Dominic Cummings tündöklése és bukása – távozik a Brexit „atyja”, pedig még nagy tervei voltak
A hatékony kontaktkutatásra akkortájt a brit állami laboratóriumok alkalmatlanok voltak, mert legfeljebb napi 1500 tesztet tudtak elvégezni.
Cummings azonban kudarcot vallott. Különösen nagy felháborodást keltett, amikor októberben a brit egészségügy kontaktkövető rendszeréből ideiglenesen több mint 10 ezer eset tűnt el.
Kiderült, hogy ezeket Microsoft Excel táblázatokban kezelték. Bár a miniszterelnökség már hónapokkal korábban aggályait fejezte ki az Excel megbízhatóságával kapcsolatban, Cummings ezeket a bírálatokat vagy nem vette komolyan, vagy képtelen volt megoldani ezt a viszonylag egyszerű technológiai problémát.
Mindez rossz reklám volt nagyszabású tervei szempontjából. De gondot jelentett a személyisége is, sokan ugyanis egyszerűen nem akartak vele dolgozni. Hiába adatott fel hangzatos álláshirdetéseket, amikben „különcöket és kallódó embereket” toborzott volna Downing Street 10-be. Üresen maradt például a kormány digitális hivatalvezetőjének munkaköre, amit 2019 szeptemberében hirdettek meg először. Többen elárulták az oknyomozó portálnak, hogy azért nem szálltak be, mert nem akarták segíteni a kormányt a Brexit végrehajtásában.
Az sem segített, hogy Cummings maga is címlapsztorivá vált, amikor március végén koronavírus-fertőzöttként családjával együtt
többszörösen is megszegte a kijárási tilalmat.
Esete nem csak nagy felháborodást váltott ki a brit közvéleményben, hanem meg is ingatta kormány járványkezelésébe vetett bizalmat. És ezen csak rontott, hogy Cummings ellen a történtek után nem indítottak hatósági eljárást.
A főtanácsadó szeptember elején létrehozott egy új „ellenőrző központot”, hogy a kormány hatékonyabban szállhassson szembe a koronavírus-járvánnyal szemben, de a káosz nem szűnt meg. Bár ezt nem lehet egyedül az ő nyakába varrni, a bírálatok zöme rá zúdult.
Boris Johnson november 13-án végül úgy döntött, meneszti főtanácsadóját, aki azonban karácsonyig még otthonról dolgozik.
Cummings szerepe így úgy tűnik, végetér. Sokan csalónak, sarlatánnak tartják, az ország lakosságának fele úgy tekint rá, mint aki beugratta Nagy-Britanniát a Brexitbe. Másokat az rettentett el, hogy a hivatalnokokat algoritmusokkal akarta felváltani.
Vannak, akik ezt az ötletet a brit demokrácia elleni merényletnek tartják.
A főtanácsadó kudarca azonban nem állítja meg Nagy-Britanniában sem a digitális forradalmat. A nagy technológiai cégek már most többet tudnak egy adott ország lakosságáról, mint annak kormánya. Ha ez a különbség tovább nő, odavezethet, hogy az állam még inkább elszakad polgáraitól, és ez is legalább annyira fenyegetheti a demokráciát, mint a korlátlan adatgyűjtés.
Egy mesterséges intelligenciát kutató cég stratégiai igazgatója szerint a nagy technológiai cégek a maguk adatgyűjtő és feldolgozó képességük révén jóval előbb látták az új koronavírus veszélyeit, mint a kormányok.
Az Apple és Google már februárban megállapította a hálózataiból beáramló adatokból, hogy jön a pandémia. A kormányoknak azonban nincsenek hasonló eszközeik. Éppen ezért nem meglepő, hogy mindeddig képtelenek voltak a technológiai óriások törvényi szabályozására, holott ez egyre inkább szükségessé válik.
Mint Benjamin Bratton, a San Diegói egyetem szociológusa rámutatott: az amerikai és kínai platformok már ott tartanak, hogy olyan funkciókat is ellátnak, ami hivatalosan vagy gyakorlatilag az állam dolga lenne a pénzügyektől a térképekig, a személyazonosításig. Éppen ezért a kormányoknak bővíteniük kell digitális kapacitásukat, hogy hatékonyan tudják ellenőrizni ezeket a cégeket, és lépést tartsanak a változásokkal a digitális világban.
Vannak persze olyan országok, ahol a digitalizáció a nyers erőt és a teljes állami ellenőrzést jelenti, mint Kínában. A járvány idején például a két legnagyobb telefonos fizetési alkalmazáson ott volt a pekingi kormány közegészségügyi szoftvere. Nagy-Britanniában ellenben a kormánynak könyörögnie kellett a lakosságnak, hogy töltsék le az applikációját.
A nyugati demokráciáknak két választásuk van. Vagy felépítik saját digitális kapacitásukat, hogy a szabad piaci körülmények között szabályozzák a technológiai cégeket, vagy pedig kényszeríthetik e cégeket, hogy a köz javát szolgálják.
Azt nem tudjuk, hogy Dominic Cummings elgondolkodott-e a demokrácia jövőjén. De egyike volt azoknak, akiknek volt víziója az állam átalakítására a 21.század igényeinek megfelelően.
Az azonban biztos, hogy erre az átalakításra nem ő volt alkalmas ember.
Rámenőssége elriasztott számos tehetséges szakértőket. A fennálló rendszerrel szembeni megvetése pedig eleve megakadályoztam hogy meggyőzze a köztisztviselőket a változások szükségességéről. És még ennél is nagyobb hiba volt részéről, hogy soha nem fejtette ki, miként lenne jobb a brit polgárok élete egy adatvezérelt korszakban.
