Oroszlánok közé ment és homárt köpködött forgatás közben – érdekes kulisszatitkok Terence Hill életéből
Mario Girotti, azaz Terence Hill a zsivány kamasz, az akrobatikus tornász, a szerény családapa, és nem utolsósorban a világhírű színész. Róla is írt könyvet egy magyar író, Király Levente, aki tavaly Bud Spencer életéről is kiadott egy kötetet.
A magyar szerző tollából október közepén megjelent Zsugabubus című könyvben érdekes kalandok olvashatók a 81 éves legendától. Ezekből mutatunk most egy kis ízelítőt.
Terence Hill mindig is odatette magát a siker érdekében. A Nevem: Senki című filmben például a hitelesség kedvéért valóban alkoholt ivott a forgatás alatt. Pedig távol áll tőle a tömény szesz fogyasztása.
„A film egyik jelenetében, mikor whiskyt iszom, vizet kevertünk igazi whiskyvel. Azt akartam, hogy a jelenet valósághű legyen, ezért valóban whiskyt ittam, miközben forgattunk. A fejembe is szállt, ahogy a jelenetben jól látható is”
– vallja be őszintén, ahogy azt is, hogy bizony ötven év után is visszanézi magát a tévében.
„Az egyik este a tévében a Nevem: Senki ment, és nagyot nevettem. Elgondolkodtam, hogy vajon ez tényleg én lennék? Újraélem a pillanatokat, és nagyon jól szórakozok rajtuk. Eszembe jut, hogy mi volt a színfalak mögött, hogyan születtek az egyes jelenetek. De az nem olyan, mint amikor a Don Matteóban látom viszont magam. Ha valami újabbat látok, mindig azt nézem, hogyan lehetett volna jobban csinálni. A régi filmeken már csak nevetek, és ennyi” - meséli Terence, aki minden film szerepére szorgalmasan és precízen készült.

Már kapható Király Levente Zsugabubus című könyve.
Az olasz színész legkedvesebb jelenete Spencerrel Az ördög jobb és balkeze 2 filmhez kapcsolódik, amikor egy kártyajelenet közepette pofonsorozatot oszt a bárpultnál.
„Ebben a filmben van egy jelenet, amikor adok egy pofont, előveszem a pisztolyt. Adok egy másik pofont, előveszem a pisztolyt, és ez ismétlődik. Ehhez a gyors és bonyolult jelenethez nagyon sok gyakorlás kellett. A film első része nagyon sikeres volt, és beleégett az emberek emlékezetébe. Három hónapig gyakoroltam, hogyan tudnám ezt még gyorsabban csinálni. Volt egy oszlop a nappalinkban, azon gyakoroltam folyamatosan. A feleségem meg azt kérdezte magától: ki a franccal ismerkedtem én meg?” – meséli ma is nevetve Terence, akinek néha komoly feladatokkal is meg kellett birkóznia a forgatások alkalmával. Az Én a vízilovakkal vagyok című filmben például igazi homárt kellett ennie.
„Ezt a filmet Dél-Afrikában, a Johannesburg környékén forgattuk, és az állatokkal a jeleneteket egy Pretoria közelében lévő parkban vették fel. Van egy jelenet ebben a filmben, ahol egy homárt eszem. Az vicces volt. Egy műhomárt csináltak nekem, hogy azt egyem, de valahogy csak nem tűnt igazinak. Így aztán valódi homárt kellett használnunk. Nagyokat haraptam belőle, azután a kamera mindig leállt, hogy kiköphessem. Az egész jelenet alatt végig ezt csináltuk: beleharaptam, azután kiköptem! De a kaviár, a vaj és a pezsgő, amit összekeverek, valóban az volt, és meg is ittam az egészet” - teszi hozzá a színész, aki élete legizgalmasabb jelenetére így emlékezik vissza:
„Az Én a vízilovakkal vagyok című filmben vadon élő állatokat engedek szabadon. Én magam voltam bent az oroszlánok között. Az állatidomár egy botot adott nekem, és azt mondta, hogy vigyázzak arra, hogy ne essek el, mert az oroszlánok akkor azonnal megtámadnak. Nagyon lassan lépkedtem! Később jöttem rá, hogy ez mennyire veszélyes! De a Lucky Luke-ban is van egy jelenet, ahol egy oroszlán mellett fekszem. Én magam csináltam meg ezt a jelenetet is. Az oroszlán Coloradóból származott – vad oroszlán volt, nem szelíd. Húsdarabokat helyeztek körém, és azt mondták, hogy maradjak csendben, mozdulatlanul, és tegyek úgy, mintha aludnék, hogy az oroszlán ne támadjon meg. Végül az állat nekitámadt a kamerának, majd elrohant!”