Megkóstoltuk a legendás velős pirítóst - a Hatlépcsősben jártunk Balatonfüreden
Ha valaki érdeklődik a velőkultúra iránt, biztosan hallott már róla, hogy a Balatonon nagy hagyománya van a dolognak. Az északi parton két legendás helyet emlegetnek, ha szóba kerül a téma: az egyik Gyulakeszin található, a másik pedig Balatonfüreden a Muskátli borozó, vagy más néven Hatlépcsős.
A Hatlépcsősről voltak emlékeim, de már igencsak megkoptak, így mikor egy téli, balatoni hétvégén a környéken kószáltunk, egyik este Füred felé vettük az irányt.
Január 20, hétfő. Sejthetitek, hogy mekkora nyüzsgés van a környéken...semekkora.
A Hatlépcsősben mégis majdnem teljes teltház van, és minimum minden második ember velős pirítóst (is) kér. Ez itt nemhogy alap, de szinte már vallás.
Pedig a Hatlépcsős rendesen átalakult az elmúlt években.
A korábbi üzletvezető, a szintén legendás Valika átadta a stafétabotot, és ez nyilván változásokat is hozott magával.
Bár személyének hiánya biztos sokakat elszomorít, nézzük a dolgok jó oldalát: felélénkült a Facebook-kommunikáció, ahol minden héten megosztják a friss, ebédmenü ajánlataikat is, és lett egy helyes dizájn, valamint új étlap.
2019-ben benevezték a velőst a European Street Food Awards hazai válogatójára, és a magyaros kategóriában győzelmet is arattak. Ráadásul tavaly óta a balatonfüredi Városi Értéktárba is bekerült a pirítós.
Nem gyakran csinálunk ilyet, de most totális inkognitóban érkeztünk a helyre, és csak később, e-mailben érdeklődtem az új üzletvezetőnél, Marczell Csillánál a múltról és a jelenről, hogy megtudjam, vajon ez a velős még mindig az a velős-e. A válasz, amit kaptam, pedig több mint kielégítő volt. Gyakorlatilag elétek tudom tárni a Hatlépcsős minden titkát, így mielőtt a kóstolásról regélnék, olvassátok el ezt:
A Hatlépcsős és a balatonfüredi velős pirítós története:
“A Hatlépcsős indulása számunkra is homályos, pontos évszámot nem tudunk. Már az '50-es években is vendéglátóegység volt ezen a területen, talán cukrászda vagy fagyizó, később hagyományos borozó, de az már állami irányítás alatt. Aztán a rendszerváltás után ismét magántulajdonba került és bérbe lett adva. Úgy tudom, ez időben kezdődött a velős sztorija is. Akkor még nem volt konyha, csak valami főzőhelység, ahol mikróban készítették a krémet. 1997-ben eladóvá vált a hely, a gyakori bérlőváltások miatt eléggé lelakottan, és apósom megvette. Azt hiszem, két évig a meglévő állapotokat tartva üzemeltette, egyedül a velős receptjén csiszolt saját ízlésre, majd 1999-ben felújította. Ekkor épült a konyha is. Innentől kezdett a már sláger pirítósok mellett folyamatosan bővülni az étlap, de ebben az időszakban még mindig inkább borozó volt, amit az akkori fiatalok nagyon szerettek. Olcsóbb italok, csocsó és a pirítós volt a sláger.
2004-ben apósomék újabb vendéglátóegységbe kezdtek, ami nagyon sok idejüket vette el. Két gyerekük még tanult, így egy régi alkalmazottnak, a bizonyos Valikának lett kiadva a Muskátli Borozó, alias Hatlépcsős. Valika igazi nagyhangú kocsmáros típus, elfelejthetetlen karakter. 2016-ig ő bérelte a helyet, és ez idő alatt a folyamatosan fejlődő és egyre több turistát vonzó Füred szemében egybefonódott a neve a Hatlépcsőssel. Jár is neki dicséret, mert az apósomtól átvett recepttel egy egész országgal ismertette meg a velős pirítóst.
2016-ban viszont visszaadta a helyet, egészségügyi és egyéb magánéleti okokra hivatkozva. Ekkor kerültünk mi a képbe. Apósom szólt, hogy visszakapja a Hatlépcsőst. Én pont várandós voltam, párom, Bodor Imre szuper állásban külföldön, már kész koncepciónk volt a kisbabás időszakra, amikor jött a hír. De természetesen örömmel vállaltuk. Vali április elején adta vissza a helyet, mi pedig április 28-án már ki is nyitottunk. A fiunk május 10-én született, így totális káosz jellemezte az első nyarunkat. Azt se tudtuk mi a nevünk, nem aludtunk vagy a baba vagy az éjszakai Hatlépcsős műszak miatt. Egy dolog volt szent, a pirítós receptje és általunk még nagyobbra növelt mérete. Aztán lassan belejöttünk, évről-évre, nyárról-nyárra. A forgalmunk egyre jobb lett, a pirítós híre szárnyalt.
Egy alkalommal, tavaly nyáron valaki azt mondta: ez az igazi magyar street food. Ezután az elszólás után írták ki nem sokkal az European Street Food Awardsra a pályázatot. Először inkább csak poénnak szántuk a nevezést, végül óriási sikerünk lett.”
Lapozz a receptért!
