A 3+1 legszebb magyar szerelmes levél

Írók, költők, színésznők. Egy biztosan közös bennük: mindannyian voltak szerelmesek, mindannyian éreztek ellenállhatatlan vágyódást másik felük iránt. A XIX.-XX. században rengeteg szebbnél szebb szerelmes levél született, mi most ezekből szemezgettük ki a szerintünk három +1 legszebbet.

1. Karinthy Frigyes – "Gordon Ibi"

A fiatal máramarosszigeti asszony – Róth Izsákné Felmesser Ibolya - férjétől elszökve Budapestre utazott, hogy az irodalomnak élhessen. Imádta Karinthy műveit, de ő maga is írt verseket Gordon Ibi néven. Ibolya fehér bőrű, szőke, látszólag ellentéte a sötét hajú, kreol bőrű Böhm Arankának, Karinthy Frigyes feleségének. Később kiderült, hogy belsőre több a hasonlóság a két asszonyban, mint azt első látásra hitték. Karinthy és Ibolya lelkesedtek egymás művészetéért, talán ezért is lehetett, hogy a tréfálkozó Frigyes menyasszonyaként mutatta be a fiatal nőt Karinthynénak.

Aranka eleinte nem aggódott Ibi és Frigyes barátsága miatt, sőt kedvesen fogadta a nőt. Nem gondolta vetélytársának, így féltékeny sem volt rá. Barátnőivel egymás közt (és később a Hadikban) Petőfi Saroltának csúfolták Ibolyát, ám Karinthy eközben szép lassan beleszeretett Ibibe. A viszony később kiderült, Aranka nyilvánosan óriási botrányt rendezett, Karinthy és Ibolya ezért Bécsbe menekültek. Innen maradt fenn Karinthy egyik leghíresebb Ibihez írt levele, amit alább olvashattok.

Karinthy Frigyes – G…I…-nek

(1929)

„Sietek, pár percem van. De nem azért, ahogy gondolod, - csend és figyelem van, mosoly az ajkakon, nem volt egy hangos szó. Pár nap múlva a családom lemegy a Balaton mellé, én Pesten maradok.

Valami úgy dagad bennem, úgy ugrál a mellemben, én nem tudom, hogy beszéljek, úgy szégyellem magam, - én eddig író voltam – ha írtam, levelet is, mindig komponáltam, vigyáztam, most mintha a Te kezed vezetné a tollam – olyan furcsa ez, nézd a stílusod! nem érzed? talán még az írásom is hasonlít a Tiédhez.

– Rémes. Hm? Mi?

Hogy mi lesz?

„Kérem Schwarz beszéljen valamit Karinthy és G… legendás ügyéről. Hát kérem. Talán a bécsi levelekből valamit.”

Hopp – vigyázni kell. Te drága.

Mitől görbül le a szád? Hű vagyok

K”

2. Katona József – (Déryné) Széppataki Róza

A Pesti Magyar Játékszíni Társaságban a fiatal Katona József színészként, leginkább pedig műfordítóként tevékenykedett. Az akkor még csak 20 éves színésznő, Széppataki Róza (szintén a társulat tagja) 1813-ban különös levelet kapott munkatársától. Katona nem írta alá az említett levelet, csupán K.J.- t írt a levél végére.

Róza ebből nem tudta ki lehet az, hiszen ketten is ezt a monogramot viselték a társulatban. Józsefre egyáltalán nem gondolt, hiszen a férfi mindig különösen komor volt vele, soha két szót nem váltottak egymással. Róza nem tudott mit kezdeni a szokatlan levéllel, semmit sem reagált rá. Évekkel később derült csak ki, hogy Katona írta a levelet, Déryné azonban akkor már férjnél volt. Katona József sosem nősült meg, életéből több szerelemről sem tudunk.

Katona József – Széppataki Róza

(1813)

„Holnap jókor reggel haza kell utaznom.

Én magát véghetetlen szeretettel szeretem s lelkemben hordom képét, miólta legelőször színpadon megláttam játszani.

Ezen szende képet fogom titkon keblemre zárva hordani véglehelletemig. Ha meghallgat s hajlandó hozzám: - egy darabka rózsaszín szalagot; ha meg nem hallgat – egy darabka fekete szalagot zárjon a felelethez. E két szín fogja életem irányát kormányozni.

Ha rózsaszín lesz a jel: fél év múlva visszatérek Pestre, s akkor bővebben fogok nyilatkozni. Ha fekete lesz: akkor szívem örökre gyászolni fog.

K.J.”

3. Tóth Árpád - Lichtmann Anna

Kettőjük szerelmében nem volt igazán nagy csavar, ám különlegességek akadtak. Tóth Árpád mindent megtett azért, hogy feleségül tudja venni Annát. Mivel tanítói fizetéséből nem engedhetett meg magának egy esküvőt, Hatvany Lajostól, a Nyugat mecénásától kért anyagi támogatást. A költő ennyit mindenképp szeretett volna megadni kedvesének, hiszen mindketten jól tudták, hogy Árpád tüdőbaja miatt halálos beteg, élete a szanatóriumi kezelésekkel is csak meghosszabbítható.

A költő halála után Lichtmann Anna nem kívánt részt venni a Nyugat által szervezett találkozókon többé. Házasságukból egy lányuk született, Tóth Eszter, aki később apja után maga is költő lett. Szerelmük örökké tartó, boldog, kiegyensúlyozott és példaértékű mind a mai napig.

Tóth Árpád – feleségének, Lichtmann Annának

(1925)

„Drága kis Szívem, nevetnem kellett naivságodon, hogy kérdezheted, kell-e itt november végén hócipő? Hát hogyne kéne? Itt már a múlt hónapban is volt hó, és ha el is olvad, és átmenetileg szép, nyárinak beillő napok is akadnak, rövidesen, pár pillanat alatt, havas locspoccsá válik az egész világ. Hát csak hozzál hócipőt is: pláne arra gondolva, hogy esténként átmegyünk Vágékhoz, amely expedíció a legszebb napok után is akárhányszor csak hócipővel eszközölhető. És ne sokat halogasd a jövetelt, hanem mostmár gyere, nagyon kellenél mélyen tisztelt férjednek. Anyagi oldala a dolognak még mindig nem tudom hogyan fog kidomborodni, alkalmasint fizetni kell majd a panziót, de aligha lesz sok, majd még pontosan kipuhatolom.

Eszterke rajzát, az ablakon kinézőst, direkt zseniálisnak tartom; nem is képzelitek, milyen nagy teljesítmény egy ötéves agyvelőtől, hogy ilyen komplikált kompozíciót ilyen magától értetődő természetességgel megold, s ilyen bámulatos részletességgel végigvisz. Az a mozzanat, hogy a lerajzolt gyerek háttal áll a szemlélő felé, és csak a haja van megrajzolva, minden orr, szem, száj stb. ráerőszakolása nélkül, a megfigyelés teteje egy ilyen kis taknyostól. Mindezt lelkesen elmagyaráztam Vágéknak is, akik persze befelé röhögtek, és apai elfogultságot láttak áradozásomban, de azért mégiscsak nekem volt igazam, ez a kis rajz zseniális. Na!

Nagyon megtisztelsz, hogy a technika vívmányaival is élni szeretnél. csakhogy szóba állhass velem. A dolog úgy áll, hogy ide igenis lehet Pestről telefonon beszélni, csak mindkét félre nagyon komplikált, mert órák hosszat kell várni a kapcsolásra.

Pontosan meghatározott napok és időben kellene eszközölni. […] Különben is bőgésekkel jár női részről az ilyesmi, nem éri meg a pénzt. Hát csak elégedj meg a gyalogos levélváltással, elég szép találmány az is, a technika egyéb vívmányai közül pedig igyekezz minél előbb a gyorsvonatot igénybe venni, amely effektíve meg tudja szüntetni a Pádi-Annus távolságot, ez itt a legsürgősebb és leghelyesebb megoldás.

[…] Még egyszer kérlek, ne halaszd sokáig az indulást, én már azt hittem, hogy ennek a hétnek a végére várhatlak. Nem kell túlságosan kiöltözködnöd, nincs még itt szezon, csak esténként bújnak rendesebb ruhákba a hölgyek a vacsorához.

Mindnyájatokat sokszor csókollak, legyetek jók és szeressétek azt, aki titeket olyan nagyon szeret,

hű Apsitokat”

+1. Bajor Gizi – Vajda Ödön

Igaz, nem író vagy költő, de a valaha élt egyik legnagyobb magyar tragika. Bajor Gizi, apai ágról német, anyai ágról olasz származású, eredetileg Beyer Gizella lett az egyik legnagyobb magyar színésznő. Ambrus Zoltán író már színiakadémiás korában beleszeretett Gizellába, ám a fiatal lány nem viszonozta érzelmeit. Zoltán a Nemzeti Színház igazgatója lett, így sokat tett azért, hogy Gizi elindulhasson a színészi pályán. Ekkor bukkant fel a fiatal, sármos Vajda Ödön, ügyvéd. A fiatalok azonnal egymásba szerettek, el is jegyezték egymást. Ám az esküvő elmaradt; közbeszólt az első világháború, és Vajdának be kellett vonulnia katonának.

Leveleik mindvégig szenvedélyesek, érzelmesek voltak, csakhogy ez Gizinek otthon kevésnek bizonyult, viszonyba keveredett Hatvany Lajossal. A háború végén Vajda hazatért, ám a nő nem tudott választani a két férfi között, mindkettőjüket halálosan szerette. Végül 1920-ban mégis összeházasodtak, 7 év múlva pedig el is váltak Vajda Ödönnel. Az alábbi levél a háborús katonának íródott, a félrelépő Gizi féltékenységével.

Bajor Gizi – Vajda Ödönnek

(1917)

Ducikám, édes Ducikám,

a Te menyasszonyod máma 14 oldalas levelet olvasott Tőled. Egy 10 oldalast július 11-értől és egy 4 oldalast július 13-áról. Mindez nagyon szép, és 12-én miért nem írtál nekem? Talán azért adtál nekem olyan nagy szabadságot a levélírás terén, mert Te nem akarsz nekem mindennap írni. És a nem egészen 4 oldalas levél nagyon hebehurgyán volt írva, és nagyon siettél vacsorázni!!!

Egyáltalán Duci, most ebben a percben ülj le és írd meg nekem ezt az esküt: „Édes kis virágom. Dögölj meg, soha ne légy boldog, ne gyere haza egészségesen, ha én Téged akár szóval, tettel vagy gondolattal megcsaltalak, és ha nem igaz az, hogy én állandóan csak 60 és 100 év körüli nőkkel és hajadonokkal beszélek.” Ha pedig a lelkiismereted nem tiszta, akkor a többit én már tudom. Mert látod Duci, milyen undok vagy. Majd éppen Dicsőszentmártonon nem lesznek lányok, pont mert Te ott vagy. És erről hallgatni akarsz, mert csalsz, mert olyan vagy, mint a többi férfi és én most úgy el vagyok keseredve. Jaj, pedig de szeretnélek szeretni.

[…]

Már alig tudom tartani a ceruzát, oly fáradt a kezem. Nagyon szeretnék Nálad lenni. Szorosan a karodban. Az oly édes volt, hogy azt írtad, hogy ide-oda mászkáltál a szobámban. Te mért nem rajzolsz le mindent? Ducikám, minden kérdésemre pontosan felelj. Az eskümet hajszálig utánam írd, mert ez le van nálam írva külön. Egy betűt se hagyj ki. Ducikám, szeretnék nagyon most egy csókot, hogy nyugodtabban aludhassak, jaj nagyon szeretlek!!!!!!!!”

Ha tetszett az összeállítás, nyomj egy lájkot!