Szárított teveürülékből dildó, kenyérbélből művagina, kecskeszemhéjból péniszgyűrű
Amióta létezik emberiség, azóta létezik szexualitás is, ezért nem csoda, hogy már az eszközhasználó ősember is gondolkozott örömszerzési módszereken. Vajon mihez kezdtek elődeink, amikor egy kis huncutkodásra vágytak?
Kleopátra méhrajjal kényeztette magát
Az első kőpénisz-lelet 30 ezer éves – Németországban bukkantak rá a régészek –, és nem kevesebb, mint 20 centisre faragta ki a kivitelezője. Az ókori Görögországban, Rómában és Egyiptomban a kő mellett csiszolt fával és csonttal is kísérleteztek. Akkoriban a sátán szolgájának bélyegezték azt, aki ilyen tárgy használatára vetemedett, de úgy tűnik, ennek mégsem volt elég visszatartó ereje. Néhány antik görög vázán megmaradt ábrázolás szerint a faragott hímtagok meglepő módon nem csupán a magányos nők kellékei voltak, hanem csoportszexhez éppúgy használták őket, méghozzá mindkét nem tagjai.
Arisztophanész komédiája, az i.e. 5. században íródott Lüszisztraté ugyancsak tartalmaz némi pajzán utalást a műpénisz használatára (amely darab arról szól, hogy a nők szexmegvonással sztrájkolnak addig, ameddig férjeik abba nem hagyják a háborúskodást).
Az egyiptomi nők kortársaikhoz képest szintet léptek, ami a kreatív dildótervezést illeti: a tehetősebbek aranyból alkották meg a saját példányukat, de találtak szárított teveürülékből készült verziót is. A kutatók szerint ez jól formázható volt, és gyantával bevonva tartósnak is bizonyult.
Kleopátra, a szép uralkodónő ebben is túlszárnyalt mindenkit, mivel az ő műpénisze vastag papiruszhengerből készült,
amelybe a finom rezgés érdekében egy egész méhrajt csempészett.
Az egyiptomiak köztudottan hittek a túlvilági életben, ezért halottaikkal eltemették használati tárgyaikat is, és ez alól nem volt kivétel adott esetben a kedvenc műpéniszük sem.
A Káma Szútra egy részletes szextankönyv
Keleten sem kellett félteni a hölgyeket, a kínaiak a 15. századra például eljutottak odáig, hogy selyemborítású, olajozott fadildókat tartottak, ahogyan a japán gésák harikata néven ismerték ezt az eszközt. Utóbbiakhoz köthető a gésa golyó nevű, fémgolyókból álló örömszerző eszköz is, amelynek eredete az 5. századra nyúlik vissza.
Az indiai Káma Szútra pedig a szexuális kultúra minden részére kiterjed, egész tárháza a szexuális pózoknak és tanácsoknak. Említenek benne például fából készült péniszgyűrűt, azzal a figyelmeztetéssel, hogy ha túl szoros, akkor pont az ellenkező hatást válthatjuk ki vele. Ahogyan a szíjjal rögzíthető – aranyból, elefántcsontból, ezüstből vagy fából megmunkált – péniszhosszabbítóról is értekeznek benne. Visszatérve a péniszgyűrűre, a kínai nemesség számára találták fel a segédeszközt, mivel a trónörökös-gyártás miatti nyomás alatt nehezebben teljesítettek.
Sosem találnátok ki, hogy miből készültek az 1500 körül gyártott példányok:
kecskeszemhéjból. Bizony, jól olvastad, szempillákkal együtt.
Néha a véletlen meglepő felfedezésekhez segíti a régészeket. Nemrég történt, hogy a lengyel Gdańsk nevű városban egy 250 éves, kiváló állapotú műpéniszre bukkantak egy latrinában. Kiderült, hogy a tulajdonosa elejthette a féltve őrzött játékszert, mivel egy drága bőrrel borított, favégződésű példányról van szó.
Eleinte az orvosok gyógyítottak vibrátorral
A nők legjobb barátját, a vibrátort a 19. század végén találták fel, méghozzá orvosi célból. Ugyanis eleinte a hisztéria nevű idegbajt műpénisszel kezelték: az elfoglalt doktorok egész nap mást se csináltak, csak levezették a pszichiátriai eseteken a feszültséget, alig győzték csuklóval.
Ezek a kezdetleges gépek ugyanis úgy néztek ki, mint egy kézi daráló.
Az orvosoknál csak a páciensek örültek
jobban, amikor feltalálták végre azt a masinát, ami már magától és gyorsan rezgett, tehát nem nekik kellett kézzel hajtani. Ami a vibrátorok fejlődését illeti, az ipari forradalom környékén még gőzmeghajtással működtek, majd a 20. század közepére már elektromos kábelekkel, szabályozható erősséggel.
Otthoni használatra az 1920-as években terjedtek el, persze masszírozógépként hirdetve, különben senki nem merte volna beszerezni. Néhány évtizeddel később betörtek a piacra az acélvázas gumipéniszek, majd a PVC-korszakban tovább puhult a borításuk. Végül az 1990-es években született meg a legergonomikusabb megoldás, a szilikonból kivitelezett prototípus.

Kenyérbéltől a guminőig
Ne feledkezzünk meg a férfiakról sem, hiszen a szexuális segédeszközök tárháza nem áll meg a fallikus tárgyaknál. Az ókori Görögország tesztoszterontól duzzadó ifjai például kivájt belű kenyérrel szereztek örömet maguknak. A későbbi századokban meleg törülközővel és zselével próbálkoztak a fiúk, de a katolikus egyház olyannyira szigorúan büntette még a maszturbálást is, hogy szigorúan tabunak számított a 20. századig.
Az első, férfiak számára készített guminőt 1904-ben készítette el Rene Schwaeble alkimista, de még vagy fél évszázadon keresztül nem volt legális forgalmazni.
Amerika első szexüzlete 1960-ban nyitotta meg kapuit, ahol már mindenki kedvére vásárolhatott pornográf anyagokat és erotikus kiegészítőket. Európában – különösen a szocialista keleten – még tovább kellett várni hasonló üzletre, egészen a rendszerváltásig.