80 éves a világ legidősebb Down-szindrómása
Ma van a Down világnapja, egy idős brit nyugdíjas pedig a hétvégén ünnepelte a nyolcvanadik születésnapját. Joe Sanderson négy évvel idősebb, mint a jelenlegi rekorder, tehát könnyen elképzelhető, hogy ő a világ legidősebb Down-szindrómával élő lakosa. A hétvégén családja és gondozói társaságában ünnepelte a jeles napot a saltburni Hazelgrove Court Ápolási Otthonban.
Amikor nyolcvan évvel ezelőtt Szent József napján megszületett, az orvosok azt mondták az édesanyjának, Annának, hogy nagy valószínűséggel nem fogja megérni a 21. születésnapját. Nyolc évtizeddel később elmondható, hogy jócskán meghaladta a várakozásokat, és elképzelhető, hogy beállította az új világrekordot.

A múlt hónapban egy honfitársát, Kenny Cridge-et kapta fel a sajtó, aki akkor a 76. születésnapját ünnepelte szintén egy otthonban, Sommersetben. 2008-ban a Guiness Világrekordok könyve őt nevezte meg a világ legidősebb Down-szindrómával élő emberének, még oklevelet is kapott.
Tina Temple, a Hazelgrove Court igazgatója azonban felhívta a Guinesst, és jelezte, hogy ideje lenne átírni ezt a pontot. – De már nem tartják nyilván a rekordot, mert a Down-szindróma fogyatékosságnak számít.
Az otthon dolgozóinak és a családtagoknak azonban nem számít, hogy bekerül-e Joe a rekordok könyvébe, megfogadták, hogy emlékezetes ünnepséget rendeznek az otthon legnépszerűbb lakójának.

Nagyon jópofa fickó, szeret lóversenyezni és minden nap elolvassa Daily Start – meséli Tina az ünnepeltről. – Kötni is szeret, a négyzetekből takarókat gyárt.
Joe ismert alak a tengerparti kisvárosban, már gyerekkorában is híres volt tréfáiról, magabiztosságáról. A második világháború alatt Miki egeres gázmaszkjában a katonák mellett menetelt, és játékpuskájával utánozta őket.
Az unokahúga, Sue azt mesélte, hogy nagybátyja állandóan meglógott otthonról, és a városka főterén segített a buszokat kurblizni. A nővérének, Angelának kellett mindig megkeresnie, de nem aggódtak érte, tudták, merre kószál, és a buszsofőrök mind ismerték.

A férfi később a nunthorpe-i Upsall Hall otthonban tanult kertészkedést és fafaragást. – Egyszer hazasétált a hóviharban, mert nem járt a busz – meséli az unokahúg. – Szerencsére egy ismerősünk ráismert, és hazahozta.
Joe gyakori vendég volt a redcari Grenfell klubban is, ahol sznúkerezett és darts játékot játszott, több bajnokságot meg is nyert.
A lóversenyezést és a fogadást az édesapjától, Alberttől tanulta, de jó angolként a focimeccseket sem veti meg. Kedvenc csapata a Hull City, gyakran megnézi őket.

A nyugdíjas bácsi a királynőnek is hálás, aki "egyszer megmentette az életét". – Az édesanyjával és a barátaival Londonba látogatott, és egy meleg napon a tömegben álldogáltak. Joe elájult, és pont akkor tért magához, amikor a királynő odaért elé. Szerinte miatta nyerte vissza az eszméletét – folytatja az anekdotázást Sue.
Joe nagyon élvezte a születésnapi megemlékezéseket, ma a város polgármestere is meglátogatja. "Imádok itt élni!" – nyilatkozta, és széles mosollyal hozzátette: "Nyolcvan!"

via Mirror
Ha tetszett a történet, nyomj egy lájkot!