Az ünnep pszichológiája – Miért fontosak a családi rituálék?
A családok különböznek a rituáléik, azok minősége, mennyisége, megélésük intenzitása tekintetében. Janine Roberts hat családtípus különböztet meg:
1. az alulritualizált családok nem jelölik, és nem ünneplik a családi változásokat rituálékkal és nem kapcsolódnak a nagyobb társadalmi rituálékhoz sem, így jelentősen lecsökken számukra az olyan előnyökből való részesülés, mint az összetartozás erősítése,
2. a mereven ritualizált családokat erős formai kötöttség jellemzi, kevés módosításra adnak lehetőséget, az előírások túlzott kötöttsége nem követi a családi változásokat,
3. kiegyensúlyozatlan vagy aszimmetrikus ritualizáció esetén az egyik családtag által előnyben részesített hagyományok háttérbe szorítják egy másik családtag rituális hagyományai és igényeit,
4. az üres ritualizáció a jelentésvesztés ellenére fenntartott gyakorlat, a szimbolikus tartalom nélkül kötelezően végrehajtandó feladatok inkább a distresszhez járulnak hozzá, mintsem a család egység élményét erősítenék,
5. a rugalmasan alkalmazkodó család képes a fejlődési szükségletekhez és változásokhoz igazítani a rituális jelentéseket és formákat, újraírni a szerepeket, folyamatokat,
6. a váratatlan változások, családi traumák vagy nagyobb társadalmi események, mint pl. a háború a rituálék megszakadásához vagy a rituálé nyílt megélésének korlátozottságához vezethetnek. Ezekben az esetekben nincs lehetőség a rituális élmény teljességének megtapasztalására, mert korlátozottá válhat a rituális szimbólumok, tárgyak alkalmazási köre, vagy sérülhet a szereplők köre.
Az ünnepi rituálék jellegzetességei
Az ünnepi rituáléknak van néhány sajátossága az átmeneti rítusokhoz képest. Egyrészt az ünnep alapvető kulturális ideákat, értékeket hordoz a családi kapcsolatokra és kulturális azonosságtudatra vonatkozóan.
Ünnepekkor a magatartásunkra vonatkozó közösségi szabályozás is erősebb,
karácsonykor például számos hallgatólagos, de kötelező vagy elvárt norma hat a családtagok viselkedésére úgy, mint az „ünneplési norma”, „kötelező családi intimitás”, „kötelezően elhúzódó családi együttlét”, „kötelező találkozások”, „ajándékozási norma”, „nézeteltérések felfüggesztésének normája”, „veszekedési tilalom”, vagy a „családi amnesztia” normája.
Külsőségekben is kiemelkednek, magasabb fokú dekorativitás és szimbolikus telítettség jellemző rájuk. Az évkör vonalán vagy az életút folyamán elfoglalt sajátos helyük által pedig
kiemelkednek a hétköznapokból, strukturálják az időt, láthatóvá teszik a család időbeni egységét, de egyben figyelmeztetnek az idő múlására is.
Az együtt megélt ünnepek alkalmat adnak a már jelen nem levő családtagok felemlegetésére, az ősökről történő beszélgetésre, megemlékezésre, mely egyszerre teszi megtapasztalhatóvá a családi stabilitás, a családi kapcsolatok változásának elkerülhetetlensége és a mulandóság élményét a fiatalabbak számára.
Az ünnepi rituálék azáltal, hogy egy nagyobb közösséghez és a közös múltunkhoz kapcsolnak minket, magukban hordozzák az egységben látás, a magasabb megismerés lehetőségét is, és alkalmat adnak a tudattalannal való szembesülésre is.
"Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodj belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a hétköznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nem csak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepelnek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben." (Márai Sándor: Füveskönyv)
