SZEMPONT
A Rovatból

„Egy korrupt rendszer hosszú távon is életképes tud maradni” – Tóth István János szerint lehet, hogy vágyálom a gyors változás

A téma egyik legelismertebb hazai szakértője úgy gondolja, a 2010 óta kibontakozó magyar modell sorsa nagyban függ attól, meddig hajlandók ezt finanszírozni a többi tagállam állampolgárai.


Az Európai Bizottság 3000 milliárd forint megvonására tett javaslatot a jogállamisági eljárás legújabb lépéseként, elsősorban a rendkívüli magyar korrupciós kockázatok miatt. A magyar korrupciós helyzetről, a mindennapi életünkre és az ország fejlődésére gyakorolt hatásairól a terület egyik vezető hazai kutatójával beszélgettünk.

– Provokatív leszek. Mi értelme van korrupciókutatást végezni, amikor a kormányzat részéről biztosan nem fogadják szívesen a munkáját, az emberek többségéhez meg el sem jut?

– Kicsit pontosítanék. Közgazdász vagyok. Olyan, hogy korrupciókutató, nem létezik, ahogy inflációkutató sem. A gazdasági intézményrendszer működését kutatom, és ezen belül valóban fontos kérdés a korrupció jelenségének vizsgálata.

Tóth István János az MTA KRTK KTI tudományos főmunkatársa. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem pénzügy szakán végzett 1984-ben. Egyetemi doktori fokozatot szerzett 1989-ben, majd 1990-91-ben ösztöndíjasként a párizsi École des Hautes Études en Sciences Sociales (EHESS) hallgatója volt. Kandidátusi fokozatát szociológiából a Magyar Tudományos Akadémián szerezte 1998-ban. Az MKIK GVI igazgatója és a Korrupciókutató Központ Budapest (CRCB) társalapítója. Főbb kutatási területei a korrupció és a gazdasági intézmények közötti kapcsolatok, a rejtett gazdaság, és az adócsalás problémaköre.

De nem kerülöm meg a kérdést. Először is, amellett, hogy munkatársaimmal elsősorban magyar adatokkal dolgozunk, olyan jelenségeket vizsgálunk, amelyek más országokban is léteznek. A kutatásaink eredményei más kutatók számára is érdekesek és tanulságosak lehetnek. Remélem ezek az eredmények más ország kutatói számára is segítenek jobban megérteni egy gazdaságban a korrupcióra utaló jeleket. Azonban még ezzel együtt sem igaz, hogy a munkánknak ne lenne közpolitikai eredménye. Az Európai Bizottság Magyarországgal kapcsolatos július 20-i keltezésű dokumentuma hivatkozik például egy, a közbeszerzési szerződéseket vizsgáló tanulmányunkra is.

– Az orosz hadsereg példáján keresztül nagyon érzékletesen írja le, hogy egy korrupt rendszer miért veszélyes az egész társadalomra; előbb-utóbb súlyos működési zavarokhoz vezet...

– Nem simán veszélyes, hanem életveszélyes. Amikor az egyes intézmények működését vizsgáljuk, akkor megnézzük azoknak az integritását, azt, hogy politikai hatásoktól mentesen végzik-e a dolgukat. A politikusnak más szempontjai és érdekei vannak, miközben szakmailag rendezett, kiszámítható működés várható el. A közbeszerzési hatóságot például azért hozzák létre, hogy felügyelje a közbeszerzéseket, a versenyhivatalt pedig azért, hogy adott esetben eljárjon a piaci szereplőkkel szemben, ha azt tapasztalja, hogy a verseny szabályait megsértették. Ha ilyen hatóságoknál politikai szempontok érvényesülnek, az életveszélyes lehet. Először nem látjuk, de később egyre inkább észrevehető lesz ez.

Például Romániában annak idején szó szerint életekbe került, hogy az egészségügyi rendszert mélyen átitatta a korrupció. Emlékszünk a bukaresti Colectiv Clubban bekövetkezett diszkótűzre. 65 ember halt meg.

A többségük azért, mert a román egészségügyi rendszerben nem volt olyan ellátórendszer, amely az égési sérülteket ellátta volna. Ugyan volt, voltak ilyen eszközök, de a korrupció miatt nem tudták beüzemelni ezeket. De ne menjünk messzire. Halálozási adatok statisztikai elemzése arra utal, hogy

a Covid-19 többlethalálozás és a korrupció szintje között szignifikáns egyenes irányú összefüggés áll fenn: azon országokban ahol magasabb a korrupciós szint, ott magasabb a Covid-19 többlethalálozás is.

Ez az információ azonban nehezen értelmezhető az állampolgárok, a választók számára. Ha egy korrupcióval átitatott döntés nyomán bekövetkezik egy katasztrófa és többezer ember meghal, az kiverte volna a biztosítékot. Ez nem. Hiába lehet alátámasztani ezt az összefüggést statisztikai adatokkal. És még mindig ne menjünk tovább. A COVID-19 járvány alatt a magyar kormány mintegy 300 milliárd forintért vásárolt 16 ezer darab lélegeztetőgépet, miközben tudható volt, hogy csak 2000 gép egyidejű működtetéséhez van szakember. Egy ilyen döntés nyilvánvalóan nem racionális. Akik ebben az üzletben, mint közvetítők részt vettek, busás haszonhoz jutottak. Végső soron a magyar adófizetők pénzéből. Ez szürreális. Ott állnak a lélegeztetőgépek a raktárakban, nem nagyon tudják eladni őket. És a 300 milliárd forint olyan nagy összeg, amit a választók már nem tudnak értelmezni, miközben egy ekkora összeg nagyjából megfelel annak az éves nettó költségvetési kiadásnak, ami a tanárok és az óvodapedagógusok 45 százalékos béremeléséhez szükséges lenne.

