SZEMPONT

Lebeszélték a mamát, hogy begyömöszölje a bejglit a kézipoggyászba

Külföldön élő magyarokat kérdezett meg az Abcúg Európa különböző országaiból, hogy hol és hogyan töltik a karácsonyt.

Fődi Kitti, Zsilák Szilvia cikke az Abcúgon - szmo.hu
2018. december 26.

Van, ahol a nagymama utazik ki, szalámival és túrórudival felpakolva, van, aki elképzelhetetlennek tartja a karácsonyt a családja nélkül, és már jó előre kiveszi a szabadságát. Van, akit a főnöke nem enged haza, és természetesen olyan is, akinek már a külföld jelenti az otthont.

A karácsonyt a családdal együtt szokás tölteni, de mi van akkor, ha a családtag több ezer kilométerre, egy másik országban él? Lassan mindenkinek van olyan rokona, aki külföldre költözött, és az ő esetükben mindig nagy kérdés, hogy kivel és hol töltik az ünnepeket. Egy Párizsban élő nőnek az a természetes, hogy nyolc éve mindig hazajár, de nem mindenki ül az ünnepek közeledtével repülőre, egy Angliában dolgozó nőt a munka és a szürreálisan magas repülőjegyárak tartanak vissza, egy Norvégiában élő lány pedig már külföldön érzi otthon magát. Egy Hollandiába költözött család pedig azt a megoldást választotta, hogy a nagymamát mozgósítja az ünnepekkor. Azt is megkérdeztük, hogy különbözik-e az ünnep külföldön, milyen szokások ragadtak rájuk, és mi az a magyar szokás, amiből nem engednek. Egyeseknél már december eleje óta áll a karácsonyfa, mások viszont el sem tudják képzelni, hogy szenteste előtt feldíszítsék a fenyőt, de van, ahol töltött káposzta és bejgli nélkül is létrejön a karácsonyi hangulat.

Nóra több mint egy éve költözött ki Hollandiába a férjével és a kislányával, a testvére pedig már régebb óta kint él a párjával. A 73 éves “fittipaldi” anyukája maradt Magyarországon, akinek két testvére is gondozásra szorul, ő pedig még nyolc órában dolgozik egy bioboltban. Idén, csakúgy mint tavaly karácsonykor, ő repül ki Hollandiába ünnepelni. Több oka is van annak, hogy a mama utazik:

Jobban megéri, ha az anyukája megy ki hozzájuk: olcsóbb egy embernek a repülőjegy, mint ötnek. Egy autóval nagyon kényelmetlen lenne a 18 órás út, ha két kocsival mennek, akkor viszont lényegesen többe kerülne az utazás, mint a mama repjegye, amit oda-vissza útra tizenegyezer forintért vásároltak. Az ünnepek környékén amúgy is hatalmas a forgalom, a testvére egyszer megkísérelt kocsival hazajutni, 26 órába telt. Ráadásul Nóráék már december 27-én dolgoznak, tehát evidens volt, hogy az anyukája megy ki.

A mama már novemberben elküldte az ajándékait egy dobozban, mert ő csak egy kézipoggyásszal utazik. A csomagra ráírta, hogy nem szabad felbontani.

Ha hazamennének, a mama “picinyke” 38 négyzetméteres lakásában el sem férnének öten. Hollandiában már bérelnek az önkormányzattól egy ” gyönyörű szép” négy hálószobás szociális bérlakást, ahol együtt fognak ünnepelni. Magyarországon teljesen felszámolták az életüket, Hollandiában terveznek hosszútávon élni. Mindkettőjüknek egy jó nagy devizahitellel terhelt otthona volt, amit eladtak, kifizették a hitelt, és új életet kezdtek.

“Szerencsére nem ismerem a honvágyat, emberekhez kötődöm, s ahol ott vannak a szeretteim, ott jól érzem magam. Ha az anyukám itt élne velünk, akkor teljes lenne a boldogságom, és év közben nem is utaznék haza.”

Nóra arról számol be, hogy óhatatlanul ragad rájuk a kinti szokásokból, elsősorban a gyerek miatt. Idén már náluk is december elejétől áll a karácsonyfa, mert a hollandoknál az advent azzal kezdődött, hogy feldíszítették a fákat. Viszont van, amiben ragaszkodnak a régi szokásokhoz. Hollandiában a Mikulás a non plusz ultra, aki Spanyolországból érkezik gőzhajón, Fekete Péterek kíséretében, akik a kéményben rájuk rakódott hamutól lettek koszosak. Hollandiában ez a nagy ajándékozás időszaka, karácsonykor már csak kisebb meglepetéseket adnak egymásnak. Nóráéknál viszont továbbra is a Jézuska hozza a nagyobb ajándékokat. A mama már novemberben elküldte az ajándékait egy dobozban, mert ő csak egy kézipoggyásszal utazik. A csomagra ráírta, hogy nem szabad felbontani. Az ünnepi asztalra pedig hagyományos magyar ételek kerülnek, például halászlé és töltött káposzta, amit közösen készítenek el. A mama már jó előre elküldte a mákot és a diót is, hogy meglegyen a zserbó és a bejgli, emellé szaloncukrot és füstölt kolbászt is postázott.

“Szerencsére arról viszont sikerült lebeszélni, hogy a frissen sütött bejgliket begyömöszölje a kézipoggyászba.”

Eljátszottuk, hogy karácsony van

,,Nem is tudjuk, hogy mekkora ünnep a karácsony, amíg nem külföldön töltjük. Előtte én is csak úgy gondoltam rá, hogy jaj, megint fát kell díszíteni, ajándékokat kell venni” – mondja Völgyesi Katalin.

Katalin öt évvel ezelőtt költözött Zürichbe, akkor még a barátjával, most viszont már egyedül él. Az első évben bébiszitterként dolgozott, aztán egy rövid ideig egy boltban árufeltöltőként, de az utóbbi négy évet már a reptér egyik dolgozójaként töltötte. Az első időszakban annyira honvágya volt, hogy 3-4 hetente járt haza, de karácsonykor nem engedték haza a főnökei, mert akkor még próbaidőn volt a boltban, ezért egyértelmű volt, hogy ki kell hagynia a karácsonyt. Katalin úgy fogalmazott, hogy ez felért egy késsel a hátába.

"Pár héttel karácsony előtt hazamentem, és a családommal eljátszottuk, hogy karácsony van. Állítottunk fát, volt karácsonyi menü és ajándékoztunk is. Amikor Zürichben eljött a 24-e, akkor az nagyon kemény volt, sírva Skypoltam a családommal. Megfogadtam, hogy ez az első és utolsó, hogy én nem otthon töltöm a karácsonyt”

– emlékszik vissza.

Katalin ráadásul szenteste délután kettőtől este tízig dolgozott, akkor jött rá, hogy valójában milyen fontos is neki ez az ünnep. Minden évben úgy veszi ki a szabadságát, hogy a karácsonyt a családjával tölthesse, ennek viszont az az ára, hogy szilveszterkor kell dolgoznia, de azt mondja, hogy sosem kérdés, hogy melyiket válassza. Szenteste előtt pár nappal hazautazik, ahol a szokásos magyar menü, töltött káposzta, bejgli, mézeskalács várja. A fát neki kell feldíszítenie otthon is és a szomszédban lakó nagyszülőknél is, akik átmennek hozzájuk az esti vacsorára, amit az ajándékbontás követ. A lánynak nem is igazán az a fontos, hogy Magyarországon töltse az ünnepet, szerinte ott van a karácsony, ahol a család van. Egyszer ezért nem is ment haza, hanem azt az ajándékot adta a családnak, hogy ők látogassanak ki hozzá Svájcba. Katalin készítette a karácsonyi menüt, hogy megteremtse az otthon ízeit, életében először főzött egyedül töltött káposztát, sütött zserbót.

A lány az ünnepre való hangolódásból sem akar kimaradni, amiért külföldön van, ezért már novemberben fát állít, feldíszíti a házat, mézeskalácsot süt. Idén 22-én jön haza, de hogy ráhangolódjon az ünnepre, felállított három karácsonyfát a ház különböző pontjain, a kandallóra adventi naptárként 24 zoknit tűzött, és az egész lakást karácsonyi díszek lepik el.

Már nyolc éve itthon karácsonyozik

Gabriella már nyolc éve él Franciaországban, de neki teljesen megszokott, hogy minden karácsonyt a családjával tölt Budapesten. Egy multinacionális cégnél dolgozik, ahol szerencsére ki kellett venni szabadságnak a két ünnep közötti napokat. De nem csak ez az oka annak, hogy hazautazik. Gabriella az életének a nagy részét Magyarországon töltötte, ezért ragaszkodik a magyar hagyományokhoz, illetve látja az édesanyján, hogy számára mennyire fontos, hogy ilyenkor együtt legyenek. Egy másik lényeges szempont, hogy nincs igazából messze Párizs, New Yorkból valószínűleg kevesebbet járna haza – fűzi hozzá. Gabriella már januárban vagy februárban megveszi a karácsonyi repülőjegyet, ami általában 135-140 euró, oda-vissza útra. A légitársaság engedi a 23 kilogrammos poggyászt, ami főleg a visszaúton fontos, amikor kell a hely a téliszaláminak, a savanyú káposztának és a túró rudi hegyeknek, – ezek néhány hétig kitartanak, utána pedig visszaáll a francia ételekre.

Jelen pillanatban egyedül él kint, de nagyon sok barátja van Párizsban. A francia barátaival általában karácsony előtt vagy újévkor ünnepelnek. Azt tapasztalta, hogy a franciák ilyenkor szeretik azokat a kuriózumokat tálalni, amit nem esznek minden nap, például lazacot, kaviárt, drágább pezsgőt, kacsamájat, fürjtojást. Speciális süteményük, például a Galette des rois (Háromkirályok pitéje), amit társaságban vágnak fel, és aki megtalálja benne az elrejtett figurát, az felteheti a koronát a fejére, aznapra ő lehet a király vagy a királynő. Ezt a süteményt, valamint sajtokat hoz haza a családjának, – minden mást itthon is meg lehet venni. Ami számára furcsa, hogy a franciáknál nem jön a Mikulás, hanem december elsejétől feldíszítik a karácsonyfát, kidekorálják az ablakokat és az ajtókat. Karácsonyfát odakint ő nem állít, viszont a párizsi lakást feldíszítette.

Ami Gabriella számára furcsa, hogy a franciáknál nem jön a Mikulás, hanem december elsejétől feldíszítik a karácsonyfát, kidekorálják az ablakokat és az ajtókat.

Gabriella 24-én érkezik meg az anyukájához, ahol az öccsével feldíszítik a karácsonyfát, közben pedig segítenek a főzésben. A karácsonyi menüben mindenképp szerepel a halászlé, sült kacsacomb és különböző magyar sütemények. A 93 éves szomszéd bácsival pedig már hagyomány, hogy minden karácsonykor megisznak egy italt.

Itthon a régi barátaival elmennek forralt borozni a karácsonyi vásárba, majd pedig közösen elutaznak Ausztriába síelni. Nekik például francia szaloncukrot szokott hazahozni, amiből, ha kihúznak egy zsineget egy kisebb tűzijátékot csinál egy kisebb pukkanás kíséretében. A Facebook megkönnyíti a kapcsolattartást az itthoni barátaival, a francia barátságoknak úgy fogalmaz, hogy nincs olyan régi gyökere, mint akiket már 30-40 éve ismer.

Család nélkül is van karácsony

Rita már öt éve él Norvégiában, már nagyon várja, hogy megkaphassa a norvég állampolgárságot is, ő egyáltalán nem vágyik vissza karácsonykor, hiszen neki már északon van az otthona.

"Az első 2-3 évben még karácsonykor Budapestre utaztam, de idővel egyre természetesebb lett, hogy itt töltöm a karácsonyt, mert itt érzem magam otthon. A haza, az otthon itt van, nem ott.”

Rita még azt sem tudta előre megmondani, hogy Norvégiában hol és kivel karácsonyozik. Az idei karácsonya kicsit más, mert a kint töltött ünnepeket eddig mindig az aktuális párjával töltötte, de most nem bánja, hogy éppen egyedül van. Az itthoni családi drámák sem hiányoznak neki karácsonykor, hiszen pont ezeket a veszekedéseket hagyta maga mögött a kiköltözéssel. “Az én családom nem egy rossz család, talán kicsit bonyolultabbak és drámaiabbak, mint az átlag, de azt hiszem, szeretnek és hiányzom nekik.“

"Szerintem a legfontosabb az lenne, hogy mindenki azt és úgy csinálja karácsonykor, ahogy az jól esik. Ha edzeni van kedved, vagy csak otthon lenni és olvasni, az is tökéletes. Szerintem az emberek túlszervezik magukat, és túlzottan akarják követni a hagyományokat. A karácsony egy ünnep, pihenésről kell, hogy szóljon!"

A szülei már rég elfogadták, hogy egy másik országban él és karácsonyozik, de a nagyszülőknek ez nehezebb. “Még, mindig kérdezik persze, hogy jövök-e. De tudják, hogy kizárt; már csak azért is, mert Norvégiában van számomra igazi tél, jó hangulat és nyugalom.” Magyarország pedig igazából már szinte semmit nem jelent számára, bár a karácsonyi hangulatot a fővárosban még mindig szépnek találja. Szomorúnak látja az ország gazdasági helyzetét, és hogy mennyire nincs pénzük az embereknek, – főleg Norvégiához viszonyítva.

Rita mára számos norvég szokást átvett, mert úgy érzi, hogy az a kultúra sokkal közelebb áll hozzá, mint bármelyik másik. Szerinte nem sok különbség van a karácsonyi szokásokban, ez az ünnep elsősorban a családlátogatásból áll, sokan pedig ilyenkor mennek síelni azon a környéken, ahol lakik. A norvégok általában még karácsony előtt feldíszítik a fát, ő – bár december elején felállította a fenyőt, amit az erdőből hoztak -, azt nem tudja elképzelni, hogy szenteste előtt fel is díszítse.

“Norvégiában van számomra igazi tél, jó hangulat és nyugalom.” – mondja Rita.

“A norvégok karácsonyi ételeit nem csípem; anyu karácsonyi menüje hallal és krumplisalátával, tökéletes, valamint hiányzik a nagymamám töltött káposztája és húslevese is. Időnként nosztalgiával gondolok azokra a karácsonyokra, ahol anyu főz 24-én, mi meg díszítjük a karácsonyfát, és valakinek mindig el kell szaladnia a boltba valamiért, ami elfelejtődött.”

Csilla öt évvel ezelőtt költözött ki barátjával Leicesterbe, Angliába. Idén nem tudnak hazajönni karácsonyra, mert a lány a vendéglátásban dolgozik, és egyáltalán nem kapnak kimenőt karácsonyra, ráadásul a repülőjegy is túl drága nekik ebben az időszakban. Az első három évben, amíg a lány egy raktárban dolgozott, minden évben hazajöttek, előfordult, hogy kocsival vágtak neki a hosszú útnak. Az első években erre nagy szükségük volt a honvágy miatt, nagyon itthon akartak lenni, ezért mindig ennek megfelelően tervezték a szabadságokat.

Néhány éve azonban már csak kettesben ünneplik a karácsonyt, ami eleinte nem volt könnyű, mert a lány hozzászokott ahhoz, hogy 10-15 családtaggal tölti együtt a szentestét, amit most azzal próbálnak kompenzálni, hogy áthívják azokat a magyar barátaikat, akik szintén nem tudtak hazamenni az ünnepekre. A lány szenteste este nyolcig dolgozik, mert az étteremnél szabály, hogy nem vehetnek ki szabadnapot decemberben. Csilla azt mondja, hogy tisztában volt azzal, hogy mit vállalt, amikor a vendéglátásban kezdett el dolgozni. De még ha a munka nem is lenne akadály, akkor sem biztos, hogy hazajönnének, mert az ünnepek környékén a legdrágábbak a repülőjegyek, kettőjüknek 400 font, vagyis nagyjából 140 ezer forint lenne, amit csak nehezen tudnának kigazdálkodni.

Csilla igyekszik őrizni az otthonról hozott hagyományokat, ezért az angolokkal ellentétben ő nem állít már novemberben fát, csak 24-én. Egy lemezlejátszót is beszereztek, ami korábban otthon is volt, és a karácsonyi menü is ugyanaz. Szenteste felhívják a szülőket videóhívással, és közösen koccintanak egyet.

Szerinte ki lehet bírni a karácsonyt a család nélkül, mert ha nem is azon a napon, de egy-két hónappal később úgyis hazalátogatnak, most például februárban fognak.

"Nekem mindig hiányzik a családom, amikor itt vagyok, nem az a fontos, hogy mikor, hanem az, hogy találkozzunk” – mondja.

KÖVESS MINKET:

Népszerű

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Szökésben egy szekszárdi pár, akik bevonták a szexjátékba a nő 10 éves kisfiát

A pár nem jelent meg a bíróságon, és a rendőrség sem találta őket lakcímükön. Az ügy vádlottjai Németországban vagy Spanyolországban lehetnek.

KÉK HÍREK

Kovács Lajos: Gyárfás Tamás meg akarta öletni Fenyő Jánost

A Frizbi vendége volt a legendás nyomozó, és új részleteket árult el a Fenyő-gyilkosság hátteréről. Kovács Lajos szerint az ügy hemzseg a hazugságoktól és a kételyektől.

KÉK HÍREK

Hatalmas bombát találtak a városligeti hőlégballonnál

A bomba egy csőtörés javítása során került elő a hőlégballon közelében. A tűzszerészek szerint nem volt szükség lezárásokra.

Címlapról ajánljuk

SZEMPONT

Kéri László: Fel vannak készülve az azonnali menekülésre is - országjáráson a Kéri-házaspár

Kéri László és Petschnig Mária Zita hónapok óta járják az országot a Tisza-szigetek meghívására. Mádra mi is elkísértük őket, ahol arról beszélgettünk, miért csinálják és milyen élmények érték őket eddig.

Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2025. április 19.

Kéri László és felesége, Petschnig Mária Zita tavaly óta járják az országot a Tisza-szigetek meghívására. Azt mondják, nem akarnak politikaformálók lenni, csupán informatív előadásaikkal segítenek, hogy az emberek tisztábban lássák a politikai és a gazdasági összefüggéseket.

Ahogy Petschnig Mária Zita mondja,

sokan már korábban is ismerték külön-külön a tényeket, de az, hogy rendszerben is elmesélik, sokat segít.

A mádi művelődési ház teljesen megtelt, ahogy a korábbi hasonló rendezvényeken is ez történt országszerte. Bár olykor nehéz megfelelő helyszínt találni az előadásokhoz, vannak települések, ahol bezárulnak az ajtók, ha kiderül, kik érkeznének.

A pénzügyi és politológiai elemzések sorozata a nyár közepéig folytatódik. A közgazdász–politológus házaspár tudatosan korlátozza saját szerepvállalását: a kampány közeledtével befejezik a fellépéseiket.

Helyszíni riportunk

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Mérgezett csokitojással ölt a brazil nő: két gyerek halt meg, csak mert féltékeny volt

Elhunyt annak az anyának a második, idősebb gyereke is, aki megosztotta családjával az ajándékba kapott csokitojást. A gyilkos féltékenységből küldte a mérgezett húsvéti csomagot.

KÉK HÍREK

Elmagyarázta a rendőrség, hogy miért rontottak rá a TEK-esek a törökbálinti drogkereskedő szomszédjára

A kommandósok először egy rossz házba mentek be, ahol egy kisgyerek és egy idős nő tartózkodott. A valódi célpont később fegyvert rántott és megsebesítette magát.

KULT

Fekete öves taekwondós, az anyjának köszönheti a karrierjét, és a Föld 100 legnagyobb hatású embere közé sorolták – 35 érdekesség a 35 éves Dev Patelről

A Gettómilliomos főszereplőjeként robbant be a filmvilágba 18 évesen, azóta pedig talán a leghíresebb indiai származású színész lett belőle, sőt, van, aki szerint ő a legszexibb élő férfi.

SZEMPONT

„Az ország leszar minket, úgy, ahogy vagyunk, de itt kell lennünk” – A nap, amikor korlátozták a gyülekezési jogot Magyarországon

A Momentum blokádjában néhány tutcatnyian vettek részt, a tüntetésre egy-két ezren jöttek el, és alig párszázan maradtak a végére. Akikkel beszélgettünk, pesszimisták voltak, le lehet-e békés választásokon váltani a Fideszt.

Fischer Gábor, fotó: Nagy Boglárka és a szerző - szmo.hu
2025. április 15.

Az alaptörvény 15. módosítása teszi lehetővé, hogy betiltható legyen a Pride. Természetesen nem ezt írta bele a Fidesz a törvénybe, hanem csupán annyit, hogy a gyermekek jogai más szabadságjogokat megelőznek, kivéve az élethez való jogot. De amennyiben úgy értelmezik (márpedig a politika nyomására úgy fogják), hogy a melegek vonulása sérti a gyermekek jogait, akkor betilthatóvá válik egy ilyen rendezvény.

Tegnap volt a módosítás zárószavazása, amit a Fidesz–KDNP mellett a Mi Hazánk is megszavazott. Erre az alkalomra hirdette meg az Országgyűlés épületének blokádját a Momentum.

Villamossal mennék a Kossuth térig. Az eredeti tervem szerint egy megállót mentem volna, azonban félúton megállítja a villamost egy szoros rendőrsorfal.

Kiderül, csak eddig jöttünk, mert lezárták a rendőrök az egész Kossuth teret majdnem minden irányból, csak a Szalay utca felől közelíthető meg. Ezt a lezárást semmi nem indokolja, mivel a téren alig van tüntető, bőven közlekedhetne a villamos. Ahogy a környező utcák zárása is csupán annyi célt szolgálhat, hogy aki a térre igyekszik, kerülhessen egy nagyot.

Leszállok a villamosról, a rakpart felé veszem az utamat. A töküres utcákon hermetikus rendőrkordon, ami, ahogy sejtettem, a rakpart zárásával folytatódik. Itt veszem hasznát a sajtóigazolványomnak, ami nélkül esélyem sem lenne lejutni a mélygarázs alsó rakparti bejáratához. Két sorban állnak a képviselők, mögöttük és körülöttük rendőrök. Elsőként Sebők Éva momentumos képviselőhöz fordulok, hogy mi van itt most. Tőle csak annyit tudok meg, hogy saccra 60–70 fideszes képviselő lehet bent szerinte, tehát még nincs meg a kétharmad a szavazáshoz. Közbevetem, hogy az állami média elől is simán felszedték és elvitték őket rendőrök, amire annyit válaszol, hogy bízik benne, hogy

ha egyet elvisznek, kettő ül majd a helyébe.

A fenti tér felől ugyanis a lépcsőn még szabad a lejárás. De fentről nem jön senki le, csak biztatják a maroknyi momentumost. Lent azonban forrósodik a helyzet. Érkezik még egy adag rendőr, érzékelhetően közeledik a pillanat, amikor megpróbálják felszámolni a blokádot. Az eddig álló képviselők és civilek leülnek, szorosan egymás mellé. Felkészülnek arra, hogy elvigyék őket, előkerülnek a gyorskötözők, hogy egymáshoz kötözzék magukat.

Csak a blokádban részt vevők vannak lent, kétszer annyian a sajtótól, és még vagy húsz szimpatizáns. Ekkor

a rendőrök elkezdik felterelni a sorfal előtt álló újságírókat, fotósokat, operatőröket a járdára.

Elég kellemetlen érzés, mert addig szellősen tudtunk állni, most a járdán nem sok helyünk maradt. És a rendőrök nem állnak meg itt, hanem az egész sajtót fel akarják terelni a lépcsőn a térre. Ennek sem látni sok értelmét, hiszen a járdáról mi már nem jelentünk akadályt, maradt a blokádban részt vevő két sornyi momentumos, innen már csak arról van szó, hogy ne lehessünk közel az eseményekhez.

Szabó Tímea országgyűlési képviselő is itt van, őt is lökdösik felfelé, ám nem hagyja magát. Részben neki köszönhetően a rendőrök (egyelőre) felhagynak azzal, hogy feltereljenek minket a térre. Amikor megkérdezem, mi zajlik itt szerinte, azt mondja, hogy teljesen abszurd kezd lenni ez az egész. „Azok a rendőrök, akik egyébként nagyrészt tisztességesen végzik a munkájukat, bele vannak tolva egy jogilag szürke zónába, aztán egy teljesen illegális tevékenységbe, egy teljesen jogszerűtlen intézkedéssorozatba.”

Szerinte a helyzet előbb-utóbb komolyabb erőszakba fog torkollni. Amikor felvetem neki, hogy az Orbán-rendszer egyik legitimációs alapvetése az, hogy a 2006-os rendőri erőszakkal szemben az ő rendőrségük szakszerűen teszi a dolgát, a tüntetők haja szála sem görbül, azt mondja, hogy ez már akkor megdőlt, amikor a Karmelitánál előkerült a diákokkal szemben a könnygáz.

„A hatalom egyre kétségbeesettebb, tudják, látják, hogy a 2026-os választáson nagyon nem állnak jól, ezért egyre kétségbeesettebb és egyre erőszakosabb lépéseket fognak tenni.”

„Ha csak abba belegondolunk, hogy Kövér László házelnökként minden évben olyan elképesztő katonai fegyvereket, lőszereket és eszközöket rendel az országgyűlési őrségnek, mint például kézigránátok, akkor az már önmagában elég nyugtalanító, az pedig, hogy gyakorlatilag százával állnak itt a rendőrök békés tüntetőkkel szemben, hát az sem megnyugtató” - mondja.

Szerinte elég ránézni Oroszországra, hogy hova lehet ezt fokozni. A hatalom részéről a közbeszédben megjelenő poloskázás, kullancsozás, majd az ezt követő erőszakhullám a Tisza pultjai ellen mind-mind nagyon aggasztó.

„Pontosan tudjuk azt, hogy a harmincas évek náci Németországában így kezdődött a népirtás, hogy először szavakkal, aztán azok tettekbe fordultak, és végül népirtás. Most már látjuk, hogy gyakorlatilag fideszes provokátorok minden egyes gyülekezésnél odamennek és fizikai atrocitásba torkolló verekedést kezdeményeznek békés tüntetők ellen.”

Tény, hogy a heringként járdára zsúfolt sajtó és a szimpatizánsok között most is ott áll Bede Zsolt, aki megállás nélkül próbálja kihozni a sodrából a tüntetőket, politikusokat. A rendőrök közben a hátsó sorban ülőket egyenként emelik fel és viszik odébb. Ebben szakszerűek.

A tér felől a korlátnál álló tüntetők kiabálnak, ahogy az alsó rakpart Duna felőli oldalán állók is. Sebők Éva reményei nem teljesülnek, de nincs is rá esély, mert a hermetikus rendőrsorfalon, még ha akarna, sem tudna áttörni tüntető, hogy az elhurcoltak helyére üljön.

A második sor még ül. Tordai Bence mellé sodródom, akivel elég nehéz beszélgetni, mert Bede Zsolt megállás nélkül mondja a magáét.

Tordai szerint sokkal többen kellene, hogy itt legyenek, mert a képviselők és néhány aktivista, aki velük együtt leül, kevés. Tízezrek kellenének ide, mondja.

A Tisza önkénteseire hivatkozik, akik az elmúlt három hetet végigpultozták a Nemzet Hangja konzultáció íveivel, nem egyszer fizikai erőszaknak kitéve magukat. Azt mondja, nagyon nehéz időszak következik, és ebben nem ért egyet Magyar Péterrel, aki szerinte azt mondta, hogy túl vannak a nehezén. A neheze most következik. A felelősség Tordai szerint a kormánypártoké, és az azokat kiszolgáló Bede Zsolt-féle figuráké.

Közben a rendőrök szépen felszedik a második sort, majd mindenkit feltessékelnek a térre.

A blokádnak vége.

Kis szünet következik, a téren lézengenek az emberek. Eleve a Tisza szobor körüli kisebb térre szervezték a demonstrációt, nem is a nagy térre, a főbejárat elé. A szervezők nyilván azzal számoltak, hogy ezt a térséget talán megtöltik az emberek. De ezt is túlbecsülték.

A kivetítőn közvetítik az ülésteremben történő szavazást. Érdekes kép, mobilról streameli valamelyik képviselő. Előttünk, hátulról látszik a Szijjártó miniszter, aki a mellette ülő minisztertársával kedélyesen beszélgetve ütemesen nyomogatja az igen gombot.

A téren a tömeg minden szavazásnál fújol, holott egyelőre teljesen más törvények zárószavazása folyik. Majd hirtelen ráfordulnak az alaptörvény módosítására, itt is több részletben szavaznak. Pár perc, néhány szavazás, és vége. Ennyi volt.

A politikusok beszédeit itt nem részletezném. Legyen elég annyi, hogy az utolsó felszólaló, Bedő Dávid, a parlamentből kitiltott Momentum frakcióvezetője felszólítja az embereket, hogy menjenek fel a Várba, a Sándor-palota elé, és bírják rá a köztársasági elnököt, hogy ne írja alá az alaptörvény módosítását.

El is indul a tömeg, vagy ezer ember. Találomra megszólítok egy menetelő fiút, Kaiser Botondot, Esztergomból. Szkeptikus azt illetően, hogy ennyien megállásra kényszeríthetnék a hatalmat.

A jövő évi választás kilátásait illetően is pesszimista: szerinte krumplival vagy erőszakkal, de a hatalom megtalálja a módját, hogy „megnyerje” a választásokat.

Egy biztos. Ha tíz év múlva is Fidesz-rendszer lesz, ő már nem lesz itt - mondja.

Az Akadémia utcában menetel a tömegben Szabó Szabolcs momentumos képviselő. Amikor idézem neki a színpadon imént felszólaló Baranyi Krisztina szavait, miszerint Magyarország Oroszország útjára lépett, egyetért vele.

„Én mindenkinek azt tudom javasolni, hogy olvassa el Anna Politkovszkaja naplóját. Az 2005–2006 környékén íródott, utána lőtték főbe a lakása ajtajánál. Amiket ő ott leír a 2005–2006-os Oroszországról és Putyin akkori hatalomtechnikai húzásairól, az kísértetiesen hasonlít arra, mint ami most történik Magyarországon. Úgyhogy igen, én is azt gondolom, hogy ez egy erős putyinizálódási út, amin vagyunk.”

Zúg az utcában a „Mocskos Fidesz”, a boltosok az üzletük küszöbéről bámészkodnak, ahogy a turisták is. Ez a Belváros, itt minden turistalátványosság. Akik most erre járnak, nem is tudják talán, milyen pillanatoknak véletlen tanúi éppen.

A képviselő nem hiszi, hogy választásokon le lehet váltani a Fideszt. Szerinte minden a kezükben van, hogy manipuláljanak, és nem is kell a választás napján hamis szavazólapokkal operálni, ott van az egész államapparátus, az állami média és a kétharmados törvényhozás. Szerinte ez a rendszer csak összeomolhat, és csak utána lehet rendszert váltani.

Kiérünk a térre, versenyfutás kezdődik a rendőrökkel, ki ér előbb a hídra fel. A momentumosok futva rohamozzák meg a hidat, még szabad a feljárat. A hídra érve győzedelmesen kiabálják: miénk a híd! Ezt az egyetlen "győzelmet" aratták ma, büszkék rá tehát. Bevárják a tömeget, ami folyamatosan apad. Három-négyszáz ember lehet, akik a hídra lépnek, jóindulatú becsléssel. Megszólítok egy lányt, Reginát Budapestről. Sarkosan fogalmaz, amikor megkérdezem, vár-e valamit a mai tüntetéstől:

„Én nem, mert az ország leszar minket, úgy, ahogy vagyunk, viszont muszáj mennünk, és muszáj addig tennünk, ameddig nem hallgatnak ránk, mert mást nem tehetünk, gyülekeznünk kell, össze kell tartanunk, és itt kell lennünk.”

A kezdetektől fogva kijár a tiltakozásokra, és ott lesz, ameddig kell, ameddig lehet, mert szerinte valahogy fel kell hívni az emberek figyelmét arra, hogy baj van az országban.

És ahogy számítottam rá, a Clark Ádám tér előtt, a híd budai végén rendőrsorfal állja el az utat. Nem sokáig tart a szokásos farkasszem-nézés, hamar döntenek a tüntetők: áttörnek. Én, a fotósok mellé felállva a híd vasszerkezetére látom azt is, amit ők nem:

irdatlan mennyiségű rendőr és rendőrségi busz áll a téren, miközben a tömeg már csak a híd budai kapuja és hídfője közötti útszakasznyira apadt.

Ezt ők nem tudják, nekimennek a rendőröknek. A tüntetők nyomják a rendőröket, azok meg vissza őket. A széleknél időnként meggyengül a rendőri ellennyomás, de mire átszivárognának a tüntetők, kerül ember oda is. Kijjebb nyomják a rendőröket, de át nem törnek.

Aztán egy következő hórukkra részben az is megtörténik.

Néhány tíz momentumos kitör a Clark Ádám térre.

A maradék a hídon reked. Ácsorgás és tanácstalanság kezdődik. Érezhetően szivárognak el az emberek, Pest felé szabad az elvonulás lehetősége. Az egyik fiatalembert, a siófoki Szabó Dánielt megszólítom, mit látott. Ő nem állt az első sorban, amit tud, hogy akik átjutottak, azokat rögtön igazoltatták is. De úgy érzi, keményedhet a helyzet. „Sok rendőrnek a kezében ott a könnygázos palack, már rakosgatták jobbra-balra, meg többen már visszamentek az autójukba a maszkért. Úgyhogy szerintem készültek arra, hogy ha szükséges, akkor a könnygázt is bevetik.”

Ahogy az erőviszonyokat látom, erre már nem lesz szükség. Újabb adag rendőr érkezik, nem is kevés, Pest felől, és a maradék úttesten lézengőket is felküldik a járdára. Elég most már a kérés, mindenki engedelmeskedik, a rendőrök segítenek két biciklit átemelni a korláton. A járdán egy darabig téblábol még a maradék, miközben egy turistacsalád, két gyerekkel próbál átjutni a kordonon, de hiába mutatják a szállodai kártyájukat, a rendőrök nem engednek át senkit. Ez a parancs.

Vége. Visszafelé a hídon mindenkit igazoltatnak. Mögöttem egy anya és fiatal felnőtt leánya. A lány sír. Anyja nyugtatja. A lánya erre csak azt mondja: „Értsd meg, én ilyen érzékeny vagyok, nem akarom megszokni, hogy ilyen megtörténhet.”

Az anyja, nyilván vigaszként mondja, szerinte ezek után senki sem szavaz jövőre a hatalomra. De a lánya nem ért egyet.

„Itt lehet, hogy nem. De ott, ahol olyan a szegénység, hogy egy zsák krumpliért leszavaznak bárkire, ott fogják megnyerni a választást. És hidd el, ha én is éhes lennék, én is szavaznék bárkire egy kis krumpliért.”

Sietősre veszem, szép tavaszi este van. A város fényei csillognak, Budapest gyönyörű.

Sulyok Tamás az este alá is írta a törvényt, ami így azonnal életbe is lépett.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Autópályán rugdosta a rendőröket a részeg garázda, sokkolóval kellett megfékezni

Az agresszív férfit egy budapesti lakásból kellett kirakni, ezután gyalogolt fel az M1/M7-es autópálya bevezetőjére. Nem először került összeütközésbe a törvénnyel.

KÉK HÍREK

„Elvágtuk a torkukat, majd egy machetével feldaraboltuk őket” – brutális gyilkossággal vádolják a legendás kerékpárost, Luis Alberto Herrerát

A Lucho néven ismert legendást azzal vádolják, hogy 2002-ben meggyilkoltatta négy szomszédját, hogy megszerezze a földjeiket.

KÉK HÍREK

Lezuhant a várfalról egy gyerek Esztergomban – mentőhelikoptert kellett hívni hozzá

Mentőhelikopter szállt le Esztergomban, miután egy gyerek lezuhant a közeli várfalról. A hírek szerint egy háztetőre esett, súlyosan megsérült.

SZEMPONT

Ki volt Ferenc, az argentin jezsuita pápa, akit nemcsak a katolikusok tiszteltek?

Sokak szemében a remény a társadalmi igazságosság felé, ám sok katolikus a felforgatót látta benne, holott nem is sikerült igazán felforgatnia az egyházat. Kérdés, folytatják-e életművét Rómában, vagy jönnek azok, akiknek ez a kevés reform is túl sok volt?

Fotó: Kékesi Donát/Sándor palota/MTI - szmo.hu
2025. április 21.

Jorge Mario Bergoglio ma, húsvéthétfőn meghalt Rómában.

Argentínában született, 1936. december 17-én, amiből az is következik, hogy már nyiladozó értelemmel szembesülhetett mindazzal a borzalommal, amit a II. világháború jelentett az emberiségnek, és az is, hogy személyében maga is, ha úgy tetszik, bevándorló volt Európában.

Ferenc pápa apja, Mario José Bergoglio Olaszországból, Piemont régiójából érkezett Argentínába 22 évesen. Kezdetben az argentin vasútnál dolgozott, később könyvelőként tevékenykedett. Feleségét, Regina María Sívorit már Argentínában ismerte meg. Ferenc volt az elsőszülött az öt gyermek közül. Mivel a család olyan régióból származott, ahol piemonti nyelvet beszéltek, a pápa később úgy határozta meg anyanyelvét, mint piemonti nyelv. Két öccse (Óscar Adrián és Alberto Horacio) és két húga (Marta Regina és María Elena) is született.

Fiatalkorában légúti betegséggel kellett megküzdenie, ezért tüdejének egy részét eltávolították. Akkoriban – a megfelelő antibiotikumok híján – ezzel az orvosi beavatkozással mentették meg az életét.

Középiskolai tanulmányait követően Buenos Airesben vegyésztechnikusi oklevelet szerzett, majd a papi hivatás mellett döntött, és belépett a Villa Devotó-i szemináriumba. Huszonkét évesen, 1958. március 11-én elkezdte a jezsuita rendi noviciátust. Chilében folytatott humán tanulmányokat, majd visszatérve, 1963-ban filozófiai licenciátust szerzett a San Miguel-i Colegio Máximo San Joséban. Később, 1964–65-ben a Santa Fé-i Szeplőtelen Fogantatás Gimnáziumban és 1966-ban a Buenos Aires-i Megváltó Gimnáziumban tanított irodalmat és pszichológiát.

1967-től 1970-ig teológiai tanulmányokon vett részt ugyanebben az intézményben (Colegio Máximo San José), és licenciátusi fokozatot szerzett. 1969. december 13-án szentelték pappá. A harmadik probációs időszakát 1970–71-ben a spanyolországi Alcalá de Henaresben töltötte, örökfogadalmát pedig 1973. április 22-én tette le.

Jorge Mario Bergoglio élete során – de már előtte is – Latin-Amerika sajátos történelmi utat járt be, országai diktatúrákból diktatúrákba ájultak, hihetetlen vagyoni különbségek alakultak ki, és

a történelmet az ötvenes-hatvanas-hetvenes, de még a nyolcvanas években is sokszor vérrel írták szülőföldjén.

Nekünk, európaiaknak talán nehezen érthető, de az amerikai kontinensnek ezen a felén a katolikus egyház teljesen más szerepet játszott az elmúlt évtizedek történéseiben, mint a mifelénk. Ferenc pápa szülőföldjén inkább kapcsolódott össze a szociális mozgalmakkal, a társadalmi igazságosság védelmével és az azért való kiállással, mint mifelénk, ahol, ha politikai szerepet is vállal az egyház, nagyon ritka, hogy a társadalmi progresszió melletti kiállás érdekében tenné azt.

Juan Perón vitatható, autokrata rendszere után a gyenge polgári és katonai kormányzatok váltogatták egymást Argentínában, majd megélhette az 1976-os katonai puccsot, amely regnálása alatt emberek ezrei tűntek el, az ország rettegett titkosszolgálata együttműködött az akkor még kőkemény chilei rezsimmel.

Ebben az időszakban történt egy olyan eset, melyben a későbbi pápa, aki akkor a jezsuita rend argentin tartományfőnöki tisztségét látta el, szerepet kapott. Két jezsuita papot – köztük a magyar Jálics Ferencet és Orlando Yorio atyát – elrabolták.

A történtek kapcsán Bergogliót is többen megvádolták, hogy nem tett eleget a védelmükben, sőt közre is működött az emberrablásban. 2005-ben per is indult ellene, végül a vádakat elvetették.

A kérdéses események megítélése vitatott maradt; Jálics Ferenc a későbbiekben annyit mondott, hogy nem Bergoglio miatt hurcolták el őket, és nem tudott arról nyilatkozni, hogy a későbbi pápa milyen szerepet játszott a történtekben.

A diktatúra éveinek erőszakos politikája egyenes úton vezette az országot a katasztrófába, és a kétes kimenetelű falklandi háborúba.

A természeti kincsei által gazdaságilag ígéretes ország kirívóan gyenge gazdasági és társadalmi teljesítménye, a válságokból válságokba bukdácsolás korán megtanította Jorge Mario Bergogliónak, hogy a hivalkodó nagyotmondás és demagógia helyett mennyire fontos lehet(ne) az emberek valódi szolgálata.

1992. május 20-án kinevezték a Buenos Aires-i főegyházmegye segédpüspökévé, emellett Auca címzetes püspökévé is. Június 27-én szentelték püspökké. 1997. június 3-án lett Buenos Aires koadjutor érseke, 1998. február 28-án érseke. 2005. november 8-tól 2011. november 8-ig az Argentin Püspöki Konferencia elnöki tisztségét is betöltötte. II. János Pál pápa 2001. február 21-én kreálta bíborossá.

2005-ben részt vett II. János Pál pápa temetésén. A kiszivárgott információk szerint a pápaválasztó konklávén a második legtöbb szavazatot kaphatta Joseph Ratzinger bíboros mögött.

Amikor XVI. Benedek pápa lemondása után 2013-ban pápává választották, már a beiktatásakor kiderült, hogy a katolikus egyház élén is progresszív irányt kíván mutatni.

Beiktatási ceremóniáján első ízben vett részt a nagy egyházszakadás (1054) óta a konstantinápolyi pátriárka is, Bartholomaiosz pátriárka személyében.

És hogy miben is nyilvánult meg a progresszivitása? A világi progresszió felől nézve igencsak óvatosnak tűnhet, amit képviselt, de a katolikus egyház évezredes, nehézkes és igencsak konzervatív világa felől nézve, amit képviselt, felért egy kisebbfajta földindulással. Miközben elutasította a terhességmegszakítást, a fogamzásgátlást, az azonos neműek házasságát és az eutanáziát,

ellenezte a halálbüntetést, és hangsúlyozta, hogy a homoszexuális emberek iránt is szeretettel és tisztelettel kell viseltetni.

2023 decemberében kiadta a Fiducia supplicans („Könyörgő bizalom”) című dokumentumot, amelyben jóváhagyta az azonos nemű párok megáldását, noha ez nem jelentette azt, hogy a melegek katolikus szertartás szerinti házasságát lehetővé tette volna. Fellépett a társadalmi igazságtalanságok ellen, kiállt a szegények és az elesettek mellett, gyakran bírálta azokat a kormányokat, amelyek nem törődnek a társadalom peremén élőkkel. Közel állt a Comunione e Liberazione katolikus lelkiségi mozgalomhoz, azonban távolságot tartott a felszabadítási teológiától.

Minden eddigi egyházfőhöz képest határozottabban lépett fel a papi szexuális zaklatásokkal szemben. 2023 augusztusában például találkozott a papi szexuális zaklatások túlélőivel is portugáliai útján. Akkor azt mondta, hogy tisztában van azzal, hogy a katolikus egyház szexuális botrányai rossz megítéléssel járnak, az esetek eltussolása pedig csalódottságot és dühöt vált ki. Épp ezért az áldozatok gyötrelmekkel teli kiáltását meg kell hallgatni, a katolikus egyháznak meg kell tisztulnia.

Azonban bírálói szerint hathatós intézkedéseket azért nem tett, hogy az elkövetőket világi bíróságok elé állíthassák, és ne csak az egyházon belüli, sokszor nem kellően erélyes, eltusoló eljárások alá vessék.

A menekültválság kirobbanásakor a befogadásukat szorgalmazta, ugyanakkor elítélte a terrorizmus minden formáját, és hangsúlyozta a biztonsági intézkedések szükségességét a menekültek közé keveredő terroristák kiszűrése érdekében. 2016 húsvétján menekültek lábát mosta meg szimbolikus gesztusként. Leszbosz szigetéről 12 szír menekültet fogadott be a Vatikánba, és többször kiállt amellett, hogy az anyagi érdekek miatti fegyvergyártás és háborúk áldozatai ezek az emberek.

Többször utalt arra, hogy a fegyveripart a „világ legnagyobb csapásának” tartja, és a 2022-ben kirobbant háborús konfliktust a „harmadik világháború első szakaszának” nevezte. Amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát, a pápa személyesen kereste fel az orosz szentszéki nagykövetséget Rómában, majd két bíborost (Konrad Krajewski és Michael Czerny) küldött Ukrajnába. Erre korábban nem volt példa a vatikáni diplomáciában.

2022. március 25-én Oroszországot és Ukrajnát a Szűzanya oltalmába ajánlotta.

Életmódjával demonstrált a társadalmi egyenlőtlenségekkel szemben. Már érsekként sem használt saját autót, tömegközlekedéssel járt, repülőn pedig turistaosztályon utazott. Egyszerű lakásban élt, gyakran hordta elődje bíborosi öltözeteit, és szívesebben jelent meg egyszerű fekete ruhában. Később pápaként sem költözött be az Apostoli Palota hagyományos pápai lakosztályába, hanem a vatikáni Szent Márta-házban maradt.

A Castel Gandolfó-i nyári rezidenciát megnyitotta a nyilvánosság előtt, így az múzeumként funkcionál tovább.

Ferenc pápa közvetlen volt a híveivel, gyakran közvetlen kapcsolatot keresett velük, ami a testőrségét olykor nehéz helyzetbe hozta. Kedvelte az irodalmat, a labdarúgást és az úszást, emellett jól beszélt spanyolul, olaszul, latinul, franciául, németül és angolul.

Ferenc pápa, aki kétszer is ellátogatott Magyarországra, rendkívül népszerű volt a nem hívő emberek között is, miközben sokan, akik magukat hívő katolikusnak vallották, radikális reformjai miatt a sátánt látták benne (egy magyarországi vezető publicista egy ízben „demens vénembernek” nevezte). Tisztelői, hívei között sokan abban is reménykedtek, hogy alkalmasnak bizonyul a vatikáni bürokrácia és a kúria megreformálására. Azonban,

bár Jorge Mario Bergoglio, olasz származású argentin bevándorló a Róma által övezett Vatikánvárosban sokat megtett ezért, a kétezer éves szervezet egyelőre ellenállóbbnak bizonyult.

A világ jelenleg elfordulóban van a progressziótól, miközben az egyház is elveszítette azt a személyt, aki minden eddiginél erőteljesebben képviselte a társadalmi igazságosság és megújulás szükségességét. Sokan vannak, akik gyászolják, de sokan állnak készen arra, hogy lerombolják életművét. Róma hamarosan dönteni fog.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Piszkavassal verte agyon anyósát egy 42 éves nő, egészen addig ő ápolta az asszonyt

A 66 éves asszony már évek óta súlyos beteg volt. Fia és annak párja ápolta, naponta etették, pelenkázták.

KÉK HÍREK

Kegyetlen lincselés: elevenen elégettek egy gyilkossággal gyanúsított férfit Ecuadorban

A vélhetően brit áldozat korábban agyonlőhetett egy helyi lakost. A környéken élők a rendőrségről rabolták el, hogy megégessék.

KÉK HÍREK

Vád alatt a győri gyorshajtó, az M1-es autópályáig hiába kergették a rendőrök - Videón a hajsza

A 48 éves férfi egy szabálysértés után kezdett menekülni, hajmeresztő manőverekkel. A rendőrök végül nem tudták feltartóztatni az M1-esen.

SZEMPONT

Budapesten 7,8 évnyi nettó átlagfizetés kell egy 50 négyzetméteres használt lakás megvásárlásához

De a használt lakásokra a régió többi fővárosában még tovább kell spórolni. A magyar lakásávásárlók helyzetét nehezíti, hogy márciusban már 18%-os lakásdrágulást mértek az egy évvel ezelőtti árakhoz képest.

Fischer Gábor, fotó: Czeglédi Zsolt - szmo.hu
2025. április 16.

Hihetetlen mértékben drágultak egy év alatt az ingatlanok, Budapesten márciusra 18%-kal nőttek az árak. A használt lakások átlagára meghaladta az 1,2 millió Ft-ot négyzetméterenként, és az átlagos ingatlanár elérte a 108 millió Ft-ot.

A szédítő számokat árnyalja, hogy az egész régió drága. Az ingatlan.com legújabb elemzésében ugyanis megnézték, mennyibe került a tavalyi adatok alapján egy 50 négyzetméteres használt lakás a környező országok fővárosaiban, és mennyit kell rá spórolni. Azt a meglepő eredményt kapták, hogy Budapest még mindig az olcsóbb helyek közé tartozik. Egy 50 négyzetméteres használt lakásra elég 7,8 évig félretenni, feltéve, hogy a leendő vásárló addig is nem eszik, nem ruházkodik, nem fűt, és legfőképpen nem költ albérletre a saját fizetéséből. A elemzésről Balogh Lászlóval beszélgettünk.

– Hogyan számoltak pontosan?

– Az egyes országok statisztikai hivatalainak és jegybanki adatainak felhasználásával vetettük össze a 2024 negyedik negyedéves lakásárakat, az ebben az időszakban érvényes, és a fővárosokra jellemző nettó átlagkereseteket egymással. Ebből az jött ki, hogy bár Budapesten a márciusi lakásárindexünk 18%-os áremelkedést mutat éves összevetésben, de ha ezeket az ingatlanárakat összehasonlítjuk a régiós, tehát a közép-európai országok fővárosaiban tapasztalható árakkal, akkor azt látjuk, hogy

Bukarestet kivéve Budapest olcsóbb forintban kifejezve. A helyi átlagfizetéshez mérten is igaz az, hogy a román főváros után itt kell a legrövidebb ideig spórolni ahhoz, hogy valaki egy használt, 50 négyzetméteres lakást meg tudjon vásárolni.

Fontos, hogy itt a használt lakások árait hasonlítottuk össze egymással. Ez alapján az jött ki, hogy a legdrágább főváros Prága, itt egy négyzetméternyi használt lakás 2,2 millió Ft-ba kerül. Ezt követi Varsó 1,5 millió Ft-os négyzetméterárral, majd Pozsony, 1 millió 360 ezer Ft-tal, és csak ezután jön Budapest 1 millió 30 ezer Ft-os átlagos négyzetméterárral, majd Bukarest 850 ezer Ft-os négyzetméterenkénti átlaggal. Ez mindenhol a 2024. 4. negyedéves adatokat veszi alapul, tehát

ebben még nincs benne az elmúlt hónapok drasztikus áremelkedése, ami Budapesten történt.

Ha egy 50 négyzetméteres lakásra vetítjük ezeket az összegeket, akkor ez azt jelenti, hogy amíg Budapesten az utolsó negyedévben a hivatalos KSH-adatok alapján ez 51–52 millió Ft-ba került, addig Prágában a duplájába, azaz 110 millió Ft-ba, Varsóban 75, Pozsonyban pedig 68 millió Ft-ba, míg Bukarestben 42,5 millióba. Ehhez hozzátettük a havi nettó átlagfizetéseket, ami szintén érdekes, mert Budapesten a negyedik negyedévben a nettó átlag az 553 ezer Ft volt, és az említett fővárosok tekintetében csak Bukarestben volt ennél alacsonyabb, de ott is csak 10 ezer Ft-tal, tehát 540 ezer Ft. Pozsonyban meg hozzánk képest lehet 20 ezer Ft-tal többet keresni, 573 ezer Ft a nettó átlagfizetés. Varsó meg Prága már külön szintet képvisel, mert Varsóban közel 700 ezer, tehát 695 ezer az átlag, Prágában viszont 782 ezer. Ha pedig ezeket az ingatlanárakat és az átlagfizetéseket egymáshoz viszonyítjuk, akkor az jön ki, hogy egy 50 négyzetméteres lakás megvásárlásához Prágában kell a legtöbbet spórolni a nettó átlagfizetéseket figyelembe véve, ott 11,7 év alatt jön ez össze, utána jön Pozsony 9,9 éves megtakarítási időszakkal, aztán pedig Varsó kereken 9 évvel, majd mi vagyunk a negyedikek a sorban, mert

Budapesten 7,8 évnyi nettó átlagfizetés szükséges egy 50 négyzetméteres használt lakás megvásárlásához.

A legolcsóbb pedig Románia, ott csak 6,5 évnyi átlagfizetés kell ahhoz, hogy valaki a fővárosban egy 50 négyzetméteres használt lakást vegyen.

– Gyorsabban növekszik az ingatlanok ára, mint a várható átlagkereset?

– Amikor pörög a lakáspiac, akkor az ingatlanok tipikusan nagyobb ütemben drágulnak, mint ahogy a fizetések emelkednek, de azért a kettő nagyjából pariban van egymással.

– Ez az arányszám az elmúlt években mikor volt jobb, mikor rosszabb?

– Volt olyan időszak, amikor nem 7,8 évig tartott egy 50 négyzetméteres használt lakást összespórolni a nettó átlagfizetésből, hanem 6,5–7 évből is kijött ez az összeg. Ez 2015–16 környékén volt, de akkor egyrészt a lakásárak is harmadannyiba kerültek, és a fizetések is jóval alacsonyabbak voltak, mint most. Szóval igazából azt lehet mondani, hogy olyan

drasztikusan nem változtak ezek a számok, tehát nem nőtt duplájára például, de a spóroláshoz szükséges idő az elmúlt 10 évben körülbelül 8–10%-kal meghosszabbodott.

– Ezt a rengeteg pénzt a többség nyilván nem összespórolja, hanem hitelt vesz fel.

– A hitelnek az az egy előnye megvan, hogy míg egy 100 ezer forintos hiteltörlesztő egy nagyon komoly kiadást jelentett, például 10 évvel ezelőtt a fizetés felét is elvihette. Mára egy 100 ezer forintos törlesztő már nem akkora nagy teher a lakásvásárlók számára.

– Ugyanakkor a magasabb árakhoz nagyobb hitel is kell. Jó üzlet lakásvásárlásra hitelt felvenni?

– Mindig kockázatos döntés, de sokak számára nincs más opció. Amikor már ilyen szintű ingatlanárakról beszélünk, akkor sokan abban bízhatnak, hogy ami most nagy tehernek tűnik, az az évek során relatíve egyre kisebbé válhat.

– Megnézték az albérletpiacot is. Bár vannak különbségek, de ott nem egetverőek. Az biztos, hogyha valaki egyedülállóként albérletet akar fizetni, akkor a fizetésének körülbelül a felét elviszi az albérlet.

– És akkor még csak a bérleti díjról beszélünk, amihez hozzájárul a közös költség és a rezsi is. A régiós fővárosokat tekintve nagyon egy irányba mutatnak a dolgok, miközben az érdekes, hogy

Prága, Budapest és Bukarest esetében a bérleti díjak 40–45 százalékát viszik el a fizetésnek,

de Varsóban már több mint a felét, Pozsonyban pedig már közel 60%-át. Szóval az már érezhetően sok. Ha Bécset is ide vennénk, akkor ott valószínűleg sokkal kisebb arány jönne ki az átlagfizetés függvényében, amit bérleti díjra kell fordítani, de ez azért is van, mert a bécsi albérletpiacnak a világ minden részéről csodájára járnak már száz éve.

– Itt végig átlagfizetésekről beszéltünk. De igazából többet mondana egy ilyen kimutatás, ha azt a medián, azaz a legtöbb ember által keresett fizetésekre végzik el. Az reálisabb képet festene.

– Ebben igaza van. Valóban, a KSH adatai közül is, ha valaki nagyon keresi, akkor rá tud bukkanni a mediánkeresetek alakulására, ami azt hiszem, hogy

350 ezer forint körül van, az 553 ezer Ft-os átlag helyett, ami jóval kisebb összeg.

Mi azért az átlagkereseteket hasonlítottuk össze egymással, mert ezek viszonylag könnyebben előkeríthető adatok a környező országok fővárosaira is a statisztikai hivatalok, meg a nemzeti bankok által publikált elemzésekből. A medián adatokat sajnos nagyon nehéz összeszedni.