Olvass kortárs magyar írók műveiből! - Kemény Zsófi, Nemes Z. Márió és Harag Anita
A 20/20 a Mastercard jövőre induló kortárs kulturális programjának nyitóprojektje, melyben népszerű kortárs írók és street fotósok különböző társadalmi problémákra szeretnék felhívni a figyelmet. A felvezető kampányban a Könyves Magazinnal működnek együtt. A Budapest Street Photography Collective fotósainak képei alapján – amelyek 20 szemszögből dolgoznak fel a megadott témákban történeteket – 20 kortárs író alkotását olvashatjuk a projektoldalon szegénység, digitalizáció és környezetvédelem témakörben.
A kampány szerzői: Deres Kornélia, Grecsó Krisztián, Harag Anita, Izsó Zita, Karafiáth Orsolya, Kemény Zsófi, Krusovszky Dénes, Lackfi János, Moskát Anita, Nemes Z. Márió, Parti Nagy Lajos, Peer Krisztián, Seres Lili Hanna, Simon Márton, Sirokai Mátyás, Szabó T. Anna, Szálinger Balázs, Terék Anna, Tóth Krisztina, Závada Péter
Oldalunkon decemberben a közös munkákból válogatva mutatunk be részleteket, melyek folytatásait a projekt oldalán olvashatod el!
Kemény Zsófi - Stand up!
Stand up színháznak nevezett vulkáni kráter: kitörésre képtelen,
rég benőtte a civilizáció.
A színpad használt, de üres, mint a memória.
Asztalok körül ülnek a nézők,
és csak foglalt asztalok vannak szabadon.
Az egyik lefoglaló már nincs szabadlábon;
kinőtte a civilizációt, nem tudott eljönni.
Nevetni jöttél.
Egy egyszemélyes asztaltársaság zsebkendőt keres.
A szemüvege is keret nélküli, bepárásodik a várakozástól.
Ő is nevetni jött.
Mellette üres babakocsi, amit az előadás után a színház előtt
majd átad a gyerek anyjának, meg van beszélve.
Bepárásodott családi viszony.
A kisestélyis ügyvéd is nevetni jött,
pedig évek óta strasszos sminktükörrel benéz a sarkon,
hogy előre lássa, ha a másik utcában nevetnek,
és haladéktalanul induljon a másik irányba.
A szeretője hozta nevetni, a mindenkivel kikezdő, balkezes török
a Deák téri kebabosból, titokban már egy évtizede tud magyarul.
Átnyúl az asztalon, és az apró bal kezét
az ügyvéd kezére rakja.
Az ügyvéd keze, ami tegnap a huszonöt éves fia
enyhén elálló jobb fülén csattant,
most finoman ökölbe szorul. A jegygyűrűjét sosem hordta.
Pár centivel följebb a térképen egy dromedár alakú jéghegynek
eközben már csak a púpja lóg ki a vízből.
Telente a zajló Dunán a kis jégtáblák nagyon igyekeznek;
mennének segíteni neki, de nem jutnak el a Jeges-tengerig,
és nem értik, hol tévedtek el.
A dromedár a púpja alatt lassan visszaadja magát a tengeri sivatagnak.

Fotó: Varga Benedek
Kemény Zsófi: Stand up! c. történetének a folytatását a projekt irodalmi partnerének oldalán, a Könyves Magazinon tudod elolvasni.
Nemes Z. Márió - Égi Budapest
Idegen lények elrabolták Budapest lakóit,
hogy egy űrben lebegő mesterséges városban
tanulmányozzák az emberi érzelmeket.
A magyaroknak sok érzelme van, de emlékeik
mind műviek. Egy Schreber nevű osztrák doktor
tervezte őket, és éjfélkor kicseréli minden
városlakó múltját, ezért a magyarok egymás életeit
élik át újra meg újra. A sok különböző élet
gyakori váltogatása ugyanakkor maradandó
nyomokat hagy az agylebenyen. Éjfélkor,
amikor a város megdermed, és mindenki
hirtelen álomba merül, hogy új magyarként
ébredjen, az idegenek ott állnak a kinyitott
koponyák körül, és izgatottan mutogatnak.
Megpróbálják kibetűzni az életet az agyakból,
de nem tudnak magyarul, ezért majdnem
felismerhetetlenül hangzik el, hogy
„a lelkem ódon, babonás vár”.
Nemes Z. Márió: Égi Budapest c. történetének a folytatását a projekt irodalmi partnerének oldalán, a Könyves Magazinon tudod elolvasni.
Harag Anita - Nyáron Réka a legjobb barátnőm
Maradj csendben! Próbálok ugyanoda lépni, ahova Réka lép, jobb lábammal a jobb lábnyomába, bal lábammal a balba. Elmegyünk egy félig csukott ajtó előtt, csak egy pillanatra nézek fel, sötétített szoba, cigiszag. Rékáéknál több a szag, mint nálunk. Maradj csendben, súgja megint. Azt hittem, csendben vagyok. Elérjük a szobát, Réka becsukja mögöttünk az ajtót. Nincs beágyazva egyik ágyon sem, Réka takaróján szaladó Pocahontas, ugró Pocahontas, ülő Pocahontas, a bátyjáén Micimackó feje beragadt a mézesbödönbe. A bátyjának szép szája van, és olyan idős, mint a nővérem. A nővérem már otthon maradhat egyedül, most is otthon van egyedül.
Kicsi akvárium, az alján kavicsok és sok növény. Réka azt mondja, lapistyán. Tényleg a tóban fogta, kérdezem. Ott. De nem mondhatod el! Megint megígérem, hogy nem mondom el. Nézzük, ahogy a lapistyán, ami nem is lapistyán, lassan úszik az akváriumban. Most már elhiszed, kérdezi. Visszaindulunk. Az ajtón halálfejes poszter, folyosó, recsegő padló, futás. Tűz a nap. Megszagolom a karomat, talán nekem is van szagom, csak nem érzem. Nem kérdezem meg Rékát, miért alszik az apukája délután. Anyukád is alszik, kérdezem. Még sosem láttam az anyukáját, pedig mindennap találkozunk, nyáron Réka a legjobb barátnőm. Anya sose alszik, válaszolja, és megmutatja a budi melletti kamrát, ott rejtegeti a tesója a horgászbotját. Nem horgász, nem is szabadna horgásznia a tóban.

Fotó: Chripko Lili
Harag Anita: Nyáron Réka a legjobb barátnőm c. történetének a folytatását a projekt irodalmi partnerének oldalán, a Könyves Magazinon tudod elolvasni.