– Az, hogy mindenfajta előkészítés, tanulmányok nélkül ilyen nagyságrendű döntések születnek, ez is a korrupt rendszer sajátossága?

– Igen, ez így van. Amikor egy intézmény nem a rendeltetésének megfelelően működik, hanem egy politikai vezető kénye-kedve szerint hoz döntéseket, ez bizony nagyon költséges. Nekünk kutatóknak ezeket az eseteket kell feldolgoznunk, elsősorban tudományos szempontok szerint. Az külön öröm, ha sikerül úgy bemutatnunk az eredményeket, hogy ezeket a szélesebb közönség is megértse, és a későbbiekben ilyen, egyébként nemkívánatos jelenségekre, döntésekre ne nagyon kerülhessen sor.

Van olyan jelenség is, ahol nincs megvesztegetés, nem történik pénzek magánzsebekbe áramoltatása, csak a kialakított gazdasági rendszer már olyan, hogy ebben már nem tudnak racionális döntések születni. Ekkor épülnek például teljesen haszontalan beruházások.

Például olyan híd, ami nem vezet sehonnan sehová. Az ilyen projekteket a politikai gazdaságtan „fehér elefántoknak” hívja. Olyan projektekről van szó, amelyeknél a pénz elköltésén túl semmi célja és társadalmi haszna nincs. Hamarosan megjelenik egy rövid tanulmányunk néhány magyar fehér elefántról. Például ilyen a hatvani bicikli-crosspálya, ami több száz millió forintba került, de nem lehet használni, mert életveszélyes, vagy a tizenegy tyukodi kilátó, amelyekből a falut és a többi kilátót lehet látni.

– Amikor a jogállamisági eljárás miatt (ami leginkább a korrupcióval összefüggő kritikákat jelenti) nem érkezik be Magyarországra az a pénz, amely lélegzethez juttatná az energiaválság kellős közepén, súlyosbítva az amúgy sem könnyű helyzetet, mondhatjuk azt, hogy ez a korrupció ára?

– A korrupt rendszerek jellemzően sokkal nagyobb társadalmi költségekkel működnek, mint a kevésbé korruptak. Igen, ezt látjuk most Magyarországon. De Magyarország csak egy példája annak, amit ugyanígy meg lehet figyelni néhány fejlődő országban Afrikában vagy Latin-Amerikában. Tehát ez egy általános jelenség, és most éppen itthon, Magyarországon ezt láthatjuk testközelből, és magyar állampolgárként ennek vagyunk, leszünk a kárvallottjai.

– Egy írásában a magyar gazdasági berendezkedést az arab tavasz előtti Tunéziához hasonlítja. Első hallásra ez meghökkentő.

– Igen, ez a haveri rendszer, ez egy létező modell...

– Akkor ezt nem Orbánék találták fel?

– Nem. Ez több fejlődő országban megfigyelhető és a politikai gazdaságtani kutatások által jól dokumentált modell, amelynek egyik jellemzői a gyenge, integritásukat vesztett intézmények.

– De ha ez a fejlődő országokra jellemző, akkor hogy kerül ide, Európába?

– Nem tudom a választ.

Azt hiszem, hogy Magyarország ezen a téren úgy viselkedik most, mint egy fejlődő ország. Csak az önképünk más. Azt gondoljuk magunkról, hogy mi különlegesek vagyunk, de nem.

Egy kollégám mesélte pár éve, hogy indiai kutatók jöttek hozzájuk, akiknek a szegénység és a társadalmi mobilitás volt a kutatási területük. Eljutottak Borsod-Abaúj-Zemplén megye halmozottan hátrányos helyzetű falvaiba is. Azt mondták később, hogy néhány helyen olyan mértékű szegénységgel szembesültek, ami még Indiában is kivételesnek számít. Visszatérve a kérdésre: igen, a magyar rendszer jelenleg hasonlóan működik, mint amit a politikai gazdaságtani kutatások egy-egy fejlődő országban leírtak már. Igen, mint Tunéziában, az arab tavasz előtt. Sok a közös jellemző.

A modern társadalmakban az állam szerepe, hogy kiszámítható működésével biztonságot teremtsen a polgárok számára és bizalmat teremtsen az üzleti életben is. Az modern állam dolga a jogbiztonság, a tulajdonjogok kikényszerítése, a piaci verseny feltételeinek megteremtése és nemcsak az üzleti életben, hanem a közbeszerzések esetében is. Tehát, ha én indulok egy versenyen, akkor azt megnyerhessem, ha az én teljesítményem jobb, mint a vetélytársaimé. Ne lehessen az, hogy valaki azért nyer, mert a főnök embere. A Világbank kutatói által készített tanulmány szerint Tunéziában az állami piacszabályozás például Ben Ali embereit, családját részesítette előnyben. Hasonlót látunk Magyarországon is.

Itt úgy tűnik, hogy az Orbán Viktorral jó kapcsolatokat ápoló kör (Mészáros, Garancsi, Simicska, Tiborcz) és az ő barátaik és üzlettársaik boldogulására optimalizálják a rendszert.

Erre mutatnak azok a kutatási eredmények is, amelyek a közbeszerzések korrupciós kockázatait vizsgálják.

A kiválasztott kör által nyert közbeszerzések korrupciós kockázata számottevően magasabb, mint a többi – politikai kapcsolatok nélküli – cég által nyert tendereké. A kormányzat ezt a kört úgy hívja, hogy nemzeti burzsoázia. Itt igazából arról van szó, hogy a kiválasztottak előnybe kerüljenek. Magyar Bálint maffiaállam-koncepciója is erről szól. De ez nem egyedi jelenség. A nemzetközi irodalom ezt a jelenséget, az ilyen rendszert, haveri rendszerként, rabló államként vagy kleptokrata államként írja le. A politikai gazdaságtanban ezek bevett fogalmak.

– Oké, elfogadom, hogy az ország fejlettsége alacsony. Ezért...

– Azért odébb vagyunk Ugandától. Magyarország sokkal-sokkal fejlettebb, de a gazdasági rendszer, ami 2010 után kezd kialakulni Magyarországon, az ezekkel a fejlődő országbeli rendszerekre emlékeztet.

– De akkor azt nem értem, hogy miért csak nálunk alakult ez így ki? A velünk egy szinten lévő európai országokban nem alakult ki ilyen struktúra? Ez akkor mégsem törvényszerű.

– Ilyen rendszer valóban csak itt épült ki.

– Miért?

– Jó kérdés. Ezt nem tudom. További gazdaság-történeti, politológiai és összehasonlító gazdaságtani kutatásokra van szükség ennek a kérdésnek a megnyugtató megválaszolásához. És nemcsak azért, hogy majd a magyar elit tanuljon belőle, mert nem biztos, hogy fog tanulni, de a tanulságok azért mások számára is hasznosak lehetnek. A CEU Pressnél nemrég jelent meg egy könyvünk, amelyben erről is szó van. Arról beszélünk benne, hogy

a magyarországi rendszernek van egy belső dinamikája. Ha magára hagyjuk, akkor, mint a rák, felfal mindent. Szépen lassan, lépésről lépésre eszi meg a piacgazdaságot.

És eközben sorra számolja fel az integritással még bíró intézményeket. Most legutóbb például az Országos Meteorológiai Szolgálat volt soron. Elbocsátották a vezetőit és nem egy szakmabelit tettek az élére. Mindezt azért, mert többek között a politikai vezetésnek nem kedvező időjárás-előrejelzést tettek közzé. Ez a folyamat végül olyan rendszert eredményez, amely saját belső jellemzőiből adódóan egyre kevéssé tud a közjót szolgálva, racionálisan működni.

– Hova vezet ez?

– Nem tudom mi lesz a vége. Sokféle kimenetel lehetséges. Nem hiszem, hogy egy arab tavaszhoz hasonló kimenet reális lenne. Lehet egy argentin forgatókönyv is, azaz hosszan, évtizedekig elhúzódóan válságok sorozata, de lehet a bolgár kimenet is. Az utóbbi úgy néz ki, hogy létrejön egy egyensúly, ahol viszont a társadalom képzettebb és mobilisabb része folyamatosan hagyja el az országot, ami így egyre inkább veszíti el humán tőkéjét és ennél fogva gazdaságilag is leszakad, egyre messzebb kerül a fejlett európai országoktól.

– Miért nem tud egy ilyen rendszer gazdaságilag jól működni? Vannak itt is vállalkozások, vállalkozók, mi a baj?

– Ezeknek a társadalmi rendszereknek a dinamikáját a közgazdasági elméleti irodalom már régen bemutatta.

Az ilyen társadalmakra a járadékvadászat terjedése jellemző, ahol a járadékvadászat azt jelenti, hogy a vállalkozók saját jól felfogott érdekükből a politikai elit kegyeit kezdik keresni.

Ebben a modellben a vállalkozók egyre nagyobb erőforrást kénytelenek a politikai kapcsolatok keresése fordítani. Hogy a politikusok kegyeit keressék, előnyökhöz jussanak vagy egyszerűen csak békén hagyják őket. Ez költséges és időigényes tevékenység. Egyre költségesebb és egyre időigényesebb. Ha pedig a vállalkozók elfordulnak a versenypiactól és nem termékfejlesztéssel, innovatív megoldásokkal foglalkoznak, hanem egyre inkább a járadékvadászattal, akkor az adott gazdaságban egyre kisebb lesz a gazdasági növekedés. Magyarországon öt éve még nem gondoltuk, hogy Orbán Viktorhoz közelálló kör fogja a magyar autópályákat kezelni.

Amikor jövőre valaki vagy valamely cég autópálya matricát vesz, akkor óhatatlanul valamiféle Orbán-adót is fog fizetni, tehát akaratlanul is hozzájárul a rendszer fenntartásához.

Ugyanez a helyzet a Budapest-Belgrád vasútvonallal is. A mostani becslések szerint 800 milliárd forintba kerül, de semmi gazdasági értelme nincsen, egyes becslések szerint kétezer év alatt térül majd meg. Ez teljesen abszurd. Ha megnézzük, kik építik, kiderül, hogy Mészáros Lőrinc „cégei”, az R-Kord és a Fejér-B.Á.L. van az építők között. Ennek a projektnek a költségeit Magyarország következő generációi fogják fizetni. A magyar állam, az adófizetők, végső soron mi, hitelt veszünk fel, hogy ezt a vasutat a kiválasztott „vállalkozók” felépíthessék. Ez Magyarország, de hasonló jelenségeket tártak fel az empirikus kutatások fejlődő országokban is. Az egyik ilyen kutatás például egy afrikai iskolafejlesztési programot vizsgált. Egy afrikai országban nemzetközi támogatásból elindítottak egy iskolaépítési programot, átutalták a pénzt, majd megnézték, hogyan hasznosult. Kiderült, hogy a kapott támogatás egy-két százalékát költötték valójában iskolák építésére, a többi mind a korrupt rendszer fenntartására ment el.

– Miben különbözik ettől a hazai rendszer?

– A mértékek persze teljesen mások, de a mechanizmus hasonló: a korrupt rendszerekben a kormányzatok a nemzetközi támogatások, segélyek jelentős részét magukra, illetve a klientúra táplálására költik.

– Azt írja egy helyen, hogy az ilyen rendszerekben a kedvezményezettek, tisztviselők, politikusok, vállalkozók, sokkal inkább hajlamosabbak külföldre kimenekíteni a pénzüket, mert érzékelik a rendszer instabilitását. De hát én itthon azt látom, hogy itt földeket és kastélyokat vesznek. Nincs veszélyérzetük, tényleg ennyire stabil a pozíciójuk?

– Azért ebben van egy optikai csalódás. Azt nem látja, mennyi pénz vándorol ki. Valószínűleg elég sok. Persze, amiről itt szó van, az sem magyarországi példa, hanem egy nemzetközi vizsgálatot összegző, statisztikai adatokra alapozódó elemzésről van szó. Nevezetesen arról, hogy azok az országok, amelyek több nemzetközi segélyt kapnak, ott magasabb az offshore számlákra történő pénztranszfer volumene is. Kétszáz ország adatait vizsgáló kutatásról van szó. Más kutatásokból pedig azt is tudjuk, hogy általában az egyébként magas korrupciós szinttel jellemezhető országok kapják – az ország fejlettségéhez viszonyítva – a legnagyobb arányú segélyt. Szóval itt a segélyek relatív súlya és a korrupciós szint között is van egy pozitív kapcsolat. A közgazdasági elméletek pedig is azt mondják, hogy ennek így kell történnie:

a magas korrupciós szint a joguralom hiányával jár együtt: ezért érdemes külföldre, biztonságba menekíteni a pénz ezekből a rendszerekből.

A joguralom hiányát pedig, amely e rendszerek jellemzője, paradox módon, az a gazdasági és politikai elit is érzékeli, amely egyébként e rendszer haszonélvezője, és ezért neki is ésszerű a korrupcióból származó pénzt külföldre vinni. De a hazai példára visszatérve. Az is lehet, hogy a rendszer kedvezményezettjei között sokan azt gondolják, hogy érdemes itt vásárolni, berendezkedni, piacot foglalni, mert a rendszer stabil és eszük ágában sincs arra gondolni, hogy menekülni kellene innen valamikor. Megtörténhet, hogy nekik van igazuk. Mert lehet, hogy azok csapják be magunkat, akik ennek a rendszernek csak a hosszútávú negatív hatásait látják, és csak vágyvezérelt jóslat, wishful thinking, amikor azt gondolják, hogy ennek a belátható időben vége lesz.

Egy ilyen rendszer ugyanis hosszú távon is életképes tud maradni. Ahogy a sokszor emlegetett példában, a békával és a fazékkal, szépen lassan, fokozatosan hozzá lehet szokni ehhez is.

Ahogy korábban említettem, az is egy kimenet, hogy egy ország beleragadhat egy korrupt rendszerbe hosszabb távon. Argentína például, a múlt század közepe óta máig nem tudott ebből kijönni. A múlt században, a ’80-as évekig Argentína fejlettebb volt, mint Chile, de most már fordított a helyzet és az olló egyre nyílik Chile javára.

Lehet, hogy ez lesz Magyarország jövője.

Egy lassú lemaradás, erózió. Annyira lassan történik minden, hogy az itt élő emberek észre sem veszik. De egy ilyen kimenetet, hogy ez fog történni, nem lehet megjósolni, ugyanis van egy nagy különbség Magyarország és Argentína között: Magyarország az Európai Unió tagállama.

Sok múlik azon is, hogy mit is gondolnak a többi tagállam állampolgárai a 2010 óta kibontakozó magyar modellről, meddig hajlandók ezt finanszírozni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Kéri László: Fel vannak készülve az azonnali menekülésre is - országjáráson a Kéri-házaspár
Kéri László és Petschnig Mária Zita hónapok óta járják az országot a Tisza-szigetek meghívására. Mádra mi is elkísértük őket, ahol arról beszélgettünk, miért csinálják és milyen élmények érték őket eddig.


Kéri László és felesége, Petschnig Mária Zita tavaly óta járják az országot a Tisza-szigetek meghívására. Azt mondják, nem akarnak politikaformálók lenni, csupán informatív előadásaikkal segítenek, hogy az emberek tisztábban lássák a politikai és a gazdasági összefüggéseket.

Ahogy Petschnig Mária Zita mondja,

sokan már korábban is ismerték külön-külön a tényeket, de az, hogy rendszerben is elmesélik, sokat segít.

A mádi művelődési ház teljesen megtelt, ahogy a korábbi hasonló rendezvényeken is ez történt országszerte. Bár olykor nehéz megfelelő helyszínt találni az előadásokhoz, vannak települések, ahol bezárulnak az ajtók, ha kiderül, kik érkeznének.

A pénzügyi és politológiai elemzések sorozata a nyár közepéig folytatódik. A közgazdász–politológus házaspár tudatosan korlátozza saját szerepvállalását: a kampány közeledtével befejezik a fellépéseiket.

Helyszíni riportunk

Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Máté-Tóth András: El tudom képzelni, hogy Donald Trump, ez az eszelős őrült gondolt arra, hogy „megveszem a katolikus egyházat is, olyan még nincs nekem”
Némi humorral ezt válaszolta a vallástudós arra a kérdésre, Amerika megpróbálja-e befolyásolni a pápaválasztást. Máté-Tóth András szerint olyasvalakit választhatnak Ferenc pápa utódjának, aki folytatja az általa kijelölt utat.


Ferenc pápa halála után a temetésig a gyászé a főszerep a Vatikánban. Utána azonban amilyen gyorsan csak lehetséges, meg kell választani az új pápát. A folyamat ezeréves hagyományon nyugszik, miközben a kérdések, melyek foglalkoztatják a közvéleményt, nagyon is jelenkoriak. Mert nemcsak az a lényeg, hogyan választják meg a pápát, de ami még ennél is fontosabb, ki lesz Szent Péter trónján a következő pápa és milyen irányt képvisel majd?

Erről beszélgettünk Máté-Tóth Andrással, a Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszékének alapítójával, egyetemi tanárral.

– Hogyan választják meg a következő pápát?

– A pápaválasztás nagyon-nagyon ősi hagyománya a katolikus egyháznak, bizonyos értelemben azt is mondhatjuk, hogy a katolikus egyház csúcsvezetőjét demokratikus úton választják, kétharmados többséggel. Csak a 80 év alatti bíborosok szavazhatnak az újabb rendelkezések óta. Abban viszont nagyon különbözik a demokratikus választásoktól, hogy a konklávén belül már nincsenek egyeztetések, viták, lobbitevékenységek,

csak imádság és a leadott szavazatok ismertetése zajlik ezen az ülésen.

A pápaválasztás akkor sikeres, hogyha valaki a leadott szavazatok kétharmadát megkapja. Akkor megkérdezik az illetőt, hogy vállalja-e ezt a szolgálatot, majd azt is megkérdezik, hogy milyen nevet választ magának. A szavazócédulákat minden szavazási kör után eltüzelik. Amíg nem sikeres a választás, hozzákevernek egy adalékanyagot, és ettől fekete lesz a füst. Amikor azonban sikeres, akkor csak önmagukban elégetik a cédulákat, aminek szürke a füstje. Ezt a köznyelv fehér füstnek nevezi, és ekkor mondják azt a katolikusok, hogy habemus papam, azaz van, újra van pápánk.

– Tehát magán a konklávén nincs lobbizás, de korábban igen? Hogyan kell ennek a politikai hátterét elképzelni?

– Létezik egy pre-konklávé, ami nem konklávé a szó szoros értelmében, tehát itt nincs szavazás, nincs csönd, hanem imádság van. Nem kötelező a részvétel, de a bíborosok, akik részt vesznek, arról tárgyalnak gyakran napokon át, hogy mi a világegyház jelenlegi helyzete és küldetése. És itt különféle hozzászólások hangzanak el. Onnan tudjuk, hogy ez a pre-konklávé jelentős intézmény, mert

Ferenc pápa XVI. Benedek lemondását követően akkor vált hirtelen nagyon esélyessé a pápaságra, amikor ezen a pre-konklávén egy előadást vagy helyzetértékelést tartott.

Ennek a lényege az volt, hogy az egyház ne szorongó egyház legyen, mert a hit ellensúlyozza a szorongást, hanem kilépő egyház, amelyik hisz a megváltóban, akit követ és képvisel, és ennek révén áll bele a kulturális folyamatokba, és hirdeti az evangéliumot. Ez egy nagyon-nagyon lényeges álláspont volt, utólag látjuk, mert a bíborosok ennek a látásmódnak a képviselőjét választották Benedek utódjául.

– Jelenleg az egyházon belül milyen főbb irányzatok, szellemi áramlatok vannak? Mert nyilvánvalóan ezek határozzák majd meg az új pápa személyét.

– Ez nagyon-nagyon nagy feladat lenne, amire nem is vállalkozom, csupán a véleményemet tudom elmondani. Az a szolgálat, amit Ferenc pápa elvégzett, két szempontból mindenképpen egy új fókuszt helyezett az egyház önértelmezésének és működésének a középpontjába. Az egyik az az, hogy az egyház elsősorban ne saját magával legyen elfoglalva, hanem a rászorulókkal, a kivetettekkel, a menekültekkel, a betegekkel, a börtönben lévőkkel, a különböző egyházi bűncselekmények áldozataival. Tehát az egyház nem öncél. Sohasem volt öncél az egyház, de a modern világ folyamatai, például a szekularizáció miatt bizonyos értelemben támadottnak, fenyegetettnek érezte magát. Emiatt az egyház egy kicsit az önmegmaradására koncentrált, de legalábbis nehezen küzdött meg a kísértéssel, hogy ezt tegye. Ezzel szemben Ferenc pápa azt mondta, hogy ez nem jó út, hinni kell az evangéliumban. Az Istennek nem Isten a fontos, hanem az ember.

Az egyháznak ne az egyház legyen a fontos, hanem az egyháznak legyen az ember, elsősorban a szegény és üldözött ember a fontos.

Ez egy nézőpont felerősítése. Egyáltalán nem új tanítás, az evangélium, a Biblia óta ezt hirdeti a kereszténység, de ezt a modern világban új módon, új stílussal, új elszántsággal és új hitelességgel kellett újra feléleszteni. A másik pedig az egyház működésére vonatkozik, aminek az úgynevezett szinodalitás az alapja. Ez szintén kezdettől fogva jellemezte az egyház működését, ami azt jelentette, hogy mindenki, aki meg van keresztelve, vagyis tagja a katolikus egyháznak, egyben felelős is a katolikus egyház helyzetéért, sorsáért, működéséért, hitelességéért, azon a szinten, azon a helyen, ahol ő van, a lehetőségeinek megfelelően. A pápa ezt a szinodális, ezt az együttműködő, bevonó kommunikációs kultúrát nagyon felerősítette, és nemcsak mint stílust erősítette fel, de egyben jogilag is létrehozta a szinodalitás kultúráját, és egy útvonalat, agendát dolgozott ki az elmúlt hónapokban a tavaly bezárult globális szinódus záródokumentumának a gondolatai mentén.

Ez a szegények iránt elkötelezett és szinodálisan működő egyház a mainstream jelenleg, ez Ferenc pápa hagyatéka,

ennek mentén oszlanak meg a nézetek. Vannak, akik nagyon-nagyon támogatják ezt, vannak, akik meglehetősen, vannak, akik kevésbé, és van esetleg egy kisebbség, amely nem nagyon. Az a feltételezésem, hogy a pápa által megnyitott út többséget élvez a katolikus egyházban is, és a bíborosi testületben is, vagyis olyan valakit fognak választani, aki folytatja ezt az utat, nem olyat, aki valami más utat kínál, vagy javasol, vagy esetleg éppen egyenesen szembe menne ezzel az úttal.

– Buda Péter aTelexen arról beszélt, hogy Donald Trump megpróbálhatja befolyásolni a pápaválasztást. Ön mit gondol erről? Volt-e már hasonlóra példa a történelemben?

– Megértem Péter felvetését, aki valóban komoly szakértő egyházügyben, Vatikán-ügyben, és nyilván egyfajta titkosrendőrségi szempontrendszert is hitelesen tud érvényesíteni, de engedje meg, hogy egy kicsit humorosra vegyem a figurát. Azt el tudom képzelni, hogy Donald Trump, ez az eszelős őrült, aki éppen a világrendet teszi tönkre, gondolt arra, hogy

„hát megveszem a katolikus egyházat is, olyan még nincs nekem.”

Szerintem érdemes lenne megtudni, hogy Trump hova árazza be a katolikus egyházat. Mikor ezt megtudjuk, majd még nagyobbat nevetünk. Keserűen, de még nagyobbat, mint amit az eddigi őrültségein nevettünk.

– A magyar bíborosnak, Erdő Péternek ön szerint van-e esélye? Beleillik-e abba a trendbe, amit ön mondott, ami azt a mainstreamet képviseli az egyházban, egyáltalán azt képviseli-e, amit Ferenc pápa képvisel?

– Formálisan Erdő Péter bíboros úr is természetesen esélyes, ugyanúgy, mint az összes többi jelenlévő bíboros. Úgy vélem, hogy Erdő Péter gondolkodása sokkal cizelláltabb annál, hogy könnyű legyen besorolni valamelyik kategóriába. Egy dolgot tapasztalhattunk, hogy

amikor ez a szinódusi folyamat 2022-ben elindult, akkor Magyarországon, ez, hogy úgy mondjam, takaréklángon zajlott, némelyek szerint kifejezetten ellenszélben.

De hogy ezért szabad-e a bíboros urat felelőssé tenni, azt őszintén szólva nem tudom. Tehát nem tudok válaszolni, hogy a bíboros úr valóságosan mennyire esélyes, mert nem vagyok sem jós, és még kevésbé vagyok klerikális bukméker.

– Arra gondoltam, hogy a magyar egyház sokak szerint az európai mainstreammel szemben erősen összefonódik a politikával, és emiatt nem éppen abba az irányba áll, mint amit ön elmondott, mint fő irányt.

– Úgy gondolom, hogy nem szabad az ilyen politikai mantrákat fekete-fehér igazságként kezelni. Az, hogy a Magyar Katolikus Egyház milyen viszonyban van a mai kormánnyal, nagyon összetett kérdés. Azért, mert maga az egyház nagyon összetett valóság. Az egyházba ugyanúgy beletartozik az a vidéki kis plébánia, ahol például én is katolikus vagyok, mint ahogy beletartozik a számtalan katolikus iskola, amelyik egyházi fenntartású, vagy beletartoznak a teológusok művei, akik katolikus alapon írnak teológiát, beletartoznak a szerzetesrendek, számos nagyon odaadó, nagyon elkötelezett szerzetessel, és folytathatnám a sort késő éjszakába nyúlóan. Azt állítani, hogy az egész katolikus egyház a világegyházi tendenciákkal szembe menve a politikának a szócsövévé válik, vagy kiszolgáltatottjává, vagy kiszolgálójává válik, ez olyan mértékben felszínes, hogy egyben botrányos is.

– Emberi számítás szerint valamikor május eleje–közepe táján már okosabbak leszünk?

– Úgy vélem, hogy a temetés után egy bő hét múlva újra lesz pápája a katolikus egyháznak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Költési időszakban vágtak ki több száz fát a gazdagréti Madárhegyen, minden szabályos
Szombaton felberregtek a láncfűrészek, hogy megtisztítsák az erdős területet egy új lakópark számára. A környékbeliek hiába tiltakoztak. Azt mondják, egyetlen megmaradt természetes pihenőhelyüket vesztik el.


Gazdagrétről szerintem azoknak, akiknek nincsen személyes kötődése, nyilván a Szomszédok jut eszébe. A televíziós sorozat 1999-ig futott, bár sokan a késői szocialista korral azonosítják. Azóta maga Gazdagrét is megváltozott, a panelek mellett egymás után épültek fel a domboldalon modern társasházak, lakóparkok is.

Érintetlenül maradt azonban több hektárnyi erdős rész, ami az ott lakók kedvelt pihenőhelye lett. Fák, bokrok és madárcsicsergés jellemezte a helyet – eddig. Ugyanis két hektárnyi erdő, amely két helyrajzi számon szerepelt, több tulajdonosváltás után a Bayer Construct nevű céghez került, amely 270 lakásos lakóparkot épít a Szent Angyalok Plébánia előtti lejtőn fekvő területen.

A harc a lakók részéről az erdős rész megtartásáért tavaly májusban kezdődött, amikor váratlanul favágók jelentek meg. Azt mondják, akkor meg tudták állítani a munkát, mivel a vállalkozó szerintük nem is rendelkezett a szükséges engedélyekkel. Idén azonban minden szükséges papírjuk megvan, így szombaton fel is vonultak a favágók, és néhány óra alatt az összes nagyobb fát kivágták.

Munkában a favágók

A közeli cukrászda előtt Bodainé Klotz Adrienne vár minket, aki a terület megmentéséért létrejött Gazdagrétiek a Természetért Egyesület elnöke. Adrienne nemcsak természetvédő, de természetfotós is, a környék élővilágát szenvedélyesen dokumentálja. A maga által elkészített katalógus szerint 10 védett faj él a környéken. Egyelőre nem dokumentáltan van egy tizenegyedik, a pannongyík, amelynek eszmei értéke 250 ezer forint.

A terület, ahol az építtető felvonult, nem áll természetvédelmi oltalom alatt, valószínűleg spontán módon erdősülhetett be, így a szükséges engedélyek és eljárások után jogszerűen beépíthető. Adrienne azonban máshonnan közelít.

„Ha azt nézzük, hogy egyetlenegy 30–40 éves fa, amilyeneket itt is látunk, mennyi szén-dioxidot tud megkötni egy év alatt, az nagyon-nagyon magas szám. Ha kivetítjük száz fára ezt az értéket, akkor 7,5 tonna jön ki, ennyi szén-dioxidot képes kivonni a légkörből. És itt 300, illetve 600 fáról beszélünk, melyek közül 300 gyümölcsfa.”

A lakóparkszerű beépítésű, társasházas övezet lakói számára a kis erdőcske a természet utolsó, könnyen elérhető darabja. A legközelebbi hasonló erdős rész a Sas-hegy, Rup-hegy és Budaörs, de ezek már másfél kilométerre vannak.

Adrienn véletlenül találta meg a cédulát, ami a fakivágás megkezdéséről szólt.

Vannak idősebb lakók is, akiknek ez megjárhatatlan távolság. Magam is láttam, hogy délutánonként nagyon sok környékbeli indul el kutyájával sétálni, eddig természetes volt, hogy a fák felé veszik az utat.

Pontosan mi is történt? A szövevényes történet kimerítően dokumentált. Maga a terület szántóföld besorolású volt, 2003-ban vált beépíthetővé, és Molnár Gyula akkori MSZP-s polgármester idejében adták el, 2008-ban. Azóta nagyon sok kézen ment át, szinte átláthatatlanok a tulajdoni lapok. Most pedig a Bayer Construct tulajdona, vagyis magántulajdon.

Bodainé Klotz Adrienne

Adrienne is elismeri, hogy a papírok szerint minden szabályos. Azonban szerinte az önkormányzat mégis léphetett volna. „Van egy állami rendelet, ami kimondja, hogy márciustól augusztusig, költési időszakban nem szabad fákat, bokrokat kivágni” - mondja.

Ennek ellentmond Újbuda Önkormányzatának közleménye. Szerintük éppen az a baj, hogy nincsen ilyen szabály. Ők ezt írják: „Újbuda Önkormányzata határozottan elítéli és ellenzi, hogy költési időszakban fákat vágjanak ki, annak ellenére, hogy ezt jelenleg jogszabályok nem tiltják. Ezen jogszabályok kötik meg az önkormányzatok kezét akkor is, amikor az ilyen tartalmú kérvényeket elbírálják.”

Az önkormányzat azt állítja, hogy a vállalkozó felé jelezték, költési időszakban ne kezdjék meg a fák kivágását. Azonban a hatályos jogszabályok szerint minden törvényi feltételnek megfelelt, kénytelenek voltak kiadni az engedélyt „300 engedélyköteles fa” kivágására.

Bodainé Klotz Adrienne szerint hozzáállására van más magyarázat is. Még tavaly együttműködési megállapodást kötöttek az építtető céggel, amely két projektben is érdekelt a kerületben. Ebben a városvezetés vállalta, hogy minden jogszabályi és infrastrukturális feltételt megteremt az építkezések számára, cserébe a cég 192 millió forintot utal az önkormányzat számlájára, amely összeget „elszámolási kötelezettség nélkül, szabadon jogosult felhasználni, azzal, hogy kizárólag az Önkormányzat által priorizált, a kerület lakosságának érdekét szolgáló fejlesztési közcélok vagy közfeladatok finanszírozására köteles fordítani.”

A megállapodás szerint az első, százmilliós részlet után

a második részletet akkor fizeti ki a Bayer Construct, amikor a Madárhegy-projekt létesítésére vonatkozó építési engedély véglegessé válik.

A Bayer arról is posztolt, hogy a területen új, 1000 m²-es játszóteret, úk parkolóhelyeket, új sétányt építenek, valamint átalakítanak egy közlekedési csomópontot.

Az önkormányzat emellett kevésbé sűrű beépítésben egyezett meg a beruházóval.

Bodainé Klotz Adrienne szerint azonban ez nem elég. Úgy gondolja, ha az önkormányzat igazán meg akarta volna akadályozni a beruházást, változtatási tilalmat rendelhettek volna el, és felajánlhattak volna egy csereingatlant.

„A kelenföldi állomástól nem messze található egy nagyon magas épület, ami régen mint kollégium szolgált. Lehetett volna azt mondani, hogy akkor felajánlom az építtetőnek, cseréljünk.

Szerinte így a beruházó a pénzénél maradt volna. „És mi sem károsulunk azáltal, hogy a klímaválság kellős közepén eltűnik két hektár erdő”, ami Adrienne szerint 4–6 fok hűtést biztosított eddig.

Tavaly még ledöntötték a kordont, a talapzatban akkor egy fürgegyík hűsölt

Ez az ügy sem kerülte el a pártpolitikai csatározásokat. A felállás itt sajátságos. A természetvédők mellé Király Nóra fideszes politikus állt, annak ellenére, hogy 2018-ban épp a fideszes képviselők emelték meg a terület beépíthetőségét. De a tavalyi választások alatt a Fidesz polgármesterjelöltje egyértelműen a beruházás ellen kampányolt, és Klotz Adriennéket azzal vádolták meg, hogy Király emberei. Erről keserűen fogalmaz.

„Bemész egy önkormányzati ülésre, akkor mást se hallasz, mint hogy felsorolják Poncius Pilátusig, hogy ki a hibás. Erről szól az egész ülés, merthogy önök ekkor és ekkor ezt tették. Viszont a problémával nem nagyon foglalkoznak. Én így látom, hogy sajnos itt mindenből pártpolitika lesz.”

Tavaly ugyanis, amikor májusban elkezdődött volna a fairtás, éppen kampányidőszak volt. A civil egyesület tiltakozott, ami kapóra jött a politikai pártoknak mindkét oldalon. Ekkor kapták meg a civilek a fideszes bélyeget, miközben nyilván nem ők tehettek arról, hogy pont a kampány finisében történt, ami történt.

Ahogy sétálunk, gyűlnek a kutyát sétáltató környékbeliek. Megszólítják Adrienne-t, szomorúak, tehetetlenek. Tavaly több mint ötezren írtak alá egy petíciót, de nem számított semmit. Pedig az MSZP-s képviselő Keller Zsolt is aláírta, ahogy a fideszes Király Nóra, de aláírták a Momentum képviselői is, illetve Bakai-Nagy Zita polgármesterhelyettes is.

Adrienne egy fára mutat: itt egy őszapó fészkel. De tudja a többi madár költési helyeit is. Most már hiába, kordonok választják őt is el a halálra ítélt erdőtől.

Péntek este helyiek kis csoportja találkozott a cukrászda előtt. Elsétáltak a kék párnás kerítésekig. Búcsúztak az erdőtől.

Másnap reggel, szombaton megkezdődött a fairtás. A helyiek több tojást is lefotóztak a földön, annak ellenére, hogy az építtető cég megbízott egy alapítványt a madarak védelmének biztosításával.

Hétfőn már nemcsak a fákat, hanem a bozótot is irtják majd, ahol Bodainé Klotz Adrienne szerinte jellemzően az énekesmadarak fészkelnek. A kis erdő sorsa tehát eldőlt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Szerintem ennyien még az életben nem voltak” - Ilyen volt az idei I Bike Budapest felvonulás
Rengeteg bringás vette birtokba Budapest utcáit szombaton: a 10. I Bike Budapest felvonuláson biztonságosabb, élhetőbb városért tekertek együtt a lelkes résztvevők.


Szombat délután több ezer biciklis gyűlt össze a Városháza Parkban, hogy részt vegyen a 10. I Bike Budapest felvonuláson. A rendezvény célja az volt, hogy felhívják a figyelmet a budapesti kerékpáros közlekedés helyzetére, és megmutassák, hogy szeretnének egy biztonságosabb, biciklivel könnyebben bejárható várost.

A felvonulás a Városháza Parkból indult, majd a Kossuth Lajos utcán keresztül az Erzsébet hídon át a Lánchíd utcához érkeztek. Innen a Clark Ádám téren és az Alagúton át az Attila útra tekertek, majd újra az Erzsébet hídon haladtak át. A menet a Jane Haining rakparton, a Széchenyi téren, a József Attila utcán, majd az Andrássy úton folytatódott a Hősök teréig. Ezután a Dózsa György úton, a Népfürdő utcán és az Árpád hídon keresztül a Margitsziget Nagyrétjére érkeztek.

Egyik olvasónk, László szerint a szombati felvonulás épp ugyanolyan jó hangulatú volt, mint a korábbiak.

„Én 15-20 éve járok Critical Mass-re, majd utána az I Bike Budapestre, de szerintem ennyien még az életben nem voltak. A szervezők szerint jöttek Tirolból és Bécsből, de sok futár is kijött”

- mondta a bringás, aki útközben maga is sok külföldivel találkozott.

Szerinte a jó idő mellett azért is voltak sokan, mert egyre többen váltanak kerékpárra a fővárosban. László egyébként autós, de azt mondja, hogy az ő munkahelyén is érezhetően megszaporodott a reggelente bringával érkezők száma.

„Gyorsabb, kényelmesebb, sportos, egészséges. A közlekedési szabályok betartásában azonban van még hova fejlődni - négykeréken és kétkeréken egyaránt”

- tette hozzá.

A szokásos bringaemelés mellett a legemlékezetesebb pillanat számára az volt, amikor a menet egy pontján nem látszott a tömeg vége, pedig a csapat eleje akkor már Budáról ért vissza Pestre, míg a felvonulók másik fele át sem ért Pestről Budára.

Fotósunk ilyennek látta a szombat délutáni bringás felvonulást:


Link másolása
KÖVESS MINKET: