„Ez nagyon rossz üzenet” – pénzügyi szakértő az önkéntes nyugdíjpénztári pénzek idő előtti felhasználásáról
Miközben Magyarországon egyébként sem túl jellemző az öngondoskodás, a kormány jövőre alapvetően belenyúl az önkéntes nyugdíjpénztárak működésébe, és lehetővé teszi, hogy egy éven át akár a konyhabútort is felújíthassunk az öregkorunkra félretett pénzünkből. Ehhez elvileg csak akkor juthattunk volna hozzá, ha nyugdíjba megyünk, most azonban felvehetjük és elkölthetjük a kormányrendeletben meghatározott lakáscélokra, azzal az állami támogatással együtt, ami nyugdíjcélú megtakarításhoz járt.
Annyi pénze kevés embernek van így félretéve, hogy lakást vegyen belőle, de a hétfőn kijött rendelet szerint lakáshitel-törlesztésre, felújításra vagy például egy klímaberendezés beszerzésére is elkölthető a pénz. Míg a lakásvásárlásból hosszútávon is lehet bevétel, egy jövő évi lakásfelújításból aligha élünk meg öregkorunkra. Mennyi pénz mozdulhat meg, kinek éri meg kivenni a nyugdíjra félretett megtakarításait, és kinek nem? Erről beszélgettünk Herman Bernadett-tel, a Bank360 pénzügyi elemzőjével.
– Mennyire váratlan és példa nélküli egy ilyen intézkedés, ami alapvetően érinti az önkéntes nyugdíjpénztári pénzeket, az ingatlanpiacot, az állampapírokat és úgy összességében az öngondoskodás kérdéskörét?
– Lehetett hallani, hogy terveznek ilyesmit a nyugdíjcélú megtakarításokkal. De számomra is váratlan volt, hisz korábban nem volt ilyen, és ezeknek a megtakarításoknak nem is az volna a célja, hogy azonnal felhasználják őket. Ugyanakkor a Magyar Nemzeti Bank már régebben is felvetette az úgynevezett jóléti alapok létrehozását, amik egyesítettek volna többféle pénztártípust, és voltak olyan gondolatok is, hogy az életszakasznak megfelelően lehessen felhasználni az ezekben a pénztárakban felgyülemlő megtakarításokat – akár lakáscélra is.
Nincsenek olyan megkötések, hogy a legalább öt vagy tíz éve benn lévő pénzekhez lehet csak hozzányúlni.
– Mi lehet a kormány célja ezzel, azon kívül, hogy felpörgeti a fogyasztást, esetleg az építőipart?
– Kovács Zsolt miniszteri biztos egy konferencián adott egy lehetséges magyarázatot. Eszerint Magyarországon az öngondoskodás azt jelenti, hogy legyen egy ingatlanunk, lakásunk. Ha van, akkor veszünk a gyerekünknek, unokánknak is, és ezzel mindig lehet valamit csinálni: eladni vagy kiadni.
– Ez akár jogos érv is lehet: van egy lakásom, pénzt szerzek belőle, és későbbre is megmarad, biztosan nem vész el – ez is egy fajta öngondoskodás. Mi lehet erre az ellenérv?
– Ezt kétségtelenül innen is lehet nézni. De ha van egy lakásunk, akkor ahhoz, hogy abból a megélhetésünket fedezzük, gondoskodnunk kell róla, fel kell újítani, karban kell tartani, ki kell adni. Ha azonban megtakarításunk van, azzal több dolgot tehetünk. Eldönthetjük, mennyit veszünk ki belőle és mikor – jóval rugalmasabb a lehetőség, mint egy ingatlan esetén. Abszolút megvan az előnye az ingatlan-befektetésnek, de fontos lenne az is, hogy ne egy lábon álljon az ember.
– Mennyi pénz van körülbelül ezeken az önkéntes számlákon? És van-e valamilyen megközelítőleg pontos előrejelzés arról, hogy mekkora részéhez nyúlhatnak hozzá jövőre?
– Összesen több mint 2100 milliárd forint megtakarítás van az önkéntes magán-nyugdíjpénztári számlákon, nagyjából egymillió pénztártagnál. Vagyis
Vannak olyan tagok, akik egyáltalán nem fizetnek rendszeresen, és nagyon kevés pénzük van benn, és vannak, akik nagyon komolyan veszik, minden évben befizetik azt az összeget, amire a maximális adó-visszatérítést kapják. Szintén nagyjábóli becslések vannak arra, hogy mennyit vehetnek ki jövőre a tagok: ezt körülbelül 250-300 milliárd forintra lehet saccolni. Ez fog megjelenni elvileg a lakáspiacon.
– Van esetleg olyan tag, akinek mégis kifejezetten megérheti jövőre kivenni a pénzét?
– Bárkinek megérheti, aki akarja és tudja, feltéve, hogy utána visszateszi más forrásból. A jogszabály olyan, hogy akinek van lakáscélja, és ezt ki tudja használni, annak megéri, olcsóbb, mintha hitelt venne fel. Ha nincs elég önerő, de van ötlete, hogy hogyan tudná felhasználni a pénzt, akkor nem tudok igazán komoly érvet arra, hogy miért ne vegye ki. Az imént említett passzív tagok aránya a pénztártagok között majdnem 50 százalék. Ők szerintem ki fogják venni, nekik ez megérheti, ha van valamilyen céljuk a lakásukkal – ebből telhet egy légkondira vagy egy konyhabútorra. Ezek azonban kisebb összegek.
Ami látszik, hogy a fiatalabb pénztártagoknak relatíve kevés megtakarításuk van, átlagosan körülbelül 1 millió - 1,5 millió forint körüli összeg. Jellemzően a nyugdíj előtt nem sokkal álló pénztártagoknak van nagyobb megtakarítása – náluk erősen kérdéses, hogy ezt a pénzt jövőre kiveszik-e lakáscélra úgy, hogy korlátozott a felhasználása, vagy megvárják, hogy kitöltik a nyugdíjkorhatárt, és akkor úgy használhatják fel, ahogy szeretnék.
– Az intézményeket hogyan érinti a döntés? Fel tudnak készülni rá jövő év január 1-jéig? És milyen extra feladatok hárulnak rájuk?
– Az önkéntes nyugdíjpénztárakra most hárul egy teher, egy éven keresztül olyan tevékenységet kell végezniük, amire korábban nem voltak felkészülve, mert ezeket a lakás-takarékpénztárak intézték. Eddig erre az önkéntes nyugdíjpénztárakban nem volt apparátus, mert nem kellett ezzel foglalkozniuk: aki akarta, kivette a pénzét, elköltötte, nekik pedig nem kellett ellenőrizniük a felhasználást. Szerintem nem túl barátságos intézkedés az, hogy most egy évre biztosítaniuk kell a szükséges adminisztrációt. Jó eséllyel találni fognak rá embert, de nem könnyíti meg a helyzetet, hogy nekik biztosan csak egy évre kell szerződniük. Ráadásul az egészre egy infrastruktúrát is fel kell építeni, például informatikai fejlesztésekkel, amikre 2026-tól szintén nem lesz szükség. Lehetséges, hogy szerződést kötnek egy lakástakarékkal, amelyik már egyébként is foglalkozik ezzel. Mindenesetre
akik továbbra is maradnak náluk.
– A Bank360 cikkében volt róla szó, hogy az intézkedésnek akár az állampapírpiacra is hatása lehet. Pontosan hogyan?
– Az önkéntes nyugdíjpénztárak portfólióinak egy jelentős része magyar állampapírban van. Többféle portfólió van a pénztárakban. Az egyik az, amelyikben a tagok pénze van, ezek a fedezeti alapok. Van ezen kívül a működési alap: ebből finanszírozzák a pénztárak a saját működésüket. És van a likviditási alap: abból pedig azokat a pénzeket fizetik ki, amit a pénztártagok fel akarnak venni – például az adómentesen kivehető hozamot vagy a nem adómentesen kivehető megtakarítást, örökséget stb. Ez a likviditási alap pedig nagyrészt csak állampapírokból áll, ennek az értékét lehet növelni, amikor sokan akarnak kivenni. Jövőre fel is kell duzzasztani, ha az emberek ki akarják venni a pénzüket.
A pénztárakban 900 milliárd van magyar állampapírban, ami a teljes önkéntes nyugdíjpénztári portfólió 43 százaléka – ebből fognak valószínűleg nagyon sokat eladni.
Persze a teljes magyar állampapírpiacnak ez nem jelentős része, hisz az nagyjából 50 ezer milliárd forint, de azért így is egy jelentős, megérezhető mennyiség.
– Ennél is égetőbb kérdés lehet, hogy az intézkedésnek lehet-e hatása az ingatlanpiacra? A kormány is kezdeni szeretne valamit az elszálló ingatlanárakkal, de egy ilyen jelentős összeg „kiengedése” nem árfelhajtó hatással van épp?
– Természetesen lehet ilyen hatása. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy
Néhány évvel ezelőtt volt egy olyan lakásfelújítási támogatás, amikor gyerekes családok tudtak jelentős összegeket felvenni, akkor is láthattuk, hogy ezek a pénzek nem a családoknál csapódtak le, hanem sokkal inkább például a burkolónál vagy a barkácsáruházakban: megugrottak az alapanyag- és építőanyagárak, ahogy a munkadíjak is. Emellett, ha ezek a pénzek kikerülnek a lakásfelújítási piacra, az növelheti az inflációt is.
– Apropó: az utóbbi évek magas – olykor rekorder – inflációja mennyire érintette ezeket a megtakarításokat?
– A megtakarítások sem tudták követni a 2022-es inflációt. De tavaly az önkéntes nyugdíjpénztárak is jobban tudtak teljesíteni, rekordhozamokat értek el, és az idén is jól álnak. Úgy tűnik, remélhetőleg rövid távon ki tudják heverni ezt a nehéz időszakot.
– A lehetőség egy évig, 2025. január elsejétől december 31-ig él. Milyen hosszú távú hatásokra lehet számítani, ami bőven túlmutat ezen az időszakon?
– Azt gondolom, ennek az intézkedésnek az öngondoskodásra van rossz hatása. Ez egy üzenet, hogy ez a kormány azt gondolja, nem igazán fontosak a nyugdíjcélú megtakarítások. Máshogy kell az embereknek gondoskodniuk az idős korukról, nem pedig rendszeres, kis összegű megtakarítással – hanem például ingatlanvásárlással.
mert mindenhol a környező világban az a jó módszer, ha az ember fiatalon elkezd kisebb összegekben megtakarítani, félretesz, hogy nyugdíjas korban, amikor nem képes már elég jövedelmet szerezni, erre támaszkodhasson, kiegészíthesse a befolyó összeget, fedezhesse az extra egészségügyi költségeket. Ez a láb összességében nagyon hiányzik a rendszerből.