FELFEDEZŐ
A Rovatból

A pink már 150 évvel ezelőtt is ultramenő volt!

A Zsolnayról sokunknak a gazdag ornamentikájú és a karakteres, csillogó eozinmázas dísztárgyak jutnak eszünkbe, de a pécsi kerámiagyár történetének van egy (talán) kevésbé ismert fejezete is.
Mayer Kitti cikke HYPE&HYPER oldalon - szmo.hu
2022. május 02.



A HYPE&HYPER egy közép- és kelet-európai design- és életmódmagazin, amely a régió innovációi és kreatív projektjei mellett üzleti, stratégiai és közéleti kérdésekkel is foglalkozik. Célunk összegyűjteni és bemutatni azokat az egyedi történeteket, vállalkozásokat és kezdeményezéseket, amelyek nemcsak a világnak ezt a részét alakítják, hanem globálisan is relevánsak lehetnek.

A Zsolnay porcelán pink korszakról mesél – igazán élvezetes formában – a nemrégiben megjelent „A rózsaszín Zsolnay” című könyv. Mi már beszereztük, s most meg is mutatjuk!

Március 31-én este mutatták be Winkler Barnabás Ybl-díjas építész új könyvét a FUGA-ban, s a kirakatot is pinkbe öltöztették. Korábban is született már könyv Winkler gyűjtőszenvedélyéről: a 2007-ben megjelent „Kezdetben volt a rózsaszín” címet viselő kötetben az akkor több mint 500 darabot számláló rózsaszín Zsolnay kerámiák kerültek terítékre. Mára ez a szám 1500-ra ugrott, az egyedülálló gyűjtemény pedig 2011 decemberében visszakerült „szülővárosába”, Pécsre, ahol állandó kiállítás formájában ismerkedhetünk meg a rózsaszín tárgyak garmadával – a kuglófsütőktől a boros-, sörös- és vizeskancsókon, kelesztőtálakon át az unikálisnak tartott ételhordókig.

Nagy bánatomra a FUGA-beli könyvbemutatón nem tudtam részt venni, de néhány nappal később az Írók Boltjában lecsaptam egy példányra – hajtott a kíváncsiság. Bennem is egy olyan kép élt a Zsolnayról, mint talán sokak fejében: csillogó mázas kisplasztikák, vázák túlburjánzó díszítéssel, már-már giccsesnek gondolt kivitelben. A Zsolnay-univerzum számomra egyetlen befogadható szereplői az épületdíszítő kerámiák, melyeket talán a dimenzióváltás miatt gondolok „könnyebben fogyaszthatónak” reprezentatív, vitrinlakó társaiknál.

A sajtóanyagban olvasott „Egy különleges kötet nem csak a kerámia szerelmeseinek” alcímet csupán hangzatos olvasócsalogató fogásnak hittem, de amint kézbe vettem a könyvet, bebizonyosodott, hogy az állítás igaz (nálam legalábbis működik). Persze, én magam is tagadhatatlan tárgymániás hírében állok, és bár a műanyag az én legnagyobb favoritom, Winklerék könyve egy szempillantás alatt az ujjai köré csavart.

A vaskos, közel 400 oldalas magyar-angol nyelvű kiadvány akár csalódást is okozhatott volna: születhetett volna egy száraz, iparművészettörténeti szempontból mindenképp kifogástalannak tartott, de talán kevésbé olvasóbarát kötet is. És készülhetett volna egy szentimentális történetekkel teletűzdelt színes-szagos képes album, amely nélkülözi a szakmaiságot és csak óvatosan sorakoztatja fel a legfontosabb adatokat és információkat a téma kapcsán. Szerencsére, „A rózsaszín Zsolnay” szerzői és szerkesztői sem egyik, sem másik hibába nem csúsztak bele, sőt hála Hübner Teodóra szakértelmének, vizuálisan is élvezetes kiadvány született.

A könyv kapcsán használt „különleges” jelző nagyon is indokolt. Jó érzékkel adagolja az ismeretterjesztő információkat és archív felvételeket, felvázolja a szövevényes Zsolnay-történetet, s benne az 1850-es évektől 1900-ig gyártott rózsaszín használati tárgyak keletkezésének históriáját. És még sok minden mást is. Mert ez a kötet nemcsak tárgyakról, de történetekről is mesél, olvasmányos és szórakoztató formában – ez a valódi szuperképessége.

Tudniillik az oldalak lapozgatása közben kirajzolódik előttünk a szenvedélyes gyűjtő, Winkler Barnabás személye, aki maga meséli el egy-egy tárgy megszerzésének kalandos, fordulatokkal teli vagy épp megható történetét. És milyen jó, hogy ez a nézőpont vállaltan jelenik meg ebben a kötetben! Hiszen egy tárgy nem csupán adatok halmaza (méret, technika, készítés ideje és helye, stb.), hanem megfejtendő rejtély, titok, hagyomány, amitől még értékesebbé válik az idő múlásával.

„A rózsaszín Zsolnay” hasábjain rengeteg ilyen történettel találkozhatunk: kiderül többek között, honnan került a gyűjteménybe az első kuglófsütő, mit tartogatott Brüsszel több száz négyzetméteres régiségboltjának egyik eldugott zuga Winkler számára, és hogy milyen tárgyat hagyományozott a gyűjtőre a Sopronban élő Lonci néni. De megismerkedhetünk az Ecseri piac öreg régiségkereskedőjével, Borisszal és a „vacak kis kancsó”, vagy épp az óriásként emlegetett harmincliteres „balatoni” bödön történetével is.

És természetesen Winkler azt is elmeséli, hogyan és melyik pink darabbal indult a gyűjtőszenvedély nála – elmondása szerint nem gyűjtött soha semmit, se bogarakat, se növényeket, de még bélyeget sem, a rózsaszín Zsolnay azonban valamiért mégis megszólította, és azóta sem ereszti.

A személyes hangvételű sztorik és visszaemlékezések mellett persze sok érdekesség is kiderül a rózsaszín kerámiákról. A paraszti használati edények adaptációjaként megszülető tárgycsoport nagy népszerűségnek örvendett a polgári otthonokban is, csodájára jártak az 1873-as Bécsi Világkiállításon. Hogy például mennyire más volt százötven évvel ezelőtt az emberek tárgyakhoz fűződő viszonya, a kötet erre is emlékeztet minket: egy-egy lábas vagy kancsó akkor még fontos volt, meg kellett menteni (hála a „drótostótoknak”), vidékiek és városiak egyaránt szeretettel használták, miközben óvták és védték a háztartási edényeiket. Az egyik család például bádogossal rézfedelet csináltatott a boroskancsóhoz, egy másik vasfedéllel zárta le a zsírosbödönt. Tanulság lehet mindez a mai kor embere számára, a slow life mozgalom tekintetében különösen, miközben a teljesen gyanútlan olvasó azt is megtudhatja, hogyan különböztethetjük meg egymástól (forma alapján) a boros- vagy épp vizeskancsót, mitől volt különleges a „Bartkopf” névre keresztelt söröskancsó, vagy hogy milyen ötletes megoldásokkal álltak elő az akkori mesterek, ha a vizeskancsó fülének kialakításáról volt szó.

A könyv kapható a FUGA-ban és az Írók Boltjában, és hamarosan a nagyobb könyvesboltokban.

Szöveg: Winkler Barnabás, Kovács Orsolya

Design és kép: Hübner Teodóra

Fotók: Hübner Teodóra, Polgár Attila, Bege Nóra

Szerkesztő: Gáspár Zsuzsa

Olvasószerkesztő: Sződy Macó

Angol fordítás: Bob Dent, Rácz Katalin

Kiadó: Hap Galéria, Budapest, 2022

Ha tetszett, amit olvastál, látogass el a HYPE&HYPER oldalára vagy keresd őket a Facebookon és az Instagramon!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


FELFEDEZŐ
A Rovatból
A szakértő szerint 5 milliárd ember halna meg 72 perc alatt, ha kitörne egy atomháború
Egy szakértő szerint az emberiség 60 százaléka meghalna az első órában. A túlélők föld alá szorulnának, kivéve Új-Zélandot és Ausztráliát.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. április 19.



Egy atomtámadás után az emberek nagy része nem élne sokáig – állítja Annie Jacobsen, aki oknyomozó újságíró és a nukleáris háborúk egyik legismertebb szakértője. Szerinte ha kitörne a harmadik világháború, akkor az első 72 percben ötmilliárd ember halna meg. Erről egy tavaly megjelent podcastban beszélt, amit a LADbible szemlézett.

Jacobsen szerint az amerikai elnöknek csak hat perce lenne döntést hozni, ha észlelnének egy atomrakétát. „Ennyi idő alatt kinyitják a Fekete Könyvet, amiből választania kell egy ellentámadási lehetőséget.” Ezt a könyvet sokan csak „nukleáris aktatáska” néven ismerik.

Egy ballisztikus rakéta 26 perc 40 másodperc alatt jut el Oroszországból az USA keleti partjára. Jacobsen ezt így fogalmazta meg: „Ez már 1959-60 óta így van, amikor Herb York [nukleáris fizikus és a Pentagon volt tudósa] először elvégezte az elemzést, és ma is igaz. A ballisztikus rakétatechnológia nem változtatta meg a gravitáció törvényeit. Bármit csinálsz, akkor is ennyi idő kell a kilövéstől a célba érésig. Phenjan esetében a földrajzi elhelyezkedés miatt ez 33 perc.”

A szakértő szerint egy atomháború esetén szinte az egész világ lakhatatlanná válna. Elmondta, hogy a középső földrajzi szélességi övek környéki területeket jég borítaná be.

Iowát és Ukrajnát például tíz évig csak hó fedné.

Ezért ott megszűnne a mezőgazdaság, és „amikor a mezőgazdaság megszűnik, az emberek egyszerűen meghalnak”.

A nagy sugárzás miatt az ózonréteg is súlyosan megsérülne. „Annyira megsérülne és elpusztulna, hogy nem lehetne kimenni a napfényre – az emberek kénytelenek lennének a föld alatt élni és élelemért harcolni, kivéve Új-Zélandon és Ausztráliában.”

Jacobsen Brian Toontól, a légkörkutatás egyik vezető szakértőjétől tudta meg, hogy

csak két ország élhetné túl a nukleáris telet – ezek Új-Zéland és Ausztrália, mert ott megmaradhat a mezőgazdaság.

Jacobsen 2016-ban Pulitzer-díj döntős volt egy könyvével, ma már a Columbia Egyetem egyik szakbizottságának tagja.

A teljes, angol nyelvű beszélgetést itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

FELFEDEZŐ
A Rovatból
Tíz métert zuhant a felesége elől összekötözött lepedőkön menekülő férfi
Szeretőjével volt egy ravensburgi szállodában, amikor váratlanul megérkezett a felesége. Két lepedőn próbált meg leereszkedni, de lezuhant.


Szokatlan jelenet játszódott le nagypénteken a németországi Ravensburgban, ahol egy férfi igencsak különös módját választotta annak, hogy elkerülje a kellemetlen magyarázkodást, írja a Südkurier.

A 66 éves férfi éppen egy hotelszobában töltötte az időt a szeretőjével, amikor váratlanul kopogtatás zavarta meg őket – a felesége állt az ajtó előtt. A férfi pánikba esett, és úgy döntött, az ablakon keresztül próbál meg kijutni a negyedik emeletről.

Két lepedőt kötött össze, és ezek segítségével próbált leereszkedni az utcára.

A szokatlan megoldás azonban nem hozta meg a várt eredményt: a férfi elveszítette a fogást, és tíz métert zuhant, mielőtt a szálloda előtetőjén landolt.

A baleset következtében súlyosan megsérült, mentő szállította kórházba. A városi rendőrség tájékoztatása szerint „állapota nem életveszélyes, a körülményekhez képest jól van.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

FELFEDEZŐ
A Rovatból
Magyar Péter szinte lemásolta tavaly húsvéti fotóját, csak most új barátnőjével
Ismét a természetbe látogatott, ismét a kedvesével, aki azonban már nem Vogel Evelin, mint a tavalyi ünnepkor.


Ha húsvétvasárnap, akkor irány a természet – ez lehet a jelszava Magyar Péternek, aki 2024 után idén is az erdő felé vette az irányt a keresztények legnagyobb ünnepén.

Egy évvel és néhány héttel ezelőtt, március 31-én (tavaly akkor volt húsvét) még Vogel Evelinnel posztolt közös fotót egy erdei kis patak mellett:

Azt valószínűleg elég sokan tudják, annak a kapcsolatnak milyen vége lett: miután a politikus bejelentette, hogy szakítottak, Vogel ősszel az Indexnek kitálalt a kapcsolatukról, de mint kiderült, többször titokban készített hangfelvételt a politikusról, aki zsarolás miatt fel is jelentette őt.

Magyar Péter aztán idén tavasszal posztolt közös fotót új párjával, aki a Tisza Pártban tölt be fontos szervezői feladatot.

Húsvétvasárnap pedig ismét egy szerelmes posztot tett ki a Facebookra, ezúttal azonban már Ilivel. Mint írja:

„Sonka után, locsolás előtt. Valahol a Mátrában. Sok locsolót és/vagy hímes tojást holnapra!”

Ehhez pedig dukált a közös fotó is:

Korábban egyébként a Tisza Párt elnöke húsvét alkalmából azt ígérte: újra lesz magyar feltámadás, és jövő húsvétkor már másik Magyarországra ébredünk.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


FELFEDEZŐ
A Rovatból
Magyar Péter régi álma teljesült: palóc viseletben locsolkodott Hollókőn – videóval
A TISZA Párt a húsvét hétfői napját sem töltötte tétlenül: Hollókőn idézte fel a régi népszokásokat. Nem is akárhogyan és nem is akármiben.


„Egy régi álmom teljesült ma: palóc viseletben egy igazán autentikus locsolással kezdtünk korán reggel a festői Hollókőn” – írta Magyar Péter a Facebookon. A TISZA Párt elnöke egy locsolóverssel is készült:

„Palócföldön szép virágszál,

El ne hervadj locsollak már!

Tiszta vízzel megöntözlek,

Virágozzál sokat, kérlek!”

A vers után után pedig az előzetes engedély birtokában, vödörrel locsolt le öt nőt, köztük a barátnőjét is.

Magyar Péter locsolkodását itt lehet megtekinteni:


Link másolása
KÖVESS MINKET: