indít a Marsra. Ez azt jelentené, hogy az első emberes Mars-misszióra legkésőbb 2029-ig sor kerül, amit sok szakértő kételkedve fogad, már csak azért is, mert a NASA Artemis–2 küldetése is folyamatos késedelmekkel küzd, holott utóbbi program a vörös bolygónál sokkal könnyebben elérhető Holdra irányul.
Trump nem részletezte, hogyan képzeli el a Mars-missziót, de minden bizonnyal a SpaceX-re támaszkodik a terv végrehajtásában, hiszen Elon Musk vállalata fejleszti a bolygó elérésére hivatott Starship óriásrakétát. Musk Trump egyik legkomolyabb támogatója, és mostanra bizalmas tanácsadóvá, sőt, fontos kormányzati szereplővé lépett elő.
A SpaceX Starshipje idén januárban hetedszer indult tesztküldetésre. A Super Heavy első fokozata sikeresen visszatért, és a kilövőállás robotkarjai elkapták, de a felső fokozat egy hajtóanyag-szivárgás miatt felrobbant az emelkedés végén. Musk a félsiker ellenére úgy gondolja, hogy a SpaceX már 2026-ban képes lesz legénység nélküli küldetést juttatni a Marsra, ahová 2028-ban űrhajósokat is elindíthatnak.
SpaceX's Starship exploded into countless fragments of space debris
SpaceX's Starship exploded into countless fragments of space debris as it reentered the atmosphere over the Caribbean following its seventh test flight.#SpaceX #StarshipLaunch #ElonMusk pic.twitter.com/nNHQP1RoVZ
— The Unified Bharat (@UnifiedBharatIN) January 17, 2025
A terv technikai kihívásait a Német Űrközpont kutatója, Volker Maiwald elemezte ki a Space.com-on. Bár a portálnak azt mondta, „a Mars-küldetés végrehajtása az emberi faj valaha elért legnagyobb teljesítménye lesz”, emlékeztetett rá, hogy kutatótársaival egy tavaly megjelent tanulmányban arra jutott, egyetlen Starship indításával nem lehet biztosítani az emberes Mars-küldetéshez szükséges teljes rakományt. A fő problémát a hasznos teher tömege jelenti, amely magában foglalja az űrhajósokat, a létfenntartó rendszereket, az infrastruktúrát és az ellátmányt - valamint persze az üzemanyagot, amiből a Starship jelenleg csak annyit bír el, amennyi az odaútra elég. A visszatéréshez a Marson kellene előállítani a rakéta működtetéséhez szükséges folyékony metánt és oxigént, ami óriási technológiai kihívás.
Ha a felsorolt okok miatt nem lenne hihetetlen, hogy az USA pár éven belül képes sikerre vinni az emberes Mars-küldetést, még ott a sugárzás problémája: az űrhajósokat a Mars felé vezető úton és a bolygó felszínén 700-szor annyi kozmikus és napból érkező sugárzás érné, mint a Földön. Ez azt jelentené, hogy az űrhajósok a teljes élettartamra jutó terhelés 60 százalékát kapnák meg a néhány éves misszió során. Egy kutatás ráadásul bebizonyította, hogy mindezen felül számolni kell a neurookuláris szindróma problémájával is, ami a szemben és az agyszövetben hosszú űrutazás során fellépő folyadéknyomás-változásokat jelenti. A látásromlással, pupillaödémával, értágulattal járó jelenség hatása valós aggodalom, hiszen a Nemzetközi Űrállomáson 6-12 hónapig tartózkodó asztronauták 70 százalékánál fellép.
Ezzel a tempóval a Holdig se jutnak el az évtized végéig
Miközben az emberiség legnagyobb lépését tervezi, az Egyesült Államok a következő „nagy lépést” sem tudja botlás nélkül végrehajtani. A NASA Artemis-programja nem várt nehézségekbe ütközhetett, hiszen a Holdra szállás űrrakétájának, a Space Launch Systemnek (SLS) a csapatából 400 embert rúg ki az építéssel megbízott Boeing. A repülőgépgyártó állítása szerint a leépítés – ami a teljes létszám harmadát érinti – a program változásaihoz és új költségvonzataihoz igazodva történik meg, a következő pár hónap során. A Bloomberg szerint az elbocsátásokra azért lehet szükség, mert az SLS költségvetése nagyon elszállt: a fejlesztése 24 milliárd dollárnál tart, holott 2019-ben még az egész Artemis-programra szántak 20-30 milliárdot. Aztán később bejelentették, hogy 2025-re már 93 milliárdnál fognak tartani.

A magas költségek és az alacsony hatékonyság miatt Elon Musk tavaly év végén bírálta a terveket, és most, hogy a Trump-adminisztráció révén nagyobb befolyással bír, a Hold-misszió kivitelezésére is hatással lehet. Ezt az elméletet erősítil Donald Trump beiktatási beszéde, amelyben az elnök bejelentette a Mars-küldetést, de a sokkal elérhetőbb Holdra-szállásról és az évek óta zajló Artemis-programról egy árva szót sem ejtett.
Bár a Boeing rakétaépítő csapata zsugorodik, aligha veszítik el a megbízást az SLS kifejlesztésére, hiszen az komoly csúszást eredményezne az egyre szorosabb menetrendben. Mint ismert, a 2022-es legénység nélküli küldetés után az Artemis-program következő lépése egy emberes küldetés lenne, 2026-ban, amikor az űrhajósok elrepülnek a Holdhoz, majd annak megkerülésével visszatérnek a Földre. Ha sikerrel járnak, akkor egy évvel később az 1972 óta első Holdra lépésre is sor kerülhet.
Kína közelebb jár a Holdhoz, de nem embert küldenek - még
Miközben az USA űrprogramjai átalakulás előtt állnak, Kína tovább erősíti tevékenységét a világűrben. A legnagyobb vetélytárs űrkutatói embert egyelőre nem, de fejlett repülő robotot már jövőre eljuttatnának a Holdra. Ez a jármű rendkívül fontos célt szolgálna égi kísérőnk felszínén, ahol kiaknázható vízkészleteket fog keresni.
A South China Morning Post riportja szerint Kína azért koncentrál mindenki előtt az égitest déli sarkvidékére, mert azt gyanítja, hogy az ott található kráterekben vízjég található. A szakértők szerint a holdi víz jórészt az égitest keletkezésének folyamataiból, üstökösök és meteorok becsapódásából, valamint a napszél és a holdpor kölcsönhatásából származhat. A napsugárzás elpárologtatta a legtöbb vizet, de az állandó árnyékban lévő kráterekben lehet jégtartalék, így vízkészlet is. Kína ennek feltérképezésére szánja a Chang'e-7 küldetést, amely során egy intelligens, repülő detektort küld a kérdéses területekre.
Az ún. „hopper” robotot szállító űrhajó a tervek szerint 2026-ban indul útnak. A szerepe rendkívül fontos, hiszen Kína, az USÁ-hoz hasonlóan, folyamatos emberi jelenlétre alkalmas telepet akar létesíteni a Holdon, és ennek ellátásához - lehetőleg helyben kitermelhető - vízre van szükség. Ha elsőként bukkannak vízforrásra, az óriási stratégiai előnyhöz juttatja az ázsiai országot, amely egyébként 2030-ra saját asztronautákat is eljuttatna a lunáris felszínre.
A vízkutató robot a Kínai Űrhajózási Technológiai Akadémia és az Űrhajórendszer-mérnöki Intézet szerint rendkívül mozgékony: mászni, kúszni, ugrani és rakétahajtással repülni is tud majd a Holdon, így nagy területeket fog bejárni, olyan helyszíneken, ahol a hagyományos holdjárók nem képesek közlekedni. A mobilitását és stabil felszállását-landolását hat láb, illetve több „lábpályatervezési algoritmus és ízületi mozgás segíti”, míg az energiaellátását napelempanelek biztosítják. A robot a Földről manuálisan vezérelhető karokat, kamerákat és tudományos műszereket hordoz - utóbbiak között egy vízmolekula- és hidrogénizotóp-elemző egység is helyet kap.
Illustration of the Lunar Research Station prototype formed by Chang'e-7 and Chang'e-8
(c) 中国航天报 https://t.co/coW99bSf5I pic.twitter.com/t0Qih5iHOJ
— China 'N Asia Spaceflight ?? ?️ (@CNSpaceflight) April 17, 2023
Ezt a holdmissziót várhatóan a Chang'e-7 küldetés követi, 2028-ban. Ekkor már leszállóegység, holdjáró és egy újabb robot is utazik majd a Hold déli pólusára, hogy helyben elérhető erőforrások után kutasson és olyan technológiákat teszteljen, mint például a 3D nyomtatás. Ha mindkét program sikerrel jár, az egyértelműen megnyitja az utat Kína előtt, hogy akár az USÁ-val egyidőben - legfeljebb egy kicsivel később - emberi jelenlétet biztosítson a Holdon.
Oroszország 1-2 hónap alatt eljuthat a Marsra
A csak az utóbbi néhány hétben döbbenetes fokozatba kapcsolt űrverseny talán legérdekesebb fejleménye az, hogy Oroszországnak az ukrajnai invázió mellett is vannak erőforrásai űrkutatási projektekre. Ezek legfrissebb vívmánya állításuk szerint a Roszatom plazma-elektromos rakétahajtóműve, ami forradalminak számító technológiával gyorsíthatja fel a Mars elérését.
„A plazmarakéta elektromos hajtómű: két elektródát tartalmaz, amelyek között töltött részecskéket áramoltatunk, miközben nagyfeszültséget alkalmazunk. Az áram mágneses teret hoz létre, ami kilöki a részecskéket a hajtóműből, így a plazma irányított mozgást kap és tolóerőt generál” – idézi a portál Jegor Biriulint, a Roszatom tudományos intézetének kutatóját.

Az új fejlesztésű rakéta üzemanyaga a hidrogén, és a meghajtórendszerében létrehozott elektromágneses tér felgyorsított elektronjai, illetve protonjai akár 100 km/s sebességet is biztosíthatnak az űrhajó számára. Ez sokszorosa a hagyományos hajtóművekből kiáramló gázok teljesítményének, amivel legfeljebb 4,5 km/s-os sebesség érhető el - állítja Alekszej Voronov, a kutatásban szintén résztvevő Troickij Intézet tudományos igazgatóhelyettese.
Az orosz plazmahajtómű vizsgálatára építettek egy 4x14 méteres, űrkörnyezetet szimuláló kísérleti kamrát, benne fejlett érzékelőkkel, vákuumszivattyúkkal és hőelvezető rendszerekkel – számolt be a World Nuclear News. Ha a kísérletek után beindul a gyakorlati fázis és a rakéta életnagyságban is megépül - a tervek szerint 2030-ra -, akkor a fellövése hagyományos hajtóművekkel történik majd, viszont a Föld körüli pályán már bekapcsolnák a plazmahajtóművet a tovább induláshoz. A tudósok azt állítják, hogy a technológia a jövőben olyan űrvontatókba is beépíthető lehet, amelyek bolygók között szállítanak rakományokat, például kibányászott ásványokat.
Mindebből jól látszik, hogy az Egyesült Államok, Kína és Oroszország komoly harcot indít a világűrért. Egy ilyen küzdelem persze kockázatos, hiszen a hidegháború idején már volt példa hasonló, amerikai-szovjet párviadalra, amibe - a párhuzamosan zajló fegyverkezéssel együtt - kis híján belerokkant a két ország gazdasága. Néhány éve még úgy tűnt, hogy az országok összefogásával létrejövő projektek, vagy éppen a Nemzetközi Űrállomás eredményei egyszer és mindenkorra eldöntötték, hogy a végtelenbe önállóan nem, csak közösen érdemes elindulni. De a törekvések most ismét széttartanak, amit tudományosan nehezen, legfeljebb politikai szempontokkal lehet magyarázni. Kérdés, hogy ki és meddig bírja pénzzel a 21. század egyre kíméletlenebb űrversenyét.