A kondom előtti fogamzásgátlás - amikor még csirkemellcsontból készült a spirál
Egy nő két dologért tesz meg mindent: hogy legyen gyereke, és hogy ne legyen. Ebben a cikkben az utóbbiért vívott harcot járjuk körbe az ókortól kezdve a 20. századi áttörésig.
Megdöbbentő, hogy elődeink milyen anyagokat és eszközöket próbáltak ki legféltettebb testrészeiken a nem kívánt terhességek megelőzése érdekében. És azt tudtad, hogy a fogamzásgátló tabletta majdnem magyar siker lett?
Krokodilürülék-pesszárium az ókori sláger
Egyiptomban már időszámításunk előtt 1500 évvel leírták az Ebers-papiruszban – amely egy korabeli orvosi leírásokat összegző lelet –, hogy hogyan lehet védekezni a születendő gyermekek ellen. Találékonyságuk eredménye volt a méz és sziksó vagy akáclevél keverékéből készített hüvelykenőcs, a természetes anyagokból készült védősapka férfiak számára, sőt, a krokodilürülékből készített pesszárium-szerűség is.

Hüvelykenőcs - Fotó: YouTube
Az ókori görögök egy növényt a kihalás szélére sodortak, mert az úgynevezett silphiumról, azaz csészekóróról elterjedt, hogy fogamzásgátló hatású. Olyan értéket képviselt, hogy az ezüsttel mérték egy áron.
A rómaiak pedig a vadmurokra esküdtek, amit Indiában ma is használnak erre a célra. A korai iszlám világban sem tétlenkedtek e téren, náluk a kősóból, szurokból vagy káposztából eszkábált hüvelykúp terjedt el. Kínában fájdalmas módszert vetettek be a fogantatás ellen: a nők alfelére forró vasgolyót pakoltak aktus közben.
Nem segített a macskahere-amulett
Furcsa módon időszámításunk után néhány évszázaddal az emberek mintha elfelejtették volna a férfiak és a terhesség közötti összefüggést, ezért a középkor elején a hölgyek mindössze imádsággal és amulettekkel védekeztek. Nem akármit lógattak a nyakukba:
macskaherétől és májtól kezdve a szaporodásra képtelen öszvér fülzsírjáig mindent bevetettek, mindhiába.
Amint ismét rájöttek az összefüggésre, a kétségbeesett lányok ecetsavas hüvelyöblítéssel vagy felhelyezett félbevágott citrommal tartották távol a hímivarsejteket, holott az egyház világosan tiltotta a védekezést.
Ugyanakkor a Bibliában is szó esik erről a taburól, a megszakításos közösülést körbeírva: „Ónán pedig tudja vala, hogy a magzat nem lesz az övé, azért valamikor az ő bátyja feleségéhez bemegy vala, földre vesztegeti vala el a magot, hogy bátyjának magot ne támasszon.”
A Biblia mellett a Talmud is megemlíti a fogamzásgátlást, egy nem túl egészséges recept formájában: olaj és higany keverékéből készült italról olvashatunk az ősi írásban.
Casanova „angol lovaglókabátja” még mosható volt
Az óvszerek használata már az újkortól elkezdődött, eleinte bőrből, állatbélből és -hólyagból készítve.

Elsőként Gabriele Falloppio olasz anatómus tett említést róla, mint a szifilisz ellen hatásos eszközről, majd egy Condom nevű doktor fejlesztette tovább. Ő a huncut II. Károly angol király számára készített egy speciális vászontokot, ami megakadályozta, hogy a törvénytelen utódok megfoganjanak. Saját feleségétől ugyanis nem született gyereke, más nőktől azonban vagy tizenöt.
A 18. században már Casanova is előszeretettel használta az óvszert nemi betegségek ellen, és angol lovaglókabátnak nevezte el. Igen ám, de ezek még nem egyszer használatos darabok voltak: tulajdonosaik maguk mosták és szárították őket minden aktus után. Az első gumiból készült változat csak 1855-ben jelent meg.

Casanova felfúj egy kondomot - Forrás: Wikipédia
A pesszárium és a spirál bizarr megszületése
A 20. század elején még szivacslabdákkal kísérleteztek, a mai értelemben vett pesszárium pedig 1938-ban született, amikor egy orvos viaszmintát vett a méhnyakról, hogy egy pontosan oda illeszkedő kaucsuksapkát készítsen. Ami a spirálokat illeti, eleinte csirkemellcsontból készültek, majd kifejlesztettek egyet selyemhernyóbélből és ezüsthuzalból, a század közepére pedig már műanyagból is gyártottak méhen belüli fogamzásgátlókat.
A nagy áttörés, ami Kádárt is megingatta
Az egyik legnépszerűbb és leghatékonyabb, korszerű fogamzásgátló módszer Ludwig Haberlandt professzorhoz köthető. Neki sikerült ugyanis a 20. század elején elsőként a sárgatesthormon mesterséges változatát előállítania, a peteérés megakadályozása érdekében. Ennek következtében megszületett a kombinált hormontartalmú, vagyis sárgatesthormont és ösztrogént is tartalmazó bogyó. A hormongyártásban jártas Richter Gedeon egyébként jó szakmai és baráti kapcsolatot ápolt az osztrák tudóssal, és már 1930-ban szó volt róla, hogy az ő budapesti gyárában állítják majd elő a tablettákat, de a történelem és az értelmi szerző korai halála közbeszólt.
A csaknem teljes védettséget nyújtó fogamzásgátló tabletta, az Enovid 1960-ban jelent meg az Egyesült Államokban, hazánkban pedig két évvel később kezdték forgalmazni. Az áttörés nem jött rögtön, mivel kezdetben csak menstruációs problémákra írták fel a házas asszonyoknak, és sokan nem is tudtak a létezéséről, de a hetvenes évektől már bárki kérhette a nőgyógyászától.
Az első magyar fogamzásgátló tabletta az Infecundin volt, amelynek 1968-as bevezetése hatalmas port kavart.
Döbbenetes adat, hogy a bevezetése ellenére 1969-ben az abortuszok száma minden addiginál magasabbra rúgott Magyarországon, több mint kétszázezer művi beavatkozást jegyeztek fel. Ugyanakkor a tiltáson és megfélemlítésen alapuló Ratkó-korszak után többé-kevésbé érthető a nők reakciója. Kádár János egyébként sokáig habzó szájjal ellenzett minden intézkedést, ami megakadályozta egy gyermek születését, végül arra jutott, hogy „jobb a fogamzás megelőzése, mint a művi vetélés”.
Ma már bele sem gondolunk, hogy az eredményes fogamzásgátlás milyen következményekkel járt: elfogadottá vált a házasság előtti testiség és a szexuális szabadság, a szüzesség veszített jelentőségéből, a nők pedig felelős döntéseket hozhattak a saját testükről. Sajnos azonban hiába a szexuális forradalom és az erkölcsi normák változása, ugyanúgy tele vagyunk problémákkal és gátlásokkal, csak legalább már szabad róluk beszélni.
Források: Buda Béla: Szexuális viselkedés, 2002, Szon.hu, Múlt-Kor, FemCafé, Webbeteg, Rizsporos Hétköznapok Blog, Életmódszer, Vital.hu, Life.hu