Kiesés az Eb-n: megérkezett a realitás – ennyit tud a magyar válogatott
Marco Rossi összeszedte a magyar labdarúgás krémjét, ők pedig arra voltak képesek, hogy legyőzzék a gyengébb ellenfelet. A jobbak ellen esély sem volt. Tíz éve ezért is hálásak lettünk volna, de mára megnőtt az étvágy.
A magyar válogatott kiesett az Európa-bajnokságról. Ebben a mondatban két fontos információ van: először is az, hogy újra, sorozatban már harmadszor eljutott a viadalra, másrészt pedig azt, hogy nem valósult meg az, amit Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) elnöke a sorsolás után mondott.
„Most a minimális célként azt kell kitűzni, hogy továbbjussunk a csoportból, aztán meglátjuk a továbbiakat”
– fogalmazott akkor Csányi.
A válogatott nem érte el az elnöki minimumot, de igazán nem lehet haragudni a játékosokra, talán csak a Svájc elleni meccs miatt lehet ráncos a homlokunk. Az a mérkőzés, főleg az első félideje, tragikus volt. Akkor váratlanul zavartnak tűnt a csapat, olyanok voltak a játékosok, mint akik nem is tudják, milyen rendezvényen vannak. A második félidő már rendben volt, de 2–0-s hátrányból nem sikerült pontot menteni. A németek elleni találkozó olyan volt, mint az előző Eb-n az összes, vagyis jól játszott, de nem nyert a magyar gárda. Skócia? Csoboth Kevin 100. perces góljára még sokáig emlékezni fogunk, az a találat volt nekünk az Eb csúcsa. Fontos volt ez a találat, hiszen ezzel vasárnap estétől szerdáig élt a remény a továbbjutásra és azt se felejtsük el, hogy 2016 óta nem nyert meccset a magyar csapat Európa-bajnokságon (akkor Ausztriát vertük meg 2–0-ra). Ráadásul a csapatot sorozatban második alkalommal kijuttató Marco Rossi szövetségi kapitánynak ez volt az első sikere nagy tornán.
Ettől kezdve élt a (csalfa, vak) remény, hogy majd a spanyolok, az olaszok, az angolok, a portugálok és a törökök kisegítenek, illetve besegítenek minket a 16 közé. Nem jött be…
Nem indult rosszul, hiszen a spanyolok és az olaszok hozták, amit kellett, de ami utána történt, az már rémálom volt a számunkra. Az angolok rémesen futballozva – tényleg a nézhetetlenség határát súrolva – hoztak össze egy 0–0-t Szlovéniával, a portugálok meg kikaptak Georgiától (2–0) és ezzel kiestünk.
A baj az volt, hogy két, amúgy már továbbjutott válogatottól vártuk a győzelmet, amire lássuk be, nem volt nagy esély.
Mondjuk azért, arra kevesen fogadtak volna, hogy a néhai Grúzia legjobbjai legyőzik a portugál B-csapatot, de a futball tud ilyeneket produkálni. A 2016-os Európa-bajnok amúgy éppen a magyar csapattal játszott volna a tizenhat között, vagyis a kudarccal elkerülték Marco Rossi csapatát.
Érdekességként tegyük hozzá, hogy az angolok Hollandiát kapták volna a magyar továbbjutás esetén, de vélhetően nem szomorúak, hogy végül Szlovákia lett azellenfél.
Foglalkozzunk is inkább magunkkal, a kiesésen már úgysem tudunk segíteni. A kapuban Gulácsi Péter a vereségek ellenére is jól teljesített és jegyezzük meg gyorsan, hogy Dibusz Dénes ugyanilyen jó lett volna, de Marco Rossi a lipcsei kapust választotta, nem döntött rosszul. A védelemben viszont volt baj: a Svájc ellen látott Lang Ádám, Orbán Willi, Szalai Attila trió csúnyán felsült. Lang és Szalai nem is játszott többet, Orbán annak ellenére is a csapatban maradt, hogy az első meccsen többet is hibázott, de nincs nála jobb… Fiola Attila, Dárdai Márton és Botka Endre sokkal jobban teljesített hátul.
A középpálya védekező része, ahogy az várható is volt, problémás volt. Üdítő kivétel mindössze Schäfer András volt, aki kiválóan
futballozott mindhárom találkozón. Bár Marco Rossi azt mondta, hogy nem a rossz forma miatt hagyta ki az utolsó meccsre Nagy Ádámot, azt is megértettük volna, ha a gyenge teljesítménnyel indokolja a váltás, mert az olasz Spezia játékosa nem tündökölt a pályán. Kleinheisler László csak kiegészítő szerepet kapott és Callum Styles sem váltotta meg a világot egyetlen meccsén.
A támadó régióban Sallai Roland volt a legjobb – sőt az egész csapatból is kiemelkedett –, ráadásul a skótok elleni győzelem alkalmával ő adta a gólpasszt Csoboth Kevinnek. Varga Barnabás a sérüléséig veszélyes volt, reméljük mielőbb felépül.
És akkor elértünk Szoboszlai Dominikig… Nem kérdés: magasan a legjobb magyar futballista, a Liverpool legdrágább játékosa. És az sem lehet vita tárgya, hogy csalódást okozott a teljesítménye.
A skótok elleni meccs lefújásáig csak találgattuk, hogy sérült-e, de vasárnap este „lebukott”. Jókora kötéssel a jobb combján baktatott az öltöző felé, vagyis korántsem volt egészséges az Eb alatt. A nagy kérdés Rossi számára az lehetett, hogy szerepeljen-e Szoboszlai, aki mondjuk 60 százalékos állapotban lépett pályára, vagy kihagyja a legjobbat és próbálja valahogy pótolni. A kapitány az előbbit választotta – sosem tudjuk meg, mi lett volna fordított esetben.
Annyit talán megjegyezhetünk, hogy jó lenne, ha Szoboszlai újra csak a focival foglalkozna. Szerepelt két világcég reklámjában, egy magyar sorozatban is, szóval jöhet ismét az a szerep, amiben a legjobban szeretjük.
Érdekes felvetés, hogy mi lesz most a csapattal és a kapitánnyal, miután nem valósult meg a fentebb említett – utóbb kiderült, nem teljesen reális – terv, vagyis elúszott a továbbjutás. Nem kérdés: Marco Rossinak maradnia kell, még akkor is, ha a kiesés utáni nyilatkozatában bizonytalannak nevezte a jövőt. Nagy kérdés, hogy lehet-e játékosokat cserélni a keretben úgy, hogy esély legyen a világbajnoki- selejtezőkön és a Nemzetek Ligájában.
Marco Rossi ugyanis összeszedte a magyar labdarúgás krémjét, a legjobb honi játékosokat. Ők pedig arra voltak képesek, hogy legyőzzék a gyengébb ellenfelet, a jobbak ellen esély sem volt.
Tíz éve ezért is hálásak lettünk volna, de mára megnőtt az étvágy.
