Keményen visszaszólt a nő, akit kinevettek, mert kiesett a kerekesszékéből
Áradt a káröröm a nő felé, aki egy amerikai bevásárlóközpontban kiesett az elektromos kerekesszékéből, miközben egy áruért nyúlt volna. Most üzent a rosszakaróknak és elárulta, hogyan élte meg ő a másik oldalról a történetet.
(Magyarra fordítva közöljük az írását, amin csak az érthetőség miatt végeztünk - nem tartalmi - változtatásokat.)
„A legrosszabb, hogy azt hiszik az emberek, hogy a képen azért esik ki a kövér nő a székéből, mert túl lusta volt ahhoz, hogy kiszálljon belőle és úgy vegyen le egy üdítőt a polcról.
Baj van a gerincemmel, a spondylolisthesis nevű betegségtől szenvedek. Ilyen esetben az egyik csigolya elcsúszik a másiktól. Ez bárhol kialakulhat a gerinc mentén, de leggyakrabban annak az alsó részén fordul elő. Jobb esetben tünetmentesen lehet élni vele. Előfordulhat, hogy valakinek hát- vagy lábfájást okoz, ami lehet enyhébb, de okozhat súlyos kínokat is. A leggyakoribb tünetek egyike olyan fájdalomérzet a lábban, ami meggátolja a hosszabb ideig való állást vagy sétát. Az esetemben minél tovább állok, annál gyengébbé válnak a lábaim. Várható volt, hogy ilyen állapotba kerülök.
Túlsúlyos is vagyok, ami egyáltalán nem jön jól a fentiek mellett. A mentális problémáimat evéssel kompenzáltam. Naponta küzdök az elhízás ellen, beiratkoztam egy konditerembe is. De nem olyan könnyű megszabadulni a kilóktól.
Ez az eset pár éve, 2011-12 körül történt. Nagyon rossz korszakomat éltem meg akkor.
Emlékszem, hogy aznap különösen nagyok voltak a fájdalmaim és gyengének éreztem magam. Kerekesszékkel mentem, a családomnak vásároltam be.
A férjemnek akartam venni üdítőt – csomagszámra issza ezeket –, odafordultam, hogy leemeljek egy csomaggal, ekkor borult fel a szék. Láttam is valami vaku fényét és hallottam, hogy fiatal lányok kacarásznak mögöttem. Nem vertem nagy dobra, tudtam jól, hogy az emberek gyakran csinálnak belőlem viccet, be is szoktak szólogatni. Nem lepett meg a lányok reakciója.
Néhány hónappal később látom, hogy felkerült a kép egy Walmart-vásárlók megalázására szakosodott oldalra. Olyan körítéssel is láttam a képet, aminek köze nem volt ahhoz, ami valójában történt. Csak annak örülök, hogy nem látszik rajta az arcom.
Azért írom most mindezt, mert az emberek azt hiszik, hogy kinevethetik azokat, akik valamilyen fogyatékossággal élnek.
Nem látod, hogy mi a bajom, de beteg vagyok, a problémáim valósak. Ha legközelebb ilyen fotót látsz, gondolj arra, hogy ezek az emberek mi mindennel küzdenek meg nap mint nap.
Itt van néhány kép rólam, hogy bebizonyítsam: én vagyok a fenti képen.
A gerincproblémáim huszonéves koromban kezdődtek, még jóval azelőtt, hogy elhíztam volna. A szüleimtől örököltem az erre való hajlamot, ők mindketten átestek műtéteken is a harmincas éveikben. Jó eséllyel az én gyerekeimnek is ilyesmivel kell majd megküzdeniük.
Az elhízást az amerikai étrendemnek és a mentális problémáimnak köszönhetem. Depressziós vagyok, poszt-traumás stressz-szindrómám, és személyiségzavarom van. Több érzelmi trauma vezetett oda, hogy kialakultak ezek a betegségeim. A kajánál kötöttem ki, mint kapaszkodó, hogy küzdjek az elmém problémái ellen.
Nem én választottam, hogy az életem egyik mélypontján ilyen fotó készüljön rólam.
Nem igaz, hogy azért vagyok kövér, mert lusta vagyok. Vagy azért, mert így akarom magam bebiztosítani mozgássérültként. A túlsúlyos emberekkel nem emberként bánnak, nevetség tárgyává teszik őket. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a kövér emberek is emberek.
Tisztázzunk valamit – nem azt kérem, hogy fogadják el vagy dicsőítsék a túlsúlyosságomat. Komoly egészségügyi problémáról van szó, ami még több bajhoz vezethet. Azt sem kérem, hogy sajnáljanak, vagy szánalmat érezzenek irántam.
Embertársatokként nem várok mást, mint együttérzést, megértést és tiszteletet. Ember vagyok én is. Bánjatok velem úgy!"
Forrás: The Mighty
Oszd meg másokkal is!
