12,2 cm-ről 15,2 cm-re emelkedett a férfiak hímvesszőjének átlagos hossza egy kutatás szerint, írja a LADbible. A kaliforniai Stanford Egyetem tudósai 1942 és 2021 közötti tudományos kutatások adatainak összesítése alapján jutottak arra a következtetésre, hogy az elmúlt évtizedekben 24 százalékkal nőtt a pénisz átlagos hossza.
A 75 felmérésben összesen 55 ezer, 18 és 86 év közötti férfi nemi szervét vizsgálták. Miközben Dr. Michael L. Eisenberg urológus professzor szerint a tesztoszteron és a spermiumok száma is csökkenést mutat, hasonló eredményt vártak a hímvessző méretével kapcsolatban is, de épp az ellenkezőjét tapasztalták.
A professzor szerint egyelőre nem lehetnek biztosak abban, hogy mi okozza a robbanásszerű változást. Ugyanakkor az szinte biztosra vehető, hogy valami rendkívüli dolog történik a férfiak testével, ezért alaposan ki kell vizsgálni az eredményeket.
A változás hátterében állhatnak akár olyan aggodalomra okot adó körülmények is, mint a hormonháztartást felborító vegyi anyagoknak kitettség. Dr. Larry Lipshultz szerint azonban nem zárható ki az online pornó térnyerése sem a péniszméret növekedésével összefüggésben. Az urológus úgy véli, hogy minél több erekciója van valakinek, annál inkább megnyúlnak a szövetei, végeredményben pedig nagyobb lesz a hímvesszője.
Az orvosok szerint a nagyobb pénisz továbbra sem hozható összefüggésbe a jobb szexuális teljesítménnyel. Ráadásul a nagy méret megállapítása is egy szubjektív szempont, ami mindenkinél mást jelent.
12,2 cm-ről 15,2 cm-re emelkedett a férfiak hímvesszőjének átlagos hossza egy kutatás szerint, írja a LADbible. A kaliforniai Stanford Egyetem tudósai 1942 és 2021 közötti tudományos kutatások adatainak összesítése alapján jutottak arra a következtetésre, hogy az elmúlt évtizedekben 24 százalékkal nőtt a pénisz átlagos hossza.
A 75 felmérésben összesen 55 ezer, 18 és 86 év közötti férfi nemi szervét vizsgálták. Miközben Dr. Michael L. Eisenberg urológus professzor szerint a tesztoszteron és a spermiumok száma is csökkenést mutat, hasonló eredményt vártak a hímvessző méretével kapcsolatban is, de épp az ellenkezőjét tapasztalták.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Januárban hatalmas jéghegy szakadt le az Antarktiszon található George VI selfjégről. Az A-84 névre keresztelt jéghegyet az Amerikai Nemzeti Jégközpont azonosította. A jégtömb körülbelül 30 kilométer hosszú, 18 kilométer széles, így a területe meghaladja az 540 négyzetkilométert – ezzel még Budapestnél is nagyobb, írja a Discover.
A jéghegy leválásával egy korábban érintetlen tengerfenéki terület vált láthatóvá. A Schmidt Ocean Institute kutatói módosították expedíciójuk útvonalát, és megvizsgálták az újonnan elérhető szakaszt. „Megragadtuk az alkalmat, azonnal változtattunk az expedíció tervein, és megvizsgáltuk a mélyben zajló folyamatokat” – mondta Patricia Esquete, az Aveirói Egyetem kutatója.
Nyolc nap alatt távirányítású merülőeszközzel térképezték fel a tengerfenéket, és különböző élőlényeket figyeltek meg: korallokat, polipokat, óriási tengeri pókokat és szivacsokat. Néhány élőlény 1200 méteres mélységben is előfordult.
„Nem számítottunk arra, hogy ilyen gyönyörű, virágzó ökoszisztémát találunk. Az állatok mérete alapján ezek a közösségek már évtizedek, sőt akár évszázadok óta léteznek”
– tette hozzá a kutató.
A kutatók szerint ezen a területen a tápanyagok bejutását évszázadokon át akadályozta a körülbelül 150 méter vastag jégtakaró. Úgy vélik, hogy az óceáni áramlatok biztosíthatták az élővilág fennmaradásához szükséges tápanyagokat, de további vizsgálatokra van szükség.
A felfedezés hozzájárul ahhoz, hogy a tudósok jobban megértsék az úszó jégselfek alatti élővilágot, amelyről eddig kevés ismeret állt rendelkezésre. A kutatás során valószínűleg több eddig ismeretlen fajt is azonosítottak, valamint olyanokat is, amelyek már ismertek voltak.
Az expedíció során gyűjtött adatok segíthetnek az Antarktisz jégtakarójának múltbéli viselkedésének feltérképezésében is. „Az antarktiszi jégveszteség világszerte jelentős mértékben hozzájárul a tengerszint-emelkedéshez. A munkánk azért kulcsfontosságú, mert hosszabb távú összefüggéseket tár fel ezekben a változásokban, és segít pontosabb előrejelzéseket készíteni, amelyek megalapozhatják a jövőbeni intézkedéseket” – mondta Sasha Montelli, a University College London kutatója.
Januárban hatalmas jéghegy szakadt le az Antarktiszon található George VI selfjégről. Az A-84 névre keresztelt jéghegyet az Amerikai Nemzeti Jégközpont azonosította. A jégtömb körülbelül 30 kilométer hosszú, 18 kilométer széles, így a területe meghaladja az 540 négyzetkilométert – ezzel még Budapestnél is nagyobb, írja a Discover.
A jéghegy leválásával egy korábban érintetlen tengerfenéki terület vált láthatóvá. A Schmidt Ocean Institute kutatói módosították expedíciójuk útvonalát, és megvizsgálták az újonnan elérhető szakaszt. „Megragadtuk az alkalmat, azonnal változtattunk az expedíció tervein, és megvizsgáltuk a mélyben zajló folyamatokat” – mondta Patricia Esquete, az Aveirói Egyetem kutatója.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
A Holdba csapódhat egy hatalmas aszteroida, a Földről is látható lehet majd az ütközés
A 20 emeletes ház méretű égitest 2032 decemberében ütközhet a Holdnak. A becsapódás ereje 340 hirosimai atombombáénak felelne meg, és krátert vájna az égitest felszínébe.
A NASA új információkat közölt a 2024 YR4 jelű aszteroidáról, amely a számítások szerint
2032. december 22-én a Holdba csapódhat. A tudósok becslése szerint az ütközés ereje 340 hirosimai atombombának felelne meg, és körülbelül két kilométer széles krátert vájna a Hold felszínébe.
Az év elején a szakértők még csak 0,3 százalékos valószínűséggel számoltak a becsapódással, a legújabb mérések alapján azonban ez az arány 3,8 százalékra emelkedett. A James Webb űrtávcső segítségével a kutatók pontosabb adatokat kaptak az égitest méretéről is:
az aszteroida átmérője 53 és 67 méter közé tehető, ami egy nagyjából 20 emeletes épület magasságának felel meg.
A NASA hangsúlyozta, hogy az aszteroida nem jelent veszélyt a Földre, mivel nem képes megváltoztatni a Hold pályáját. A Live Science szerint előfordulhat, hogy kisebb törmelékek elérik a Földet, de ezek a légkörbe érve várhatóan elégnek, így nem okoznának kárt.
A becsapódás látványa viszont a Földről is érzékelhető lehet.
A James Webb űrtávcső májusban ismét megfigyeli az égitestet, így a kutatók tovább pontosíthatják a számításokat, és részletesebb képet kaphatnak a 2024 YR4 pályájáról és összetételéről.
2024 YR4 egy 40 és 90 méter közötti átmérőjű kisbolygó, Apollo-típusú (Földet keresztező) földközeli objektumnak minősül. Az ATLAS (Asteroid Terrestrial-impact Last Alert System) chilei állomása fedezte fel 2024. december 27-én.
A 2024 YR4 elliptikus pályán kering a Nap körül. Keringési ideje körülbelül 3,99 év, keringési szöge pedig 3,41 fok a Föld pályájához (ekliptikához) képest.
A NASA új információkat közölt a 2024 YR4 jelű aszteroidáról, amely a számítások szerint
2032. december 22-én a Holdba csapódhat. A tudósok becslése szerint az ütközés ereje 340 hirosimai atombombának felelne meg, és körülbelül két kilométer széles krátert vájna a Hold felszínébe.
Az év elején a szakértők még csak 0,3 százalékos valószínűséggel számoltak a becsapódással, a legújabb mérések alapján azonban ez az arány 3,8 százalékra emelkedett. A James Webb űrtávcső segítségével a kutatók pontosabb adatokat kaptak az égitest méretéről is:
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Lenyűgöző látvány: részleges napfogyatkozás lesz március 29-én – eláruljuk, mikor és hogyan láthatod a legjobban
Megfelelő védelemmel látványos élményben lehet részünk, hiszen jól kivehető lesz, ahogy a Hold lassan beúszik a Nap elé, és kicsit „megharapja” a fényes korongot.
Március 29-én különleges égi jelenség lesz megfigyelhető Magyarországon:
jön a részleges napfogyatkozás. A jelenség 11:51-kor kezdődik, amikor a Hold eléri a Nap peremét, a leglátványosabb pillanat pedig 12:21-re várható, ekkor a Nap felszínének 2,93%-át takarja majd ki a Hold. A fogyatkozás 12:50-re ér véget.
A Nap a maximális fedés idején déli irányban, nagyjából 46 fokkal a horizont felett lesz, így tiszta idő esetén városi környezetből is könnyen megfigyelhető. Érdemes olyan helyet választani, ahonnan zavartalan a kilátás dél felé, például a Normafa vagy a Hármashatár-hegy.
A napfogyatkozások újhold idején következnek be, amikor a Hold a Föld és a Nap közé kerül. Mivel a Hold pályasíkja nem esik egybe pontosan a Föld keringési síkjával, nem minden újholdnál tapasztalunk fogyatkozást. Március 29-én a Hold árnyéka elkerüli a bolygónkat, csak a félárnyéka vetül a Föld egyes részeire, köztük Magyarországra is, így részleges fogyatkozásnak lehetünk tanúi.
A jelenséget távcsővel vagy binokulárral is érdemes megfigyelni, de kizárólag speciális napszűrő használata mellett. Fontos, hogy soha ne nézzünk szabad szemmel vagy szűrő nélküli eszközzel a Napba, mert súlyos szemkárosodást okozhat!
Megfelelő védelemmel azonban látványos élményben lehet részünk: jól kivehető lesz, ahogy a Hold lassan beúszik a Nap elé, és kicsit „megharapja” a fényes korongot.
Kisebb nagyításnál (20-30x) az egész napkorong jól látszik, és könnyen követhető a Hold mozgása. Nagyobb nagyítással (50x körül) a Hold peremének egyenetlenségei is feltűnnek, sőt, ha napfoltok is megjelennek a Nap felszínén, még izgalmasabb lesz a látvány, hiszen most éppen a naptevékenységi maximum közelében járunk.
A napfogyatkozásokat régen sok kultúrában félelmetes jelként értelmezték. Az ókori Kínában úgy vélték, hogy egy égi sárkány próbálja bekapni a Napot, ezért az emberek hangoskodással igyekeztek elriasztani. A babilóniaiak szerint a fogyatkozás szerencsétlenséget hozott, ezért ilyenkor egy álkirályt ültettek a trónra, hogy megvédjék a valódi uralkodót. Kr. e. 585-ben Kis-Ázsiában a méd és a lüd nép közötti csatát is félbeszakította egy napfogyatkozás, amit Thalész görög filozófus előre megjósolt.
A teljes napfogyatkozások idején figyelhető meg a Baily-gyöngysor jelenség. Ekkor a Hold felszíni egyenetlenségei, hegyek és völgyek miatt a napfény kisebb-nagyobb ívekben, pontokban tör át a Hold peremén. Sir Edmund Halley 1715-ben írta le először ezt a jelenséget, később Francis Baily magyarázta meg.
Legközelebb 2026. augusztus 12-én lesz hazánkból látványosabb, 58,1%-os részleges napfogyatkozás, majd 2081-ben teljes napfogyatkozás is várható Magyarország felett. A mostani esemény pedig remek alkalom arra, hogy biztonságos körülmények között figyeljük meg az égbolt egyik legizgalmasabb látványosságát.
Március 29-én különleges égi jelenség lesz megfigyelhető Magyarországon:
jön a részleges napfogyatkozás. A jelenség 11:51-kor kezdődik, amikor a Hold eléri a Nap peremét, a leglátványosabb pillanat pedig 12:21-re várható, ekkor a Nap felszínének 2,93%-át takarja majd ki a Hold. A fogyatkozás 12:50-re ér véget.
A Nap a maximális fedés idején déli irányban, nagyjából 46 fokkal a horizont felett lesz, így tiszta idő esetén városi környezetből is könnyen megfigyelhető. Érdemes olyan helyet választani, ahonnan zavartalan a kilátás dél felé, például a Normafa vagy a Hármashatár-hegy.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Elképesztő magyar kutatók jöttek rá, hogyan alkalmazkodott a földi élet az oxigénhez
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatói is részt vettek abban a nemzetközi kutatásban, amely új megvilágításba helyezi az oxigén és a baktériumok kapcsolatát, derül ki a kutatási hálózat honlapjáról. A Science tudományos folyóiratban megjelent tanulmányban a kutatók azt vizsgálták, hogyan fejlődtek a baktériumok, és mikor alakult ki náluk az oxigénhasználat képessége.
A kutatás alapját a körülbelül 2,33 milliárd évvel ezelőtt lezajlott Nagy Oxidációs Esemény adta, amely során a cianobaktériumok fotoszintézisének hatására jelentősen megnőtt a Föld légkörének oxigéntartalma. A folyamat pontos időzítése korábban a fosszilis leletek hiánya miatt nehézségekbe ütközött, ezért a kutatók most geológiai és genetikai adatokat is felhasználtak.
A vizsgálat során 1007 baktérium genomját elemezték, és összesen 84 olyan esetet találtak, amikor a baktériumok az anaerob – vagyis oxigénmentes – életmódról az aerob, oxigénhasználó életmódra váltottak. Ezek többsége a Nagy Oxidációs Esemény után történt, azonban legalább három ilyen átmenet jóval korábbra tehető.
A legkorábbi ezek közül közel 900 millió évvel előzte meg az oxigén jelentősebb légköri megjelenését.
A kutatók gépi tanulás segítségével azonosították az ősi aerob baktériumokat, majd bayesi statisztikai módszerekkel becsülték meg megjelenésük idejét. Feltételezésük szerint ezek a baktériumok a légkör oxigéndúsabbá válása után fejlődhettek ki.
A tanulmány szerint a ma élő baktériumok közös őse körülbelül 4,4–3,9 milliárd éve élt. A baktériumok főbb törzsei ennél később, 2,5–1,8 milliárd éve jelentek meg, míg számos ma ismert baktériumcsalád 0,75–0,6 milliárd évvel ezelőtt alakult ki, nagyjából az állati és növényi élet megjelenésének idején.
A kutatók egy új megközelítést alkalmaztak, amely a genetikai, fosszilis és geokémiai adatok együttes elemzésén alapul. Ez a módszer segíthet jobban megérteni az élet korai fejlődését, különösen azoknak a mikrobáknak az esetében, amelyekről nem maradtak fenn fosszíliák. A kutatók szerint a módszer a jövőben más mikroorganizmusok tulajdonságainak vizsgálatára is alkalmas lehet.
Elképesztő magyar kutatók jöttek rá, hogyan alkalmazkodott a földi élet az oxigénhez
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatói is részt vettek abban a nemzetközi kutatásban, amely új megvilágításba helyezi az oxigén és a baktériumok kapcsolatát, derül ki a kutatási hálózat honlapjáról. A Science tudományos folyóiratban megjelent tanulmányban a kutatók azt vizsgálták, hogyan fejlődtek a baktériumok, és mikor alakult ki náluk az oxigénhasználat képessége.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
