MÚLT
A Rovatból

Az ember, aki elhagyott helyek nyomában jár

Hajner Gyula több mint öt éve dokumentálja hazánk lakatlan építményeit, elhagyott objektumait.


A "Szellemvárosok Magyarországon" című websorozat elhagyott városok, falvak, kiürült magyar-szovjet laktanyák és elfeledett épületek, ipari, katonai és civil objektumok, járművek felderítésével foglalkozik. Hajner Gyula, a sorozat készítője minden, általa bejárt helyszínen fotókkal és filmfelvétellel rögzíti a látottakat. Saját erőforrásait használva nagyon is fontos munkát végez: dokumentációt készít hazánk kastélyairól, üresen álló kórházairól és egyéb építményeiről. Miért kezdi el valaki huszonévesen elhagyott objektumokra vadászni? Milyen szenvedély hajtja előre a felderítő munkában? Erről ő maga mesélt nekünk.

- Mi adta az ötletet a Szellemvárosok Magyarországon sorozathoz?

- 2009-ben voltam először egy közeli, elhagyatott laktanyában. Egy ismerősöm mutatta meg. Elkezdtem elhagyatott helyek után kutatni Magyarországon.

- Volt külföldi minta?

- Igaz, hogy a Nyugat ebben is jóval előrébb jár, ott már volt hagyománya az urbexnek, de én akkor még nem hallottam ezekről a külföldi csoportokról. Másrészt akkor még külföldön sem volt ennyire felkapott téma, mint most. Magamtól kezdtem el csinálni az urbexet. Külföldi oldalakat 2011-ben látogattam először, akkor tűnt fel, mennyi ehhez hasonló kezdeményezés van máshol is.

- Mivel készültél a legelső túrára?

- Őszintén szólva sehogy, mert akkor még nem hallottam az urbexről, sőt, az első alkalommal, amikor az ismerősöm hívására meglátogattuk a közeli, elhagyott szovjet laktanyát, azt sem tudtam, hogy ilyen helyek egyáltalán léteznek. Ez az egész számomra újdonság volt, ezért arra az alkalomra semmilyen speciális eszközt nem vittem magammal.

Szovjet laktanya

Kiürített és sorsára hagyott szovjet laktanya

Szovjet laktanya2

Enteriőr egy szovjet laktanyában

- Hogyan lehet felkészülni az ehhez hasonló terepbejárásra?

- Ma már viszek magammal kesztyűt, csomagolok élelmet, innivalót. Mindenképpen vastag talpú cipőben megyek, és váltóruhát is viszek magammal. Fontos a törlőkendő és a víz is. A túra rögzítéséhez pedig természetesen kamerát és kameraállványt. Kesztyű azért kell, mert ha például fel akarok mászni valahova, akkor rendszerint vaslétrán kell megtenni az utat – azok pedig általában rozsdásak. Kesztyűt kell húzni akkor is, amikor falat tapogatunk, vagy ha megfogunk, felemelünk a földről valamilyen tárgyat. Megszúrhatja, felsértheti bármi a kezünket, jobb elkerülni a veszélyt.

Mi az az urbex?

Az urban exploration az Altoman blog mini szótára szerint "városok és ipari létesítmények normális esetben nem látható, vagy nem elérhető területeinek meglátogatását, bejárását jelenti. Fő célpontok: elhagyatott épületek, aktív épületek nem publikus területei (ide tartoznak a tetők is), csatornák, esővízrendszerek, közlekedési alagutak, szervizalagutak, katakombák, daruk. Az urbex íratlan szabálya: take nothing but photographs, leave nothing but footprints." (Az urbexes alapszabály szabad fordításban: csak fotókat készíts, és csak lábnyomokat hagyj magad után.)

Gyermekkórház

Itt egykor gyermekkórház működött

- Milyen szempontok alapján választod ki a helyszínt?

- Attól függ, mit akarok látni. Ha mondjuk, találok egy szellemkastélyt, tőlem 60 kilométerre, akkor az lesz a fő helyszín, és utánajárok, mi lehet még a környéken: laktanya, kórház stb. Egyszer 150 kilométert utaztam egy helyszín miatt, aznap négy objektumot látogattam meg. A nap végére elképesztően elfáradtam, gyakorlatilag beleájultam az ágyba.

- Hogyan viszonyulsz ezekhez az elhagyott épületekhez?

- Nekem tetszenek ezek a helyek, nem kell lelkileg feldolgoznom a látványt; persze azért van bennem egy kis szomorúság, egyfajta melankolikus érzés. Izgalmasak azok az építmények, ahol egykor élet volt, emberek jártak-keltek, most pedig nincs ott senki és semmi. Szeretem a civil és katonai létesítményeket is. Érdekes módon a katonai objektumokat preferálja a baráti köröm.

Raktárbázis a Monarchia idejéből

Raktárbázis volt a Monarchia idején

Szomorú vidámpark1

Ennél szomorúbb vidámpark ma nincs is Magyarországon

- Melyik volt eddig a legextrémebb helyszín?

- Egyszer egy 25 méter magas toronyba másztunk fel, létrát kellett magunkkal vinnünk. A másik hely egykori szovjet laktanya volt, amelyben annak idején, még a rendszerváltás előtt atomtölteteket tároltak. Az is elég izgalmas hely. A föld alá és jó magasra is szeretek eljutni.

A Szellemvárosok Magyarországon eredete

Összefoglaló név, mivel Gyula szerint, ha úgy vesszük, egyetlen szigorú értelemben vett szellemváros létezik ma Magyarországon. Inkább elhagyott kastélyokat, laktanyákat, gyárakat, házakat és egyéb épületeket takar az elnevezés.

Elhagyatott étterem

Hajner Gyula egy elhagyott étteremben

-Előfordult, hogy valamilyen hatósági személyek belétek botlottak?

-Eddig szerencsére nem történt ilyen.

- Miért nem adod meg a bejárt objektumok pontos földrajzi helyét vagy címét? Az olvasók rendszeresen kérdezgetik, hol található egyik-másik hely, azt gondolják, véletlenül vagy figyelmetlenségből maradt le.

- Alapvető urbexes szabálynak minősül, hogy nem hozzuk nyilvánosságra az objektumok címét. Nálam eleinte publikus volt minden. Sajnos előfordult már, hogy valakik bementek egy adott objektumba, majd utólag rám hivatkoztak, hogy én is bejutottam oda. Csakhogy én ott engedéllyel jártam. Azok, akik utánam mentek, nem kértek engedélyt. Kihívták rájuk a rendőröket, azok elvitték őket, aztán a rendőrök eljutottak hozzám, és megkérdeztek, ez hogy is van? Ennél a pontnál döntöttem el, hogy nem hozom többé nyilvánosságra azoknak épületeknek, objektumoknak a „lelőhelyét”, amelyeket felderítek. Persze vannak olyan helyek is, például elhagyatott kastélyok, amelyekről sokan tudnak, vagy amelyek címét ki lehet guglizni.

- Milyen egyéb kellemetlenségek adódhatnak abból, ha valaki elárulja, merre található az adott építmény?

- Amikor 2008-ban voltam Szentkirályszabadján az egykori szovjet laktanyában, még nagyon kevés ablak volt betörve. Most pedig már egyetlen ablak sincs meg… Azt azért lehet érezni, hogy vannak vandálok is, és nem csak fotózni mennek egy helyszínre. Egyszer a saját szememmel láttam, amint elviszik valahonnan a parkettát, hogy eltüzeljék. Van, ahol meg azzal szórakoznak, hogy kiverik az ablakokat.

A különböző fórumokon is megy a vita erről, hogy ha valaki jó helyszíneket talál, miért nem mondja meg, hol van. Én ezt teljesen megértem, nem szeretném, ha leamortizálnák ezeket az építményeket. Erre az a válasz, hogy "mi csak fényképezni mennénk oda." Persze, csak akkor odamennek egy egész csapattal, az attól fogva már nem titok, elmesélik, hol jártak, még többen tudnak róla, és elindul egy folyamat.

Szellemváros (3)

Valódi szellemváros

Lépcsőház a szellemvárosban

Lépcsőház a szellemvárosban

- Időnként legendákat, sztorikat kötnek egy-egy elhagyott épülethez. Éreztél valaha félelmet emiatt?

- A kísértetekben, szellemekben nem hiszek, ezzel nem foglalkozom. Azok a hatásvadász beszámolók, amikben azt írják, hogy szellemeket találtak egy kastélyban, csak arra jók, hogy többen kattintsanak a cikkre. Inkább az foglalkoztat, hogy az épület életveszélyes-e. Persze, veszélyesek, főleg a régi kastélyok, amelyek nem panelből épültek, hanem téglából, és az időjárás már kikezdte a falakat, vagy tetőszerkezete sérült meg, mint például a hajmáskéri kastélynál, amely borzasztó állapotban van, a padló több helyen beszakad. Elsősorban azok a kastélyok veszélyesek, amelyek nem a múlt században, hanem még előbb, mondjuk a 19. században épültek.

Külföldi kapcsolatok

Elsősorban amerikai urbexesekkel tartja Gyula a kapcsolatot, ott ugyanis rengeteg elhagyott helyet találni, gondoljunk csak az egykor virágzó iparral rendelkező Detroitra, amely az utóbbi évtizedekben hanyatlásnak indult, és tízezres nagyságrendben hagyták el a helyiek a házaikat, vagy a több hullámban kitörő aranyláz nyomán született, majd gyorsan kiürülő városokra. Különös módon az észak-amerikai szellemépületek nagy része valamilyen elmegyógyintézet. Gyula szerint ezek atmoszférája nagyon izgalmas. „Franciaországban elképesztő mennyiségű lakatlan kastély válik lassan az enyészeté. Belgiumban a Miranda-kastély szerepel a bakancslistámon.”

A külföldi ismerősökkel kölcsönös a segítségnyújtás. Ők segítenek a kinti helyszínek felderítésében, vagy éppen tippeket adnak ahhoz, hogy hová érdemes eljutni. Ha ők érkeznek Magyarországra, az utazás előtt tanácsot kérnek, sőt, volt, aki Gyulától azért kért segítséget, mert egy elhagyott kastélyban szeretett volna esküvői fotókat készíteni.

- Nehéz engedélyhez jutni a látogatásokhoz?

- Elég nehéz. Én az évek során jó kapcsolatrendszert építettem ki, egyrészt ismerősök be tudnak vinni helyekre. Másrészt hosszú idő lehet az engedélyekre várni. Sokan azt hiszik, hogy úgy működik, hogy sziasztok, itt vagyok, bemennék fotózni. Pedig ez nem ilyen egyszerű. Vannak olyan területek, amelyekre én sem mehetek be, ilyenek például a honvédségi területek.

Batthyány-kastély belül

Ha a Batthyány család látná, mi lett a kastéllyal...

Az OPNI rideg folyosólya

Az OPNI rideg folyosója

-Milyen időközönként tudsz terepbejárást szervezni?

- A munkától függ. Volt, amikor egy héten négy napot is erre szánhattam, máskor egy hónap alatt csak egy helyre jutottam el. De most nem is kell sietnem, mert hihetetlenül sok feldolgozásra váró anyagot tárolok a számítógépen. Annyit, hogy szerintem jövő év végéig kitart.

- A környezeted mit szól a nem mindennapi hobbidhoz?

- Van, aki nem szereti, hogy mindig erről beszélek, mert unja, mások szeretik, ha erről mesélek, szívesen hallgatják a történeteket. Volt, aki mondta is, hogy eljönne velem, így már egy csomó túrán voltam.

- Néha az urbexezőket leszólják azzal, hogy csak kukkolnak, biztos nem is ismerik jól a történelmet. Máskor egy-egy helyszínnél azt a kritikát kapják, hogy nem oda kellett volna menni, inkább más témával kellene foglalkozni…

- Én is kapok időnként érdekes kommenteket… A többségük viszont (kilencven százalékuk) pozitív visszajelzés, ami biztat, amiben megírják, hogy tetszik, amit csinálok. Vagy megírják, hogy rendszeresen nézik a YouTube csatornámat, és várják az új videót. Aztán van, aki jelzi, hogy szívesen csatlakozna a legközelebbi felderítő úthoz.

-Hogyan találsz új helyeket?

- Mostanában sokan nézik a videóimat, így kapok füleseket. Rengetegen keresnek meg azzal, hogy segítenek bejutni valahova, velem jönnek, mert arról a helyről történeteik vannak. Eleinte azt sem tudtam, mi merre van, most pedig már olyan hosszú listát vezetek az ajánlott objektumokról, hogy a térképemen, amire felvittem a helyeket, egy pötty sem igen fér már el. Annyi helyen jártam, és mégis úgy érzem, szinte semmit nem láttam még.

Tungsram strand

A Tungsram egykori strandja

Szojvet latkanya elhagyatott iskolájában

Szovjet laktanya üresen álló iskolájában

Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
„Hipós vízzel, szinte négykézláb sikáltuk fel ott a véres, csutakos padlót” – 30 éve történt az ország legsúlyosabb vonatbalesete, amiben 31-en haltak meg
1994. december 2-án 16 óra 46 perckor kisiklott a Szajol állomáson áthaladó Nyíregyháza–Nyugati pályaudvar között közlekedő gyorsvonat több kocsija is. 31-en haltak meg, az áldozatok közül a legidősebb 84, a legfiatalabb alig 8 éves volt.


1994. december 2-án szörnyű tragédia rázta meg az országot. 16 óra 46 perckor kisiklott a Szajol állomáson áthaladó Nyíregyháza–Nyugati pályaudvar között közlekedő gyorsvonat második kocsija, majd a kocsik 110 kilométer/órás sebességgel egymásba, illetve az állomásépületbe rohantak.

A balesetben összesen 31-en vesztették életüket, 27-en a helyszínen, négyen a kórházban haltak meg, 52-en pedig megsérültek. Az áldozatok közül a legidősebb 84, a legfiatalabb alig 8 éves volt.

Később kiderült, a balesetet emberi mulasztás okozta. A vonat érkezése előtt negyed órával az első vágányon tolatást végeztek, csakhogy a váltók ekkor már át voltak állítva a második vágányra, amelyen a gyorsvonatnak át kellett volna haladnia. A tolató szerelvény a kerekeivel átállította a váltót az első vágányra.

A gyorsvonat az egyenes haladásnál engedélyezett sebességgel, azaz körülbelül 110 kilométer/órával érkezett az állomás felé, a kitérő állású váltót ebben az állásban viszont legfeljebb 40 kilométer/órás sebességgel közelíthette volna meg a szerelvény. A mozdony és az első kocsi kitért és haladt tovább az első vágányon, viszont a szerelvény többi kocsija leszakadt, majd kisiklott, és egy része az állomásépületbe rohant.

A mentést a baleset után közvetlenül az állomáson szolgálatot teljesítő vasúti dolgozók és az utasok kezdték meg. Aztán megérkeztek a mentők, tűzoltók, és katonák is. Még ők sem láttak még ehhez fogható katasztrófát, de az első újságírók sem tudták eleinte felfogni, mi történt.

Mészáros János a Szoljon.hu fotóriportere az elsők között ért oda, a szirénák hangját követte.

„Láttam, hogy egymáson vannak a vagonok. Akkor már hallottam zajokat, síró, jajveszékelő embereket a roncsok alól. Néhol mozogtak elemlámpák, a tűzoltók és a mentők ekkor már bemásztak a roncsok közé és próbálták megtalálni a túlélőket, sérült embereket”

– mondta a fotós korábban a XXI. Századnak.

Huszonhét ember a helyszínen meghalt, a holttesteket először a váróba fektették.

„Nem kívánom senkinek azt a látványt, érzést, amit az váróterem látványa nyújtott, ahová korábban a holttesteket fektették. Néhány kolléganőmmel hipós vízzel, szinte négykézláb sikáltuk fel ott a véres, csutakos padlót. Az egyik munkatársnőnk épp babát várt, mondtuk neki, ő ne jöjjön, máshol segítsen, ha tud. Borzasztó emlék”

– emlékezett vissza szörnyű tragédiára a Szoljon.hu-nak egy asszony, aki már akkor is a vasútnál dolgozott. Azt mondta, sokan bementek aznap éjjel dolgozni közülük, olyanok is, akik nem voltak szolgálatban.

Kárándi Béla nyugalmazott alezredest is a helyszínre rendelték. Az ő feladatuk a halottak azonosítása volt.

„Csendben dolgoztunk, senkinek nem volt kedve megszólalni. Szavakkal nem is lehet elmondani, milyen érzés volt látni, amikor az egyik fiatal mellé lefeküdt a földre az édesanyja. Átölelte a fiát, és perceken át zokogott. Az áldozatok között volt az ORFK egyik középvezetőjének az anyósa is. Amikor bejött az asszony férje, összetört egy széket. Rajta így jött ki a mérhetetlen düh és fájdalom, hogy elveszítette a feleségét”

– mesélte a tragikus éjszakáról a keleten.hu-nak.

A balesetben hatan életveszélyes, húszan súlyos, tizenketten könnyű sérüléseket szenvedtek. A sérülteket több kórházba szállították. Tizennégy embert elsősegélynyújtás után haza is engedtek, négy ember életét viszont már nem tudták megmenteni. Az áldozatok száma így később harmincegyre nőtt.

A Legfelsőbb Bíróság 1996 februárjában hozott ítéletet a balesetet okozók ügyében. A vasúti közlekedés halálos tömegszerencsétlenséget okozó, gondatlan veszélyeztetéséért Szűcs Ferenc váltókezelőt öt és fél év, Farkas István tolatásvezetőt két év, Illyés Ferenc kocsirendezőt pedig másfél év fogházbüntetésre ítélte a bíróság. Szűcs Ferenc három év letöltése után kegyelemmel szabadult.

A MÁV az elhunytak hozzátartozóinak, a sérülteknek és azoknak, akik anyagi veszteséget szenvedtek kártérítést fizetett. Az esetenkénti összeg 20 ezertől 6 millió forintig terjedt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

MÚLT
A Rovatból
Nem színezi túl a valóságot, de ekkora összegből valamivel jobb történetet is lehetett volna írni – S.E.R.E.G-kritika
Mire képes egy igazán nagy költségvetésű sorozat Magyarországon? Megnéztük, hogyan indul a S.E.R.E.G.


Nem vagyunk elkényeztetve manapság (igaz, sosem voltunk) jó magyar sorozatokkal, főleg az agyontámogatott propagandafilmek korában. Na de mire képes egy hazai viszonylatban igazán nagy költségvetésű sorozat Magyarországon?

Milyen más sorozat lehetne ma Magyarországon 900 millióval megtámogatva, mint egy tisztes katonai sztori, ahol apa-fia konfliktusokról és komoly, felelősségteljes férfiasságról témázgatnak?

Erős fenntartásokkal ültem neki tehát az első résznek. Kicsit vártam is, hogy mennyire lesz ez egy már-már parodisztikus mű, amilyen akár az Elk*rtuk is volt, vagy a Most vagy soha!. Ezzel szemben nem ez történik, hanem valóban megpróbáltak valami egészen korszerű, történetmesélésben is egészen helytálló sorozatot létrehozni.

A sorozat egyből egy rendkívül komoly harcjelenettel indít, ahol a főszereplő, Győrbíró (Csórics Balázs) makacsul, hősiesen felülírja a neki is kiadott parancsokat, majd önálló akciózásba kezd. Nem vagyok teljesen tisztában a katonai missziók törvényeivel, de tudtommal ennek a való életben sokkal szigorúbb következményei vannak, mint az, amilyen gyorsan túlteszi magát a sorozat ezen a felütésen. A harcjelenet egyébként szörnyen izzadságszagú, ahol páremberes lövöldözések mellett egészen komolyan vehetetlen halálok és effektek tűnnek fel. Mintha a kurd statiszták egy alsópolcos videójátékot imitálva hullanának el, az egyik gránát robbanásától való belassított elugrás pedig már-már komikus. Eszembe jut hirtelen a Sharknadónak egy felturbózott verziója, de a történet gyorsan tovább is áll.

Már Győrbíró házában vagyunk, aki a képek alapján a katonaság mellett lottózhatott is, amilyen lehengerlően szép családi házba sikerült berakni a főszereplőket. Megismerkedünk Marcival (Séra Dániel), akit a sorozat egy egészen céltalan figuraként próbál ábrázolni.

Maga a sorozat tehát két szálon fut, egyrészt a fiatal srác, aki az életét rendbe hozni jelentkezik tartalékos katonának, illetve az apáról, aki egy újabb misszióra próbál csapatot verbuválni.

Ez azért sem rossz, mert az izzadságszagú hőstetteket és a nagy, nemes dolgokat szépen ellensúlyozza az esetlen fiatal felnőtt története. Az előbb említett Marci mellett barátja, Jocó (Kövesi Zsombor) is szépen hozza a saját történetét, sok beszélgetés igazán emberi. Simán meg tudjuk kedvelni a karaktereket, és az is szuper, hogy a fiatalok nyelve végre nem megy át egy Amerikai Pite hasonmásversenybe, nem adtak a szereplők szájába „öcsisajtokat” és egyéb korszerűtlen kifejezéseket.

Egyelőre egy rész alapján, gyaníthatóan a missziós csapat összerakása a fő szál, ami viszont sokkal gyengébb, esetlen és logikátlan dialógusokkal. A színészek Kamarás Iván kivételével nem adnak sokat a karakterekhez, ami nem is biztos, hogy az ő hibájuk:

Sokkal inkább maguk a szerepek tűnnek kidolgozatlannak.

Szándékosan igyekeztem elsősorban sorozatként nézni, és csak másodsorban figyelni a szoftpropagandára, amit helyenként azért szépen elhelyeznek. Marci nézegeti a sereg honlapját, anyuka is elmondja, hogy a sereg megoldás lehet az ösztöndíj kifizetésére is, de még a katona apuka is a legkomolyabb motoron vereti, a tökéletesen kinéző családi házból reggel elindulva, ami a katonalét egy szép víziója. De valóban másodsorban van a „mi lehet jobb, mint katonának lenni” felkiáltás, a történetre ezerszer nagyobb hangsúlyt fektetnek. Természetesen a morális kérdések szépen megjelennek olyan hatásvadász vágóképekben, mint amikor a merengő Győrbíró egy boltból kijövő anyát pásztáz gyermekével.

Szerintem az egyik legtisztelhetőbb rész, hogy nem színezi túl a sorozat a valóságot, a katonai laktanyában az irodák, ahol Győrbíró is tengeti mindennapjait, még mindig tele van a kommunizmusból itt ragadt bútorokkal, a kórház folyosója, ahol Marci sebét összevarrják, pontosan olyan hányadékként néz ki, mint a legtöbb kórházi folyosó egyébként itthon.

Rengeteget gondolkodtam azon is, hogy miért kell a címben a sereget S.E.R.E.G.-ként írni. Csak online tudtam meg, hogy Szolgálat-Erény-Rend-Erkölcs-Gondviselés lesz a megfejtés. Gondolom, a pöszékre való tekintettel a „Szereg” kicsit furán adta volna ki, más S-betűs szót meg nem lehet kitalálni a katonasággal kapcsolatban.

Összegezve, a S.E.R.E.G. nem egy pokolian jó sorozat, ugyanakkor azt gondolom, hogy ekkora összegből valamivel jobb történetet is lehetett volna írni. A fiatalok szála üdítő, az átlagos tévénéző szerintem nagyon gyorsan meg tudja szeretni Marci karakterét, és már várja a következő adást, hogy vajon sikerül-e neki Galambost (Gál Réka Ágota) meghódítani. Gyanúsan arra is kíváncsiak leszünk, hogy Kamarás Iván hogyan és mennyire akar kiszúrni Csórics Balázs karakterével. Ezek miatt pedig néha még meg is lehet bocsátani azokat a rém kellemetlen propagandisztikus részeket is, amikbe az egészet becsomagolják. Láttunk ennél rosszabb sorozatot még Netflixen is, bár azt gondolom, hogy a S.E.R.E.G miatt nem fog a hétköznapi ember a tévé előtt toporzékolva várni hétköznap esténként.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
A magyar származású Albrecht Dürer az önmarketing mestere is volt, nemcsak a reneszánszé
Elképzelt orrszarvú, forradalmi sokszorosítási eljárás és botrányos önarckép: a németalföldi festészet zsenije Nürnbergből hódította meg Európát. Bejártuk a házat, ahol élt és dolgozott 20 évig.
Tóth Noémi - szmo.hu
2024. november 18.



Tele a történelemkönyv világhírű magyarokkal: a festő-grafikus-könyvkiadó géniusz Albrecht Dürerről is kevesen tudják, hogy aranyműves apja révén magyar vér csörgedezett az ereiben, bár ő már Németországban született 1471-ben. A festőinasnak szegődött fiúban csak úgy buzogott a tudásvágy és az újítási hajlam, és elképesztően pontosan tudta ábrázolni a természetet vagy az emberi vonásokat. Kortársai megítélése szerint ráadásul Dürer csupa meglepő dologra vetemedett. Például humánus témákat választott – gondoljunk csak ’A nagy nyúl’ című akvarellje és önarcképére –, amelyek akkoriban nem voltak divatosak.

1505-ben elkészítette egyik legismertebb grafikáját egy orrszarvúról, amelynek az a különlegessége, hogy Dürer soha nem látott élőben orrszarvút, és egy leírás alapján készítette el a művet. Ez a grafika rendkívül népszerű lett, és sokan csak ezen keresztül ismerték meg az állatot. Azonban nem minden alkotása lett az ismertségen felül sikeres is: az önarcképeit sok kritika érte, mondván, Dürer túlságosan is egoista – főleg az okozott botrányt, amelyen Krisztusként áldja gyakorlatilag önmagát. Önbizalomban és provokációban nem szűkölködött, az biztos…

Viszont szakmai érdemei elvitathatatlanok:

Dürer egyfajta „művész-influencerként” forradalmasította a művészeti alkotások terjesztését. Fametszeteivel és rézkarcaival felfedezte a sokszorosítás újfajta technikáját, amelynek segítségével képes volt műveit széles körben terjeszteni könyvszerű formában, ezzel növelve a bevételét és a hírnevét szerte Európában.
Munkásságának egyik fontos aspektusa volt a könyvnyomtatás iránti szenvedélye, amelyet nagybátyja, Anton Koberger, Nürnberg egyik vezető nyomdásza segítségével fejlesztett tökélyre. Dürer fametszet-illusztrációi, mint az ’Apokalipszis’, jelentős mértékben hozzájárultak a kor művészetéhez.

A Dürer-ház nem csak múzeum, hanem skanzen is

A művész Nürnbergben található otthona, a Dürer-ház ma múzeumként üzemel a bajor város turisztikai központjában, egy gyönyörű téren a vár aljánál. Dürer már eleve százéves házként vásárolta meg az ingatlant, ahol édesanyjával, illetve feleségével élt és alkotott – utódok nélkül – két évtizedig. A festő 1528-ban bekövetkezett halála után még a felesége lakott benne egy évtizedig, aztán több tulajdonosváltás után visszavásárolta a város, hogy közkinccsé tegye a házat. A Dürer-házon szerencsére a II. világháború sem hagyott akkora nyomot, mindössze a tetőt kellett megjavítani rajta, pedig a város nagy részét lebombázták annak idején. Úgyhogy ma is szinte egykori hangulatában tekinthető meg a jellegzetes stílusú, ötemeletes, és belül kissé puritán berendezésű épület.

A termeket róva az ember úgy érzi, időutazásba csöppent, miközben a korabeli technikákkal is megismerkedhet. A házat korhű bútorokkal rendezték be, és rekonstruálták Dürer műtermét is. Jó érzés úgy barangolni a házban, hogy azon ritka, fennmaradt reneszánsz-kori ház Európában, amely egy művész tulajdonát képezte. Még akkor is, ha sok alkotás a tárlaton csak másolat (élén a botrányos önarcképpel), hiszen az eredeti festményeket a világ nívós múzeumai birtokolják.

Albrecht Dürer élete és művészeti tevékenysége nagyban hozzájárult tehát a nyomtatási technikák és sokszorosított grafikák fejlődéséhez. Polihisztor-voltát az is mutatja, hogy nem csupán mint festő, könyvillusztrátor és grafikus, hanem mint író és irodalmár is tevékenykedett: önéletrajzokat és útinaplókat is írt, valamint elméleti könyveket festészetről, méretezésről és várépítésről, amelyek hosszú ideig szolgáltak alapul a művészeti oktatásban és gyakorlatban egyaránt. Dürer munkássága meghatározó része Európa kulturális örökségének, magyar gyökereiről pedig a városligeti Ajtósi Dürer sor emlékezik meg, amelyet halálának 400. évfordulóján neveztek el róla.

Források: 1, 2, 3


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Felkavaró emlékek! Az űrből is jól látszott a szeptember 11-i terrortámadás füstje
Egy amerikai asztronauta, Frank Culbertson éppen a nemzetközi űrállomáson teljesített szolgálatot, amikor becsapódtak a repülőgépek a tornyokba. Az űrhajós felvételt készített a füstfelhőről.
Fotó: NASA - szmo.hu
2024. szeptember 11.



A tragédia évfordulóján ismét előkerült az az űrből készített videót, amin jól látszik a World Trade Center ellen elkövetett terrortámadás füstje. A NASA felvételén a hatalmas füstfelhő az űrből is jól kivehető volt.

Egy amerikai asztronauta, Frank Culbertson éppen a nemzetközi űrállomáson teljesített szolgálatot 400 kilométerre a Földtől, amikor becsapódtak a repülőgépek a tornyokba.

Az űrhajós szemtanúja volt a második torony összeomlásának 2001. szeptember 11-én.

Culbertson korábban már az Astronauts: Houston We Have a Problem című dokumentumfilmben beszélt arról a felejthetetlen napról. Így emlékezett vissza:

"Azonnal megpróbáltam szerezni egy videókamerát és egy ablakot, amely a megfelelő irányba néz. Az idő teljesen tiszta volt aznap. Könnyen kivehető volt New York: egy nagy fekete füstoszlop jött ki a városból, és ahogy ráközelítettem a kamerával, láttam ezt a nagy szürke foltot, amely beborítja Manhattan déli részét."

Az űrhajós azt is leírta, hogy a füst úgy nézett ki, mint valami furcsa virág, amelynek a szára dél felé áramlik.

(via Ladbible)


Link másolása
KÖVESS MINKET: