Színpompás rovarvilág: mindegyikük egy-egy műalkotás
Ujvári Zsolt elképesztő rovarportréi után most néhány újabb rovarral, bogárral ismerkedhetünk meg. Hol színpompásak, hol rejtőzködők, hol méretesek, hol parányiak... De az biztos, hogy ilyen közelről nem igen láthattuk még őket.










A fotós szívesen ír az általa fotózott élővilágról is. Íme pár különös történet:
A láthatatlan
A rovarok élete kiszolgáltatott, nem csupán Amazónia erdeiben, de a közeli szántóföldek szélén, a veteményesben, vagy akár a balkonládánkban. Az apró méh velünk ellentétben nem tűnődik, nem ábrándozik, nem gyötrik félelmek, fóbiák, teszi, amit tennie kell, virágról virágra jár, nektárt gyűjt, hazatér, táncol, útba igazítja társait, lárvákat gondoz, majd újra nekivág. Azonban nem minden virág nektárdús paradicsom a számára, még a legszebb százszorszép vagy kosbor is lehet pokol és temető. Az ilyen sűrűn látogatott helyeket nem csak a szorgos gyűjtögetők, hanem a láthatatlan vadászok is előszeretettel keresik fel. Akár egy szobor, meredten, ám kiélezett érzékekkel, tettre készen állnak a növényeken, mint egy kibomlófélben lévő szirom, egy furcsa levél, vagy egy magányos ág, s az utolsó pillanatig kivárnak. A méh pedig mit sem sejt, mit sem lát vagy érez... Csupán egy villanás az egész. Egy apró szúrás, rövid haláltusa, egy élet kihuny. Naponta millió ilyen dráma játszódik le körülöttünk, a buja dzsungelben settenkedő, meglapuló árnyak egy pillanatra kitörnek rejtekükből, elragadnak egy életet, majd újra nyomtalanul beolvadnak. Karolópókok, imádkozó sáskák, rablópoloskák, szitakötőlárvák, az álcázás és a mimikri mesterei, akiket az evolúció türelemre képezett ki, testüket varázslatosan hasonlatossá téve az őket övező világhoz és környezethez, hogy aztán kővé dermedve várják, hogy az áldozat önként érkezzen hozzájuk vacsorára.
Heriaeus sp. - Borzas karolópók faj – itt: Nagy-Kevély Pilisborosjenő

És egy hasznos leírás a kullancsokról: