SZEMPONT
A Rovatból

Pintér Bence a győri győzelméről: Ha a Fidesz most háborút kezd a városban, azzal ők járnak rosszul

A leendő ellenzéki polgármester nem készül harcra, szerinte a Fidesznek sem érdeke, hogy Győrben rosszul menjenek a dolgok, és középtávon teljesen elveszítse a várost. Dézsi Csaba Andrásról azt mondja: egy bukott ember.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. július 01.



Fontos Fideszes bástya volt Győr, ahol most ellenzéki győzelem született, ami a polgármester személyét illeti. Pintér Bence, a Tiszta Szívvel a Városért Egyesület, az LMP-Zöldek és a Momentum jelöltje 31,15 százalékkal győzte le az eddigi polgármestert, Dézsi Csaba Andrást, aki 30,39 százalékot kapott. Mindezt színesíti, hogy a korábbi fideszes polgármester is indult, a szexbotránba keveredett Borkai Zsolt, aki pedig 27,02 százalékot kapott. Azaz valószínűleg a két fideszes kötődésű jelölt között megoszló szavazatoknak köszönhette Pintér Bence relatív győzelmét.

Ennek ismeretében nem meglepő, hogy a képviselőtestületben 14 fővel egyértelmű többséget szerzett a Fidesz-KDNP, azaz az ellenzéki polgármesternek fideszes képviselőtestületi többséggel társbérletben kell kormányoznia a várost. A leendő polgármester kérdeztük a kilátásokról.

– Rémálom ez a győzelem, ahogy elnézem a leendő testület összetételét. Októbertől hogyan tudja elképzelni az együttműködést egy ilyen testületi összetétellel?

– Nem hívnám rémálomnak. Nyilván a győriek tudatosan döntöttek emellett, egyértelmű a választási eredmény. Polgármestert szerettek volna váltani, de helyi képviselőkkel úgy tűnik, elégedettek voltak.

Én azt gondolom, hogy ezt tiszteletben kell tartanunk. Nekem is, de a fideszes közgyűlési többségnek is, hogy ezt a felállást szerették volna a győriek.

Ebben, illetve a béke üzenetében bízva, amit a Fidesztől a kampány során hallottunk, azt gondolom, hogy a közös együttműködésre és a békére kell törekednünk Győr érdekében. Úgyhogy nem aggódom emiatt, szerintem meg tudunk egyezni mindenben, hiszen a programunkban olyan pontok vannak, melyeket úgy gondolom, minden jóérzésű lokálpatrióta tud támogatni.

– Mennyiben különbözik az önök programja a testületben többségbe került Fidesz-KDNP programjától?

– Szerintem nagyon sok elemben egyezik. Nyilván vannak olyan irányok, amiket mi kevésbé tartottunk jó ötletnek, de ezeket a Fideszben is Dézsi Csaba András polgármester szabta meg az elmúlt években. Azt gondolom, hogy a Fidesznél is történnie kell egy újratervezésnek, hiszen az a fajta városvezetési stílus, és azok az elképzelések, amiket ő képviselt, ezen a választáson megbuktak.

– És ezt Dézsi Csaba András is tudomásul vette? Azért eléggé kétértelmű posztban gratulált önnek...

– És azóta is nyilatkozik folyamatosan. Azt gondolom, hogy Dézsi Csaba Andrásnak, aki egyébként a nádorvárosi körzetet megnyerte, képviselőként végre be kell látnia ezt a tényt.

– Tétényi Éva volt esztergomi polgármester is fideszes többséggel próbálta vezetni a várost. Ott hamar kiderült, mit tud tenni adott helyzetben a közgyűlési többség a polgármesterrel.

– Ez a választás egyszerre volt európai parlamenti választás is, és önkormányzati választás, ha a kettőt együtt nézzük, akkor az látszik, hogy bár relatív értelemben fideszes többség van az EP-választás eredményeit nézve, hiszen 40 százalékot ért el a Fidesz, de nagyon közel volt a Tisza Párt támogatottsága, és ha mellé rakjuk a kisebb pártokat is, akkor azt látjuk, hogy Győrben sincs valójában fideszes többség. Azt gondolom,

ha a Fidesz most háborút kezd a városban, azzal ők járnak rosszul, hosszú- vagy középtávon.

Ha racionálisan végiggondolják ezt, szerintem arra fognak jutni, hogy Győr van olyan jelentős és fontos városa az ország gazdasági szempontjából is, hogy ennek a városnak működnie kell, jól kell működnie, és jobban kell működnie, mint eddig.

– Mi az, amiben nem működött jól Győr?

– Az elmúlt öt évben nagyon ötletszerű fejlesztési elképzelések voltak. Nyilván egyrészt örökségként maradt a Borkai-korszakból egy sor dolog, amit Dézsi Csaba András leállított, viszont helyette nem sikerült megtalálni azokat az irányokat, amerre a városnak mennie kellene. Ezek a nagy dolgok. A kis dolgok tekintetében pedig azt láttuk, hogy nagyon sok olyan, a mindennapokat befolyásoló ügy veszett el a nagy gondolkozások közepette, ami szerintem fontosabb. Arra gondolok, hogy Dézsi Csaba Andrásnak kezdettől fogva volt egy álma, hogy egy 600 milliárd forintba kerülő kulturális negyedet építsen fel a belváros határában, ami egy szép álom, és nyilván a „merjünk nagyot álmodni” szlogenjében, ez működik, de mindeközben

olyan alapvető fontosságú önkormányzati feladatok kerültek veszélybe, mint például az óvodahálózat fenntartása. Egyre kevesebb az óvónő Győrben, mert az óvónőket nem fizeti meg a város, illetve ezen a területen kezdte a spórolást akkor is, amikor az energiaválság idején spórolni kellett.

Továbbá Győrben szerintem a közösségi közlekedési hálózat is hiányos, foghíjas és fejlesztésre szorul, de ugyanez igaz a bérlakásrendszerre, ezt is át kell világítanunk, át kell néznünk, hiszen Győrnek óriási ingatlanvagyona van, amit jelen pillanatban nem használ ki úgy, hogy az a győri lakhatási válságon enyhítsen. Igazából az első számú probléma az, hogy Győrben van pénz, Győrnek magasak az adóbevételei, de nagyon sok olyan helyen folyt el ez a pénz, amit egyszerűen el kell zárni. Nyilván beszélhetünk korrupciós ügyekről, de nemcsak arról, hanem olyan költésekről, amik teljesen fölöslegesek voltak. Például 2022-ben az energiaválság idején a város bezárta az összes városi intézményt az uszodáktól a könyvtáron át a színházig, nem lehetett működtetni ezeket, mert nem volt pénz.

Eközben pedig a polgármesternek havonta egymillió forintért luxusautót bérelt a város.

Az ilyen visszásságokat szeretném megszüntetni.

– Változatlanul azt kell kérdeznem, hogy milyen érdeke lesz a Fidesznek abban, hogy együttműködjön ezeknek a dolgoknak a megoldásában?

– Én is sok szavazatot gyűjtöttem be Győrszentivánon. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a győriek akaratát, hiszen Szentivánon rengeteg fideszes szavazó szavazott át a helyi civil jelöltre, illetve rám polgármesterként. Ismétlem magam, de nem tudom máshogy megfogalmazni, ha a Fidesz ilyen jellegű háborúba kezd, azzal középtávon elveszíti teljesen a várost, miközben

ha be tudjuk mutatni az országnak, tud működni egy város úgy, hogy nem fideszes a polgármester, de fideszes a többség a közgyűlésben, akkor azzal példát mutathatunk.

Nyilván lesznek ütközési pontok, ez nem kérdés, de ez a demokrácia. Azt gondolom, hogy az eddigi rend nem folytatható. Eddig a polgármester kitalált valamit, és utána ezt a közgyűlés, mint egyfajta szavazógépezet, megszavazta, mindenféle szakmai szempontot vagy akár a választók akaratát figyelmen kívül hagyva. Itt volt például a Győrszentiván városrész mellé tervezett ipari park ügye. Az szerintem nagyon jól jelezte ezt az egész problémakört. Kitalált valamit a városvezetés meg a kormány, egybeestek valamilyen érdekek.

Csupán a helyi lakosokat felejtették el megkérdezni, hogy ők egyébként örülnek-e egy 400 hektáros új ipari parknak a településük mellett az iskolától légvonalban 800 méterre.

A győrszentiváni eredmény jól mutatja, mi ennek az eredménye: a helyi civilek jelöltje 70 százalékkal nyerte meg a választást.

– Azt mondta, hogy az előző ciklusban úgy ment, hogy Dézsi Csaba András kitalált valamit, és a közgyűlés azt szavazógépként megszavazta. De ez a 14 fős szavazógép most is a rendelkezésére áll.

– De nem hinném, hogy Dézsi Csaba Andrásnak. Mondjuk ki, Dézsi Csaba András egy bukott ember, mert miközben a Fidesz Győrben 40 százalékot szerzett az EP választáson, a képviselők összesen 36 százalékot szereztek meg az elérhető szavazatokból, Dézsi Csaba András 30 százalékot szerzett meg.

Tehát ez szerintem egy nagyon-nagyon egyértelmű üzenet arról, hogy Dézsi Csaba Andrásból polgármesterként nem kért a város.

A nádorvárosiak képviselőként 1994 óta most már sokadjára választották meg képviselőnek, tehát ezt a jelek szerint jól csinálja. Én ebben számítok továbbra is a munkájára, és számítok rá is abban, hogy békét teremtsünk a városban.

– Ki vezeti most Győrben a Fideszt?

– Először a Fideszt kell megkérdezni. Nem vagyok benne biztos, hogy ők ezt most meg tudják mondani.

– Mi az Ön terve, hogyan készíti elő októbertől a működést úgy, hogy a fideszes testületttel képes legyen együtt dolgozni, hogy ne bénítsák meg Győrt?

– Kétirányú a dolog. Az egyik nyilván az, hogy a Fidesszel meg kell állapodnunk abban, hogy hogyan fog működni a város. Nyitott vagyok arra, hogy az alpolgármesterek között legyen fideszes alpolgármester is. Ez garanciája lehet annak, hogy jól tudjunk együttműködni. Azt gondolom, hogy

a Fidesznek rendeznie kell a sorait, mert valóban érdekes helyzet van, hogy választást nyertek, de mégsem.

Ezt a helyi Fidesznek is fel kell dolgoznia, gondolom, a központban is fognak ezen gondolkozni. Én ezt az időt mindenképpen meghagyom a Fidesznek, hogy átgondolja, hogy mi a helyzet Győrben. De a nyár folyamán a felkészülés is elkezdődik. A városnak számos intézménye, cége van, továbbá a városban vannak az önkormányzattól független piaci szereplők, egyesületek, egyházak. Ezeket a következő hónapokban szeretném végiglátogatni, szeretnék bemutatkozni, ahol nem ismernek, mert nagyon sok helyen, mint újságírót már ismertek, de polgármesterként még nem. Tehát ezt a kört meg fogjuk futni, és mindenhol elmondjuk, hogy mit tervezünk, és meghallgatjuk azt is, hogy kinek milyen elképzelése van, mi az, ami nem működött jól az elmúlt években, és mi az, ami jól működött. Ez is nagyon fontos, hiszen ami jól működik egy adott területen, ahhoz nem kell hozzányúlni. Ezekre mindre kíváncsiak vagyunk, és ezeket a tapasztalatokat összegezve fogunk nekifutni októberben a munkának.

– Fel vannak erre készülve szakemberekkel, érvekkel, háttéranyagokkal, hogy kompetens módon tudjanak tárgyalni a a győri ipari komplexum képviselőivel?

– Szoktam mondani, hogy az elmúlt öt évben a városvezetés egy egyszemélyes showműsor volt. Ez nálunk nem így van. A kampány során és a továbbiakban is tartani fogjuk azt az ígéretünket, hogy ez egy csapatmunka. Jelenleg nekem van egy csapatom, akikkel együtt indultunk a választáson, és elértünk valamit. Ebben nagyon sok értékes szakember van. Tehát rájuk mindenképpen támaszkodni fogok. Ugyanígy fogok támaszkodni a Városháza szakembereire. Nyilván a Városháza működését is közelebbről meg szeretném ismerni a következő hónapokban, hogy ki van ott és mit csinál, és egyre tágítani azt a csapatot, amelynek a munkájára tudok támaszkodni. A kérdésre konkrétabban válaszolva azt gondolom, hogy

Győrben az elmúlt öt évben nem jó irányba ment a városvezetés és az ipari szereplők kapcsolata. Az Iparkamarával, az egyik legnagyobb győri céggel, az Audival nem volt felhőtlen a viszony.

Ennek sok oka volt, nyilván nem mindegyiket ismerem, de mi egy új helyzetet teremtünk most. Tiszta lappal indulunk, szerintem mi is és mindenki más is. Szerintem alapvetően Győr város érdekei egybe szoktak esni az ipari szereplők érdekeivel.

– Dézsi Csaba Andrással a választási győzelme óta beszélt-e személyesen, találkoztak-e?

– Nem találkoztunk, nem beszéltünk.

Én nála le vagyok tiltva, nem is tudnám őt felhívni. Várom, hogy Dézsi Csaba András felhívjon.

Azt gondolom, hogy nála pattog a labda.

– Ha nem lesz mégsem béke, és mégis egy esztergomi típusú patthelyzet alakul ki, akkor mi lesz?

– A háborút nem mi fogjuk elkezdeni, ha lesz háború. Én abban bízom, hogy nem lesz. Nyilván, ha ilyen helyzet áll elő, akkor mi itt vagyunk, és harcolni fogunk, de nem szeretnék harcolni. Ha előáll egy ilyen helyzet, akkor mi itt vagyunk, a képviselőinkkel továbbra is csapatban dolgozunk, és állunk elébe bármilyen kihívásnak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Kéri László: Fel vannak készülve az azonnali menekülésre is - országjáráson a Kéri-házaspár
Kéri László és Petschnig Mária Zita hónapok óta járják az országot a Tisza-szigetek meghívására. Mádra mi is elkísértük őket, ahol arról beszélgettünk, miért csinálják és milyen élmények érték őket eddig.


Kéri László és felesége, Petschnig Mária Zita tavaly óta járják az országot a Tisza-szigetek meghívására. Azt mondják, nem akarnak politikaformálók lenni, csupán informatív előadásaikkal segítenek, hogy az emberek tisztábban lássák a politikai és a gazdasági összefüggéseket.

Ahogy Petschnig Mária Zita mondja,

sokan már korábban is ismerték külön-külön a tényeket, de az, hogy rendszerben is elmesélik, sokat segít.

A mádi művelődési ház teljesen megtelt, ahogy a korábbi hasonló rendezvényeken is ez történt országszerte. Bár olykor nehéz megfelelő helyszínt találni az előadásokhoz, vannak települések, ahol bezárulnak az ajtók, ha kiderül, kik érkeznének.

A pénzügyi és politológiai elemzések sorozata a nyár közepéig folytatódik. A közgazdász–politológus házaspár tudatosan korlátozza saját szerepvállalását: a kampány közeledtével befejezik a fellépéseiket.

Helyszíni riportunk

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Retteg a hatalom? Lakner Zoltán szerint a megingó Orbán-rendszer elindulhat az erdoğani úton
A politikai elemző úgy véli, a kormány érzi, hogy baj van, és menti, ami menthető. Ennek a harcnak pedig vannak veszélyei.


Lakner Zoltán a Telex Élőben Laknerrel című műsorában beszélt arról, hogy a 15 éve fennálló rendszer most azt érzékeli, hogy a teljhatalmat el lehet veszíteni. Úgy fogalmazott, „beállt egy versenypozícióba a mai magyar politikai élet, ez fog menni a következő egy évben, amit most is látunk”.

A politikai elemző hozzátette: már nem Budapest a politizálás központja, hiszen például egy orosházi vagy mosonmagyaróvári időközi választásnak nagyobb jelentősége van, mint annak, hogy a fővárosban hidakat foglalnak el.

Lakner a TISZA múlt héten lezárt Nemzet Hangja szavazásáról azt mondta, olyan magas számokat, amiket a párt közölt, eddig csak a kormány tudott mondani, és szerinte elképzelhető, hogy a válaszok tényleg bekerülnek a párt programjába.

A beszélgetésben kitértek Kollár Kinga felszólalására, amelyben a tiszás EP-képviselő az uniós pénzek blokkolásáról beszélt. A politológus szerint az eset rávilágít, hogy veszélyes lehet, ha egy politikus elemzőként szólal meg. Ettől függetlenül helytálló megállapításnak tartja, hogy az Orbán-rendszer az, ami miatt nem érkeznek meg a források.

A beszélgetés során Lakner felvetette, hogy a magyar kormány elindulhat az erdoğani úton, és megpróbálhatja ellehetetleníteni a legerősebb ellenzéki kihívó indulását a választásokon.

A kormányfő március 15-i beszédében elhangzott húsvéti nagytakarítás kapcsán Lakner úgy reagált, szerinte azzal az Alaptörvény-módosítással, amelyről hétfőn szavaz a parlament, jogi alapot teremtenek rá, hogy a kormány még erőteljesebben lépjen fel a független média és a civil szervezetek ellen, vagyis minél több embert tántorítsanak el a közéleti tevékenységektől.

A Telex műsorában az MNB-botrány is szóba került. Lakner szerint ezen a ponton a kormány nehéz helyzetben van, hiszen azt kéne elhitetnie az emberekkel, hogy Matolcsy György korábbi jegybankelnök úgy szervezte ki a pénzt az MNB-ből, hogy Orbán Viktor erről semmit sem tudott.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Az ország leszar minket, úgy, ahogy vagyunk, de itt kell lennünk” – A nap, amikor korlátozták a gyülekezési jogot Magyarországon
A Momentum blokádjában néhány tutcatnyian vettek részt, a tüntetésre egy-két ezren jöttek el, és alig párszázan maradtak a végére. Akikkel beszélgettünk, pesszimisták voltak, le lehet-e békés választásokon váltani a Fideszt.


Az alaptörvény 15. módosítása teszi lehetővé, hogy betiltható legyen a Pride. Természetesen nem ezt írta bele a Fidesz a törvénybe, hanem csupán annyit, hogy a gyermekek jogai más szabadságjogokat megelőznek, kivéve az élethez való jogot. De amennyiben úgy értelmezik (márpedig a politika nyomására úgy fogják), hogy a melegek vonulása sérti a gyermekek jogait, akkor betilthatóvá válik egy ilyen rendezvény.

Tegnap volt a módosítás zárószavazása, amit a Fidesz–KDNP mellett a Mi Hazánk is megszavazott. Erre az alkalomra hirdette meg az Országgyűlés épületének blokádját a Momentum.

Villamossal mennék a Kossuth térig. Az eredeti tervem szerint egy megállót mentem volna, azonban félúton megállítja a villamost egy szoros rendőrsorfal.

Kiderül, csak eddig jöttünk, mert lezárták a rendőrök az egész Kossuth teret majdnem minden irányból, csak a Szalay utca felől közelíthető meg. Ezt a lezárást semmi nem indokolja, mivel a téren alig van tüntető, bőven közlekedhetne a villamos. Ahogy a környező utcák zárása is csupán annyi célt szolgálhat, hogy aki a térre igyekszik, kerülhessen egy nagyot.

Leszállok a villamosról, a rakpart felé veszem az utamat. A töküres utcákon hermetikus rendőrkordon, ami, ahogy sejtettem, a rakpart zárásával folytatódik. Itt veszem hasznát a sajtóigazolványomnak, ami nélkül esélyem sem lenne lejutni a mélygarázs alsó rakparti bejáratához. Két sorban állnak a képviselők, mögöttük és körülöttük rendőrök. Elsőként Sebők Éva momentumos képviselőhöz fordulok, hogy mi van itt most. Tőle csak annyit tudok meg, hogy saccra 60–70 fideszes képviselő lehet bent szerinte, tehát még nincs meg a kétharmad a szavazáshoz. Közbevetem, hogy az állami média elől is simán felszedték és elvitték őket rendőrök, amire annyit válaszol, hogy bízik benne, hogy

ha egyet elvisznek, kettő ül majd a helyébe.

A fenti tér felől ugyanis a lépcsőn még szabad a lejárás. De fentről nem jön senki le, csak biztatják a maroknyi momentumost. Lent azonban forrósodik a helyzet. Érkezik még egy adag rendőr, érzékelhetően közeledik a pillanat, amikor megpróbálják felszámolni a blokádot. Az eddig álló képviselők és civilek leülnek, szorosan egymás mellé. Felkészülnek arra, hogy elvigyék őket, előkerülnek a gyorskötözők, hogy egymáshoz kötözzék magukat.

Csak a blokádban részt vevők vannak lent, kétszer annyian a sajtótól, és még vagy húsz szimpatizáns. Ekkor

a rendőrök elkezdik felterelni a sorfal előtt álló újságírókat, fotósokat, operatőröket a járdára.

Elég kellemetlen érzés, mert addig szellősen tudtunk állni, most a járdán nem sok helyünk maradt. És a rendőrök nem állnak meg itt, hanem az egész sajtót fel akarják terelni a lépcsőn a térre. Ennek sem látni sok értelmét, hiszen a járdáról mi már nem jelentünk akadályt, maradt a blokádban részt vevő két sornyi momentumos, innen már csak arról van szó, hogy ne lehessünk közel az eseményekhez.

Szabó Tímea országgyűlési képviselő is itt van, őt is lökdösik felfelé, ám nem hagyja magát. Részben neki köszönhetően a rendőrök (egyelőre) felhagynak azzal, hogy feltereljenek minket a térre. Amikor megkérdezem, mi zajlik itt szerinte, azt mondja, hogy teljesen abszurd kezd lenni ez az egész. „Azok a rendőrök, akik egyébként nagyrészt tisztességesen végzik a munkájukat, bele vannak tolva egy jogilag szürke zónába, aztán egy teljesen illegális tevékenységbe, egy teljesen jogszerűtlen intézkedéssorozatba.”

Szerinte a helyzet előbb-utóbb komolyabb erőszakba fog torkollni. Amikor felvetem neki, hogy az Orbán-rendszer egyik legitimációs alapvetése az, hogy a 2006-os rendőri erőszakkal szemben az ő rendőrségük szakszerűen teszi a dolgát, a tüntetők haja szála sem görbül, azt mondja, hogy ez már akkor megdőlt, amikor a Karmelitánál előkerült a diákokkal szemben a könnygáz.

„A hatalom egyre kétségbeesettebb, tudják, látják, hogy a 2026-os választáson nagyon nem állnak jól, ezért egyre kétségbeesettebb és egyre erőszakosabb lépéseket fognak tenni.”

„Ha csak abba belegondolunk, hogy Kövér László házelnökként minden évben olyan elképesztő katonai fegyvereket, lőszereket és eszközöket rendel az országgyűlési őrségnek, mint például kézigránátok, akkor az már önmagában elég nyugtalanító, az pedig, hogy gyakorlatilag százával állnak itt a rendőrök békés tüntetőkkel szemben, hát az sem megnyugtató” - mondja.

Szerinte elég ránézni Oroszországra, hogy hova lehet ezt fokozni. A hatalom részéről a közbeszédben megjelenő poloskázás, kullancsozás, majd az ezt követő erőszakhullám a Tisza pultjai ellen mind-mind nagyon aggasztó.

„Pontosan tudjuk azt, hogy a harmincas évek náci Németországában így kezdődött a népirtás, hogy először szavakkal, aztán azok tettekbe fordultak, és végül népirtás. Most már látjuk, hogy gyakorlatilag fideszes provokátorok minden egyes gyülekezésnél odamennek és fizikai atrocitásba torkolló verekedést kezdeményeznek békés tüntetők ellen.”

Tény, hogy a heringként járdára zsúfolt sajtó és a szimpatizánsok között most is ott áll Bede Zsolt, aki megállás nélkül próbálja kihozni a sodrából a tüntetőket, politikusokat. A rendőrök közben a hátsó sorban ülőket egyenként emelik fel és viszik odébb. Ebben szakszerűek.

A tér felől a korlátnál álló tüntetők kiabálnak, ahogy az alsó rakpart Duna felőli oldalán állók is. Sebők Éva reményei nem teljesülnek, de nincs is rá esély, mert a hermetikus rendőrsorfalon, még ha akarna, sem tudna áttörni tüntető, hogy az elhurcoltak helyére üljön.

A második sor még ül. Tordai Bence mellé sodródom, akivel elég nehéz beszélgetni, mert Bede Zsolt megállás nélkül mondja a magáét.

Tordai szerint sokkal többen kellene, hogy itt legyenek, mert a képviselők és néhány aktivista, aki velük együtt leül, kevés. Tízezrek kellenének ide, mondja.

A Tisza önkénteseire hivatkozik, akik az elmúlt három hetet végigpultozták a Nemzet Hangja konzultáció íveivel, nem egyszer fizikai erőszaknak kitéve magukat. Azt mondja, nagyon nehéz időszak következik, és ebben nem ért egyet Magyar Péterrel, aki szerinte azt mondta, hogy túl vannak a nehezén. A neheze most következik. A felelősség Tordai szerint a kormánypártoké, és az azokat kiszolgáló Bede Zsolt-féle figuráké.

Közben a rendőrök szépen felszedik a második sort, majd mindenkit feltessékelnek a térre.

A blokádnak vége.

Kis szünet következik, a téren lézengenek az emberek. Eleve a Tisza szobor körüli kisebb térre szervezték a demonstrációt, nem is a nagy térre, a főbejárat elé. A szervezők nyilván azzal számoltak, hogy ezt a térséget talán megtöltik az emberek. De ezt is túlbecsülték.

A kivetítőn közvetítik az ülésteremben történő szavazást. Érdekes kép, mobilról streameli valamelyik képviselő. Előttünk, hátulról látszik a Szijjártó miniszter, aki a mellette ülő minisztertársával kedélyesen beszélgetve ütemesen nyomogatja az igen gombot.

A téren a tömeg minden szavazásnál fújol, holott egyelőre teljesen más törvények zárószavazása folyik. Majd hirtelen ráfordulnak az alaptörvény módosítására, itt is több részletben szavaznak. Pár perc, néhány szavazás, és vége. Ennyi volt.

A politikusok beszédeit itt nem részletezném. Legyen elég annyi, hogy az utolsó felszólaló, Bedő Dávid, a parlamentből kitiltott Momentum frakcióvezetője felszólítja az embereket, hogy menjenek fel a Várba, a Sándor-palota elé, és bírják rá a köztársasági elnököt, hogy ne írja alá az alaptörvény módosítását.

El is indul a tömeg, vagy ezer ember. Találomra megszólítok egy menetelő fiút, Kaiser Botondot, Esztergomból. Szkeptikus azt illetően, hogy ennyien megállásra kényszeríthetnék a hatalmat.

A jövő évi választás kilátásait illetően is pesszimista: szerinte krumplival vagy erőszakkal, de a hatalom megtalálja a módját, hogy „megnyerje” a választásokat.

Egy biztos. Ha tíz év múlva is Fidesz-rendszer lesz, ő már nem lesz itt - mondja.

Az Akadémia utcában menetel a tömegben Szabó Szabolcs momentumos képviselő. Amikor idézem neki a színpadon imént felszólaló Baranyi Krisztina szavait, miszerint Magyarország Oroszország útjára lépett, egyetért vele.

„Én mindenkinek azt tudom javasolni, hogy olvassa el Anna Politkovszkaja naplóját. Az 2005–2006 környékén íródott, utána lőtték főbe a lakása ajtajánál. Amiket ő ott leír a 2005–2006-os Oroszországról és Putyin akkori hatalomtechnikai húzásairól, az kísértetiesen hasonlít arra, mint ami most történik Magyarországon. Úgyhogy igen, én is azt gondolom, hogy ez egy erős putyinizálódási út, amin vagyunk.”

Zúg az utcában a „Mocskos Fidesz”, a boltosok az üzletük küszöbéről bámészkodnak, ahogy a turisták is. Ez a Belváros, itt minden turistalátványosság. Akik most erre járnak, nem is tudják talán, milyen pillanatoknak véletlen tanúi éppen.

A képviselő nem hiszi, hogy választásokon le lehet váltani a Fideszt. Szerinte minden a kezükben van, hogy manipuláljanak, és nem is kell a választás napján hamis szavazólapokkal operálni, ott van az egész államapparátus, az állami média és a kétharmados törvényhozás. Szerinte ez a rendszer csak összeomolhat, és csak utána lehet rendszert váltani.

Kiérünk a térre, versenyfutás kezdődik a rendőrökkel, ki ér előbb a hídra fel. A momentumosok futva rohamozzák meg a hidat, még szabad a feljárat. A hídra érve győzedelmesen kiabálják: miénk a híd! Ezt az egyetlen "győzelmet" aratták ma, büszkék rá tehát. Bevárják a tömeget, ami folyamatosan apad. Három-négyszáz ember lehet, akik a hídra lépnek, jóindulatú becsléssel. Megszólítok egy lányt, Reginát Budapestről. Sarkosan fogalmaz, amikor megkérdezem, vár-e valamit a mai tüntetéstől:

„Én nem, mert az ország leszar minket, úgy, ahogy vagyunk, viszont muszáj mennünk, és muszáj addig tennünk, ameddig nem hallgatnak ránk, mert mást nem tehetünk, gyülekeznünk kell, össze kell tartanunk, és itt kell lennünk.”

A kezdetektől fogva kijár a tiltakozásokra, és ott lesz, ameddig kell, ameddig lehet, mert szerinte valahogy fel kell hívni az emberek figyelmét arra, hogy baj van az országban.

És ahogy számítottam rá, a Clark Ádám tér előtt, a híd budai végén rendőrsorfal állja el az utat. Nem sokáig tart a szokásos farkasszem-nézés, hamar döntenek a tüntetők: áttörnek. Én, a fotósok mellé felállva a híd vasszerkezetére látom azt is, amit ők nem:

irdatlan mennyiségű rendőr és rendőrségi busz áll a téren, miközben a tömeg már csak a híd budai kapuja és hídfője közötti útszakasznyira apadt.

Ezt ők nem tudják, nekimennek a rendőröknek. A tüntetők nyomják a rendőröket, azok meg vissza őket. A széleknél időnként meggyengül a rendőri ellennyomás, de mire átszivárognának a tüntetők, kerül ember oda is. Kijjebb nyomják a rendőröket, de át nem törnek.

Aztán egy következő hórukkra részben az is megtörténik.

Néhány tíz momentumos kitör a Clark Ádám térre.

A maradék a hídon reked. Ácsorgás és tanácstalanság kezdődik. Érezhetően szivárognak el az emberek, Pest felé szabad az elvonulás lehetősége. Az egyik fiatalembert, a siófoki Szabó Dánielt megszólítom, mit látott. Ő nem állt az első sorban, amit tud, hogy akik átjutottak, azokat rögtön igazoltatták is. De úgy érzi, keményedhet a helyzet. „Sok rendőrnek a kezében ott a könnygázos palack, már rakosgatták jobbra-balra, meg többen már visszamentek az autójukba a maszkért. Úgyhogy szerintem készültek arra, hogy ha szükséges, akkor a könnygázt is bevetik.”

Ahogy az erőviszonyokat látom, erre már nem lesz szükség. Újabb adag rendőr érkezik, nem is kevés, Pest felől, és a maradék úttesten lézengőket is felküldik a járdára. Elég most már a kérés, mindenki engedelmeskedik, a rendőrök segítenek két biciklit átemelni a korláton. A járdán egy darabig téblábol még a maradék, miközben egy turistacsalád, két gyerekkel próbál átjutni a kordonon, de hiába mutatják a szállodai kártyájukat, a rendőrök nem engednek át senkit. Ez a parancs.

Vége. Visszafelé a hídon mindenkit igazoltatnak. Mögöttem egy anya és fiatal felnőtt leánya. A lány sír. Anyja nyugtatja. A lánya erre csak azt mondja: „Értsd meg, én ilyen érzékeny vagyok, nem akarom megszokni, hogy ilyen megtörténhet.”

Az anyja, nyilván vigaszként mondja, szerinte ezek után senki sem szavaz jövőre a hatalomra. De a lánya nem ért egyet.

„Itt lehet, hogy nem. De ott, ahol olyan a szegénység, hogy egy zsák krumpliért leszavaznak bárkire, ott fogják megnyerni a választást. És hidd el, ha én is éhes lennék, én is szavaznék bárkire egy kis krumpliért.”

Sietősre veszem, szép tavaszi este van. A város fényei csillognak, Budapest gyönyörű.

Sulyok Tamás az este alá is írta a törvényt, ami így azonnal életbe is lépett.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Ki volt Ferenc, az argentin jezsuita pápa, akit nemcsak a katolikusok tiszteltek?
Sokak szemében a remény a társadalmi igazságosság felé, ám sok katolikus a felforgatót látta benne, holott nem is sikerült igazán felforgatnia az egyházat. Kérdés, folytatják-e életművét Rómában, vagy jönnek azok, akiknek ez a kevés reform is túl sok volt?


Jorge Mario Bergoglio ma, húsvéthétfőn meghalt Rómában.

Argentínában született, 1936. december 17-én, amiből az is következik, hogy már nyiladozó értelemmel szembesülhetett mindazzal a borzalommal, amit a II. világháború jelentett az emberiségnek, és az is, hogy személyében maga is, ha úgy tetszik, bevándorló volt Európában.

Ferenc pápa apja, Mario José Bergoglio Olaszországból, Piemont régiójából érkezett Argentínába 22 évesen. Kezdetben az argentin vasútnál dolgozott, később könyvelőként tevékenykedett. Feleségét, Regina María Sívorit már Argentínában ismerte meg. Ferenc volt az elsőszülött az öt gyermek közül. Mivel a család olyan régióból származott, ahol piemonti nyelvet beszéltek, a pápa később úgy határozta meg anyanyelvét, mint piemonti nyelv. Két öccse (Óscar Adrián és Alberto Horacio) és két húga (Marta Regina és María Elena) is született.

Fiatalkorában légúti betegséggel kellett megküzdenie, ezért tüdejének egy részét eltávolították. Akkoriban – a megfelelő antibiotikumok híján – ezzel az orvosi beavatkozással mentették meg az életét.

Középiskolai tanulmányait követően Buenos Airesben vegyésztechnikusi oklevelet szerzett, majd a papi hivatás mellett döntött, és belépett a Villa Devotó-i szemináriumba. Huszonkét évesen, 1958. március 11-én elkezdte a jezsuita rendi noviciátust. Chilében folytatott humán tanulmányokat, majd visszatérve, 1963-ban filozófiai licenciátust szerzett a San Miguel-i Colegio Máximo San Joséban. Később, 1964–65-ben a Santa Fé-i Szeplőtelen Fogantatás Gimnáziumban és 1966-ban a Buenos Aires-i Megváltó Gimnáziumban tanított irodalmat és pszichológiát.

1967-től 1970-ig teológiai tanulmányokon vett részt ugyanebben az intézményben (Colegio Máximo San José), és licenciátusi fokozatot szerzett. 1969. december 13-án szentelték pappá. A harmadik probációs időszakát 1970–71-ben a spanyolországi Alcalá de Henaresben töltötte, örökfogadalmát pedig 1973. április 22-én tette le.

Jorge Mario Bergoglio élete során – de már előtte is – Latin-Amerika sajátos történelmi utat járt be, országai diktatúrákból diktatúrákba ájultak, hihetetlen vagyoni különbségek alakultak ki, és

a történelmet az ötvenes-hatvanas-hetvenes, de még a nyolcvanas években is sokszor vérrel írták szülőföldjén.

Nekünk, európaiaknak talán nehezen érthető, de az amerikai kontinensnek ezen a felén a katolikus egyház teljesen más szerepet játszott az elmúlt évtizedek történéseiben, mint a mifelénk. Ferenc pápa szülőföldjén inkább kapcsolódott össze a szociális mozgalmakkal, a társadalmi igazságosság védelmével és az azért való kiállással, mint mifelénk, ahol, ha politikai szerepet is vállal az egyház, nagyon ritka, hogy a társadalmi progresszió melletti kiállás érdekében tenné azt.

Juan Perón vitatható, autokrata rendszere után a gyenge polgári és katonai kormányzatok váltogatták egymást Argentínában, majd megélhette az 1976-os katonai puccsot, amely regnálása alatt emberek ezrei tűntek el, az ország rettegett titkosszolgálata együttműködött az akkor még kőkemény chilei rezsimmel.

Ebben az időszakban történt egy olyan eset, melyben a későbbi pápa, aki akkor a jezsuita rend argentin tartományfőnöki tisztségét látta el, szerepet kapott. Két jezsuita papot – köztük a magyar Jálics Ferencet és Orlando Yorio atyát – elrabolták.

A történtek kapcsán Bergogliót is többen megvádolták, hogy nem tett eleget a védelmükben, sőt közre is működött az emberrablásban. 2005-ben per is indult ellene, végül a vádakat elvetették.

A kérdéses események megítélése vitatott maradt; Jálics Ferenc a későbbiekben annyit mondott, hogy nem Bergoglio miatt hurcolták el őket, és nem tudott arról nyilatkozni, hogy a későbbi pápa milyen szerepet játszott a történtekben.

A diktatúra éveinek erőszakos politikája egyenes úton vezette az országot a katasztrófába, és a kétes kimenetelű falklandi háborúba.

A természeti kincsei által gazdaságilag ígéretes ország kirívóan gyenge gazdasági és társadalmi teljesítménye, a válságokból válságokba bukdácsolás korán megtanította Jorge Mario Bergogliónak, hogy a hivalkodó nagyotmondás és demagógia helyett mennyire fontos lehet(ne) az emberek valódi szolgálata.

1992. május 20-án kinevezték a Buenos Aires-i főegyházmegye segédpüspökévé, emellett Auca címzetes püspökévé is. Június 27-én szentelték püspökké. 1997. június 3-án lett Buenos Aires koadjutor érseke, 1998. február 28-án érseke. 2005. november 8-tól 2011. november 8-ig az Argentin Püspöki Konferencia elnöki tisztségét is betöltötte. II. János Pál pápa 2001. február 21-én kreálta bíborossá.

2005-ben részt vett II. János Pál pápa temetésén. A kiszivárgott információk szerint a pápaválasztó konklávén a második legtöbb szavazatot kaphatta Joseph Ratzinger bíboros mögött.

Amikor XVI. Benedek pápa lemondása után 2013-ban pápává választották, már a beiktatásakor kiderült, hogy a katolikus egyház élén is progresszív irányt kíván mutatni.

Beiktatási ceremóniáján első ízben vett részt a nagy egyházszakadás (1054) óta a konstantinápolyi pátriárka is, Bartholomaiosz pátriárka személyében.

És hogy miben is nyilvánult meg a progresszivitása? A világi progresszió felől nézve igencsak óvatosnak tűnhet, amit képviselt, de a katolikus egyház évezredes, nehézkes és igencsak konzervatív világa felől nézve, amit képviselt, felért egy kisebbfajta földindulással. Miközben elutasította a terhességmegszakítást, a fogamzásgátlást, az azonos neműek házasságát és az eutanáziát,

ellenezte a halálbüntetést, és hangsúlyozta, hogy a homoszexuális emberek iránt is szeretettel és tisztelettel kell viseltetni.

2023 decemberében kiadta a Fiducia supplicans („Könyörgő bizalom”) című dokumentumot, amelyben jóváhagyta az azonos nemű párok megáldását, noha ez nem jelentette azt, hogy a melegek katolikus szertartás szerinti házasságát lehetővé tette volna. Fellépett a társadalmi igazságtalanságok ellen, kiállt a szegények és az elesettek mellett, gyakran bírálta azokat a kormányokat, amelyek nem törődnek a társadalom peremén élőkkel. Közel állt a Comunione e Liberazione katolikus lelkiségi mozgalomhoz, azonban távolságot tartott a felszabadítási teológiától.

Minden eddigi egyházfőhöz képest határozottabban lépett fel a papi szexuális zaklatásokkal szemben. 2023 augusztusában például találkozott a papi szexuális zaklatások túlélőivel is portugáliai útján. Akkor azt mondta, hogy tisztában van azzal, hogy a katolikus egyház szexuális botrányai rossz megítéléssel járnak, az esetek eltussolása pedig csalódottságot és dühöt vált ki. Épp ezért az áldozatok gyötrelmekkel teli kiáltását meg kell hallgatni, a katolikus egyháznak meg kell tisztulnia.

Azonban bírálói szerint hathatós intézkedéseket azért nem tett, hogy az elkövetőket világi bíróságok elé állíthassák, és ne csak az egyházon belüli, sokszor nem kellően erélyes, eltusoló eljárások alá vessék.

A menekültválság kirobbanásakor a befogadásukat szorgalmazta, ugyanakkor elítélte a terrorizmus minden formáját, és hangsúlyozta a biztonsági intézkedések szükségességét a menekültek közé keveredő terroristák kiszűrése érdekében. 2016 húsvétján menekültek lábát mosta meg szimbolikus gesztusként. Leszbosz szigetéről 12 szír menekültet fogadott be a Vatikánba, és többször kiállt amellett, hogy az anyagi érdekek miatti fegyvergyártás és háborúk áldozatai ezek az emberek.

Többször utalt arra, hogy a fegyveripart a „világ legnagyobb csapásának” tartja, és a 2022-ben kirobbant háborús konfliktust a „harmadik világháború első szakaszának” nevezte. Amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát, a pápa személyesen kereste fel az orosz szentszéki nagykövetséget Rómában, majd két bíborost (Konrad Krajewski és Michael Czerny) küldött Ukrajnába. Erre korábban nem volt példa a vatikáni diplomáciában.

2022. március 25-én Oroszországot és Ukrajnát a Szűzanya oltalmába ajánlotta.

Életmódjával demonstrált a társadalmi egyenlőtlenségekkel szemben. Már érsekként sem használt saját autót, tömegközlekedéssel járt, repülőn pedig turistaosztályon utazott. Egyszerű lakásban élt, gyakran hordta elődje bíborosi öltözeteit, és szívesebben jelent meg egyszerű fekete ruhában. Később pápaként sem költözött be az Apostoli Palota hagyományos pápai lakosztályába, hanem a vatikáni Szent Márta-házban maradt.

A Castel Gandolfó-i nyári rezidenciát megnyitotta a nyilvánosság előtt, így az múzeumként funkcionál tovább.

Ferenc pápa közvetlen volt a híveivel, gyakran közvetlen kapcsolatot keresett velük, ami a testőrségét olykor nehéz helyzetbe hozta. Kedvelte az irodalmat, a labdarúgást és az úszást, emellett jól beszélt spanyolul, olaszul, latinul, franciául, németül és angolul.

Ferenc pápa, aki kétszer is ellátogatott Magyarországra, rendkívül népszerű volt a nem hívő emberek között is, miközben sokan, akik magukat hívő katolikusnak vallották, radikális reformjai miatt a sátánt látták benne (egy magyarországi vezető publicista egy ízben „demens vénembernek” nevezte). Tisztelői, hívei között sokan abban is reménykedtek, hogy alkalmasnak bizonyul a vatikáni bürokrácia és a kúria megreformálására. Azonban,

bár Jorge Mario Bergoglio, olasz származású argentin bevándorló a Róma által övezett Vatikánvárosban sokat megtett ezért, a kétezer éves szervezet egyelőre ellenállóbbnak bizonyult.

A világ jelenleg elfordulóban van a progressziótól, miközben az egyház is elveszítette azt a személyt, aki minden eddiginél erőteljesebben képviselte a társadalmi igazságosság és megújulás szükségességét. Sokan vannak, akik gyászolják, de sokan állnak készen arra, hogy lerombolják életművét. Róma hamarosan dönteni fog.


Link másolása
KÖVESS MINKET: