MÚLT
A Rovatból

10 világmárka, akik teljesen mással kezdték, mint amit ma forgalmaznak

Például a Suzuki vagy a Wrigley’s rágó, de a Samsung vagy a Nokia is tök mást csinált először, mint amit ma.


A legnagyobb márkákra jellemző, hogy a termékeik összefonódnak a gyártó nevével. Ilyen a Shell és az olaj, a Nokia és a telefonok, vagy a Nintendo és a konzolos játékok. De nem minden márka kezdte azzal, amit ma csinál – lássuk, mivel foglalkozott eredetileg a Suzuki vagy a Wrigley’s rágó.

10. Royal Dutch Shell

1

A cég londoni családi vállalkozásként indult 1833-ban.

Eredetileg kagylókat importáltak, később jöttek olyan termékek, mint a rizs, a selyem, a réz vagy a tányérok. Exporttal is foglalkoztak, gépeket és textilanyagot szállítottak Japánba.

Később kezdtek csak olajjal foglalkozni, de ők voltak az elsők, akik tankhajókon végezték a szállítást. Ezt a céget először The Tank Syndicate-nek hívták, később, 1897-ben nevezték át Shell Transport and Trading Companyre.

1903-ig versenyeztek a Royal Dutch petróleumcéggel, míg végül úgy döntöttek, hogy összefognak, és a nagyobb piaci részesedéssel rendelkező Standard Oil céggel kezdenek versenyezni – így alakult meg a Royal Dutch Shell.

9. Samsung

2

Az okostelefon-piac egyik legnagyobb szereplője 1938-ban apró bizniszként indult. Állítólag 27 dollárból alapították meg, és eredetileg élelmiszerbolt volt Koreában, Taegu városában.

Szárított hal, zöldség és tészta import-export volt a cég fő profilja, később felvették tevékenységükbe a cukorfeldolgozást, a biztosításokat és a textilanyagok forgalmazását. Volt idő, amikor a Samsungé volt a legnagyobb textilgyár egész Koreában.

Röviden: mindenbe belefogtak, amiben volt pénz.

Csak az 1960-as években jött képbe a háztartási elektronika – TV, mikró, telefon, fax, mosógépek és a többi. 1987-ben kettévált a cég: megalakult a Samsung Electronics, a korábbi tevékenységekkel pedig a Hansol Group nevű divízió foglalkozott. 1993-ban utóbbit is eladták. Ma már egy 80 cégből álló konglomerátumról van szó, ami az elektronika mellett telekommunikációval, építkezésekkel, hajógyártással, gyógyszerekkel és finanszírozással is foglalkozik.

8. Nokia

3

Nagy levegő kell ahhoz, hogy a Nokia történetét röviden össze lehessen foglalni. 1865-ben papírfeldolgozóként indította el egy Fredrik Idestam nevű vállalkozó, hat évvel később, további felvásárlásai után nevezte el Nokia Ab-nek, a helyben található Nokianvirta folyóról.

Később belefogtak az elektromosáram-bizniszbe, aztán megvette őket egy gumigyártó cég, majd 1922-ben az állami telekommunikációval foglalkozó kábelcég. 1967-ben olvadtak össze egy nagy céggé, ami akkoriban WC-papírt, autókhoz féket, gumicsizmákat, bicikliket – és számítógépeket gyártott.

Több átalakulás és felvásárlás után 1984-ben gyártották le az első autós telefont, majd 1988-ban az első mobiltelefont. A ’90-es évek eleje óta csak telefonokkal foglalkoztak. Tavaly a finn HMD cég szerezte meg a Nokia telefonokhoz és tabletekhez tartozó jogokat, miután azok egy ideig a Microsoftnál voltak.

7. Nintendo

4

Az 1889-ben alapított Nintendo kártyajátékokkal foglalkozott eredetileg. A Nintendo Koppai néven ismert kártyák hatalmas sikert arattak Japánban, ahol a jakuzák is előszeretettel használták őket szerencsejátékokhoz.

Később további izgalmas bizniszek következtek: szerelmi légyottokra hoztak létre ablak nélküli hotelt, taxicéget alapítottak, de foglalkoztak rizstermesztéssel és porszívók forgalmazásával is.

Később, ahogy a kártyavár ledőlt, felvásárolták a világ első játékkonzoljának forgalmazóját, a Magnavox Odyssey-t. 1983-tól foglalkoznak kiemelten konzolokra gyártott játékok tervezésével és gyártásával.

6. Toyota

5

Sakichi Toyoda, a cégalapító szobra

Az autógyártó konszern Sakichi Toyoda (nem t-vel!) nevéhez kötődik, aki Japán első mechanikus szövőgépét alkotta meg 1897-ben. 1918-ban már az anyagot is magának állította elő a cég. 1927-ben már tömeggyártásban készültek nála a szövőgépek. A fia kezdett el az autóipar kutatásával foglalkozni.

1935-ben rakták össze első autójukat Chrysler, Ford és Chevrolet alkatrészekből. Ugyanebben az évben már egy kamionnal is előrukkoltak, rá egy évre változtatták meg a cég nevét Toyotára a könnyebb kiejtés érdekében. Érdekesség, hogy az anyacégből létrejövő Loom Works a mai napig gyárt szövőgépeket, sőt, motorokat is a Toyota autókhoz.

5. Wrigley’s

6

A rágó csak repiterméke volt a William Wrigley által 1909-ben alapított vállalkozásnak.

Eredetileg szappanokat árult a családi vállalkozás, és ingyen esernyőket osztogattak azoknak, akik vásároltak tőlük. Ez annyira nem vált be, ezért elkezdtek ingyen szódabikarbónát ajándékozni.

Aztán rájöttek, hogy ebben nagyobb üzlet van, mint a szappanban, ezért lecserélték a fő terméküket.

Szappant már nem akartak adni a szódabikarbónához, ezért úgy döntöttek, hogy rágókat osztogatnak. Innen már ki lehet találni a folytatást: a rágóguminak hatalmas sikere volt, ezért inkább abba invesztáltak. 1909-ben megvették a rágógyártó Zeno céget, és megalapították a Wm Wrigley Jr. céget.

4. Peugeot

7

Az eredetileg malmot üzemeltető Jean-Pierre és Jean-Frédéric Peugeot 1810-ben fogott bele a fűrészpenge, kávéőrlő és paprikaőrlő-gyártó bizniszbe. A logójuk is innen ered: az ordító oroszlán az örlőik erősségét szimbolizálta. Esernyővázak, szekérkerekek és biciklik is megelőzték az autógyártást náluk. Az első – háromkerekű – autójukat 1889-ben készítették el.

Később két divízióra oszlott a cég – az egyik eszközöket, a másik autókat és kerékpárokat gyártott. A huszadik században később újra összeolvadtak, és csak autók és biciklik gyártásával foglalkoztak.

3. Suzuki

8

Michio Suzuki szobra: úgy tűnik, a japánok így tisztelegnek a sikeres vállalkozóik előtt

Úgy, ahogy a Toyota, a Suzuki is szövőgépek gyártásával foglalkozott eredetileg. Michio Suzuki alapította a céget 1909-ben, autókat a ’20-as években kezdtek gyártani, miután a sikeres biznisz után újabb bevételi forrást kerestek. 1937-ben hozták ki első autójuk prototípusát, négy évvel később pedig piacra is dobták azt.

A második világháború során a japán kormány parancsára a hadiipart szolgálták ki, és csak a háború után térhettek vissza eredeti tevékenységeikhez.

Csődközeli állapotból szedték össze magukat az ’50-es évek elején, miután összeomlott a szövőgéppiac – innentől csak autó-és motorgyártással foglalkoztak.

Akkora sikerük volt, hogy még állami támogatást is kaptak, hogy még többet termelhessenek.

2. Hasbro Inc.

9

A világ második legnagyobb – az első a Mattel Inc. – játékgyártóját 1923-ban alapították a Hassenfled-testvérek.

Elhasznált csomagolóanyagokból csináltak bizniszt: így készítettek tolltartókat és más írószertermékeket, amit a tollaik mellett árultak.

Miután beszállítójuk megdrágította a tollakat a ’30-as években, nagyobb hangsúlyt fektettek a tolltartókra, majd később saját tollakat és játékokat kezdtek gyártani – utóbbira is iskolai kellékként tekintettek egy darabig.

1968-ban Hasbro Industriesre változtatták a nevüket és felosztották a céget. Az egyik divízió játékokkal, a másik tollak gyártásával foglalkozott.

1. 3M

10

Bányászcégként alapította meg öt vállalkozó a ma naponta 50 000 terméket – főleg irodai kellékeket – előállító 3M márkát. Korundot bányásztak, amit feldolgozva smirglipapír előállításához használtak fel. Innen való az eredeti nevük is: Minnesota Mining and Manufactoring Company.

Vállalkozásuk nem bizonyult sikeresnek, de a befektetők megmentették őket: 1905-ben 25 000 dollárért két új tulajdonos került 60 százalékos részesedéssel a cégbe.

Így képes volt felvirágozni a smirglibiznisz, és egyre több hasonló terméket kezdtek gyártani: ők voltak például az első irodai post-itek és floppyk előállítói is. Ma már a 3M névre rövidült cég a papírgyártás mellett sikeres kommunikációban, egészségügyi ellátásban és szállítmányozásban is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
„Hipós vízzel, szinte négykézláb sikáltuk fel ott a véres, csutakos padlót” – 30 éve történt az ország legsúlyosabb vonatbalesete, amiben 31-en haltak meg
1994. december 2-án 16 óra 46 perckor kisiklott a Szajol állomáson áthaladó Nyíregyháza–Nyugati pályaudvar között közlekedő gyorsvonat több kocsija is. 31-en haltak meg, az áldozatok közül a legidősebb 84, a legfiatalabb alig 8 éves volt.


1994. december 2-án szörnyű tragédia rázta meg az országot. 16 óra 46 perckor kisiklott a Szajol állomáson áthaladó Nyíregyháza–Nyugati pályaudvar között közlekedő gyorsvonat második kocsija, majd a kocsik 110 kilométer/órás sebességgel egymásba, illetve az állomásépületbe rohantak.

A balesetben összesen 31-en vesztették életüket, 27-en a helyszínen, négyen a kórházban haltak meg, 52-en pedig megsérültek. Az áldozatok közül a legidősebb 84, a legfiatalabb alig 8 éves volt.

Később kiderült, a balesetet emberi mulasztás okozta. A vonat érkezése előtt negyed órával az első vágányon tolatást végeztek, csakhogy a váltók ekkor már át voltak állítva a második vágányra, amelyen a gyorsvonatnak át kellett volna haladnia. A tolató szerelvény a kerekeivel átállította a váltót az első vágányra.

A gyorsvonat az egyenes haladásnál engedélyezett sebességgel, azaz körülbelül 110 kilométer/órával érkezett az állomás felé, a kitérő állású váltót ebben az állásban viszont legfeljebb 40 kilométer/órás sebességgel közelíthette volna meg a szerelvény. A mozdony és az első kocsi kitért és haladt tovább az első vágányon, viszont a szerelvény többi kocsija leszakadt, majd kisiklott, és egy része az állomásépületbe rohant.

A mentést a baleset után közvetlenül az állomáson szolgálatot teljesítő vasúti dolgozók és az utasok kezdték meg. Aztán megérkeztek a mentők, tűzoltók, és katonák is. Még ők sem láttak még ehhez fogható katasztrófát, de az első újságírók sem tudták eleinte felfogni, mi történt.

Mészáros János a Szoljon.hu fotóriportere az elsők között ért oda, a szirénák hangját követte.

