Megkóstoltuk a legjobb Pécs-környéki borokat
A Fishing on Orfű leginkább talán azzal emelkedik ki a hazai fesztiválok mezőnyéből, hogy a résztvevők a zenei programokon túl itt választhatnak a legtöbb más jellegű elfoglaltság közül. A kör a biciklis és barlangász túráktól kezdve a sörös, boros és pálinkás programokon át egészen a lekvárdunsztolásig terjed. Igen, jól látjátok: lekvárdunsztolás :) Valószínűleg nagyrészt az ilyen innovatív húzások miatt emlegetik sokan a legszerethetőbb nyári fesztiválként.
Utóbbihoz mi ezúttal nem voltunk elég bátrak, azonban a Sommelier on Orfű névre elkeresztelt programra már jó előre jelentkeztünk. Ezt a borfaluban rendezték meg, ami idén a fesztivál legmagasabb pontján, egy dombtetőn kapott helyet. Bár ide kicsit hosszabb időbe telt eljutni a színpadoktól, de a fantasztikus kilátás bőven kárpótolt a plusz caplatásért.


A kurzust minden nap más borász vezette, nálunk Szabó Zoltán (becenevén Szabózé) volt soron, aki közel két hektáron gazdálkodik Pécs határában, illetve Hosszúhetényben.
A több mint kétórásra nyúlt program során összesen 12 bort kóstoltunk meg. Mind a Pécs-környéki régióból származtak, a legtöbb fehér volt, de vörös és rosé is akadt köztük. Az üvegeket alufóliával takarták le, így csak találgathattunk, mikor melyik kerül sorra - ez még izgalmasabbá tette az egészet.
Miközben a finomabbnál finomabb nedűket kortyolgattuk, borászunk igyekezett minket közérthető szavakkal bevezetni a borkóstolás, illetve saját szakmájának alapjaiba.
Megtudhattuk például, hogy a borokról már színárnyalatuk is nagyon sokat elárul: a halvány színűek a gyors feldolgozású, talán kicsit korai szüretelésű szőlőkből lesznek, míg a sötétebbek a későn szüretelt, sokáig feldolgozott fajtákból.


Orrunkra is fontos szerep hárult: a szaglásnak a borkóstolásban külön művészete van, ezért is használnak speciális, felül szűkebb poharakat a célra, hogy az illatok koncentrálódhassanak. A legjobb, ha pár másodpercig körbelötykölitek a bort a pohár falán, és utána szagoljátok meg, ettől még áthatóbbá válik az illata. A lecsorgás sebességéből egyébként az adott fajta testességére is következtethettek.
Maga a testesség több dologtól is függ, köze van például a talaj összetételéhez, illetve a szőlőtőkék telítettségéhez. Amelyik tőkén kevesebb fürt terem, ott egy egységre magasabb beltartalom jut, így az ebből a szüretből készített bor is sűrűbb lesz. Ezzel ugyanakkor vigyázni kell: a jó borász feladata, hogy megtalálja a kellő egyensúlyt a könnyedebb és testesebb borok között.

A talaj szerkezete mellesleg rengeteg mindenen múlik, az ásványi anyagok és a kőzetek egyaránt befolyásolják. Ez gyakran még egy-egy borvidéken belül is eltér. Pécs környékén például inkább fehér, Villányban pedig inkább vörös fajták teremnek meg, holott a két hely között egyáltalán nincs nagy távolság.
Fontos, hogy miután a szátokba veszitek az első kortyot, nyelvetek mindegyik részére juttassátok el, hiszen csak így tudjátok egyszerre érezni az ital ízének minden árnyalatát, így a savasságát, illetve édesebb borok esetében az édességét. Ennek segítségével azt is meg tudjátok állapítani, kilóg-e esetleg valami, vagy minden harmonikus egészet alkot.
Az illatok megítélése egyébként teljesen szubjektív: Zoli az egyes borokat sok más mellett a bodzavirág, alma, illetve barack illatához hasonlította, de azt is hozzátette, hogy nem bennünk van a hiba, ha mi nem érezzük ugyanezt.

Tisztáztunk egy klasszikus tévhitet is a rosé borokkal kapcsolatban: bár sokan tudják, de még mindig nem elegen, hogy ezek nem a fehér és vörös fajták keveréséből készülnek, hanem kizárólag vörösből. Színük azért lesz halványabb, mert szüret után a szokásosnál rövidebb ideig, mindössze egy napig áztatják őket a héjon.
Megkóstoltuk a különleges siller típusú bort is, amely átmenetet képez a vörös és a rosé között. Ezt magasabb alkoholtartalom és krémesebb állag jellemzi, emiatt a hagyományos magyar ételek legmegfelelőbb kísérőjének tartják.
Mire a programnak erre a pontjára értünk, már mindenki igencsak jó hangulatba került. A borokat ugyanis nagyon gyorsan, szinte 5-10 percenként szervírozták egymás után. Itt értettük meg, miért olyan népszerűek a fröccsök a meleg nyári napokon: a szódának köszönhetően sokkal kevésbé szállnak a fejünkbe.


Nos, ezúttal mindent tisztán kaptunk, így a végére jól érzékelhető káosz alakult ki a résztvevők között, ami leginkább a hangerő drasztikus növekedésében, illetve az egymás szavába vágásban nyilvánult meg. Szabózé egy ideig még próbálkozott gyorstalpalójával (neki egyébként saját bevallása szerint egyfajta szakmai ártalomként ennyi bor meg se kottyan), de hamarosan feladta a harcot.
A végén bónuszként ráadásul bedobták a közösbe a megmaradt palackokat és bárki szabadon tölthetett magának, így végképp elhárult az akadály az este megalapozása elől.
Mi nagyon jól éreztük magunkat, úgyhogy el is döntöttük, hogy jövőre a valószínűleg hasonló keretek közt zajló pálinkakóstolásra is benevezünk :)
Ha szívesen részt vennél egy hasonló borkóstolón, nyomj egy lájkot!