SZEMPONT
A Rovatból

Klein Dávid - a hegymegnemmászó?

A Hungarian Geographic blog szerzője alibibajnoknak nevezi Kleint, sok kommentelő viszont a védelmére kel. Óriási a vita.
Forrás: Hungarian Geographic blog, a fotók illusztrációk - szmo.hu
2017. május 30.



Az alábbiakban a Hungarian Geographic blog írását közöljük, változtatás nélkül, majd a rá érkezett reakciókból válogatunk, anélkül, hogy állást foglalnánk.

"Klein Dávidnál kevés híresebb alibi bajnokot szült kis hazánk. Közel egy tucatnyi próbálkozás és több százmillió forintnyi szponzori támogatást követően biztos vagyok benne, hogy ha az átlagos fizikai képességekkel rendelkező olvasóimnak lett volna ilyen háttere, és ennyi ideje azok közül sokan már réges-régen feljutottak volna a Mount Everest csúcsára.

Oxigénpalack nélkül tavaly júniusig 197-en jutottak már fel a Csomolungma (más néven Qomolangma, Sagarmatha, angol nyelvterületen Mount Everest) tetejére az elmúlt közel 40 évben, úgyhogy abban nincs semmi truváj. Viszont Kleinnek sokkal különbek voltak a lehetőségei. Mások serpák és szponzorok nélkül tolják végig az utat - sikeresen. Klein Dávid két filmes(!) serpával ereszkedett vissza 8115 méterről, meg Suhajda Szilárd két oxigénpalackjával. Oxigénpalackok!?! Filmes serpák!?! Szerencsétlen, fillérekért agyonhajszolt serpák filmeznek(!), sátort állítanak, kiépítik a mászóutat, létrát cipelnek, köteleket rögzítenek, cipelik az oxigénpalackokat, kaja-piáról és egyáltalán mindenről gondoskodnak, Kleinnek csak másznia kell - kellene - kellett volna...

Különben is, mennyire "tiszta mászás" az, amikor serpák kísérik Kleint a csúcsra, miközben lent a menedzsmentje és a kisegítő személyzeten túl az RTL-Klub berendezett tv-stúdiója várja, miután a magyar celebvilág fele könnyes búcsút intett az alaptábortól?

A Mount Everest csúcsát nem lehet "tisztán" megmászni

Az igazi hegymászó képes arra, hogy saját erejéből, egyedül meghódítsa a hegy csúcsát.

Ez az Everesten nem lehetséges. Azon egyszerű oknál fogva, mert az elmúlt másfél évtizedben a kereskedelmi hegymászók szedett-vedett tömegeinek kiszolgálása a plázázás élményére redukálták le az évtizedekkel ezelőtt még kiszámíthatatlan kalandokkal és izgalmakkal tele, felfedezés és meghódítás élményét. Miről beszélek? Például arról, hogy a mászóidény elején több száz serpa készíti elő a mászóutakat, helyezi el a létrákat, mászóköteleket, és kötélrögzítőket. Az Everest már nem az az Everest ami volt 2-3-4-5 évtizede.

Klein Dávid és a magyar hegymászó-társadalom meglehetősen szabadosan értelmezi a "tiszta mászás" fogalmát. Hadd írjak le két rövid történetet, amelyek főszereplőit összehasonlítva Klein Dávid csapatával egyértelmű, hogy ki is a "tiszta mászó" és ki nem:

Tim Macartney-Snape tagja volt annak az ausztrál csapatnak, akik 1984. október 3-án sikeresen meghódították az északi oldalról, új(!) utat törve a Csomolungmát (Mount Everest) oxigéntartály és serpák támogatása nélkül. Tim volt az első ember aki eljutott a tengertől az Everest csúcsára. 1990 február 5-én indult el gyalog(!) Ganga Sagarból, hogy három hónap alatt 1200 kilométer lesétálva eljusson a Bengáli-öböl partjától Indián keresztül Nepálba. Két előkészítő mászást követően indult a csúcstámadásnak május 7-én egyedül, oxigénpalack nélkül, saját maga cipelve a sátrát, élelmét, videokameráját. Elszántságát siker koronázta. Május 11-én körülbelül reggel 9.45-kor a Csomolungma csúcsára másodjára is fellépett. Hogy mennyire gyerekcipőben járt 1990-ben a hegymászás, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy saját tervei alapján a barátja varrta neki a hátizsákját.

terkep
mounteverest6

Igazán cool, és tiszta hegymászásért nem kell messzire visszamenni az időben. A 29 éves katalán hosszútávfutó Kílian Jornet Burgada, aki hatszoros bajnoka a Skyrunner World Szériának most hétfőn, május 22-én 26 órás rekord idő alatt ért fel az alaptáborból a Csomolungma csúcsára serpák, oxigéntartály és rögzített kötelek segítsége nélkül. Másik 14 óra alatt meg vissza a kiindulási pontjára. Összesen alig 40 óra kellett ennek a kiváló sportembernek ahhoz, hogy az alaptábortól megmássza a 8848 méteres csúcsot, és visszajusson segítség nélkül az 5365 méteren álló alaptáborba.

Innen nézve meglehetősen szegényes magyarázat Kleinéktől meg a megbabonázott magyar hegymászó közösségtől, hogy a "tiszta mászásra" csak az oxigénpalack nélküli mászás fogalma érthető. Klein sokkal kedvezőbb háttérrel rendelkezik az átlag mászóknál, ami tisztességtelen előnyt jelent számára, amik bőven felülírják az oxigénpalackok meg nem létét. A milliós high tech ruházat és technikai felszerelés, precíz időjárás előrejelzés, serpák bérlése, a rengeteg idő, amit szinte főállásban a felkészülésre költ, serpák által kiépített mászóutak és rögzített kötelek használata, szponzorok segítsége - míg mások saját zsebből másznak médiatámogatás nélkül. Miközben egyetlen egy mantrát tunkolnak a fél ország fülébe több, mint egy évtizede: "oxigénpalack nélküli mászás jó, extra oxigénnel mászás rossz!"

De könyörgöm, melyik a nagyobb hegymászó-teljesítmény?

Ha egy 3 hetes felkészülés után felér a 8848 méteres csúcsra a középkorú/öregedő amatőr, aki saját zsebből finanszírozza a kalandját? Vagy Klein Dávid bohóckodása, három évtizednyi tapasztalattal, szponzorok tömegeivel és óriási médiatámogatással a háta mögött, aki már rutinból és menetrendszerűen fordul vissza 8200 méterről fél éves főállású felkészülés és két hónapnyi akklimatizálódás után?

mounteverest2

Néhány érdekes számadatot hadd osszak meg röviden

- Tavaly 641 ember mászta meg sikeresen a Csomolungmát (Mount Everestet), 442-en a déli, míg 199-en az északi oldalról. Ebből 5 mászó oxigénpalack nélkül.

- Az amatőr kereskedelmi mászóknak alig 2-3 hetük van feljutni a csúcsra, Klein és mászótársa több, mint 2 hónapot akklimatizálódott a Himalájában.

- 2016-ig 4469-en jutottak fel 7646 alkalommal a csúcsra vagyis 3177 hegymászó többször is, ebből 372 női mászó volt, akik összesen 489 alkalommal látták a Csomolungma csúcsát.

- A 33 éves Egyesült Államokbeli Melissa Arnot hegymászónő eddig hatszor ért fel a csúcsra serpák segítsége nélkül, tavaly oxigéntartályt sem vitt magával.

- Tizennégyen jutottak fel a csúcsra az egyik oldalról indulva, de a másik oldalra érkezve.

- 504 mászó feljutott mind a nepáli, mind a tibeti oldalról.

- Idén, a tavaszi mászó szezonban május 13-án ért fel elsőként a tibeti oldalról egy 16 fős csapat, míg május 15-én a nepáli oldalról elsőként 14-en jutottak fel a csúcsra.

- A tegnapi, május 25-i adatok alapján az elmúlt két hétben eddig 400 embernek sikerült feljutni a nepáli oldalról, míg a tibetiről minimum 120-nak. Ez a szám növekedni fog, ugyanis közel 1000 engedélyt adtak ki a hatóságok.

- Ebben a szezonban a háromgyermekes anyának, Lheka Sherpának nyolcadik alkalommal is sikerült meghódítani a hegyet.

- Múlt vasárnap, május 21-én a szintén nő, indiai Anshu Jamsenpa öt nap alatt kétszer is megmászta a Csomolungmát, amit így már 5 alkalommal hódított meg.

- Szintén idén május 21-én az első izlandi nőként, Vilborg Arna Gissurardóttir, míg ugyanezen napon az első hongkongi nőként Ada Tsang tanítónő is feljutott a csúcsra. Május 22-én az első szingapúri hegymászónőként Yusrina Ya’akob is sikeresen támadta meg a csúcsot.

- Az elmúlt két hétben több, mint ötszázan értek fel a világ tetejére.

Aki még több érdekességre kíváncsi, annak ajánlom a 3 évvel ezelőtti írásomat.

mounteverest3

Ezért is furcsa Klein magyarázata: erős szél fújt. Na ja! Meg hó is volt, meg hideg, meg a hegy is ott volt.

- Miért nem sikerült ma a győzelem? - kérdezte az újságíró

- Izé. Hát nagyon fújt a szél.

- Da a másik csapat játékosainak is ugyanúgy fújt

- Ööööööö... - válaszolta zavartan az aranylábúak mestere

UPDATE! (05.28. Vasárnap)

Adrian Ballinger és Ferran Lattore sikeresen jutott fel oxigéntartály használata nélkül a Mount Everestre a tegnapi nap (május 27.) folyamán. Idén, eddig 5 csoportban, heten (Klein Dávid, 5 másik férfi és egy nő) próbálkoztak oxigénpalack nélkül feljutni a csúcsra. Ebből 2 mászónak sikerült. Harmadikként Cory Richard is feljutott a csúcsra, aki csak a csúcs előtt kezdte el használni az oxigént ahelyett, hogy visszafordult volna. 2 másik mászó 8500 méterről, míg a francia hegymászónő, Elizabeth Revol "a csúcs közeléből" fordult vissza - Klein Dávid 8115 méterről...

A tegnapi (május 27.) napig ebben a két hete tartó, tavaszi mászó szezonban közel 700-an jutottak fel a csúcsra. Ezen a héten 300 sikeres csúcstámadás született, ami közül az én személyes kedvencem az osztrák Andy Holzer, aki egy vak hegymászó, mégsem jelentett neki problémát meghódítani a bolygónk legmagasabb pontját.

Nem értem, milyen oxigénpalack nélküli "tiszta mászás" az, amikor a rosszulléte miatt visszaforduló Suhajda Szilárd a "mentési célra" felvitt két oxigénpalackját Kleinnek adta? Ha ő van annyira rosszul, hogy nem tudja folytatni élete álmát, akkor nem neki lett volna szüksége az extra oxigénre, hogy biztonságban visszajusson az alaptáborba? Remélem a felvitt palackokat és biológia szemetet magukkal hozták az alaptáborba, és nem gyarapították a világ legmagasabb szemétlerakatának sanyarú sorsát.

Miért használnak oxigéntartályt felelősségteljes hegymászók az Everesten, vagy bármilyen más 8000 méter feletti csúcson?

A levegő oxigéntartalma tengerszinten 20,9%, 8000 méteren ennek harmada 7,7%. Ez a halálzóna határa. A halálzóna lényege, hogy nem lehet hozzá akklimatizálódni, vagyis nem lehet hozzászoktatni a szervezetünket ahhoz, hogy ebben a magasságban sokáig bírja. A testünk itt gyorsabban éli fel a tartalékait, mint ahogy azt pótolni tudnánk természetes úton. Mesterséges (palackos) oxigénbevitel nélküli, hosszan tartó ittlét előbb a szervezetünk működésének folyamatos leállásához, eszméletvesztéshez, és végül halálhoz vezet.

mounteverest4

Az extra oxigénnek köszönhetően, olyan állapot jön létre a szervezetben, mintha a test jó ezer méterrel alacsonyabban lenne a valóságnál, ami az Everest esetében 8848 méter helyett 7850, ami szó szerint egy hajszálnyival, alig 150 méterrel van a halálzóna határától. Viszont ez a vékony vonal helyes oldalán lenni elég ahhoz, hogy 70 év feletti nénik, közel 80 éves bácsik, 10 éves kisfiúk, 13 éves kislányok, egyáltalán átlagos emberek feljussanak az Everest csúcsára 3 hetes akklimatizálódás után. Míg az oxigénpalack nélküli, profi, fitt mászó Klein Dávid 10 hónapos felkészülés után, 3 évtizednyi tapasztalattal a háta mögött évek óta folyamatosan fordul vissza 350 méterrel magasabbról, 8200 méterről. Mindössze 350 méter! Mégis mekkora különbség. Klein évtizedeket cseszett el az életéből egy olyan célért, amit egy amatőr pár hét, maximum egy hónap alatt elér.

Az oxigénpalack nélküli mászásnak kb. annyi értelme van, mintha az egyik focicsapat a másik ellen cipő nélkül állna ki, merthogy: "mezítláb a grundon rongylabdát rúgni, az a igaz futball". Aham. Cool. Orvos látott már?

De ha még szemléletesebb példát kellene felhoznom az oxigénpalack nélküli mászás értelmetlenségére, akkor az az lenne, hogy egy kertes házból ki lehet jutni az ajtókon keresztül, kulcsot és kilincset használva. Az igazán tökös és vagány legények néha az ablakon is kiugranak.

mounteverest5

Viszont van egy bekattant réteg, akik ezt elutasítják. Ők különbnek érzik magukat a többiektől - vagy csak lusták elmenni tisztességes munkát keresni maguknak? A média imádja ezeket a bohócokat, mert a népnek cirkusz kell. Ők azok, akik fejükbe vették, hogy minek kulcs, és kilincs, amikor a bezárt ajtókon fejjel áttörve is át lehet jutni? Amely mutatvány vagy sikerül, vagy nem.

Ők azok, akik remek PR-t építenek ezen produkciójuk köré, amire a média éhes karvalyként lecsap, és egy színes valóságshow keretén belül agymosásban részesíti a pórnépet. Ahol a főszereplő bohócok a szponzoraik logóival kitapétázva majomkodhatnak a megszokott időben az éterben és a kamerák előtt. Pont ezért, ezeket az embereket nem más hegymászóval, vagy sportolóval kell összehasonlítani hanem Győzikével vagy Pumped Gabóval.

A félreértések elkerülése végett ezzel az írással nem Klein Dávid személyét támadom, akinek a mai napig szurkoltam, hogy feljusson a világ tetejére. Egészen biztos vagyok benne, hogy ő különleges, sikeres és egy remek ember. Akinek sikerült maga köré egy jól csengő márkát felépíteni, remek PR-t kialakítani és ami a legfontosabb: szponzorok tucatjait maga mögé állítania.

Nekem az elmúlt években mára unalmassá vált mantrából lett elegem: "oxigénpalack nélküli mászás: jó, extra oxigénnel mászás: rossz!"

Ez szimplán életveszélyes őrület! Aminek semmi, de tényleg semmi értelme nincs. Akinek olyan a génállománya, annak lehetséges a 8300-8500 méter felé jutás, akinek nem olyan, az meg csak a jó szerencséjében bízhat, hogy túléli a kalandod vagy sem. Klein Dávid eddigi mászásai azt támasztják alá, hogy ő 8200 méterig képes feljutni, minden egyes megtett méter azon felül már orosz rulett. Az elmúlt évtizedben a kevés magyar hegymászóból sokan haltak meg, csak azért mert a mászásaik jobban eladhatóak úgy, ha oxigéntartály használatát mellőzik.

Klein Dávidról és a oxigénpalack nélküli mászókról mindenki hallott, de ki hallott dr. Neszmélyi Emilről, aki asztmásként jutott fel a Mount Everest csúcsára - szinte pontosan egy éve? Ki hallott Ugyan Anitáról, aki első magyar nőként jutott fel a Mount Everestre 2009 májusában? Ki hallott Jelinkó Attiláról, aki első amatőrként és második magyarként ért fel a csúcsra 10 évvel ezelőtt?

Ők ismeretlenül meghódították a bolygónk legmagasabb pontját, Klein nyolcadik próbálkozás után sem, mégis ő áll a rivaldafényben. Nem érzitek, hogy az értékrendek hibásan vannak felállítva? Nem érzitek, hogy a kenyér mellett csak a cirkuszt, és el nem temetett halottakat kaptok az elmúlt évtizedben a magyar magashegyi mászóktól?

Klein Dávid nem akkor hoz jó és felelősségteljes döntést, ha rutinszerűen visszafordul, hanem majd akkor fog, amikor belátja a teljesítőképességének a határait, és azt, hogy a hobbija nem csak önmagára, hanem a mászótársaira is életveszélyes ebben a formában. A racionális döntést nem a hegyen, hanem azelőtt meg kell hozni, ez Klein Dávid esetében az, hogy 8000 méter felé a jövőben csak oxigénnel megy."

A Hungarian Geographic Blog írásai hatalmas vitát váltott ki. Íme néhány komment azok közül, akik nagyon nem értenek egyet a blogposzttal:

"Megértem én az indulatot - engem is zavar a marketing -, de túl sok a csúsztatás. Persze sokan jutottak fel idén, de ők majdnem mind oxigénpalackkal. Magad írtad, ha kiegészítő oxigént használsz, akkor 1000 méterrel alacsonyabb a hegy. De akkor miért nem mászol 1000 méterrel alacsonyabb hegyet? Az Everestet azért nehéz megmászni, mert magas: a normál út nem technikás. Na ezért kulcskérdés, hogy palackkal vagy anélkül. A fix kötelektől nem lesz alacsonyabb a hegy, csak kisebb a kicsúszás veszélye. 8850 méteren is 20,9% az oxigén a levegőben, csak a parciális nyomása egyharmada a tengerszinthez képest. Te másztál már magas hegyen vagy csak "véleményed van"? Nekem is van egy olyan érzésem, hogy ezen a szinten a cél eléréséhez kockáztatni kell - ahogy írod, orosz rulett - és Klein ezt nem meri bevállalni. De nem ítélkeznék anélkül, hogy nem tapasztaltam meg, hogy milyen úgy felébredni az álmodból, hogy kapkodod a levegőt, szédülsz és halálfélelmed van. Tényleg sokat költ Klein a hobbijára, de legalább a szponzorai pénzét költi nem a miénket. Szóval előbb tájékozódj mielőtt fikázol. Minimális empátia barátom. Maradok tisztelettel..."
"A szerző Klein Dávid morális hozzáállását támadja, de milyen morális alapot ad erre neki a névtelenség? Aki ilyen bántó éllel megfogalmazott kritikai szöveget tesz közzé, az minimum névvel tegye ezt! Egyébként pedig hitelt adna a szerző mondandójának az is, ha a szövegéhez mellékelt volna legalább egy fotót, amelyet ő maga készített saját magáról a - szerinte könnyen abszolválható - csúcson. Mindezek hiányában a szöveg tipikusan magyar, rosszindulatúan és irigyen okoskodó locsogás, a másik ember névtelen, alattomos lejáratását, alázását, taposását tűzve ki célul. Ez a cél mennyivel nemesebb, mint az, ha Klein Dávid - akár sokadszorra is - visszafordulni kényszerül, mert úgy látta, a körülmények nem alkalmasak a csúcstámadás kikeres befejezésére és az onnan való visszajutásra? Semennyivel. Ha Kleinnek nem sikerül megmásznia a csúcsot sokadszorra sem, de sokadszorra is talál az úthoz szponzorokat, akkor a szponzorok részéről nyilván mégis van valami bizalom az irányába. Ez mért fáj a névtelenségbe burkolózó szerzőnek? Pofázni, kritizálni mindig sokkal könnyebb, mint csinálni valamit. Márpedig ez a tipikus magyar virtus - sajnos. Végezetül a szöveg tele van csúsztatással, ha másként nem hát akkor, amikor az Everest megmászásáról úgy beszél, mintha az egy margitszigeti kirándulás lenne, és ezt az állítását alátámasztandó mindenféle statisztikai adatokat illeszt a szövegbe, hogy a tudományosság és a megalapozottság látszatát keltse, de persze egyetlen számadatot sem közöl arról, hogy az Everest meghódítása közben hány mászó veszítette már az életét. Ennek a szerzőnek megfelelő büntetés lenne - okulásául -, hogy próbálkozzon meg maga is a mászással, aztán tegye közzé, hogy milyen eredményt ért el. Lehet, hogy ezt követően kicsit szerényebben nyilatkozna mások kudarcáról is. Üdv, Janisch Attila"
"Itt sokféle indulat kevereg, így a válaszok nem igazán adekvátak. Van egy témakör, hogy ahelyett hogy KD dolgozna, csak mászkál a hegyekre. Hát, ilyen az élet - ilyen alapon valamennyi versenysportot el kellene felejteni (miért fizetnek valakinek heti 120 milliós fizetést azért, hogy egy bőrgolyót rugdos?). A másik vonal, a pénzpazarlás. Ha KD a saját és a szponzorai pénzét költi ehhez nekem semmi közöm nincs. Az más kérdés, hogy mekkora szponzori előnye van egy sikertelen expedíciónak - ld. pl. anno a Spar matricagyűjtő füzetét. Az jobban érdekel, hogy tényleg 200 milliárdot el kell költeni az új nemzeti stadionra? Ami a palackos mászást és az anélkülit illeti: némely hozzászólásban nagyon le van itt kezelve a palackos mászás. Nem néztem utána, de nekem úgy rémlik, hogy KD is palackkal próbálta először megmászni a ME-t, csak miután az első magyar cím elkelt, tért át a palack nélküli verzióra, nem? Ami azért kétségkívül zavaró, hogy akik közben sikeresen megmászták az ME-t, ugyan oxigénpalackkal, de szintén egyéni történetekkel a töredék figyelmét nem kapták annak, amekkora TÚLZOTT médiafelhajtás megy KD körül. Tegnap BL bajnok lett a szolnoki vízilabda csapat - nézzük már meg, hogy mekkora figyelmet kaptak. Nekem ez a KD körüli médiakampány valahogy a hegymászás szellemiségével is ellentétes (meg azokkal az idézetek szellemiségével, amelyek a ME expedíciós honlapon vannak. Lehet, ha feleennyi médiafelhajtás lett volna, nem lennének ezek az indulatok sem."

Persze olyanok is vannak, akik a blog szerzőjével értenek egyet, az összes hozzászólást megtaláljátok IDE KATTINTVA

Mit gondoltok?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Kéri László: Fel vannak készülve az azonnali menekülésre is - országjáráson a Kéri-házaspár
Kéri László és Petschnig Mária Zita hónapok óta járják az országot a Tisza-szigetek meghívására. Mádra mi is elkísértük őket, ahol arról beszélgettünk, miért csinálják és milyen élmények érték őket eddig.


Kéri László és felesége, Petschnig Mária Zita tavaly óta járják az országot a Tisza-szigetek meghívására. Azt mondják, nem akarnak politikaformálók lenni, csupán informatív előadásaikkal segítenek, hogy az emberek tisztábban lássák a politikai és a gazdasági összefüggéseket.

Ahogy Petschnig Mária Zita mondja,

sokan már korábban is ismerték külön-külön a tényeket, de az, hogy rendszerben is elmesélik, sokat segít.

A mádi művelődési ház teljesen megtelt, ahogy a korábbi hasonló rendezvényeken is ez történt országszerte. Bár olykor nehéz megfelelő helyszínt találni az előadásokhoz, vannak települések, ahol bezárulnak az ajtók, ha kiderül, kik érkeznének.

A pénzügyi és politológiai elemzések sorozata a nyár közepéig folytatódik. A közgazdász–politológus házaspár tudatosan korlátozza saját szerepvállalását: a kampány közeledtével befejezik a fellépéseiket.

Helyszíni riportunk

Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Máté-Tóth András: El tudom képzelni, hogy Donald Trump, ez az eszelős őrült gondolt arra, hogy „megveszem a katolikus egyházat is, olyan még nincs nekem”
Némi humorral ezt válaszolta a vallástudós arra a kérdésre, Amerika megpróbálja-e befolyásolni a pápaválasztást. Máté-Tóth András szerint olyasvalakit választhatnak Ferenc pápa utódjának, aki folytatja az általa kijelölt utat.


Ferenc pápa halála után a temetésig a gyászé a főszerep a Vatikánban. Utána azonban amilyen gyorsan csak lehetséges, meg kell választani az új pápát. A folyamat ezeréves hagyományon nyugszik, miközben a kérdések, melyek foglalkoztatják a közvéleményt, nagyon is jelenkoriak. Mert nemcsak az a lényeg, hogyan választják meg a pápát, de ami még ennél is fontosabb, ki lesz Szent Péter trónján a következő pápa és milyen irányt képvisel majd?

Erről beszélgettünk Máté-Tóth Andrással, a Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszékének alapítójával, egyetemi tanárral.

– Hogyan választják meg a következő pápát?

– A pápaválasztás nagyon-nagyon ősi hagyománya a katolikus egyháznak, bizonyos értelemben azt is mondhatjuk, hogy a katolikus egyház csúcsvezetőjét demokratikus úton választják, kétharmados többséggel. Csak a 80 év alatti bíborosok szavazhatnak az újabb rendelkezések óta. Abban viszont nagyon különbözik a demokratikus választásoktól, hogy a konklávén belül már nincsenek egyeztetések, viták, lobbitevékenységek,

csak imádság és a leadott szavazatok ismertetése zajlik ezen az ülésen.

A pápaválasztás akkor sikeres, hogyha valaki a leadott szavazatok kétharmadát megkapja. Akkor megkérdezik az illetőt, hogy vállalja-e ezt a szolgálatot, majd azt is megkérdezik, hogy milyen nevet választ magának. A szavazócédulákat minden szavazási kör után eltüzelik. Amíg nem sikeres a választás, hozzákevernek egy adalékanyagot, és ettől fekete lesz a füst. Amikor azonban sikeres, akkor csak önmagukban elégetik a cédulákat, aminek szürke a füstje. Ezt a köznyelv fehér füstnek nevezi, és ekkor mondják azt a katolikusok, hogy habemus papam, azaz van, újra van pápánk.

– Tehát magán a konklávén nincs lobbizás, de korábban igen? Hogyan kell ennek a politikai hátterét elképzelni?

– Létezik egy pre-konklávé, ami nem konklávé a szó szoros értelmében, tehát itt nincs szavazás, nincs csönd, hanem imádság van. Nem kötelező a részvétel, de a bíborosok, akik részt vesznek, arról tárgyalnak gyakran napokon át, hogy mi a világegyház jelenlegi helyzete és küldetése. És itt különféle hozzászólások hangzanak el. Onnan tudjuk, hogy ez a pre-konklávé jelentős intézmény, mert

Ferenc pápa XVI. Benedek lemondását követően akkor vált hirtelen nagyon esélyessé a pápaságra, amikor ezen a pre-konklávén egy előadást vagy helyzetértékelést tartott.

Ennek a lényege az volt, hogy az egyház ne szorongó egyház legyen, mert a hit ellensúlyozza a szorongást, hanem kilépő egyház, amelyik hisz a megváltóban, akit követ és képvisel, és ennek révén áll bele a kulturális folyamatokba, és hirdeti az evangéliumot. Ez egy nagyon-nagyon lényeges álláspont volt, utólag látjuk, mert a bíborosok ennek a látásmódnak a képviselőjét választották Benedek utódjául.

– Jelenleg az egyházon belül milyen főbb irányzatok, szellemi áramlatok vannak? Mert nyilvánvalóan ezek határozzák majd meg az új pápa személyét.

– Ez nagyon-nagyon nagy feladat lenne, amire nem is vállalkozom, csupán a véleményemet tudom elmondani. Az a szolgálat, amit Ferenc pápa elvégzett, két szempontból mindenképpen egy új fókuszt helyezett az egyház önértelmezésének és működésének a középpontjába. Az egyik az az, hogy az egyház elsősorban ne saját magával legyen elfoglalva, hanem a rászorulókkal, a kivetettekkel, a menekültekkel, a betegekkel, a börtönben lévőkkel, a különböző egyházi bűncselekmények áldozataival. Tehát az egyház nem öncél. Sohasem volt öncél az egyház, de a modern világ folyamatai, például a szekularizáció miatt bizonyos értelemben támadottnak, fenyegetettnek érezte magát. Emiatt az egyház egy kicsit az önmegmaradására koncentrált, de legalábbis nehezen küzdött meg a kísértéssel, hogy ezt tegye. Ezzel szemben Ferenc pápa azt mondta, hogy ez nem jó út, hinni kell az evangéliumban. Az Istennek nem Isten a fontos, hanem az ember.

Az egyháznak ne az egyház legyen a fontos, hanem az egyháznak legyen az ember, elsősorban a szegény és üldözött ember a fontos.

Ez egy nézőpont felerősítése. Egyáltalán nem új tanítás, az evangélium, a Biblia óta ezt hirdeti a kereszténység, de ezt a modern világban új módon, új stílussal, új elszántsággal és új hitelességgel kellett újra feléleszteni. A másik pedig az egyház működésére vonatkozik, aminek az úgynevezett szinodalitás az alapja. Ez szintén kezdettől fogva jellemezte az egyház működését, ami azt jelentette, hogy mindenki, aki meg van keresztelve, vagyis tagja a katolikus egyháznak, egyben felelős is a katolikus egyház helyzetéért, sorsáért, működéséért, hitelességéért, azon a szinten, azon a helyen, ahol ő van, a lehetőségeinek megfelelően. A pápa ezt a szinodális, ezt az együttműködő, bevonó kommunikációs kultúrát nagyon felerősítette, és nemcsak mint stílust erősítette fel, de egyben jogilag is létrehozta a szinodalitás kultúráját, és egy útvonalat, agendát dolgozott ki az elmúlt hónapokban a tavaly bezárult globális szinódus záródokumentumának a gondolatai mentén.

Ez a szegények iránt elkötelezett és szinodálisan működő egyház a mainstream jelenleg, ez Ferenc pápa hagyatéka,

ennek mentén oszlanak meg a nézetek. Vannak, akik nagyon-nagyon támogatják ezt, vannak, akik meglehetősen, vannak, akik kevésbé, és van esetleg egy kisebbség, amely nem nagyon. Az a feltételezésem, hogy a pápa által megnyitott út többséget élvez a katolikus egyházban is, és a bíborosi testületben is, vagyis olyan valakit fognak választani, aki folytatja ezt az utat, nem olyat, aki valami más utat kínál, vagy javasol, vagy esetleg éppen egyenesen szembe menne ezzel az úttal.

– Buda Péter aTelexen arról beszélt, hogy Donald Trump megpróbálhatja befolyásolni a pápaválasztást. Ön mit gondol erről? Volt-e már hasonlóra példa a történelemben?

– Megértem Péter felvetését, aki valóban komoly szakértő egyházügyben, Vatikán-ügyben, és nyilván egyfajta titkosrendőrségi szempontrendszert is hitelesen tud érvényesíteni, de engedje meg, hogy egy kicsit humorosra vegyem a figurát. Azt el tudom képzelni, hogy Donald Trump, ez az eszelős őrült, aki éppen a világrendet teszi tönkre, gondolt arra, hogy

„hát megveszem a katolikus egyházat is, olyan még nincs nekem.”

Szerintem érdemes lenne megtudni, hogy Trump hova árazza be a katolikus egyházat. Mikor ezt megtudjuk, majd még nagyobbat nevetünk. Keserűen, de még nagyobbat, mint amit az eddigi őrültségein nevettünk.

– A magyar bíborosnak, Erdő Péternek ön szerint van-e esélye? Beleillik-e abba a trendbe, amit ön mondott, ami azt a mainstreamet képviseli az egyházban, egyáltalán azt képviseli-e, amit Ferenc pápa képvisel?

– Formálisan Erdő Péter bíboros úr is természetesen esélyes, ugyanúgy, mint az összes többi jelenlévő bíboros. Úgy vélem, hogy Erdő Péter gondolkodása sokkal cizelláltabb annál, hogy könnyű legyen besorolni valamelyik kategóriába. Egy dolgot tapasztalhattunk, hogy

amikor ez a szinódusi folyamat 2022-ben elindult, akkor Magyarországon, ez, hogy úgy mondjam, takaréklángon zajlott, némelyek szerint kifejezetten ellenszélben.

De hogy ezért szabad-e a bíboros urat felelőssé tenni, azt őszintén szólva nem tudom. Tehát nem tudok válaszolni, hogy a bíboros úr valóságosan mennyire esélyes, mert nem vagyok sem jós, és még kevésbé vagyok klerikális bukméker.

– Arra gondoltam, hogy a magyar egyház sokak szerint az európai mainstreammel szemben erősen összefonódik a politikával, és emiatt nem éppen abba az irányba áll, mint amit ön elmondott, mint fő irányt.

– Úgy gondolom, hogy nem szabad az ilyen politikai mantrákat fekete-fehér igazságként kezelni. Az, hogy a Magyar Katolikus Egyház milyen viszonyban van a mai kormánnyal, nagyon összetett kérdés. Azért, mert maga az egyház nagyon összetett valóság. Az egyházba ugyanúgy beletartozik az a vidéki kis plébánia, ahol például én is katolikus vagyok, mint ahogy beletartozik a számtalan katolikus iskola, amelyik egyházi fenntartású, vagy beletartoznak a teológusok művei, akik katolikus alapon írnak teológiát, beletartoznak a szerzetesrendek, számos nagyon odaadó, nagyon elkötelezett szerzetessel, és folytathatnám a sort késő éjszakába nyúlóan. Azt állítani, hogy az egész katolikus egyház a világegyházi tendenciákkal szembe menve a politikának a szócsövévé válik, vagy kiszolgáltatottjává, vagy kiszolgálójává válik, ez olyan mértékben felszínes, hogy egyben botrányos is.

– Emberi számítás szerint valamikor május eleje–közepe táján már okosabbak leszünk?

– Úgy vélem, hogy a temetés után egy bő hét múlva újra lesz pápája a katolikus egyháznak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Költési időszakban vágtak ki több száz fát a gazdagréti Madárhegyen, minden szabályos
Szombaton felberregtek a láncfűrészek, hogy megtisztítsák az erdős területet egy új lakópark számára. A környékbeliek hiába tiltakoztak. Azt mondják, egyetlen megmaradt természetes pihenőhelyüket vesztik el.


Gazdagrétről szerintem azoknak, akiknek nincsen személyes kötődése, nyilván a Szomszédok jut eszébe. A televíziós sorozat 1999-ig futott, bár sokan a késői szocialista korral azonosítják. Azóta maga Gazdagrét is megváltozott, a panelek mellett egymás után épültek fel a domboldalon modern társasházak, lakóparkok is.

Érintetlenül maradt azonban több hektárnyi erdős rész, ami az ott lakók kedvelt pihenőhelye lett. Fák, bokrok és madárcsicsergés jellemezte a helyet – eddig. Ugyanis két hektárnyi erdő, amely két helyrajzi számon szerepelt, több tulajdonosváltás után a Bayer Construct nevű céghez került, amely 270 lakásos lakóparkot épít a Szent Angyalok Plébánia előtti lejtőn fekvő területen.

A harc a lakók részéről az erdős rész megtartásáért tavaly májusban kezdődött, amikor váratlanul favágók jelentek meg. Azt mondják, akkor meg tudták állítani a munkát, mivel a vállalkozó szerintük nem is rendelkezett a szükséges engedélyekkel. Idén azonban minden szükséges papírjuk megvan, így szombaton fel is vonultak a favágók, és néhány óra alatt az összes nagyobb fát kivágták.

Munkában a favágók

A közeli cukrászda előtt Bodainé Klotz Adrienne vár minket, aki a terület megmentéséért létrejött Gazdagrétiek a Természetért Egyesület elnöke. Adrienne nemcsak természetvédő, de természetfotós is, a környék élővilágát szenvedélyesen dokumentálja. A maga által elkészített katalógus szerint 10 védett faj él a környéken. Egyelőre nem dokumentáltan van egy tizenegyedik, a pannongyík, amelynek eszmei értéke 250 ezer forint.

A terület, ahol az építtető felvonult, nem áll természetvédelmi oltalom alatt, valószínűleg spontán módon erdősülhetett be, így a szükséges engedélyek és eljárások után jogszerűen beépíthető. Adrienne azonban máshonnan közelít.

„Ha azt nézzük, hogy egyetlenegy 30–40 éves fa, amilyeneket itt is látunk, mennyi szén-dioxidot tud megkötni egy év alatt, az nagyon-nagyon magas szám. Ha kivetítjük száz fára ezt az értéket, akkor 7,5 tonna jön ki, ennyi szén-dioxidot képes kivonni a légkörből. És itt 300, illetve 600 fáról beszélünk, melyek közül 300 gyümölcsfa.”

A lakóparkszerű beépítésű, társasházas övezet lakói számára a kis erdőcske a természet utolsó, könnyen elérhető darabja. A legközelebbi hasonló erdős rész a Sas-hegy, Rup-hegy és Budaörs, de ezek már másfél kilométerre vannak.

Adrienn véletlenül találta meg a cédulát, ami a fakivágás megkezdéséről szólt.

Vannak idősebb lakók is, akiknek ez megjárhatatlan távolság. Magam is láttam, hogy délutánonként nagyon sok környékbeli indul el kutyájával sétálni, eddig természetes volt, hogy a fák felé veszik az utat.

Pontosan mi is történt? A szövevényes történet kimerítően dokumentált. Maga a terület szántóföld besorolású volt, 2003-ban vált beépíthetővé, és Molnár Gyula akkori MSZP-s polgármester idejében adták el, 2008-ban. Azóta nagyon sok kézen ment át, szinte átláthatatlanok a tulajdoni lapok. Most pedig a Bayer Construct tulajdona, vagyis magántulajdon.

Bodainé Klotz Adrienne

Adrienne is elismeri, hogy a papírok szerint minden szabályos. Azonban szerinte az önkormányzat mégis léphetett volna. „Van egy állami rendelet, ami kimondja, hogy márciustól augusztusig, költési időszakban nem szabad fákat, bokrokat kivágni” - mondja.

Ennek ellentmond Újbuda Önkormányzatának közleménye. Szerintük éppen az a baj, hogy nincsen ilyen szabály. Ők ezt írják: „Újbuda Önkormányzata határozottan elítéli és ellenzi, hogy költési időszakban fákat vágjanak ki, annak ellenére, hogy ezt jelenleg jogszabályok nem tiltják. Ezen jogszabályok kötik meg az önkormányzatok kezét akkor is, amikor az ilyen tartalmú kérvényeket elbírálják.”

Az önkormányzat azt állítja, hogy a vállalkozó felé jelezték, költési időszakban ne kezdjék meg a fák kivágását. Azonban a hatályos jogszabályok szerint minden törvényi feltételnek megfelelt, kénytelenek voltak kiadni az engedélyt „300 engedélyköteles fa” kivágására.

Bodainé Klotz Adrienne szerint hozzáállására van más magyarázat is. Még tavaly együttműködési megállapodást kötöttek az építtető céggel, amely két projektben is érdekelt a kerületben. Ebben a városvezetés vállalta, hogy minden jogszabályi és infrastrukturális feltételt megteremt az építkezések számára, cserébe a cég 192 millió forintot utal az önkormányzat számlájára, amely összeget „elszámolási kötelezettség nélkül, szabadon jogosult felhasználni, azzal, hogy kizárólag az Önkormányzat által priorizált, a kerület lakosságának érdekét szolgáló fejlesztési közcélok vagy közfeladatok finanszírozására köteles fordítani.”

A megállapodás szerint az első, százmilliós részlet után

a második részletet akkor fizeti ki a Bayer Construct, amikor a Madárhegy-projekt létesítésére vonatkozó építési engedély véglegessé válik.

A Bayer arról is posztolt, hogy a területen új, 1000 m²-es játszóteret, úk parkolóhelyeket, új sétányt építenek, valamint átalakítanak egy közlekedési csomópontot.

Az önkormányzat emellett kevésbé sűrű beépítésben egyezett meg a beruházóval.

Bodainé Klotz Adrienne szerint azonban ez nem elég. Úgy gondolja, ha az önkormányzat igazán meg akarta volna akadályozni a beruházást, változtatási tilalmat rendelhettek volna el, és felajánlhattak volna egy csereingatlant.

„A kelenföldi állomástól nem messze található egy nagyon magas épület, ami régen mint kollégium szolgált. Lehetett volna azt mondani, hogy akkor felajánlom az építtetőnek, cseréljünk.

Szerinte így a beruházó a pénzénél maradt volna. „És mi sem károsulunk azáltal, hogy a klímaválság kellős közepén eltűnik két hektár erdő”, ami Adrienne szerint 4–6 fok hűtést biztosított eddig.

Tavaly még ledöntötték a kordont, a talapzatban akkor egy fürgegyík hűsölt

Ez az ügy sem kerülte el a pártpolitikai csatározásokat. A felállás itt sajátságos. A természetvédők mellé Király Nóra fideszes politikus állt, annak ellenére, hogy 2018-ban épp a fideszes képviselők emelték meg a terület beépíthetőségét. De a tavalyi választások alatt a Fidesz polgármesterjelöltje egyértelműen a beruházás ellen kampányolt, és Klotz Adriennéket azzal vádolták meg, hogy Király emberei. Erről keserűen fogalmaz.

„Bemész egy önkormányzati ülésre, akkor mást se hallasz, mint hogy felsorolják Poncius Pilátusig, hogy ki a hibás. Erről szól az egész ülés, merthogy önök ekkor és ekkor ezt tették. Viszont a problémával nem nagyon foglalkoznak. Én így látom, hogy sajnos itt mindenből pártpolitika lesz.”

Tavaly ugyanis, amikor májusban elkezdődött volna a fairtás, éppen kampányidőszak volt. A civil egyesület tiltakozott, ami kapóra jött a politikai pártoknak mindkét oldalon. Ekkor kapták meg a civilek a fideszes bélyeget, miközben nyilván nem ők tehettek arról, hogy pont a kampány finisében történt, ami történt.

Ahogy sétálunk, gyűlnek a kutyát sétáltató környékbeliek. Megszólítják Adrienne-t, szomorúak, tehetetlenek. Tavaly több mint ötezren írtak alá egy petíciót, de nem számított semmit. Pedig az MSZP-s képviselő Keller Zsolt is aláírta, ahogy a fideszes Király Nóra, de aláírták a Momentum képviselői is, illetve Bakai-Nagy Zita polgármesterhelyettes is.

Adrienne egy fára mutat: itt egy őszapó fészkel. De tudja a többi madár költési helyeit is. Most már hiába, kordonok választják őt is el a halálra ítélt erdőtől.

Péntek este helyiek kis csoportja találkozott a cukrászda előtt. Elsétáltak a kék párnás kerítésekig. Búcsúztak az erdőtől.

Másnap reggel, szombaton megkezdődött a fairtás. A helyiek több tojást is lefotóztak a földön, annak ellenére, hogy az építtető cég megbízott egy alapítványt a madarak védelmének biztosításával.

Hétfőn már nemcsak a fákat, hanem a bozótot is irtják majd, ahol Bodainé Klotz Adrienne szerinte jellemzően az énekesmadarak fészkelnek. A kis erdő sorsa tehát eldőlt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Szerintem ennyien még az életben nem voltak” - Ilyen volt az idei I Bike Budapest felvonulás
Rengeteg bringás vette birtokba Budapest utcáit szombaton: a 10. I Bike Budapest felvonuláson biztonságosabb, élhetőbb városért tekertek együtt a lelkes résztvevők.


Szombat délután több ezer biciklis gyűlt össze a Városháza Parkban, hogy részt vegyen a 10. I Bike Budapest felvonuláson. A rendezvény célja az volt, hogy felhívják a figyelmet a budapesti kerékpáros közlekedés helyzetére, és megmutassák, hogy szeretnének egy biztonságosabb, biciklivel könnyebben bejárható várost.

A felvonulás a Városháza Parkból indult, majd a Kossuth Lajos utcán keresztül az Erzsébet hídon át a Lánchíd utcához érkeztek. Innen a Clark Ádám téren és az Alagúton át az Attila útra tekertek, majd újra az Erzsébet hídon haladtak át. A menet a Jane Haining rakparton, a Széchenyi téren, a József Attila utcán, majd az Andrássy úton folytatódott a Hősök teréig. Ezután a Dózsa György úton, a Népfürdő utcán és az Árpád hídon keresztül a Margitsziget Nagyrétjére érkeztek.

Egyik olvasónk, László szerint a szombati felvonulás épp ugyanolyan jó hangulatú volt, mint a korábbiak.

„Én 15-20 éve járok Critical Mass-re, majd utána az I Bike Budapestre, de szerintem ennyien még az életben nem voltak. A szervezők szerint jöttek Tirolból és Bécsből, de sok futár is kijött”

- mondta a bringás, aki útközben maga is sok külföldivel találkozott.

Szerinte a jó idő mellett azért is voltak sokan, mert egyre többen váltanak kerékpárra a fővárosban. László egyébként autós, de azt mondja, hogy az ő munkahelyén is érezhetően megszaporodott a reggelente bringával érkezők száma.

„Gyorsabb, kényelmesebb, sportos, egészséges. A közlekedési szabályok betartásában azonban van még hova fejlődni - négykeréken és kétkeréken egyaránt”

- tette hozzá.

A szokásos bringaemelés mellett a legemlékezetesebb pillanat számára az volt, amikor a menet egy pontján nem látszott a tömeg vége, pedig a csapat eleje akkor már Budáról ért vissza Pestre, míg a felvonulók másik fele át sem ért Pestről Budára.

Fotósunk ilyennek látta a szombat délutáni bringás felvonulást:


Link másolása
KÖVESS MINKET: