Olvass kortárs magyar írók műveiből! - Grecsó Krisztián, Deres Kornélia és Krusovszky Dénes
A 20/20 a Mastercard jövőre induló kortárs kulturális programjának nyitóprojektje, melyben népszerű kortárs írók és street fotósok különböző társadalmi problémákra szeretnék felhívni a figyelmet. A felvezető kampányban a Könyves Magazinnal működnek együtt. A Budapest Street Photography Collective fotósainak képei alapján – amelyek 20 szemszögből dolgoznak fel a megadott témákban történeteket – 20 kortárs író alkotását olvashatjuk a projektoldalon szegénység, digitalizáció és környezetvédelem témakörben.
A kampány szerzői: Deres Kornélia, Grecsó Krisztián, Harag Anita, Izsó Zita, Karafiáth Orsolya, Kemény Zsófi, Krusovszky Dénes, Lackfi János, Moskát Anita, Nemes Z. Márió, Parti Nagy Lajos, Peer Krisztián, Seres Lili Hanna, Simon Márton, Sirokai Mátyás, Szabó T. Anna, Szálinger Balázs, Terék Anna, Tóth Krisztina, Závada Péter
Oldalunkon decemberben a közös munkákból válogatva mutatunk be részleteket, melyek folytatásait a projekt oldalán olvashatod el!
Grecsó Krisztián: A szegénység fonalai
Gyakran utaztam arra, Siófok és Szárszó között, a Balaton kacér tájain. A félálomban kuporgó nyaralók mellett úgy kanyargott az öreg piros vicinális, mintha hegyeken kígyózna föl. Pedig a déli parton sima a táj, mintha Isten vonalzóval rajzolta volna meg. Biztos mert így kalandosabb, gondoltam kamaszként, biztosan azért köt annyi hurkot az a vonal, hogy emlékezzünk rá, ha már jártunk arra.
Nekem az a környék volt a teljesség, minden nyáron ünnepi lélekkel ültem a kopott, apró vagonokban, és mindig gyötört a vágy: valakibe feltétlenül és reménytelenül szerelmes voltam, aki a másik vagonban utazott a táborozásra, vagy ha abban, amelyikben én, nem mertem szólni hozzá.
Fotó: Mónus Márton
Gyönyörű nyári hétfő volt, az éves iskolai táborba mentünk, és már leszállni készültünk Földváron (Szárszó alsón nem állt meg a gyors, a földvári állomás meg közelebb volt a táborhoz), amikor beszédbe elegyedtem vele. Egészen konkrétan: megszólított a legszebb lány az általam ismert világon. Annyira zavarba jöttem, hogy zihálva kapkodtam a levegőt. Azt gondoltam addig, hogy a fiúságnak ugyanaz az előnye, mint a hátránya: neked kell ugyan kezdeményezned, leégetned magad, cikinek lenned mindenestül, ám cserébe téged sohasem érhet felkészületlenül semmi.
Beszélt hozzám a lány, táncoltak húsosan vastag ajkai. Nyolcadikba mentem, már kajla kamasz voltam, sosem láttam még olyan kihívóan kerekedő ajkat, és azt vártam, hogy m hang következzen, édes mindegy, mit mond, csak érjen össze mammogva az ajka, mert az olyan erotikus, hogy alig bírom tartani csenevész testem.
Grecsó Krisztián: A szegénység fonalai c. történetének a folytatását a projekt irodalmi partnerének oldalán, a Könyves Magazinon tudod elolvasni.
Krusovszky Dénes: Nem történt semmi, mindent láttam
Úgy bámultam, mintha egy bűvészmutatványt lestem volna ki. Vártam, hogy lelepleződjön a szemfényvesztés, vagy amit addig annak hittem, ha hittem egyáltalán bármit bárminek. Vagyis gondoltam-e, hogy a látvány mögött van egy másféle értelem. Bocsánat, kicsit össze vagyok zavarodva. A kisfiú, vagy kislány volt, nem tudom, maradjunk kisfiúnál, szóval elejti a telefont és lehajol. De amikor elejti, már hajol is, és amikor hajol, ismét arra gondol, hogy el fogja ejteni. Gondolom én, ilyenek a gyerekek. Azért vesznek kézbe mindent, hogy elejthessék, és azért ejtik el, hogy újra kézbe vehessék. Ilyen körforgásokból áll össze minden, csak az értelme nem világos. Lehet, hogy úgy vagyunk mi is, mint a tengeri halak, ha nem úsznánk, meghalnánk. Nekünk is folyton mozognunk kell. Igaz, én most meg sem moccanok, csak a gondolataim kavarognak, de talán az is ér valamit.
Fotó: Varga Benedek
November 12-e volt, csütörtök délután fél kettő előtt pár perccel, amikor megálltam a gyalogátkelőhely előtt, mert a jelzőlámpa pirosan világított. Hogy hol, mindegy, bárhol lehettem volna. Csak annyi számított, hiszen ennyit érzékeltem csupán a világból, hogy egy gyalogátkelőhely előtt állok. Egy zebra előtt, de valamiért nem szeretem zebrának nevezni, mintha komolytalan lenne, méltatlan ahhoz, hogy kimondjam, zebra. Akkor már inkább gyalogátkelőhely, igaz, ettől meg rögtön úgy érzem magam, mint egy közlekedési rendőr vagy egy KRESZ-oktató. Jobb szó nincs, ez van, nem mindig segítenek a szavak.
Krusovszky Dénes: Nem történt semmi, mindent láttam c. történetének a folytatását a projekt irodalmi partnerének oldalán, a Könyves Magazinon tudod elolvasni.
Deres Kornélia: Közép-európai paradicsom
Húzz el innen, cica! Végignéztek ezen a padon.
Túl sokan is. Végére értek az észnek,
és csak egy focipálya volt,
ami a fejükben elnyúlt.
Fejecskéjükben.
Így rázkódtak az elnyűtt rongyok mögött.
Holnaptól maszkfelismerő iskolát nyitok.
Ahol ráncaink fordulnak csak egymás felé.
A szembenézés rizikója: ahogy átkaparunk
egy másik arcba. Mintha jég alá, téli halak közé.
Padon alszol majd a fehér évszakban, és
nem ismernek rád. Galamb voltál régen.
Most mit lesel madárszemeiddel?
Nem tétlenkedtél. Mindig is ment a lélekcsipkedés,
csipegetés. Szárnyasom vagy. A hízóm.
Fotó: Temesi Ádám
Deres Kornélia: Közép-európai paradicsom c. versének a folytatását a projekt irodalmi partnerének oldalán, a Könyves Magazinon tudod elolvasni.
