„Tizenötször megerőszakoltak, és észre sem vettem” – Apánk címen készült dokumentumfilm a meddőségi orvosról, aki maga ejtette teherbe a hozzá fordulókat
Vajon hogy érintene bennünket, ha kiderülne: akit az apánknak hittünk, az valójában nem is az apánk? És ha emellé még azt is megtudnánk, hogy egy öntörvényű orvos gyermekei vagyunk, aki az anyánk beleegyezése nélkül termékenyítette meg őt? Már a kérdésfelvetés is hátborzongató. Pedig éppen ilyen helyzetben találta magát egy indianapolisi nő – és ahogy kutatni kezdett, rádöbbent, hogy ezzel távolról sincs egyedül. Az ő és féltestvérei történetét mutatja be az Apánk, a Netflix új dokumentumfimje, amely fokozatosan tárja fel a lesújtó tényeket.
Dr. Donald Cline, az indianapolisi meddőségi szakorvos sikeres és elismert szakembernek számított. Praxisában nők százait segítette gyermekáldáshoz – ám arra csak néhány éve derült fény, hogy ehhez a saját spermáját használta fel. Még olyan esetekben is, amikor nem donortól, hanem az adott asszony férjétől származó mintát kellett volna beültetnie.
„Ez a saját kísérlete volt, valamiféle beteges játék” – mondja Jacoba Ballard, aki szőke hajával és kék szemével mindig is elütött a testvéreitől. A nő felnőtt fejjel tudta meg, hogy egy spermadonor gyermeke. Ezután regisztrált egy DNS-tesztre, hogy utána az online adatbázisban próbálja felkeresni a féltestvéreit.
Egy donor spermáját a szabályzat szerint legfeljebb háromszor vehetik igénybe – Jacoba ezért érhető mód megdöbbent, hogy a rendszerben két fő helyett nem kevesebb, mint hét egyezés szerepel.
Vajon hihetünk Cline-nak, aki azt állítja, csak elvétve használta a saját spermáját, és legfeljebb, de tényleg a legdurvább esetben is csak tíz testvér szaladgál Indiana-szerte? Hányan lehetnek valójában?

Anyád méhében már ismertelek
A dokumentumfilm fokozatosan fejti fel az igazságot. Maradjunk annyiban: hatásos eszköz, hogy a film során egy számláló mutatja a felbukkanó féltestvérek mennyiségét.
Ám Cline „munkásságának” vannak egyéb hátrányai is. Például, hogy ha ennyi rokon él ugyanazon a területen, az a veszély is felmerül, hogy egymással kezdenek viszonyt vagy kötnek házasságot. Arról nem is beszélve, hogy a donor egészségi állapotára szigorú szabályok vonatkoznak, amelyeknek Cline távolról sem tudott volna megfelelni.
És ha mindez még nem lenne elég nyomasztó, megtudjuk azt is: jó eséllyel fanatikusról van szó, akit nem valami perverzió, de még csak nem is a saját génjei továbbvitele motivált. Ahogy egy gyermeke mondja, nem véletlen, hogy ő és testvérei mind fehér, szőke, kék szemű emberek. A rendkívül vallásos doktor pedig előszeretettel idézi Jeremiást: "Mielőtt megalkottalak, anyád méhében már ismertelek.”
Közösségének oszlopos tagja
Mindezek fényében logikus, hogy Cline foggal-körömmel tiltakozott az igazság nyilvánosságra hozatala ellen. Nem egy testvér lett "rejtélyes" zaklató telefonok, vagy épp hackertámadás áldozata.
Annál elképesztőbb azonban, hogy nem számíthattak az amerikai igazságszolgáltatásra sem: a rendőrségen azzal hajtották el őket, hogy jogilag nem történt nemi erőszak, hiszen az anyák beleegyezésével hajtották végre az inszeminációt.
Az orvos mellett többen a végsőkig kiálltak, mondván, Cline rendkívül jó ember, közösségének oszlopos tagja, ráadásul a helyi felekezet elismert tagja. Az előkerülő testvérek száma viszont azóta is növekszik, és ami még sokkolóbb, azóta további 44 orvosról derült ki, hogy esetenként a saját spermáját ültette a betegeibe.
Lucie Jourdan dokumentumfilmje olyan, akárcsak a történet: sötét, végig baljós hangulatú és száz százalékosan hiteles, amit a bevágott hangfelvételek és műsorrészletek is igazolnak. A rendezőnő számára ez nem új terep, hiszen korábban a Taken at Birth című dokusorozatban tárta fel a csecsemőkkel kereskedő Dr. Hicks történetét. És ahogyan akkor, most is felületet ad azoknak, akiket egy orvosi diplomás pszichopata jóvátehetetlenül megkárosított.