Tényleg minden nő macsó férfit akar?
Egy későbbi kutatás a tesztoszteron-immunrendszer hipotézist is megkérdőjelezi:
a kutatók inkább a testsúlyt kapcsolják össze az immunrendszerrel és azt feltelezik, hogy az alacsony vagy túlsúlyos egyének feltételezett immunrendszeri esendősége miatt vonzóbbak az átlagos súlyú, sportosabb férfiak. Kutatásukba 69 európai férfit vontak be, 65 százalékuk egészséges testsúlyt, 4 százalék sovány és 31 százalék túlsúlyos. A testsúly mellett az összes résztvevőnek megmérték a tesztoszteron szintjét is, illetve megnézték, hogy az egyes férfiak szervezete milyen erős immunválaszt ad egy kapott oltásra. ( Az erős immunválaszt adó résztvevők szervezete több antitestet termelt az oltás hatására). Ezután 29 európai nő értékelte a férfiak vonzerejét alsónadrágos képeik alapján. Az összes résztvevő nő a menstruációs ciklusa azonos pontján tartott.Az eredmények ellentmondtak a korábbiaknak:
* A nők választását sokkal jobban előrejelezte a testsúly, mint a maszkulinitás, vagyis az egészséges súlyú férfiakat sokkal vonzóbbak találták. Egyébként nekik volt a legerősebb az immunrendszere is, ami lehetséges, hogy tudat alatt hatással volt a preferenciára.
* Külön érdekesség, hogy ebben a kutatásban a szakemberek szorosabb kapcsolatot találtak a testsúly és a tesztoszteron, mint a férfias jegyek és a tesztoszteron között, ami megkérdőjelezi a tesztoszteron évtizedek óta fennálló domináns szerepét.
Egy újabb vizsgálat 15 éven keresztül kutatta 500 nő párválasztási preferenciáit.
Itt már a kutatók egy fényképeknek nem csupán 2 verzióját, hanem fokozatos változatait készítették el a nagyon maszkulintól a nagyon femininig, és a résztvevő nőknek egyenként kellett a képek vonzerejét értékelni. Általánosságban az derült ki, hogy a nők a mérsékelten maszkulin férfiakat kedvelik a legjobban, míg a nagyon macsós vagy nagyon nőies férfiak kevésbé vonzóak.A válaszokat atfésülve ugyanakkor világossá vált, hogy a férfias jegyek kedveltsége nagyban függött a válaszadó nő jellemzőitől:
* Azok a nők, akik szexuálisan nem kizárólag ferfiakhoz vonzódnak a femininebb férfiakat vonzóbbnak, míg a nagyon macsósat kevésbé találták hívogatónak.
* A választást az is befolyásolta, hogy a nő mennyire találta önmagát vonzónak: az önmagukat nagyon vonzónak értékelő nők számára egyáltalán nem volt csábító egy nőies vonásokkal rendelkező férfi.
* Az önmagukat mérsékelten vonzónak és kevésbé vonzónak értékelő nők a mérsékelten maszkulin férfiakat találtak legcsábítóbbnak, míg a macsókat e kevésbé érzékeltek vonzónak.
* Érdekes szempont egyébként, hogy azok a nők, akik jobban undorodtak és tartottak valamilyen fertőzéstől, a nagyon macsó és a nagyon feminin férfiakat egyaránt elutasították. Előbbinél feltehetőleg a feltételezett nagy számú szexuális partnerek okozhatják a félelmet, míg utóbbinál az asszocialt gyengébb genetikai állomány.
Sokszor találkozom visszautasítással, amikor emberi jelenségek bemutatásakor az állatvilágból merítek példát, mintha degradáló lenne az összehasonlítás, miközben természetesen magam sem gondolok a folyamatokban teljes egyezést, de jól láthatjuk például a mostani cikkben is, hogy bár a humán társadalom jellegzetességei hatással vannak a párválasztásra, de az evolúció nyomai rendre felfedezhetők az emberi viselkedésben.
