Michael Fassbender George Clooney új sorozatában brillírozik – Az ügynökség
Egy csiszolatlan gyémántot találtam a SkyShowtime-on. De nem volt nehéz dolga Jez Butterworth és John-Henry Butterworth alkotó testvérpárosnak, ugyanis
Nem láttam az eredetit, de ahol megfordultam, mindenhol pozitív értékeléseket láttam. Apropó, még nem is említettem, hogy a projekt mögé produceri szinten beállt George Clooney, színészfronton pedig egy erős csapatot hegesztettek össze.
Az első két rész története a CIA londoni irodájának szemszögéből játszódik. Mondhatnám, hogy a főszereplő Martian (Michael Fassbender), mert leginkább az ő nézőpontjából követjük a történéseket, de nem. A tényleges főszereplő itt az ügynökség maga. Milyen munkát végeznek a kémek, vezetők és irodisták összessége. Hogy vezetik a narratívát a világ ügyeiben és hogyan próbálnak megakadályozni egy esetleges harmadik világháborút.
Mialatt Afrikában felvett egy új személyiséget, a felesége elvált tőle, a férfi pedig szerelmes lett a titkos küldetésének egyik célpontjába. Ezért erősen felrótta a feletteseinek, hogy miért rángatták vissza és kellett eltörölnie egy hatéves munkát, két nap leforgása alatt.
Pontos információkat semmiről se kapunk, a sorozat csak körbetáncolja a fontos részleteket, tényleg csak szösszeneteket kapunk a körülöttünk zajló eseményekről és a nézőnek kell összeraknia a teljes képet. A történéseket egy újfajta hidegháborúra fűzték fel, a valóságban jelenleg is a zajló proxiháborúra, most épp Ukrajnában.
Ezért kéri a CIA londoni vezetője, Bosko (Richard Gere), az operatív vezetőt Henryt (Jeffrey Wright), hogy kezdjen valamit a szituációval, de nagyon gyorsan. Martian is bekapcsolódik az akcióba, közben pedig előkerül az afrikai szerelme, ami eléggé felkavarja a dolgokat. Vajon a nő is valamelyik kémügynökségnek dolgozik? Vagy tényleg csak a szerelem miatt van Londonban? Egyáltalán, hogy találta meg?
Nem egy tipikus könnyen érthető történetvezetése van Az ügynökségnek, elég nagy figyelmet követel a nézőtől, de megéri! Kb. úgy tudnám jellemezni, hogy olyan, mint anno A drót volt. Sok szálon fut, sok szereplővel, nem fogja a néző kezét, sőt legtöbbször szinte teljesen elengedi.
Sok a csöndes, lassú átvezető rész, ami viszont tele van apró karakterformáló részlettel. Eléggé töredezett a szerkezete is, sokszor ugrálunk térben és időben, amit csak az interakciókból tudunk értelmezni. Mindemellett egy kőkemény kémthriller, az is a lassabb fajtából.
Michael Fassbender remek a szerelmes tapasztalt vén róka CIA-ügynök szerepében, aki a munkájáért él és nagyon jó benne. Ám ő is hibázhat, beleszeret egy olyan nőbe, akibe nem kellene. Mindezt persze próbálja titkolni, de a többi ügynök is ebből él, a lebukás csak idő kérdése. Richard Gere eddig nem kapott nagy szerepet, de az már biztos, hogy az igazi mocsok, kegyetlen főnök, aki odadobja az alatta lévőket saját bőrének mentéséért. Jodie Turner-Smith alakítja az afrikai szerelmi szálat.
Katherine Waterston még ismertebb színész, ő Fassbender kezelője a küldetés alatt. Az egyetlen kapcsolata a cégnél a beépülés alatt. Saura Lightfoot-Leon pedig az újdonsült nagyreményű ügynököt alakítja, akit Martiannak kellene felkészítenie egy nagyon nehéz küldetésre. A vadnyugat születése mormon telepese után itt is brillírozik a hölgy. Jeffrey Wright pedig mindenben zseniális, bármihez nyúl.
Technikailag szinte hibátlannak lehet nevezni. Az akció, a zenék és a fényképezés is tanítani való, de ki kell emelni, hogy ez egy lassú, beszélgetős thriller inkább, mint Jason Bourne-történet.
A tízrészes sorozat két epizódja nézhető jelenleg a SkyShowtime-on, de hetente fog felkerülni az új rész. Úgy érzem tökéletes pótlása A sakál napjának, egy újabb remek kémes thriller. Én nagyon várom a következő részt.
