Teljesen egyedül készített szólólemezt az Intim Torna Illegál alapító basszusgitárosa – Moto MagaMura premier
Az eddig leginkább basszusgitárosként és menedzserként ismert Kiss Sándor nagyjából egy éve eltűnt a zenei életből, de csak azért, mert karrierjének talán legnagyobb dobására készült. Megszokott szerepkörein túllépve úgy döntött, összerak egy olyan albumot, ami tényleg csak az ő elképzeléseit tükrözi.
A Moto MagaMura névre keresztelt szólóprojekt mostanra érett be, a bemutatkozó EP öt dalát – melyek közül az egyikhez klip is készült – itt lejjebb lehet először meghallgatni.
Közben már alakul a zenekar, így néhány hónapon belül beindulnak a koncertek is. Na de hogy állt össze ez az egész? Minden kiderül a most következő interjúból.
– Amikor utoljára beszéltünk, épp az akkor debütáló SkyHőssel voltak elég nagyszabású terveid, amelyekből végül nem sok valósult meg. Mi történt?
– Szerintem minden közösségben szükség van bizonyos időre ahhoz, hogy a tagok megismerjék egymást. A SkyHőssel majdnem egy évet koncerteztünk végig, és ennyi kellett hozzá, hogy rájöjjek, én más pályán szeretnék focizni. Az elején még teljes erővel beleálltam, hogy építsük fel a zenekart, kitaláltam hozzá a brandet, de belül már akkor is nagyon érett bennem, hogy nekem igazából a saját utamat kell járnom. Egyszerűen ez az, ami jelen pillanatban motivál, amire igényem van.
– Utólag visszatekintve bánod, hogy erre áldoztál egy évet, és nem kezdtél el már 2016 őszén a szólóprojekteden dolgozni?
– Mindent ugyanígy csinálnék, ennek az egésznek ez volt a jó ritmusa. Őszintén szólva elég sokáig úgy voltam vele, hogy én egyáltalán nem is akarok többé zenélni, annyira elvette a kedvem az a fokú ellenszél és gerinctelenség, amit tapasztaltam magam körül.
El kellett mennem egy új zenekarba, teljesen más emberek közé ahhoz, hogy rehabilitáljam magam és átértékeljem a dolgokat. Utána pedig már nyilvánvaló volt, mit szeretnék.
A SkyHősben marasztaltak volna, de őszintén megmondtam nekik, hogy én az a fajta ember vagyok, aki egyszerre mindig csak egy dologra tud koncentrálni, arra viszont nagyon.
Minden út (az első klipes dal):
Kikötő:
– Hogyan álltál neki?
– Januárban összeraktam magamnak otthon egy kis stúdiót, előzetes tudás nélkül, mindent a YouTube-ról lenézve. Nem akartam fix határidőt kitűzni magamnak, apró lépésekben haladtam előre. A zeneszerkesztő programok használatát is egyedül sajátítottam el, csak annyiban volt szerencsém, hogy korábban is rengeteget ültem már ilyen programok előtt – de akkor nem én kezeltem őket. Rengeteg munkaórám volt abban is, hogy egyetlen sávot rendesen fel tudjak játszani, onnantól viszont már nem volt megállás.
– A hangmérnökség mellett még több másik szerepkör is teljesen új volt neked. Haladjunk sorban: hogy jött a gitározás?
– Nagyjából egy évvel ezelőtt kezdtem el komolyabban foglalkozni vele. Volt otthon két elektromos és egy akusztikus gitárom, tehát csak az elhatározás kellett.
Úgy döntöttem, internetezés és hasonlók helyett minden este rászánok legalább másfél órát a kőkemény gyakorlásra. Az alapokat hamar elsajátítottam, hiszen elméleti tudásom addig is volt, tulajdonképpen csak meg kellett tanulnom lefogni a megfelelő akkordokat.
A neheze a ritmusszólamok feljátszása után következett, hiszen szólókra is szükség volt. Először azt gondoltam, hogy majd hívok valakit erre a feladatra, de amint egyre jobban beleástam magam a zeneszerkesztő programokba, megnőtt az önbizalmam. Tudni kell, hogy ma már gyakorlatilag a világ összes effektje és erősítője a rendelkezésedre áll, bármilyen hangzást ki lehet keverni.
Szórakoztam ezekkel elég sokat, és az lett a vége, hogy harmadik-negyedik próbálkozásra egy az egyben feljátszottam a szólót, ami az Ez a dal közepén hallható. Ekkor pedig már úgy voltam vele, hogy megcsinálom a többit is: hadd legyen tényleg igazi szólólemez. Hasonló volt a helyzet a billentyűszólamokkal is: szintetizátorom volt otthon már egy ideje, mindig is érdekelt, de korábban szinte arra se maradt időm, hogy levegőt vegyek. Most viszont elmélyedtem benne, és ment minden, ami kellett.
Ez a dal:
Földön az égen:
Érezzük át:
– Mekkora kihívás volt az éneklés és a dalszövegírás?
– A helyzet az, hogy a gitározás és a billentyűzés egyaránt olyan dolog, ami bármennyire is újdonság volt nekem, biztos voltam benne, hogy előbb-utóbb el tudom majd játszani. Ha egy óra gyakorlás után, akkor annyi, ha öt óra, akkor meg annyi. De én olyan vagyok, hogy addig úgysem állok le, amíg nem sikerül. Az éneklés viszont nagyon más: először is meg kellett találnom a saját karakteremet, ami illik a dalok instrumentális alapjaihoz – ezek voltak meg ugyanis előbb. Kínlódtam vele egy ideig, kikértem több szakmabeli véleményét, de végül csak meglett. Külön büszke vagyok rá, hogy szinte semmit nem kellett autotune-nal húzni a hangomon
Ami pedig a szövegeket illeti: rengeteg ötletem volt, sokat közülük csak azért szelektáltam ki, mert nagyon mély szövegeket egyelőre nem akartam kiadni.
Nyilván megvannak a gondolataim az elmúlt évek történéseiről, és biztos vagyok benne, hogy egyszer ezekből is dalokat írok majd, de még nem most.
Ha beindul a produkció és már biztos lábakon áll, akkor fog eljönni ennek az ideje.
– A dob az egyetlen hangszer, amit nem te játszol, hanem Pusztai Gábor, akivel együtt szálltatok ki a SkyHősből. Ez már túl nagy falat volt neked?
– Eredetileg gépdobra írtam a dalokat, meg is van az összes sáv, de mindenképp azt szerettem volna, hogy ezeket Gábor játssza fel élőben, hozzáadva a profi tudást és svungot az általam kitalált groove-okhoz, amivel még csavar is egyet az eredeti ötleteimen. Így is történt, és szerintem sokkal jobb lett a végeredmény.
– Lesz-e zenekar?
– Mindenképp, már eleve így álltam hozzá, hogy szeretnék embereket magam köré, akikkel élőben is előadhatom a dalokat. Ugyanakkor az egészben annyi bizonytalan pont volt, hogy nem akartam ennyire előre rohanni, amíg teljesen biztossá nem válik a lemezmegjelenés. Most viszont eljött ez a pillanat is. Egyelőre csak Gábor helye biztos a dobok mögött, a többi pozíció még alakul. Én az éneklés mellett maradok a basszusgitárnál, emellett még egy gitárosra és egy billentyűsre lesz szükség.
– A frontemberi szereppel kapcsolatban milyen érzések vannak benned?
– Akár hiszed, akár nem, nekem ez abszolút természetes.
Eddig is bármikor kiálltam a színpadra, ott nem volt mese soha. Ebből a szempontból olyan sokat nem oszt, nem szoroz, hogy most én állok majd középen.
Szóval nem lesznek pánikrohamaim, sem lámpalázam koncertkezdés előtt 1 perccel. Ehelyett sokkal inkább öröm van bennem, hogy mindezt sikerült összehoznom. Azt hiszem, a nehezén ezzel már túl vagyok.
– Mikorra ígéred az első koncertet?
– Legkésőbb tavasszal biztos, de inkább hamarabb. A lemezmegjelenéssel párhuzamosan elindulnak a rádiós játszások, a Minden út lesz az első klipes dal, így remélhetőleg akkorra már sokan ismerni fogják. Persze jön majd a nagylemez is, a mostani 5 szám mellett még 4-5 másikkal.
Szerencsés helyzetben vagyok, mert soha nem a kenyérért zenéltem, ezért nem kellett kompromisszumokat kötnöm.
És azt hiszem, ebben a projektben minden eddiginél jobban önmagam – vagy fogalmazzunk inkább úgy: magam ura – lehetek.
(Az albumot a Deezeren IDE KATTINTVA érheted el.)