„Láttam, hogy egymáson vannak a vagonok. Akkor már hallottam zajokat, síró, jajveszékelő embereket a roncsok alól. Néhol mozogtak elemlámpák, a tűzoltók és a mentők ekkor már bemásztak a roncsok közé és próbálták megtalálni a túlélőket, sérült embereket”

– mondta a fotós korábban a XXI. Századnak.

Huszonhét ember a helyszínen meghalt, a holttesteket először a váróba fektették.

„Nem kívánom senkinek azt a látványt, érzést, amit az váróterem látványa nyújtott, ahová korábban a holttesteket fektették. Néhány kolléganőmmel hipós vízzel, szinte négykézláb sikáltuk fel ott a véres, csutakos padlót. Az egyik munkatársnőnk épp babát várt, mondtuk neki, ő ne jöjjön, máshol segítsen, ha tud. Borzasztó emlék”

– emlékezett vissza szörnyű tragédiára a Szoljon.hu-nak egy asszony, aki már akkor is a vasútnál dolgozott. Azt mondta, sokan bementek aznap éjjel dolgozni közülük, olyanok is, akik nem voltak szolgálatban.

Kárándi Béla nyugalmazott alezredest is a helyszínre rendelték. Az ő feladatuk a halottak azonosítása volt.

„Csendben dolgoztunk, senkinek nem volt kedve megszólalni. Szavakkal nem is lehet elmondani, milyen érzés volt látni, amikor az egyik fiatal mellé lefeküdt a földre az édesanyja. Átölelte a fiát, és perceken át zokogott. Az áldozatok között volt az ORFK egyik középvezetőjének az anyósa is. Amikor bejött az asszony férje, összetört egy széket. Rajta így jött ki a mérhetetlen düh és fájdalom, hogy elveszítette a feleségét”

– mesélte a tragikus éjszakáról a keleten.hu-nak.

A balesetben hatan életveszélyes, húszan súlyos, tizenketten könnyű sérüléseket szenvedtek. A sérülteket több kórházba szállították. Tizennégy embert elsősegélynyújtás után haza is engedtek, négy ember életét viszont már nem tudták megmenteni. Az áldozatok száma így később harmincegyre nőtt.

A Legfelsőbb Bíróság 1996 februárjában hozott ítéletet a balesetet okozók ügyében. A vasúti közlekedés halálos tömegszerencsétlenséget okozó, gondatlan veszélyeztetéséért Szűcs Ferenc váltókezelőt öt és fél év, Farkas István tolatásvezetőt két év, Illyés Ferenc kocsirendezőt pedig másfél év fogházbüntetésre ítélte a bíróság. Szűcs Ferenc három év letöltése után kegyelemmel szabadult.

A MÁV az elhunytak hozzátartozóinak, a sérülteknek és azoknak, akik anyagi veszteséget szenvedtek kártérítést fizetett. Az esetenkénti összeg 20 ezertől 6 millió forintig terjedt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

MÚLT
A Rovatból
Nem színezi túl a valóságot, de ekkora összegből valamivel jobb történetet is lehetett volna írni – S.E.R.E.G-kritika
Mire képes egy igazán nagy költségvetésű sorozat Magyarországon? Megnéztük, hogyan indul a S.E.R.E.G.


Nem vagyunk elkényeztetve manapság (igaz, sosem voltunk) jó magyar sorozatokkal, főleg az agyontámogatott propagandafilmek korában. Na de mire képes egy hazai viszonylatban igazán nagy költségvetésű sorozat Magyarországon?

Milyen más sorozat lehetne ma Magyarországon 900 millióval megtámogatva, mint egy tisztes katonai sztori, ahol apa-fia konfliktusokról és komoly, felelősségteljes férfiasságról témázgatnak?

Erős fenntartásokkal ültem neki tehát az első résznek. Kicsit vártam is, hogy mennyire lesz ez egy már-már parodisztikus mű, amilyen akár az Elk*rtuk is volt, vagy a Most vagy soha!. Ezzel szemben nem ez történik, hanem valóban megpróbáltak valami egészen korszerű, történetmesélésben is egészen helytálló sorozatot létrehozni.

A sorozat egyből egy rendkívül komoly harcjelenettel indít, ahol a főszereplő, Győrbíró (Csórics Balázs) makacsul, hősiesen felülírja a neki is kiadott parancsokat, majd önálló akciózásba kezd. Nem vagyok teljesen tisztában a katonai missziók törvényeivel, de tudtommal ennek a való életben sokkal szigorúbb következményei vannak, mint az, amilyen gyorsan túlteszi magát a sorozat ezen a felütésen. A harcjelenet egyébként szörnyen izzadságszagú, ahol páremberes lövöldözések mellett egészen komolyan vehetetlen halálok és effektek tűnnek fel. Mintha a kurd statiszták egy alsópolcos videójátékot imitálva hullanának el, az egyik gránát robbanásától való belassított elugrás pedig már-már komikus. Eszembe jut hirtelen a Sharknadónak egy felturbózott verziója, de a történet gyorsan tovább is áll.

Már Győrbíró házában vagyunk, aki a képek alapján a katonaság mellett lottózhatott is, amilyen lehengerlően szép családi házba sikerült berakni a főszereplőket. Megismerkedünk Marcival (Séra Dániel), akit a sorozat egy egészen céltalan figuraként próbál ábrázolni.

Maga a sorozat tehát két szálon fut, egyrészt a fiatal srác, aki az életét rendbe hozni jelentkezik tartalékos katonának, illetve az apáról, aki egy újabb misszióra próbál csapatot verbuválni.

Ez azért sem rossz, mert az izzadságszagú hőstetteket és a nagy, nemes dolgokat szépen ellensúlyozza az esetlen fiatal felnőtt története. Az előbb említett Marci mellett barátja, Jocó (Kövesi Zsombor) is szépen hozza a saját történetét, sok beszélgetés igazán emberi. Simán meg tudjuk kedvelni a karaktereket, és az is szuper, hogy a fiatalok nyelve végre nem megy át egy Amerikai Pite hasonmásversenybe, nem adtak a szereplők szájába „öcsisajtokat” és egyéb korszerűtlen kifejezéseket.

Egyelőre egy rész alapján, gyaníthatóan a missziós csapat összerakása a fő szál, ami viszont sokkal gyengébb, esetlen és logikátlan dialógusokkal. A színészek Kamarás Iván kivételével nem adnak sokat a karakterekhez, ami nem is biztos, hogy az ő hibájuk:

Sokkal inkább maguk a szerepek tűnnek kidolgozatlannak.

Szándékosan igyekeztem elsősorban sorozatként nézni, és csak másodsorban figyelni a szoftpropagandára, amit helyenként azért szépen elhelyeznek. Marci nézegeti a sereg honlapját, anyuka is elmondja, hogy a sereg megoldás lehet az ösztöndíj kifizetésére is, de még a katona apuka is a legkomolyabb motoron vereti, a tökéletesen kinéző családi házból reggel elindulva, ami a katonalét egy szép víziója. De valóban másodsorban van a „mi lehet jobb, mint katonának lenni” felkiáltás, a történetre ezerszer nagyobb hangsúlyt fektetnek. Természetesen a morális kérdések szépen megjelennek olyan hatásvadász vágóképekben, mint amikor a merengő Győrbíró egy boltból kijövő anyát pásztáz gyermekével.

Szerintem az egyik legtisztelhetőbb rész, hogy nem színezi túl a sorozat a valóságot, a katonai laktanyában az irodák, ahol Győrbíró is tengeti mindennapjait, még mindig tele van a kommunizmusból itt ragadt bútorokkal, a kórház folyosója, ahol Marci sebét összevarrják, pontosan olyan hányadékként néz ki, mint a legtöbb kórházi folyosó egyébként itthon.

Rengeteget gondolkodtam azon is, hogy miért kell a címben a sereget S.E.R.E.G.-ként írni. Csak online tudtam meg, hogy Szolgálat-Erény-Rend-Erkölcs-Gondviselés lesz a megfejtés. Gondolom, a pöszékre való tekintettel a „Szereg” kicsit furán adta volna ki, más S-betűs szót meg nem lehet kitalálni a katonasággal kapcsolatban.

Összegezve, a S.E.R.E.G. nem egy pokolian jó sorozat, ugyanakkor azt gondolom, hogy ekkora összegből valamivel jobb történetet is lehetett volna írni. A fiatalok szála üdítő, az átlagos tévénéző szerintem nagyon gyorsan meg tudja szeretni Marci karakterét, és már várja a következő adást, hogy vajon sikerül-e neki Galambost (Gál Réka Ágota) meghódítani. Gyanúsan arra is kíváncsiak leszünk, hogy Kamarás Iván hogyan és mennyire akar kiszúrni Csórics Balázs karakterével. Ezek miatt pedig néha még meg is lehet bocsátani azokat a rém kellemetlen propagandisztikus részeket is, amikbe az egészet becsomagolják. Láttunk ennél rosszabb sorozatot még Netflixen is, bár azt gondolom, hogy a S.E.R.E.G miatt nem fog a hétköznapi ember a tévé előtt toporzékolva várni hétköznap esténként.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
A magyar származású Albrecht Dürer az önmarketing mestere is volt, nemcsak a reneszánszé
Elképzelt orrszarvú, forradalmi sokszorosítási eljárás és botrányos önarckép: a németalföldi festészet zsenije Nürnbergből hódította meg Európát. Bejártuk a házat, ahol élt és dolgozott 20 évig.
Tóth Noémi - szmo.hu
2024. november 18.



Tele a történelemkönyv világhírű magyarokkal: a festő-grafikus-könyvkiadó géniusz Albrecht Dürerről is kevesen tudják, hogy aranyműves apja révén magyar vér csörgedezett az ereiben, bár ő már Németországban született 1471-ben. A festőinasnak szegődött fiúban csak úgy buzogott a tudásvágy és az újítási hajlam, és elképesztően pontosan tudta ábrázolni a természetet vagy az emberi vonásokat. Kortársai megítélése szerint ráadásul Dürer csupa meglepő dologra vetemedett. Például humánus témákat választott – gondoljunk csak ’A nagy nyúl’ című akvarellje és önarcképére –, amelyek akkoriban nem voltak divatosak.

1505-ben elkészítette egyik legismertebb grafikáját egy orrszarvúról, amelynek az a különlegessége, hogy Dürer soha nem látott élőben orrszarvút, és egy leírás alapján készítette el a művet. Ez a grafika rendkívül népszerű lett, és sokan csak ezen keresztül ismerték meg az állatot. Azonban nem minden alkotása lett az ismertségen felül sikeres is: az önarcképeit sok kritika érte, mondván, Dürer túlságosan is egoista – főleg az okozott botrányt, amelyen Krisztusként áldja gyakorlatilag önmagát. Önbizalomban és provokációban nem szűkölködött, az biztos…

Viszont szakmai érdemei elvitathatatlanok:

Dürer egyfajta „művész-influencerként” forradalmasította a művészeti alkotások terjesztését. Fametszeteivel és rézkarcaival felfedezte a sokszorosítás újfajta technikáját, amelynek segítségével képes volt műveit széles körben terjeszteni könyvszerű formában, ezzel növelve a bevételét és a hírnevét szerte Európában.
Munkásságának egyik fontos aspektusa volt a könyvnyomtatás iránti szenvedélye, amelyet nagybátyja, Anton Koberger, Nürnberg egyik vezető nyomdásza segítségével fejlesztett tökélyre. Dürer fametszet-illusztrációi, mint az ’Apokalipszis’, jelentős mértékben hozzájárultak a kor művészetéhez.

A Dürer-ház nem csak múzeum, hanem skanzen is

A művész Nürnbergben található otthona, a Dürer-ház ma múzeumként üzemel a bajor város turisztikai központjában, egy gyönyörű téren a vár aljánál. Dürer már eleve százéves házként vásárolta meg az ingatlant, ahol édesanyjával, illetve feleségével élt és alkotott – utódok nélkül – két évtizedig. A festő 1528-ban bekövetkezett halála után még a felesége lakott benne egy évtizedig, aztán több tulajdonosváltás után visszavásárolta a város, hogy közkinccsé tegye a házat. A Dürer-házon szerencsére a II. világháború sem hagyott akkora nyomot, mindössze a tetőt kellett megjavítani rajta, pedig a város nagy részét lebombázták annak idején. Úgyhogy ma is szinte egykori hangulatában tekinthető meg a jellegzetes stílusú, ötemeletes, és belül kissé puritán berendezésű épület.

A termeket róva az ember úgy érzi, időutazásba csöppent, miközben a korabeli technikákkal is megismerkedhet. A házat korhű bútorokkal rendezték be, és rekonstruálták Dürer műtermét is. Jó érzés úgy barangolni a házban, hogy azon ritka, fennmaradt reneszánsz-kori ház Európában, amely egy művész tulajdonát képezte. Még akkor is, ha sok alkotás a tárlaton csak másolat (élén a botrányos önarcképpel), hiszen az eredeti festményeket a világ nívós múzeumai birtokolják.

Albrecht Dürer élete és művészeti tevékenysége nagyban hozzájárult tehát a nyomtatási technikák és sokszorosított grafikák fejlődéséhez. Polihisztor-voltát az is mutatja, hogy nem csupán mint festő, könyvillusztrátor és grafikus, hanem mint író és irodalmár is tevékenykedett: önéletrajzokat és útinaplókat is írt, valamint elméleti könyveket festészetről, méretezésről és várépítésről, amelyek hosszú ideig szolgáltak alapul a művészeti oktatásban és gyakorlatban egyaránt. Dürer munkássága meghatározó része Európa kulturális örökségének, magyar gyökereiről pedig a városligeti Ajtósi Dürer sor emlékezik meg, amelyet halálának 400. évfordulóján neveztek el róla.

Források: 1, 2, 3


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Felkavaró emlékek! Az űrből is jól látszott a szeptember 11-i terrortámadás füstje
Egy amerikai asztronauta, Frank Culbertson éppen a nemzetközi űrállomáson teljesített szolgálatot, amikor becsapódtak a repülőgépek a tornyokba. Az űrhajós felvételt készített a füstfelhőről.
Fotó: NASA - szmo.hu
2024. szeptember 11.



A tragédia évfordulóján ismét előkerült az az űrből készített videót, amin jól látszik a World Trade Center ellen elkövetett terrortámadás füstje. A NASA felvételén a hatalmas füstfelhő az űrből is jól kivehető volt.

Egy amerikai asztronauta, Frank Culbertson éppen a nemzetközi űrállomáson teljesített szolgálatot 400 kilométerre a Földtől, amikor becsapódtak a repülőgépek a tornyokba.

Az űrhajós szemtanúja volt a második torony összeomlásának 2001. szeptember 11-én.

Culbertson korábban már az Astronauts: Houston We Have a Problem című dokumentumfilmben beszélt arról a felejthetetlen napról. Így emlékezett vissza:

"Azonnal megpróbáltam szerezni egy videókamerát és egy ablakot, amely a megfelelő irányba néz. Az idő teljesen tiszta volt aznap. Könnyen kivehető volt New York: egy nagy fekete füstoszlop jött ki a városból, és ahogy ráközelítettem a kamerával, láttam ezt a nagy szürke foltot, amely beborítja Manhattan déli részét."

Az űrhajós azt is leírta, hogy a füst úgy nézett ki, mint valami furcsa virág, amelynek a szára dél felé áramlik.

(via Ladbible)


Link másolása
KÖVESS MINKET: