Valóban hatásos-e az allergiára a parlagfű fogyasztása, akár gyógyszerként?
Miért nem válnak be a házi módszerek?
Látszólag az immunterápia logikáját követik azok a „kézműves” módszerek, amelyeknek hazánkban számos híve van. Ezek lényege, hogy az allergiások megeszik a parlagfüvet annak reményében, hogy légúti allergiás tüneteik mérséklődnek.
Nem biztos, hogy várakozásaik teljesülnek, ugyanis a sikeres immunterápia feltétele, hogy az immunrendszer sejtjei megfelelően emelkedő dózisban találkozzanak az allergénnel (épp azért vényköteles az immunterápia, hogy a kezelés csak orvos felügyeletével valósulhasson meg).
A parlagfűallergia másik házi terápiája a parlagfüvet legelő kecskék tejének fogyasztása.
Elméletileg lehetséges, hogy a növényt elfogyasztó állat tejében olyan fehérjék termelődnek, amelyek az ember által elfogyasztva csökkentik a tüneteket, ezt azonban jelenleg semmilyen tudományos bizonyíték nem támasztja alá.
De mi történik akkor, ha pollenmentes parlagfűterméket fogyasztunk?
A legnagyobb baj az, hogy
erről szinte semmit nem tudunk.
A legtöbb gyógynövényről évszázados tapasztalattal rendelkezünk arról, mennyire biztonságos a tartós alkalmazás, a parlagfűnél azonban ez teljesen hiányzik.
Őshazájában nem tartozik a jelentős gyógynövények közé (azaz nem halmozódott fel jelentős tapasztalat vele kapcsolatan), Európában pedig a magyarokon kívül más népek nem alkalmazzák gyógynövényként – s hazánkban is csak mintegy 15 éve. Nincsenek adataink olyan emberekről, akik évtizedeken át tartósan alkalmazták a növényt, csúnyább kifejezéssel szólva: hiányoznak a krónikus toxikológiai jellemzőket leíró adatok.
Lehet, hogy veszélytelen az alkalmazása, de az is lehet, hogy nem.
Utóbbi feltételezés nem teljesen légből kapott. A parlagfű úgynevezett szeszkviterpén-lakton típusú vegyületeket is tartalmaz (amelyek a pollenben nincsenek jelen), s ezekre gyakran jellemző a citotoxikus (sejtmérgező) hatás. A citotoxicitás károsíthatja az emberi szerveket, szöveteket, ennek mértéke, jellege attól függ, hogy a vegyületek mennyire mérgezőek és mennyire hatnak szelektíven.
Minderről a parlagfű vegyületei esetén szinte semmit nem tudunk, azt viszont igen, hogy a növény több tucat szeszkviterpén-laktont tartalmaz. Elméletileg nem zárható ki hogy az, aki tartósan fogyasztja a növényt, valamiféle egészségkárosodást szenved. Ezek a károsodások sokáig rejtve maradhatnak, ugyanis bizonyos szerek károsodásai csak akkor jelentkeznek tünetként, amikor a működés már komolyan sérült.
Ezt a feltételezést erősítik azok az állatkísérletes adatok is, amelyek a növény potenciális vese- és agykárosító hatására utalnak. Persze a patkányokon tett megfigyelések nem vonatkoztathatóak automatikusan emberre, azonban mindenképpen óvatosságra intenek.
Mindez összhangban van a hatóságok véleményével is. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság a parlagfüvet az ún. nem engedélyezett új élelmiszerek között tartja nyilván.
Ebbe a kategóriába azok az anyagok tartoznak, amelyek élelmiszerként való biztonságos fogyasztását nem támasztják alá adatok.
Ennek értelmében az EU-ban nem forgalmazható semmilyen, parlagfűből készült élelmiszer, beleértve az étrend-kiegészítőket is. Erre hivatkozva hazánkban is vontak már ki forgalomból termékeket, ugyanakkor az utánpótlás bőségesnek tűnik... Mint láttuk, gyógyszerként már felhasználást nyer a növény, azonban
az allergiaellenes immunterápián kívül jelenleg nem ismerjük más gyógyhatását.
Lehet, hogy több tapasztalat, bizonyíték birtokában egyszer majd a fontos gyógynövények között tartjuk számon, jelenleg azonban még nem tartunk itt.
