Végre egy izgalmas klasszikus tárgyalótermi krimi-dráma - az Ártatlanságra ítélve Jake Gyllenhaallal
Nem ez az első feldolgozása Scott Turow 1987-es Ártatlanságra ítélve című regényének. 1990-ben a Pelikán ügyirattal híressé váló Alan J. Pakula rendezte, Harrison Forddal a főszerepben.
Most 2024-ben az Ügyvédekkel és a Hatalmas kis hazugságokkal befutó David E. Kelley élesztette újra a klasszikus történetet Jake Gyllenhaal főszereplésével.
Miért van szükség ennyi feldolgozásra mostanság? Az erősen megváltozott erkölcsi és világnézetbeli különbségek miatt rengeteg klasszikus történetet újra lehet mesélni úgy, hogy megfeleljen az a mai normáknak.
Szerencsére az új feldolgozás nem csak annyit változtat az eredetin, hogy Lyttle bíró bírónő lett, hanem a sokkal hosszabb játékidőnek köszönhetően nagyobb bepillantást enged főszereplőink pszichéjébe és drámájába.
Történetünk szerint a látszólag tökéletes családi idillben élő Rusty Sabich (Jake Gyllenhaal) ügyész kollégáját és szeretőjét, Carolyn Polhemust (Renate Reinsve) kegyetlenül meggyilkolják. A nyomozást a főügyész Rustyra bízza, nem tudva, hogy az ügyész erősen érintett az ügyben. Olyannyira, hogy a bizonyítékok alapján egyre nagyobb gyanú terelődik a szeretőre. Mint az viszonylag korán kiderül, Rusty felesége, Barbara (Ruth Negga) tudott az afférról, ám arról nem, hogy Rusty újra akarta éleszteni a viszonyt.
Az eredeti film nagyon ’90-es évek volt. Lassú volt, és rossz volt a ritmusa, mai szemmel egyértelműen idejétmúlt, így alapvetően nem zavart a feldolgozás gondolata. Sőt, Jake Gyllenhaal neve számomra sokszor a minőséget is jelzi (nem gondolok most bele, hogy ő játszott a Michael Bay-es Rohammentőben is). Vicces, hogy Gyllenhaal együtt játszik a sógorával, ugyanis a 2006-os Bőrnyakúak után újra együtt áll a kamera elé Peter Skarsgaard-dal, aki Maggie-nek, Jake testvérének a férje.
Tehát meg lehet magyarázni, hogy miért lehet megint feldolgozni egy több mint 30 éves történetet. A színészekre sem lehet panasz. Ruth Negga nagyon jó, Gyllenhaal hozza a kötelezőt, a feszültség szinte végigkíséri az első két részt, erősen a „Ki lehet a gyilkos?” toposzra épít, sőt még azt is megengedi magának, hogy Rusty is gyanússá válik.
Akik olvasták a könyvet, vagy látták az előző feldolgozások valamelyikét, azoknak feltűnhet egy nagy hiányjel. A ’90-es filmben a legjobb szereplő Sandy Stern volt, akit a tragikusan fiatalon elhunyt Raul Julia játszott. Ő vitte el a filmet a hátán az alapos, makacs és félelmetesen intelligens védőügyvéd szerepében. A 2024-es verzióban ezt a karaktert átdolgozták, és egy másik, amúgy igencsak jó szereplővel gyúrták egybe. Lehet, hogy nem lesz annyira kiemelkedő így, de egyébként a narratívába illik a változtatás.
Mit tett hozzá, hogy sorozatként látjuk viszont ezt a történetet? Több idő van karakterfejlődésre, be tudnak hozni több szálat a könyvből, amire egy kétórás filmben nem lenne idő.
még akár igaz is lehet, de egyelőre azt kell, hogy mondjam, hogy hangulatos és minőségi sorozat lett az AppleTV+ legújabb üdvöskéje. Én maradok a továbbiakban is Rusty pártján, és megnézzük, mit is hoznak ki majd ebből a perből. Az Ártatlanságra ítélve megtekinthető magyar felirattal az AppleTV+ streamingszolgáltató katalógusában.
