Emberek, akik szívvel-lélekkel segítenek, ahol tudnak
Tizenhárom éve a hajléktalan emberek ügyeit intézi Matlári Ferenc, aki munkájáért idén elnyerte az év szociális munkása címet. De erőn felül teljesít Mester Gyöngyi is, aki reményt és önbecsülést vesztett ötvenes munkanélkülieknek szervez csoportos foglalkozásokat, hogy végül munkához segítse őket.
Egy nagykanizsai patikusnő pedig közösségi teret varázsolt a gyógyszertárából, két recept kiadása között vércukrot mér, és beszélget, mert szerinte az odafigyelés hiányzik a legjobban az egészségügyből.
Portrék azokról, akik erejükön felül veszik ki részüket mások megsegítéséből. Válogatás az Abcúg idei írásaiból.
Olyan nincs, hogy valaki így szeressen egy hajléktalant
Mindenkin próbál segíteni 2016 szociális munkása, de ő azt mondja, csak munkahelye szolgáltatásait kínálja a rászorulóknak. Matlári Ferenc 13 éve dolgozik a Menhely Alapítványnál, és elsősorban ügyintézésben segíti a hozzájuk fordulókat. Véletlenül keveredett a területre, de megfogta az erős közeg.
A teljes cikket ITT olvashatod.

Reményvesztett munkanélkülieket hoz vissza a nihilből
Állástalan szakikból karbantartó brigádot szervezett, hogy szegény családok élhetetlen lakásai megújulhassanak, közben pedig a szakembereknek se kelljen valami tőlük teljesen idegen feladatot végezniük közmunka címén. Reményt és önbecsülést vesztett ötvenes munkanélkülieknek szervez csoportos foglalkozásokat, hogy végül munkához segítse őket. Harminc éve a szociális ágazatban dolgozik, és úgy tűnik, nem fáradt még el. Ő Mester Gyöngyi, a Richter Aranyanyu egyik idei díjazottja.
A teljes cikket ITT olvashatod.

Szeretetből több mindent megcsinálnak, mint félelemből
Hároméves korában kezdett sportolni, tizennégy évesen válogatott lett, kétszer nyert Európa-bajnoki bronzérmet ritmikus gimnasztikában. Edzőként mégis óvja a lányokat az élsporttól, és arra biztatja őket, hogy ne zárják magukat burokba, ahogy ő tette. Alázás és félelemkeltés helyett odafigyeléssel és szeretettel próbál belőlük többet kihozni. Zémann Erika pedagógus kategóriában nyert Richter Aranyanyu Díjat a szülők ajánlása alapján.
A teljes cikket ITT olvashatod.

Kell valaki, aki beszélget a cigányokkal
Gyerekkorában senki nem gondolta, hogy egyáltalán a középiskoláig eljut, most mégis főiskolára jár. A tanulás mellett a prügyi általános iskolában dolgozik, adományt gyűjt és oszt szét, roma hagyományőrző programokat szervez és egyedül neveli legkisebb lányát. Horváth Zsolt gyakran látogatja a cigánysoron élőket, ha kell, kipótolja a menza-pénzt, sokat beszélget a cigánysoron élő fiatalokkal, próbálja meggyőzni őket, hogy érdemes, kell tanulni.
A teljes cikket ITT olvashatod.

Az aszpirin mellé az embert is oda kell adni
Egy nagykanizsai patikában nem annyiból áll a munka, hogy egy kéz elveszi a receptet, egy másik pedig kiadja a gyógyszert. A gyógyszertárat vezető Ignácz Andrea közben beszélget és meghallgat, a háttérben vércukrot mér, mert szerinte egy jó patikában nem feszengeni kell, hanem örömmel betérni. A patikusnő emellett céget vezet és női klubot tart. A hálás betegek pedig házi linzert és csörögefánkot hoznak, és jelölik a Richter Aranyanyu díja.
A teljes cikket ITT olvashatod.

A miskolci ápolónő egymaga ment meg családokat, iskolákat
Sinka Eszter miközben ápolónő egy miskolci háziorvosi rendelőben, hol adományokat gyűjt, szállít, hol egy magatehetlen betegének a kertjét ápolja, vagy egy másiknak ebédet főz, visz. Folyamatosan továbbképzésekre jár, három fia van. Eközben magára is hagy időt, hetente elmegy a fodrászához, az a húsz perc jár neki.
A teljes cikket ITT olvashatod.

Ha érdekes volt, oszd meg másokkal is!