50 történet Magyarország legnagyobb szabadtéri gyűjteményének 50 évéből
Idén ünnepli alapításának 50. évfordulóját a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum. A születésnapot pedig egész évben különleges kiállításokkal és programokkal köszönti az intézmény.
A Skanzen 50 című tárlat az elmúlt évtizedeket mutatja be 50 tárgyon keresztül, júniusban pedig az alapítás korszakára emlékeznek a Hé’67 című új időszaki kiállítással.
Magyarország legnagyobb szabadtéri gyűjteményét 1967-ben alapították. A Skanzen azért is különleges, mert itt a Kárpát-medence valamennyi tájegységének jellegzetes építészetét, lakáskultúráját és életmódját megismerhetitek a 18. század közepétől a 20. század közepéig.
A szentendrei Skanzen gyűjteménye közel 400 épületből, 80 ezer műtárgyból, 9300 általános és 6329 történeti értékű adattári tételből, 118 ezer fotóból, 21 117 diából áll.
A természetvédelmi területen álló épületek és azok berendezései mind műtárgyak, és sokszor már pótolhatatlan értéket képviselnek. Az itt látható épületek jelentős részét szó szerint darabonként bontottak szét, minden fázist rögzítettek, minden darabot számoztak, majd úgy szállították át Szentendrére.
A darabokból pedig az építészeti és néprajzi kutatások és felmérések alapján építették fel újra az épületeket, hagyományos építészeti eljárásokkal. A házakat folyamatosan rendben tartják, mintha lakott lenne, mert csak így lehet az állagukat megóvni – mesélte el dr. Sári Zsolt, a múzeum főigazgató-helyettese a Szeretlek Magyarországnak.
A terület bővítése pedig folytatódik, hamarosan megkezdődnek a munkák, és felépül Erdély épületegyüttese. Valamint a tervek szerint feldolgozzák a 20. századi magyar falut és életmódot is.
Ám a Skanzen nem egyszerűen csak egy kiállítóhely. Itt mindig zajlik az élet, folyamatosan szerveznek programokat, bemutatókat, kézműves foglalkozásokat, színházi előadásokat, de vannak táborok is.
– mondta dr. Sári Zsolt. Az intézmény a gyűjtésen, kutatáson kívül egyik legfontosabb feladatának a múzeumpedagógiai munkát tartja. Eddig több mint 19 800 csoport, kb. félmillió gyerek vett részt a foglalkozásokon.
Skanzen 50
A Skanzent természetesen be kell barangolni, bekukkantani a házakba, beülni egy-egy foglalkozásra, vagy élvezni az ünnepi időszak különleges programjait. Ám ha szeretnétek többet tudni a múltjáról, megismerni izgalmas részleteket, akkor nézzétek meg a Skanzen 50 című kiállítást a Skanzen Galériában.
Az intézmény 50 éves múltját, jelenét és jövőjét mutatják be 50 személyes történeten és tárgyon keresztül.
A múzeum egykori munkatársai, akik az alapításkor formálták az intézményt, mai dolgozók, közéleti személyiségek – köztük Mádl Dalma, Aknay János festőművész, Rudolf Péter színész-rendező, Palenik József, a Lajta Néptánc Együttes vezetője – mesélnek a Skanzenhez fűződő élményeikről.
A másik kedvence Rassy Tibor írása. A történeti gyűjtemény létrehozója és kezelője egy kitalált történetet írt meg egy nagymamáról. Rajta keresztül mutatta be, hogy milyen érzés egy kutatónak megtalálni a megfelelő házat, és azt áttelepíteni a Skanzenbe. És milyen élmény az, amikor a nagymama viszontlátja az otthonát, de már egy új helyen.
Amire pedig nagyon büszkék a Skanzenben, az az integrált tábor, ahol egészségesek és fogyatékkal élőkkel közösen töltenek el egy hetet, közösen csinálnak mindent, és segítik, tanítják egymást kölcsönösen. Az élményeikről készült filmet a kiállításon megnézhetitek.
De kiderül az is például, hogy miért a nemesborzovai harangláb lett a Skanzen jelképe, és mi lett az épülettel. Vagy látható Európa leghosszabb, 2,1 km-es múzeumon belüli vasútja, a Skanzen vonat első vasúti jegye. És megismerhetitek az észak-amerikai diaszpóra-kutatás során gyűjtött magyar eredetű adóscédula-tartót is.
A Skanzen munkája pedig itt nem ér véget. Mert egyre bővül a múlt, amit ugyanúgy fel kell dolgozni, meg kell őrizni. A múzeum főigazgató-helyettese a jövőről ezt mondta:
Bemutatjuk a 20. század nagy változásait, az átalakult falut, annak társadalmát és kultúráját. Ezért kutatjuk a kockaházat, a mozit, a téeszt, az ingázást. Ezért gyűjtjük azokat a tárgyakat, amelyek az elmúlt évtizedben meghatározták a falusi életmódot, legyen szó divatról (otthonka), mobilizációról (személygépkocsi), megváltozott táplálkozási szokásokról (zacskós tej) vagy éppen a kommunikációról (televízió).
A gyűjtött anyagokból most a születésnapra összeállítottak egy kiállítást Hé’67! A világ, amelyben a Múzeum született címmel. A tárlatot június 12-től láthatjátok a Skanzenben.
Bővebb információk ITT.
