Réges-régi fotókon a 148 éves Fővárosi Állatkert
Éppen 148 éve, hogy a Fővárosi Állat- és Növénykert a déli harangszóra először nyitotta meg kapuit, majd' százötven esztendejével így a világ egyik legrégebbi állatkertje. Ugyan alapításának gondolata már a reformkorban felmerült, a forradalom és a szabadságharc, majd az azt követő elnyomás időszaka jócskán elodázta az érdemi tervezést, a kapunyitás így 1866. augusztus 9-én történhetett meg. Az alapítók között volt Szabó József geológus, Kubinyi Ágoston, a Nemzeti Múzeum igazgatója, Gerenday József, a Füvészkert igazgatója és Xántus János, aki ekkorra már elismert zoológus és etnográfus volt, egyben rá bízták az újdonsült intézmény irányítását is.
Az indulás éveiben az állatállomány a hazai fajokon kívül számos ritka majom- és makifajból, sokféle papagájból, tevékből, kengurukból és más különleges állatokból állt, de ekkor még nem voltak sem oroszlánok, sem tigrisek, sem elefántok. Az első zsiráfot Ferenc József ajándékozta az Állatkertnek, Erzsébet királyné közbenjárására.
1876-ra elkészült az első oroszlánház, amelyben az oroszlánok mellett tigriseket is bemutattak, később már elefánttal, vízilóval és orrszarvúval is bővült a "repertoár". Az 1873-as igazgatóváltással, Serák Károly három évtizedes irányítása alatt már nemcsak állatkerti látnivalók várták a kilátogatókat, hanem kötéltáncosok, tűznyelők, kardnyelők és céllövő fenomének is bemutatkoztak, a többletbevételből pedig megoldódtak az állatkert addig nem éppen zökkenőmentes pénzügyei. Hiába volt azonban a felfelé ívelő tendencia, 1896-ban az Állat- és Növényhonosító Társaság csődbe ment (jórészt a hatóságok magas bérleti díjszabásának köszönhetően).
Az Állatkertet így 1907-ben a főváros vette át, egy városfejlesztési programnak és több mint négymillió aranykoronás támogatásnak köszönhetően pedig szinte teljesen újjávarázsolták. A kert ma is meglévő műemléképületeinek többségét 1912 májusában, a második megnyitás alkalmával adták át. Ebben az időszakban a budapesti állatkert Európa egyik legszebb és legkorszerűbb intézménye volt a maga nemében.
A fejlődés lendületét azonban durván megtörte az első világháború, majd az utána következő gazdasági válságok sorozata. Az 1930-as években ismét komoly fejlesztések történtek abban a reményben, hogy visszanyerheti régi fényét, de a második világháború szinte teljesen elpusztította. A kár olyan totális volt, hogy egyetlen épen maradt állatház sem akadt, a több mint kétezer állatból pedig csak tizenöt élte túl a főváros ostromát.
1945. május elsején, alig pár tucat állattal és romos épületekkel, de ismét kinyitott az állatkert. A következő évtizedek az újjáépítés apró lépéseivel teltek, az '50-es évek végén és a '60-as években már komolyabb korszerűsítésekre, fejlesztésekre is lehetőség nyílt. A '70-es és '80-as évek nem kedveztek az állatkerti szakemberek tenni akarásának, de a rendszerváltás után sor kerülhetett a műemléképületek felújítására és az állatok férőhelyeinek korszerűsítésére. Közben a szakmai sikerek sem maradtak el (például itt született meg a világ első olyan orrszarvúja, amely mesterséges termékenyítés eredményeként láthatta meg a napvilágot), a két év múlva aktuális kerek 150. évfordulóra pedig már most készülnek.
Ha te is szeretsz állatkertbe járni, nyomj egy lájkot!
