Gyors ütemben romlik az oktatás minősége: szülői felmérés a tanárhiányról és az iskolai problémákról

A Szülői Hang Közösség több mint 5000 szülő részvételével országos online felmérést végzett a tanárhiányról és az azzal összefüggő minőségi problémákról. A most közzétett eredmények az eddigi legrészletesebb adatok a problémakörről.

Bár sok szó esik a tanárhiányról, részletes statisztika mindeddig nem állt rendelkezésre. Ezért is döntött úgy a Szülői Hang Közösség, hogy országos online szülői felmérést indít, amivel nem csupán a tanárhiány jelenségét, hanem az ezzel összefüggő minőségi panaszokat is igyekszik feltérképezni. Fontos előrelépés korábbi szülői felméréseinkhez képest, hogy a szülők nem csupán véleményt mondtak egyszerű feleletválasztó kérdések formájában, hanem minden korábbinál aktívabb, részletes adatszolgáltatást nyújtottak, melynek részeként listát adtak azokról a tantárgyakról, ahol problémát észleltek, megadva a probléma jellegét, időtartamát és gyakoriságát.

A felmérés eredményeiből egyebek mellett az alábbiak derültek ki:

- A szülői visszajelzések 45%-ában jeleztek súlyos tanárhiányt, amikor valamelyik tantárgyból legalább két héten keresztül nem volt érdemben tanítás az elmúlt évben. Ezen belül a válaszadók 31%-a nagyon súlyos tanárhiányt jelzett, amikor legalább egy hónapig nem volt oktatás valamelyik tantárgyból, 15% pedig extrém tanárhiányt tapasztalt, amikor legalább három hónapon keresztül nem volt érdemben tanítás valamelyik tantárgyból.

- A tanárhiány mindegyik iskolatípusnál jelentős, de legnagyobb mértékben a szakképzést érinti (65% tapasztalt legalább súlyos mértékű tanárhiányt), némileg kisebb mértékben a gimnáziumokat (51%) és az általános iskolákat (43%).

- A tanárhiány matematika és angol nyelv esetében a legkritikusabb az összes iskolatípusnál. Ezen kívül gimnáziumoknál kiemelkedik még a fizika, történelem, kémia és informatika, szakképzésnél pedig a szakmai tárgyak, informatika és fizika. De a többi tantárgynál is számottevő a tanárhiány, köztük magyar nyelv és irodalomból is.

- A tanárhiány a település méretétől függetlenül hasonló mértékben jellemző a nagyvárosokra éppúgy, mint a kistelepülésekre; egyértelműen országos szintű problémáról beszélhetünk.

- Egyes tantárgyaknál a tanárhiány különösen hosszú ideig tart, ez főleg általános iskolák esetében jelent gondot és elsősorban ének-zene, informatika és technika tárgyból fordul elő, de a kis településeknél testnevelésből, fizikából, kémiából, rajzból és a napközinél is. A tanárhiány ezekben az esetekben azt jelenti, hogy az év nagy részében elmarad az oktatás, mivel év közben alig lehetséges új tanárt találni.

- A váratlan tanárváltás („fluktuáció”) igen gyakori a közoktatásban: egy év alatt az esetek 44%-ában történt váratlan tanárváltás legalább egy tantárgyból, ami azért is szomorú, mert a gyakori tanárváltások csökkentik a gyermekek érzelmi bevonódását és rontják motivációjukat.

- Az egyes tantárgyak esetén a korábban már említett tanárhiányon túl az általános iskolai osztálytanítóknál és a napközis tanároknál kiemelkedik a váratlan tanárváltás, mint probléma.

- Az adatok cáfolják a kormányzat által képviselt álláspontot, mely szerint a tanári fluktuáció természetes, de a tanárhiány nem jellemző. Épp ellenkezőleg, ahol van fluktuáció, ott többségében (57%) van tanárhiány is.

- A szülők szerint a csoportbontás hiánya gyakran hátráltatja az oktatást: a szülők 53%-a véli így. A szülők 15%-a szerint pedig több tantárgyból is hátráltatja az oktatást a csoportbontás hiánya.

- Az osztálylétszámok eloszlása nagy szórást mutat; gyakori, hogy az osztálylétszám olyan magas, ami már megnehezíti a pedagógusok munkáját és a gyerekek egyéni igényeire való odafigyelést. A szülői visszajelzések azt mutatják, hogy általános iskoláknál az esetek 32%-ában, gimnáziumoknál az esetek 21%-ában, a szakképzésnél az esetek 11%-ában az osztálylétszám meghaladja a törvényben rögzített maximumot.

- A szülői visszajelzések nagy mértékű tanári kontraszelekcióra utalnak. A szülők a tanárok csaknem negyedének (23%) pedagógiai munkájával kifejezetten elégedetlenek. Egyértelmű, hogy sokszor a tanárhiány következtében az iskolák nem tudnak válogatni a jelentkezők között, így felvesznek olyanokat is tanári munkára, akiknek bár a szükséges végzettségük megvan, alkalmasságuk minimum megkérdőjelezhető. Ahhoz, hogy a problémákat valóban megoldjuk és megteremtsük a minőségi oktatás feltételeit gyermekeink számára, több tízezer alkalmas és elhivatott pedagógust kell a tanári pályára csábítani.

- Az iskolák nem tudják megfelelően biztosítani az egyénre szabott oktatást a gyerekeknek. Ez ugyanolyan mértékben sújtja a kiemelkedő és a lemaradó tanulókat. Mindkét esetben a szülők 55%-a írta, hogy kifejezetten elégedetlen a tanulók egyénre szabott támogatásával. Ahol megjelenik a tanárhiány, ott az iskola “túlélő üzemmódba” kapcsol, és mivel a tanároknak el kell látniuk a helyettesítéseket, kevesebb idejük és energiájuk jut arra, hogy a gyerekekkel egyénileg foglalkozzanak.

- A szülők jelentős része (34%) nem bízik az intézmény igazgatójában. A visszajelzésekből kitűnik, hogy több helyen az igazgató szakmaiatlan működése idézi elő a tanárhiányt.

- Az érintett szülők 44%-a elégedetlen azzal, ahogyan az iskola a speciális igényű (SNI, BTMN) gyerekekkel bánik. A speciális fejlesztést igénylő gyerekek szülei szerint az esetek több mint harmadában (37%) a gyermek nem kapja meg az államtól a szükséges fejlesztést, mert ahhoz túl messze kellene utazni, vagy csak magán úton érhető el, vagy egyes esetekben még magán úton sem.

- A szülők többsége (56%) szerint az intézmény nem tudja hatékonyan kezelni a hátrányos helyzetű tanulók beilleszkedését és tanulási nehézségeit.

- 10-ből 9 szülő szerint az állam nem nyújt kellő anyagi és erkölcsi megbecsülést a pedagógusoknak, és nem megfelelőek a munkafeltételeik sem. Csupán egy szűk kisebbség elégedett a tanárok megbecsültségével, de az ő számuk is jelentősen csökken, amint személyesen találkoznak azzal, hogy a tanárok akár el is hagyhatják a pályát, ezért nem marad elegendő tanár, aki tanítson.

A Szülői Hang Közösség önkéntesei által lebonyolított összesen 5281 szülői visszajelzés alapján készült országos felmérés végeredménye részletesen itt olvasható.