Teszt: mikor kreatív a későn fekvő bagoly és a koránkelő pacsirta?
A szikrák célja, hogy más nézőpontból is megvilágítsák a lehetőségeket, pozitív realista módon felrázzanak és kreatív szemléletre inspiráljanak, amely egy másfajta nézőpontot kíván. Kíváncsit...
Ha most eszedbe jut három ismerősöd, az egyik közülük biztosan teljesen máskor hatékony, mint ti hárman. Esetleg ő akkor van elemében, amikor te már lefekvéshez készülődsz, és ő már elkészült a legfontosabb feladataival, amikor te még az első kávédat szürcsölöd. Mi okozza az eltérő ritmust és hogyan tudnánk meglovagolni a saját hullámainkat, hogy mindig annak megfelelően teljesítsünk, ahogy a biológiai ritmusunk megkívánja? A válasz a kronotípusunkban keresendő.

Pacsirta és bagoly – avagy személyiségünk madarai
Van az úgynevezett cirkadián ritmusunk, vagyis a biológiai óránk, amely működésének megfelelően az ember bizonyos tevékenységeit hajlamos rendszeres időpontokban végezni.
Ennek a vizsgálatával foglalkozó résztudomány neve a kronobiológia, és innen ered a kronotípus elnevezés, amely az egyén preferenciáját jelenti, hogy mikorra szereti időzíteni az alvását és az ébrenléti aktivitását. Mindezt madárnyelven tudjuk könnyedén beazonosítani az embereknél, így született a pacsirta és a bagoly elnevezés a két véglettípusra.
Vannak a korai pacsirták, vagyis a reggeli kronotípusú emberek, akik korán kelnek, nagyon aktívak reggel, fizikai és szellemi teljesítőképességük ilyenkor a legnagyobb, ám késő délutántól már nem igazán hatékonyak. Ha a népszerű Big Five személyiségvonásokat nézzük – amit ebben a cikkben te is letesztelhetsz -, a pacsirták inkább introvertáltak, barátságosak, érzelmileg stabilabbak, kitartóak, lelkiismeretesek, vidámak.
Bagoly
Ezzel szemben vannak a késői baglyok, akik nehezen kelnek fel reggel, délelőtt még nem igazán aktívak, hosszabb a délelőtti magukra találásuk, ők inkább délután kezdenek aktívak lenni, és a teljesítményük este a legmagasabb, így későn fekszenek le. A Big Five szerint nyitottabbak és extrovertáltabbak a pacsirtáknál, jóval élménykeresőbbek, impulzívabbak, élménykeresők. Kiváló a munkamemóriájuk és kreatívabbak pacsirta társaiknál.
Ha megnézzük a híres emberek napi rutinjait, láthatjuk, hogy más-más időpontban voltak alkotókedvükben, máskor pihentek, vagy épp koncentráltak fontos feladatokra. Balzac például hajnalban és délelőtt volt kreatív lendületben, ám Mozart naponta többször is, kis szakaszokban. Kafka csak éjszaka, míg Kant csak kora reggel 1 órát. Edisont sem igazán lehetett megtalálni a laborjában délelőtt, éjfél körül viszont annál inkább.
Minden embernek más a maga rutinja, amikor hatékonyan tud működni, ezért is olyan rossz a “kilenctőlötig” munkaidő. Korán sem biztos, hogy akkor vagyunk a legproduktívabbak. A vállalati, oktatási, hivatali szférát az emberek 75-80%-ra szabták akik pacsirták vagy a harmadik típusba tartoznak, szegény baglyok megszívták… kivéve, ha nem szabadúszók.

Ilyen egy napunk: felívelés-hullámvölgy-hullámhegy
Rengeteg tanulmány, kutatás arra a következtetésre jutott, hogy mindannyian három szakaszt élünk át egy nap: egy felfelé ívelőt, egy hanyatlót és ismét egy emelkedőt. A pacsirták és a harmadik madarak ebben a sorrendben, a baglyok pedig fordított sorrendben.
Én mindig azt gondoltam magamról, hogy bagoly vagyok. Sokszor dolgozom 22:00 körülig vagy tovább, és reggel nehezen tudok felkelni 08:00 előtt, valamint elég hosszú a reggeli ráhangolódásom. 10:00 előtt ritkán vágok bele nagyobb volumenű munkákba – bár az utóbbi hetekben igyekszem 23:00-ig ágyba kerülni és 7:00-kor kelni, egész jól megy. Viszont a fontosabb döntést igénylő teendőket mindig délelőtt végzem el, az alkotómunka délutánra, estére tevődik, és ahogy a lenti táblázatot nézem, ez pont egybevág a cirkadián ritmusommal.
Aham! Felismerés. Daniel H. Pink Mikor című könyvét olvasva jöttem rá, hogy nem is bagoly vagyok, hanem egy harmadik madár. Mindjárt elmesélem, illetve te is meg tudod állapítani majd a saját kronotípusodat, de előtte még egy kis infó.
