Menő kellék a szilveszteri buliba: konfetti-kilövő
Barbara posztjai középpontjában a család áll, a gyerekei, a velük átélt élmények, a gyereknevelés során szerzett tapasztalatok, kudarcok. Írásaiban azt szeretné megmutatni, hogy gyerekekkel élni nem mindig rózsaszín, habos-babos tündérmese, néha kifejezetten nehéz, de ennek ellenére minden pillanatáért megéri csinálni, küzdeni, erőn felül teljesíteni.
Na, ha van ünnep, amitől kiráz a hideg, az a szilveszter. Soha nem voltam egy nagy partiarc, de ez a nap már fiatalabb koromban sem tartozott a kedvenceim közé.
Nem tudom, engem valahogy nem dob fel az idő múlása, most már ebben nyilván szerepet játszik az is, hogy immáron erősen a B oldal forog az Életem lemezén, hiszen betöltötttem a 45. évemet, de hogy ezt még egy hatalmas bulival is megünnepeljem, na, azt végképp nem tudnám hova tenni. Olyan mázlista vagyok, hogy Férj hasonló álláspontot képvisel ebben az ügyben, ő is inkább itthon érzi jól magát az év utolsó napján. Mondjuk ez a többi napra is igaz, ami néha kifejezetten idegesítő, de ilyenkor nagyon is jólesik, hogy egy véleményen vagyunk.

A gyerekeink viszont szeretnek menni – ebben semmi kivetnivalót nem találok, sőt! – és abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mindig van hova. Így aztán jut egy pár óra nyugalom, amikor végiggondolhatjuk az évet, mit és hogyan kellett volna másképp csinálni, milyen sikerek és kudarcok értek bennünket, hogyan fordíthatjuk ezeket a hasznunkra, és ha jól gazdálkodunk az időnkkel, akkor még egy kis tervezés is belefér a következő esztendőre.
Természetesen a bulikba soha nem engedem üres kézzel a gyerekeimet, mindig visznek valami finomságot. De mostanában egyre többször hangzott el a kérés, hogy ne csak enni- és innivalót küldjek velük, hanem valami partikelléket is. Partikelléket? Az meg mi? Konfetti, trombita, bohókás fotózási kellék, vicces tökfödő stb. Aha. Hogy én mennyire szeretnék pénzt kiadni hó végén ilyen vacak csodálatos bulikellékekre! De praktikanya nem adja meg magát!

Hogy kivédjem a pénztárcam ellen tervezett orvtámadást, gyorsan utánanéztem a neten, hogyan tehetnék a gyerekeim kedvére valami otthon elkészíthető kellékkel, ami nem igényel részemről jelentősebb anyagi áldozatot, maximum egy kis időbefektetést? Rengeteg fotót, ötletet, képet, szöveges leírást végigböngésztem, de a végére csak egy maradt: a konfetti kilövő.
Azt nem tudom, hogy szülőtársaim ugyanolyan kitörő örömmel fogadják-e majd ezt a csodálatosan egyszerű szerkezetet, mint a gyerekeim, mindenesetre őket megvettem vele kilóra.
papírguriga
színes papír, dekortapasz dekorációnak
ragasztó, olló
lufi
konfetti (egy egyszerű lyukasztó segítségével színes papírokból otthon is tonnaszámra gyárthatunk konfettit)
Elkészítés
Vegyük magunk elé a papírgurigát és borítsuk be színes papírral (én kétoldalú ragasztót használtam ehhez a művelethez, de folyékony ragasztóval ugyanolyan jó). Díszítsük kedvünk szerint a beborított gurigát (kihagyható lépés).

Fogjuk meg a lufit és csomózzuk be a száját. A tetejéből vágjunk le egy kis darabot, majd húzzuk rá a guriga egyik végére és igazgassuk el, hogy ne ráncosodjon sehol és a csomó elég közel essen a guriga végéhez.Töltsük meg konfettivel a kilövőt és kezdődhet is a móka: ha megtöltitek a hengert, meg kell húzni a lufit az alján és hirtelen elengedni. A konfettik simán kirepülnek.
Tippek
* ha nem szeretnél napokon át konfettiket porszívózni a lakásban, töltőanyagként használj zsenília pomponokat (lényegesen könnyebb összeszedni)
* ha a kilövő épségben megúszta a szilveszteri mulatságot, hétköznapokon célbalövős játékként is használható a zsenília pomponokkal