Elenyésző a vérrögképződés kockázata az oltás után magyar kutatók szerint
A koronavírussal kapcsolatos hírek nyomán hiteles és naprakész tényfeltáró riportsorozatot készítünk szakértőkkel.
Sokan még mindig bizonytalanok abban, elfogadják-e az AstraZeneca COVID-vakcináját, mert az elmúlt hetek hírei nyomán félnek a vérrögképződéstől, pedig a tényleges kockázat elenyésző (250 000 ezer oltott közül legfeljebb 1-nél fordult elő), és az sem egyértelmű, hogy valóban összefüggés lenne az oltás és az azt követő 14 napban kialakult trombózis között.
Sajnos, a vérrögképződés nem kifejezetten ritka jelenség az átlagpopulációban: számos egyéni jellemző – köztük bizonyos génmutációk, a nagyobb műtétek, a tartós mozgáshiány (pl. hosszú utazás), nőknél a terhesség és a gyermekágyi időszak alatti hormonális változások, illetve mindkét nemnél az elhízás, a dohányzás – növelik annak az esélyét, hogy fokozódik a véralvadási készség és ennek következtében vérrög zárja el az érpályát, ami a vérárammal elsodródva a tüdő verőerébe kerülhet és megakadályozhatja a tüdő vérellátását (ilyenkor beszélünk tüdőembóliáról).
A jelenlegi járványhelyzetben érdemes ezzel összevetni a COVID-megbetegedés kapcsán megfigyelt trombózisgyakoriságot, ami sokkal inkább ijesztő.
- Azoknál a betegeknél, akiknél közepesen súlyos tünetek jelentkeznek, de kórházi ápolásra végül nincs szükség, jellemzően 100 közül 1-nél fordul elő vérrögképződés.
- Azoknál, akik súlyos tünetek miatt az intenzív osztályra kerülnek, ez az arány 20:1-re nő.
- Azoknál pedig, akik a COVID miatt elhaláloznak, 10 közül 7-nél igazolható utólag vérrögképződés.
- A magyarázat az, hogy a SARS-CoV-2 vírusfertőzés közvetlenül befolyásolja a véralvadási rendszert, ami fokozott véralvadási készségben nyilvánul meg.
