„Ha mi, parasztok nem élünk túl az állatainkkal, a városiak pláne nem fognak”
„Tegnap és ma nehéz döntéseket kellett meghoznom" - kezdődik Pallagi Zsuzsanna kecsketenyésztő facebook-posztja, amiben leírta, milyen borzasztó körülmények alakultak ki az állattenyésztésben a példátlan idei aszály miatt. A kecskéi elszökdöstek éhségükben, mert a szokásos legelőn nem találtak semmi ehetőt. Így arra kényszerült, hogy szénát vásároljon nekik, de amit alig két éve 6 ezer Ft-ért adtak, azért most több, mint kétszer annyit, 15 ezer Ft-ot kértek.
Végül úgy döntött, két évtized után végleg felhagy a tenyésztésükkel, és három megmaradt kecskéje közül egytől, Gizitől meg is válik.
„Ő az utolsó a vonalából és vége. A dédnagyanyja az első között volt, amikor indultam, és az a vonal stabilan megmarad közel két évtizeden át. Ennek most vége. Ennek IS vége. És sírok, és az emberek nem értik, mit vagyok úgy oda. Ma csak az állatainknak nincs ennivalója, ősszel, ha már nem termelnek, nekünk sem lesz tej és tejtermék az asztalunkon, és lehet, a boltban sem lesz, ha lesz, 1000 Ft/literért, és az sajnos reális ár lesz. Hirtelen sok ez így egyszerre, és ha legalább a politika nyugton lenne, ha legalább hagynák, hogy azt tegyük, amit tennünk kell - de nem, jönnek a rezsik, az adók, a tiltások, megszorítások.
Egy dologért vagyok hálás: nem 40 fejőst kell levágatnom. A 40 fejőst szép lassan eladogattam, ahogy egyre rosszabbak lettek az évek. Tavaly még 15 fejőssel vágtam neki a tavasznak, idén már csak 3 kecske maradt. Ha a 40 felett kellene döntenem, abba most belerokkannék. Imádkozzatok a kis gazdaságokért. Akkor magatokért is imádkoztok."
Pallagi Zsuzsannával arról beszélgettünk, hogyan jutott ide, és merre tovább.
– Először béreltem egy területet, aminek nem tudtam meghosszabbítani a szerződését, mert eladták. Ekkor kellett megválnom az első állatoktól. Aztán megszületett a fiam, aki autizmussal él. Utána már nem tudtam annyit sem vállalni. A maradék állományt azért próbáltam megtartani, de az elmúlt három évben annyira felment a termény ára, hogy nem tudtunk nullára kijönni.
– Mennyi kecskéje maradt?
– Összesen kettő, Manócska és Fruzsina. Gizitől fájó volt megválni, de szerencsére jó helyre került, a közösségi oldalamon kerestem neki új gazdát.
Róla azt kell tudni, hogy egy nagyon öreg kecske volt, nagyon jó genetikai háttérrel. Sajnos már nem volt teje, így anyagilag nagyon nagy terhet jelentett. Hiába szerettem, nem tudtam még egy éhes szájat etetni, mert nincs miből. Arról nem is beszélve, hogy ő volt az agytröszt, tehát ő irányította a szökési akciókat is. Szétszedte a karámkaput és kivitte a többieket. Ezek után retteghettem, hogy esetleg autóbalesetet okoznak, vagy más baj lesz. Ez azért már nagyon sok lett volna.
Mi eddig minden nap kiengedtük őket a legelőre kiengedtük. Lehet, hogy csak napi két órát, de ők ezt szokták meg. Generációk óta erre szocializálódtak. Áprilistól decemberig kinn voltak, és csak nagyon nehezen fogadták el a szálas takarmányt ebben az időszakban. Télen már elfogadják, de csakis akkor, amikor kint már nem találnak ennivalót.
– Ahol önök élnek, mekkora volt a szárazság?
– Tata térségében vagyunk, itt ugyanakkora a szárazság, mint az Alföldön. A Dunántúlon volt eső, de csak Vas és Zala megyében. Győrig még eljutott, de Komáromig már nem. Ez nagyon aszályos régió, szó szerint elkerüli az eső.
– A két kecskével azért van valami terv, lehet, hogy újrakezdi majd egyszer a tenyésztést?
– Nem, azt teljesen abbahagytam. Már másból élek, de azért kellenek állatok. Egy hortobágyi paraszti családból származom, ha nincsenek, nem érzem jól magam a bőrömben.
A Magyar Állattenyésztők Szövetségénél azt mondják, Zsuzsanna története nem egyedi. 2019 volt az utolsó jó évük, azóta az orosz-ukrán háború, a gazdasági válság és még az aszály is jött.
„A takarmány ára tavaly a második negyedévben indult meg felfelé, ebben az évben is tovább emelkedett, ugyanakkor a felvásárlási árak ezeket nem követték" - meséli Wagenhoffer Zsombor ügyvezető.
„Tavaly tavasszal még azt hittük, hogy elindul ez is felfelé, csak aztán az orosz-ukrán háborúval ez megtört, és egy ilyen helyzetben a takarmányok magas ára, a költségek elszállása, a felvásárlási árak stagnálása együtt veszteségessé teszi az állattenyésztést."
„Nagyon sok olyan gazda van, aki korábban saját maga állította elő a takarmányt, de teljesen tönkrement a termése. Ők önellátásra voltak berendezkedve, de most segítségre szorulnak. Az országnak vannak olyan részei, ahol jobb volt a csapadékeloszlás, a kormány pedig hárommilliárd forintot különített el arra, hogy az ottani terményt elszállítsák a bajban lévő gazdáknak."
A 300 forint/kilométer-es támogatást az agrárkamarához tartozó falugazdászoknál igényelhetik a gazdák. De Wagenhoffer Zsombor arra számít, sokan a segítség ellenére is végleg felhagynak az állattenyésztéssel.
