Pacal, paprikás, na meg a klasszikus rántott hús – A Kazimírban jártunk
Amikor az ismerőseim rájönnek, hogy relatíve sok éttermet kipróbáltam már Budapesten, sok esetben előhozakodnak a klasszikus kérdéssel: „Melyiket ajánlanád?”
Én meg lelkiismeretesen elkezdem kibontani a témát: „De mit ennél? Kivel mennél? Milyen hangulat legyen? Milyen árban gondolkodsz?”
Pedig négyből három esetben ők ugyanazt akarják:
És sokszor ezt a legnehezebb teljesíteni.
A Kazimírban elköltött ebéd közben beugrott, hogy mennyire passzolhat ez a hely sok ember igényéhez. És hogy a fent említett kérdésre majd jól be is dobhatom válasz gyanánt.
Jó helyen van, és barátságos, csendes kerthelyisége is külön pozitívum. Ide az autók zaja nem hallatszik be, és a járókelők sem haladnak el a széked mellett.
Nagy választékban kínálnak borokat (a palackok is meglepően jó árban vannak), de sörözni és koktélozni is lehet.
Klasszikusok, nem újragondolva, csak kiegészítve és őszintén tálalva.
Nyilván nem tudnak árban versenyezni egy kifőzdével, de cserébe nem sajnálják se a méretet, se az ízeket.





És akkor most az előétellel illene indítani, de hadd kezdjem inkább azzal a részlettel, ami a idehaza szent és sérthetetlen.
Mindannyian tudjuk, hogy milyen egy jó rántott hús. A többségnek pontos képe van a maga számára tökéletes darabról.
Savanyú nem jár hozzá, de krumplisaláta ide vagy oda, én azért valami uborkafélét még halkan csúsztatnék mellé.

Aztán a paprikás is komoly falat, hiszen a legtöbbünk nagyszülője vagy szülője kitűnően készíti otthon, és sok esetben a gyerekkort idézi.
Nem tudhatom, hogy kinek mi az esete, de én nagyon örültem neki, hogy a „tiszta szálka, semmi zsír” stílusban készült. És egy leves után nem fért belém az egész!

Levesből is van klasszik, de a thai kókuszos tartalmas, rengeteg zöldséggel érkezik, és abszolút nem hiányzik belőle a hús.
Érdekes, hogy a vegáknak zömében ázsiai vonalat kínálnak, mert a főételek között is van egy hívogató curry-s tészta.

Ha már így visszafele kezdtem haladni, jöjjön az előétel, amit mondjuk a rántott hússal párosítani (tartalmasságából adódóan), elég merész húzás lenne. A tál valószínűleg egy főre van kalkulálva, de felezve is tökéletes bemelegítő.

És a végére hagytam a nagyágyút, a pacal és velő kombinációt. Szerintem itt sokak szeme felragyog. Ez tipikusan az az étel, amit kevesebbszer varázsolunk otthon az asztalra, ami megosztó, de nagyon erőteljes fogás a magyar konyhában.
Mondják, hogy a pacalra meg kell érni, és töredelmesen bevallom, hogy én is bátortalanabbul kanalazok még bele, mint egy gulyáslevesbe, de egyre jobban működik a számban a dolog. És a velő a szalvétagombócon is ugyanolyan jól esik, mint egy pirítóson.
Biztos, hogy van, aki ha teheti, inkább összefőzi a pacalt és a velőt, de szerintem nagyon jól áll ez a tálalás is neki, és savanyúval együtt szintén nem hagy éhen veszni.
Pacalozók, tiétek a terep! Ennél vastagabb fogást nem nagyon találtok a környéken!


És az étlap persze sokkal több annál, amiket mi kóstoltunk, de egy desszertet akkor sem tudtam volna már hova pakolni, ha fizettek volna érte.
Így a végére egy dolgot még meg szeretnék említeni, és az a különterem.
Lehet hozni dj-t, zenészt, de a Kazimír is tud segíteni pár ajánlattal. Van a teremben projektor, mikrofon, és van saját dohányzó terasza, valamint külön mellékhelyiség is. A la carte étkezésre itt nincs lehetőség, az ételeket előre meg kell rendelni a gördülékeny kiszolgálás érdekében.
Az emeleti teremnek nincs külön bérleti díja de 200.000 forint az elvárt fogyasztás.
Ezt a lehetőséget azért szerettem volna kiemelni, mert aki valaha keresett privát, kibérelhető helyet Pesten, az pontosan tudja, hogy milyen nehéz jó opciót találni, és hogy milyen brutális, sok esetben nem lefogyasztható árak vannak. Szerintem a Kazimír ajánlata egy nagy bulinál teljesen jól tud működni.


A Kazimír ház több mint 10 éve nyitott meg a Kazinczy utca 34-ben.
Biztosan tudom, hogy a sok kísérletező, vagy éppen világok konyháit felvonultató egység mellett rájuk is erős igény van.
Van, amikor azért megyünk éttermekbe, hogy feszegessük a határainkat, hogy megismerjünk új dolgokat, de van, amikor csak egy szép adag, magyar ételt kívánunk. Utóbbi esetben a Kazimírnak is ott a helye a listánkon.